Gyurkity Péter
Jövőre indul az 5G tesztelése
Alig indult el a negyedik generációs mobil technológia térhódítása (az eredetileg meghatározott átviteli sebességet biztosító szabványok pedig még nem is álltak hadrendbe), a brit kormányzat bejelentette, hogy jövőre útnak indul az 5G tesztelése, amelyre a szigetországban kerül sor, több jól ismert név bevonásával. A cél a szükséges feltételek kialakítása, az újabb ugrást jelentő sebességnövekedés elérése, hogy az ötödik generáció az elődök esetében megszokott menetrendhez illeszkedve váljon széles körben elérhetővé. Erre természetesen még várnunk kell, bár a felhasználói igények növekedése megállíthatatlannak tűnik.
A pénzügyminiszter bejelentésében több nagy projektet is megemlítenek, ezek egyike a 35 millió fontból gazdálkodó 5G Innovation Centre létrehozása, ahol a munka java része zajlik majd. Az új központnak az University of Surrey ad otthont, míg a költségeket a kormányzat több nagy iparági szereplővel közösen állja - ez utóbbiak között olyan neveket találunk, mint a Huawei, a Samsung, a Telefonica Europe, a Fujitsu Laboratories Europe, a Rohde-Schwarz és az AIRCOM International. Ez utóbbi cégek a 35-ből 24 millió fontot biztosítanak, a feladatot pedig az egyetem Centre for Communication Systems Research (CCSR) névre hallgató intézménye vállalja, amely nem mellesleg évek óta dolgozik a technológia alapjainak kialakításán.
A kormányzat a maga részéről a szigetország, illetve tágabb értelemben a kontinens kiemelt szerepét szeretné visszaszerezni, amelyet annak idején, a második és harmadik generációs platformok kidolgozásakor és bevezetésekor élveztek. Az utóbbi években az innováció jelentős mértékben az Egyesült Államokban zajlott, a hangsúly egyértelműen áthelyeződött a tengerentúlra, ám az 5G kikísérletezésével Európa visszakerülhet az élvonalba. Némi gondot jelent ugyan, hogy jelenleg még a technológia pontos meghatározása is problémás (hiszen eddig többnyire csak kutatási anyagokban foglalkoztak az alapok lefektetésével), ez azonban nyilván nem sokáig lesz így.
Annál is inkább, mert amennyiben tartani szeretnék a megszokott menetrendet, bőven itt az ideje a munka megkezdésének. Némileg leegyszerűsítve és általánosítva, az 1G 1981-ben jelent meg, ezt a 2G GSM rendszerek 1992-ben követték, a 3G (W-CDMA/FOMA) pedig 2001-ben nyerte el végleges formáját. A valódi 4G-t jelentő WiMAX 2.0 és LTE-Advanced technológiát tavaly ratifikálták, így ismét tartani tudták a nagyjából egy évtizedes periódust, ez pedig azt vetíti előre, hogy a 2020-as évek elejére terjedhet el a mindennapokban a következő generáció - az illetékesek egyébként 10-15 éves fejlesztést jósolnak.
Amennyiben ez sikerrel zárul, a kutatók szerint a 10 Gbps-os adatátvitel is elérhető lesz az új technológia révén, bár az első körben a sebesség ettől még messze elmarad. Jövőre a mindössze 200 Mbps-os 5G hálózat tesztelése indulhat el, ezt fokozatosan emelik majd 1 Gbps-ra (amely az ITU hivatalos meghatározása szerint a valódi 4G jellemzője kell hogy legyen). Mivel a felhasználók által lebonyolított forgalom exponenciális módon növekszik, az igények pedig lépést tartanak ezzel a növekedéssel, a fejlesztést nem lehetett sokáig halasztgatni, kérdés azonban, hogy milyen sikerrel és milyen ütemben haladnak majd a munkálatok.
A nyilatkozatok szerint az új technológia a frekvencia-felhasználás és a fogyasztás terén egyaránt nagyobb hatékonyságot nyújt majd. Előbbi esetében gondot jelent, hogy az átviteli sebesség növekedésével emelkedik a frekvenciasáv-igény, a jelenleg rendelkezésre álló tartomány pedig nem nyújt elegendő mozgásteret ehhez - amennyiben pedig minden évben valóban megduplázódna a sebesség, a teljes spektrum kétszerese sem lenne elég. A második probléma a szolgáltatók által fizetett áramszámla, ez szintén megugrana az új technológia esetében, ezért is van szükség a hatékonyságot növelő megoldásokra, ezek részleteit azonban egyelőre még nem ismerjük.
Az első körben számítógépes szimulációval és matematikai elemzésekkel igyekeznek elérni az új technológiák optimális ötvözését, hogy minél előbb kialakíthassák a végleges szabványokat, az ezen technológiákat kidolgozó iparági szereplők bevonása (a költségek megosztása mellett) ezért is volt szükséges. Felmerült az 50 GHz-es tartomány felhasználása, ám itt bőven maradtak kérdések, végleges válasz még nincs.
Napjainkban egyelőre a 4G széleskörű elterjesztése az elsődleges feladat, legalábbis a szolgáltatók számára, akik többnyire ezzel csábítják az új érdeklődőket. Az AT&T elnöke a napokban egy interjúban elmondta, hogy a jövőben szinte minden lehetséges eszközben szeretnék elérhetővé tenni a technológiát, legyen szó táblákról, otthoni biztonsági rendszerekről, háztartási gépekről, a PC-ről, vagy akár az autóról. Szerintük a WiFi önmagában nem elégséges, ezért megpróbálják rávenni a különböző gyártókat arra, hogy ne válasszák szét a két megoldást, ne dobjanak piacra két eltérő változatot készülékeikből, hanem ötvözzék azokat, és egyszerre biztosítsanak WiFi és 4G-elérést.
A szolgáltatók már az okostelefonok okozta adatforgalmi megugrást is nehezen bírják fejlesztéssel, erre a táblagéprobbanás még rátesz egy lapáttal
Ez persze rögtön felveti a költségek kérdését, hiszen a 4G-t (ma még) nem lehet olcsónak nevezni. Ugyanígy elengedhetetlen lesz egy idő után a korlátlan forgalom univerzális engedélyezése, sebességkorlátok alkalmazásával vagy anélkül, ám ebbe a szolgáltatóknak bele kell nyugodniuk (ezen korlátozásokat egyébként az AT&T maga is alkalmazza). A másik oldalon viszont megemlítendő, hogy a cég az Amazon esetében egy újszerű megoldásra is vevő volt, hiszen a Kindle e-olvasók esetében ők biztosítják az ingyenes 3G-elérést, ennek költségeit pedig az Amazon által átutalt bevételi hányadból fedezik, míg a vásárlóknak nem kell külön fizetniük a szolgáltatásért. A Kindle Fire HD tábláknál havi 250 MB-ot biztosítanak, ezért a vásárlók évente 50 dollárt fizetnek, ami szintén kellemes ajánlatnak mondható, megoldást tehát mindig lehet találni a problémára, ez csak szándék kérdése.
Visszatérve az 5G-projekthez, az együttműködő felek szívesen vennék további iparági szereplők csatlakozását, hogy tovább erősödjön az összefogás. Az illetékesek szerint az ajtó nyitva áll, innentől kezdve pedig csak a Cisco, a Juniper, az EE, vagy a Vodafone vezetésén múlik, hogy miként állnak majd hozzá a kezdeményezéshez.
A pénzügyminiszter bejelentésében több nagy projektet is megemlítenek, ezek egyike a 35 millió fontból gazdálkodó 5G Innovation Centre létrehozása, ahol a munka java része zajlik majd. Az új központnak az University of Surrey ad otthont, míg a költségeket a kormányzat több nagy iparági szereplővel közösen állja - ez utóbbiak között olyan neveket találunk, mint a Huawei, a Samsung, a Telefonica Europe, a Fujitsu Laboratories Europe, a Rohde-Schwarz és az AIRCOM International. Ez utóbbi cégek a 35-ből 24 millió fontot biztosítanak, a feladatot pedig az egyetem Centre for Communication Systems Research (CCSR) névre hallgató intézménye vállalja, amely nem mellesleg évek óta dolgozik a technológia alapjainak kialakításán.
A kormányzat a maga részéről a szigetország, illetve tágabb értelemben a kontinens kiemelt szerepét szeretné visszaszerezni, amelyet annak idején, a második és harmadik generációs platformok kidolgozásakor és bevezetésekor élveztek. Az utóbbi években az innováció jelentős mértékben az Egyesült Államokban zajlott, a hangsúly egyértelműen áthelyeződött a tengerentúlra, ám az 5G kikísérletezésével Európa visszakerülhet az élvonalba. Némi gondot jelent ugyan, hogy jelenleg még a technológia pontos meghatározása is problémás (hiszen eddig többnyire csak kutatási anyagokban foglalkoztak az alapok lefektetésével), ez azonban nyilván nem sokáig lesz így.
Annál is inkább, mert amennyiben tartani szeretnék a megszokott menetrendet, bőven itt az ideje a munka megkezdésének. Némileg leegyszerűsítve és általánosítva, az 1G 1981-ben jelent meg, ezt a 2G GSM rendszerek 1992-ben követték, a 3G (W-CDMA/FOMA) pedig 2001-ben nyerte el végleges formáját. A valódi 4G-t jelentő WiMAX 2.0 és LTE-Advanced technológiát tavaly ratifikálták, így ismét tartani tudták a nagyjából egy évtizedes periódust, ez pedig azt vetíti előre, hogy a 2020-as évek elejére terjedhet el a mindennapokban a következő generáció - az illetékesek egyébként 10-15 éves fejlesztést jósolnak.
Amennyiben ez sikerrel zárul, a kutatók szerint a 10 Gbps-os adatátvitel is elérhető lesz az új technológia révén, bár az első körben a sebesség ettől még messze elmarad. Jövőre a mindössze 200 Mbps-os 5G hálózat tesztelése indulhat el, ezt fokozatosan emelik majd 1 Gbps-ra (amely az ITU hivatalos meghatározása szerint a valódi 4G jellemzője kell hogy legyen). Mivel a felhasználók által lebonyolított forgalom exponenciális módon növekszik, az igények pedig lépést tartanak ezzel a növekedéssel, a fejlesztést nem lehetett sokáig halasztgatni, kérdés azonban, hogy milyen sikerrel és milyen ütemben haladnak majd a munkálatok.
A nyilatkozatok szerint az új technológia a frekvencia-felhasználás és a fogyasztás terén egyaránt nagyobb hatékonyságot nyújt majd. Előbbi esetében gondot jelent, hogy az átviteli sebesség növekedésével emelkedik a frekvenciasáv-igény, a jelenleg rendelkezésre álló tartomány pedig nem nyújt elegendő mozgásteret ehhez - amennyiben pedig minden évben valóban megduplázódna a sebesség, a teljes spektrum kétszerese sem lenne elég. A második probléma a szolgáltatók által fizetett áramszámla, ez szintén megugrana az új technológia esetében, ezért is van szükség a hatékonyságot növelő megoldásokra, ezek részleteit azonban egyelőre még nem ismerjük.
Az első körben számítógépes szimulációval és matematikai elemzésekkel igyekeznek elérni az új technológiák optimális ötvözését, hogy minél előbb kialakíthassák a végleges szabványokat, az ezen technológiákat kidolgozó iparági szereplők bevonása (a költségek megosztása mellett) ezért is volt szükséges. Felmerült az 50 GHz-es tartomány felhasználása, ám itt bőven maradtak kérdések, végleges válasz még nincs.
Napjainkban egyelőre a 4G széleskörű elterjesztése az elsődleges feladat, legalábbis a szolgáltatók számára, akik többnyire ezzel csábítják az új érdeklődőket. Az AT&T elnöke a napokban egy interjúban elmondta, hogy a jövőben szinte minden lehetséges eszközben szeretnék elérhetővé tenni a technológiát, legyen szó táblákról, otthoni biztonsági rendszerekről, háztartási gépekről, a PC-ről, vagy akár az autóról. Szerintük a WiFi önmagában nem elégséges, ezért megpróbálják rávenni a különböző gyártókat arra, hogy ne válasszák szét a két megoldást, ne dobjanak piacra két eltérő változatot készülékeikből, hanem ötvözzék azokat, és egyszerre biztosítsanak WiFi és 4G-elérést.
A szolgáltatók már az okostelefonok okozta adatforgalmi megugrást is nehezen bírják fejlesztéssel, erre a táblagéprobbanás még rátesz egy lapáttal
Ez persze rögtön felveti a költségek kérdését, hiszen a 4G-t (ma még) nem lehet olcsónak nevezni. Ugyanígy elengedhetetlen lesz egy idő után a korlátlan forgalom univerzális engedélyezése, sebességkorlátok alkalmazásával vagy anélkül, ám ebbe a szolgáltatóknak bele kell nyugodniuk (ezen korlátozásokat egyébként az AT&T maga is alkalmazza). A másik oldalon viszont megemlítendő, hogy a cég az Amazon esetében egy újszerű megoldásra is vevő volt, hiszen a Kindle e-olvasók esetében ők biztosítják az ingyenes 3G-elérést, ennek költségeit pedig az Amazon által átutalt bevételi hányadból fedezik, míg a vásárlóknak nem kell külön fizetniük a szolgáltatásért. A Kindle Fire HD tábláknál havi 250 MB-ot biztosítanak, ezért a vásárlók évente 50 dollárt fizetnek, ami szintén kellemes ajánlatnak mondható, megoldást tehát mindig lehet találni a problémára, ez csak szándék kérdése.
Visszatérve az 5G-projekthez, az együttműködő felek szívesen vennék további iparági szereplők csatlakozását, hogy tovább erősödjön az összefogás. Az illetékesek szerint az ajtó nyitva áll, innentől kezdve pedig csak a Cisco, a Juniper, az EE, vagy a Vodafone vezetésén múlik, hogy miként állnak majd hozzá a kezdeményezéshez.
