Berta Sándor
A szerzői jog rossz a demokráciának?
Joost Smiers holland politológus azt javasolja legújabb, No Copyright című könyvében, hogy a szerzői jogot teljes mértékben el kell tüntetni, ezáltal ugyanis a kultúra sokkal változatosabbá válna és a társadalom is nyerne.
A könyvnél a 69 éves Joost Smiers szerzőtársa Marieke van Schijndel volt. Az Amszterdamban élő politológus jelenleg az Utrechti Művészeti Főiskola Művészeti és Közgazdaságtani Kutatóközpontjában dolgozik. Korábban a Kaliforniai Egyetem (UCLA) vendégprofesszora volt és számos országban tartott előadásokat a kultúripar fejlődéséről és a szellemi tulajdonról. A No Copyright angol nyelvű verziója szabadon elérhető az Institute of Network Cultures honlapján.
"Hogy miért veszítette el a szerzői jog a legitimációját? Nos, a kultúrát az óriáscégek irányítják és határozzák meg, ennek köszönhetően egy olyan rendszer jött létre, amely a kasszasikerekre épül és amely minden más művész számára problémát jelent, őket ugyanis alig veszik figyelembe. Mindez azt eredményezi, hogy nem valósulhat meg a kulturális változatosság. A nagy cégek befektetéseit a szerzői jogon keresztül védik. A nagy produkcióknál a költségvetés akár 60 százalékát is reklámra és marketingre fordítják, emiatt pedig kárt szenved a szabad verseny. Nekünk nem ez a világ kell."
"Mindenki számára hasonló keretfeltételeket kell biztosítani, ehhez pedig szükség van a szerzői jog eltüntetésére és a nagy vállalatok versenyjogának a szűkítésére. Egyszerűen nincs szükségünk ezekre a konszernekre. A jelenlegi rendszer rossz a legtöbb művész számára és rossz a demokráciának is. Azért rossz a demokráciának, mert a kommunikációnk jelentős részét privatizálják. Nem reagálhatok alkotásokra; ugyan írhatok róluk kritikát, de nem változtathatom meg a műveket. Számos kultúrában lehetőség volt és van még ma is arra, hogy a zenét módosíthatjuk. Ez az élő kultúra. A szerzői jog azonban lefagyasztja a kultúrát és a társadalmunkban arra vagyunk ítélve, hogy passzív fogyasztók legyünk."
"Lehetővé kellene tenni a munkák megváltoztatását és hogy erre építkezhessünk. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor elveszítjük a kultúránkat. Ha én most a kulturális alkotásokat az eredetitől eltérő, más módon használom vagy módosítom, akkor kapok egy levelet egy ügyvédtől és egyből rendőrségi ügyem lesz. Ahhoz, hogy fellépjenek a szerzői jogsértésekkel szemben, beavatkoznak az emberek magánéletébe, ez pedig megengedhetetlen" - emelte ki a politológus.
Joost Smiers szerint a jelenlegi rendszernél minden jobb, még az olyan változtatások is, mint a szerzői jogvédelem időtartamának lerövidítése. A fő kérdés az: milyen gazdaságot akarunk? Nem kell, hogy nagyvállalatok uralják a piacot és csak ezek férhessenek hozzá a szellemi tulajdonjogokhoz. Olyan piac is létrehozható, amelyben mindenki szerepet vállalhat és amely lehetővé teszi, hogy különböző dolgokat közösen fejlesszünk ki. Meggyőződése, hogy egy ilyen piac megvalósulása esetén a művészek a jelenleginél kicsit többet kereshetnének és egyúttal változatosabb tartalmak jelennének meg.
Szerinte a reklámok közönségbefolyásoló ereje csökken, és a mostani mikrofizetési rendszereket mindenképpen tovább kell fejleszteni. Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy bármilyen változások is lesznek, mindig akadnak majd olyan emberek, akik nem akarnak fizetni a művekért. Viszont ha a fizetés egyszerűbbé válik, akkor a felhasználók többsége élni fog a lehetőséggel. Az átalánydíjas megoldásokat is tovább lehet fejleszteni, de ezek addig biztosan nem működnek majd, amíg a piacot a nagy cégek uralják.
"A jog már most is lehetőséget ad arra, hogy fellépjünk az alkotásainkat eltulajdonító vagy jogtalanul felhasználó személyekkel szemben, és ehhez nincs szükség a szerzői jogra. Amennyiben nem lesz szerzői jog, akkor sokkal könnyebben lesz azt mondani, hogy a munkám ezen és ezen az alkotáson alapul. Akkor létrejöhet egy nyilvános vita, amire jelenleg nincs lehetőség. Akkor majd szabadon lehet beszélni mindenről. Napjainkban egyetlen dologra számíthatok: egy ügyvédi felszólításra. Ez azonban nem az a párbeszéd, amire a társadalmunknak szüksége van. A jövő szerintem az lesz, hogy a művészek maguk kínálják majd a műveiket és jobban fognak keresni, mint most a YouTube vagy a Spotify segítségével. Az alkotóknak egyébként nem feltétlenül kell eladókká is válniuk, találhatnak is valakit, aki segít nekik ebben."
"A vállalatok kisebbek lesznek és meg fog változni a karakterük is. Nincs szükségünk "iparra". Közepes vagy kis cégek lesznek, amelyekben a művészek sokkal nagyobb befolyással rendelkeznek majd és közvetlenül kapcsolatban lehetnek a közönséggel, a rajongóikkal. Ők fognak fizetni a munkájukért vagy például az úgynevezett crowdfunding segítségével finanszírozzák majd a művek elkészítését. A tartalmak digitalizálása miatt teljesen meg fog változni a kultúra. Bátornak kell lennünk ahhoz, hogy a gazdasági alapfeltételeket is módosítsuk, egy ilyen lépéssel ugyanis csak nyerhetünk" - szögezte le végül a No Copyright társszerzője.
A könyvnél a 69 éves Joost Smiers szerzőtársa Marieke van Schijndel volt. Az Amszterdamban élő politológus jelenleg az Utrechti Művészeti Főiskola Művészeti és Közgazdaságtani Kutatóközpontjában dolgozik. Korábban a Kaliforniai Egyetem (UCLA) vendégprofesszora volt és számos országban tartott előadásokat a kultúripar fejlődéséről és a szellemi tulajdonról. A No Copyright angol nyelvű verziója szabadon elérhető az Institute of Network Cultures honlapján.
"Hogy miért veszítette el a szerzői jog a legitimációját? Nos, a kultúrát az óriáscégek irányítják és határozzák meg, ennek köszönhetően egy olyan rendszer jött létre, amely a kasszasikerekre épül és amely minden más művész számára problémát jelent, őket ugyanis alig veszik figyelembe. Mindez azt eredményezi, hogy nem valósulhat meg a kulturális változatosság. A nagy cégek befektetéseit a szerzői jogon keresztül védik. A nagy produkcióknál a költségvetés akár 60 százalékát is reklámra és marketingre fordítják, emiatt pedig kárt szenved a szabad verseny. Nekünk nem ez a világ kell."
"Mindenki számára hasonló keretfeltételeket kell biztosítani, ehhez pedig szükség van a szerzői jog eltüntetésére és a nagy vállalatok versenyjogának a szűkítésére. Egyszerűen nincs szükségünk ezekre a konszernekre. A jelenlegi rendszer rossz a legtöbb művész számára és rossz a demokráciának is. Azért rossz a demokráciának, mert a kommunikációnk jelentős részét privatizálják. Nem reagálhatok alkotásokra; ugyan írhatok róluk kritikát, de nem változtathatom meg a műveket. Számos kultúrában lehetőség volt és van még ma is arra, hogy a zenét módosíthatjuk. Ez az élő kultúra. A szerzői jog azonban lefagyasztja a kultúrát és a társadalmunkban arra vagyunk ítélve, hogy passzív fogyasztók legyünk."
"Lehetővé kellene tenni a munkák megváltoztatását és hogy erre építkezhessünk. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor elveszítjük a kultúránkat. Ha én most a kulturális alkotásokat az eredetitől eltérő, más módon használom vagy módosítom, akkor kapok egy levelet egy ügyvédtől és egyből rendőrségi ügyem lesz. Ahhoz, hogy fellépjenek a szerzői jogsértésekkel szemben, beavatkoznak az emberek magánéletébe, ez pedig megengedhetetlen" - emelte ki a politológus.
Joost Smiers szerint a jelenlegi rendszernél minden jobb, még az olyan változtatások is, mint a szerzői jogvédelem időtartamának lerövidítése. A fő kérdés az: milyen gazdaságot akarunk? Nem kell, hogy nagyvállalatok uralják a piacot és csak ezek férhessenek hozzá a szellemi tulajdonjogokhoz. Olyan piac is létrehozható, amelyben mindenki szerepet vállalhat és amely lehetővé teszi, hogy különböző dolgokat közösen fejlesszünk ki. Meggyőződése, hogy egy ilyen piac megvalósulása esetén a művészek a jelenleginél kicsit többet kereshetnének és egyúttal változatosabb tartalmak jelennének meg.
Szerinte a reklámok közönségbefolyásoló ereje csökken, és a mostani mikrofizetési rendszereket mindenképpen tovább kell fejleszteni. Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy bármilyen változások is lesznek, mindig akadnak majd olyan emberek, akik nem akarnak fizetni a művekért. Viszont ha a fizetés egyszerűbbé válik, akkor a felhasználók többsége élni fog a lehetőséggel. Az átalánydíjas megoldásokat is tovább lehet fejleszteni, de ezek addig biztosan nem működnek majd, amíg a piacot a nagy cégek uralják.
"A jog már most is lehetőséget ad arra, hogy fellépjünk az alkotásainkat eltulajdonító vagy jogtalanul felhasználó személyekkel szemben, és ehhez nincs szükség a szerzői jogra. Amennyiben nem lesz szerzői jog, akkor sokkal könnyebben lesz azt mondani, hogy a munkám ezen és ezen az alkotáson alapul. Akkor létrejöhet egy nyilvános vita, amire jelenleg nincs lehetőség. Akkor majd szabadon lehet beszélni mindenről. Napjainkban egyetlen dologra számíthatok: egy ügyvédi felszólításra. Ez azonban nem az a párbeszéd, amire a társadalmunknak szüksége van. A jövő szerintem az lesz, hogy a művészek maguk kínálják majd a műveiket és jobban fognak keresni, mint most a YouTube vagy a Spotify segítségével. Az alkotóknak egyébként nem feltétlenül kell eladókká is válniuk, találhatnak is valakit, aki segít nekik ebben."
"A vállalatok kisebbek lesznek és meg fog változni a karakterük is. Nincs szükségünk "iparra". Közepes vagy kis cégek lesznek, amelyekben a művészek sokkal nagyobb befolyással rendelkeznek majd és közvetlenül kapcsolatban lehetnek a közönséggel, a rajongóikkal. Ők fognak fizetni a munkájukért vagy például az úgynevezett crowdfunding segítségével finanszírozzák majd a művek elkészítését. A tartalmak digitalizálása miatt teljesen meg fog változni a kultúra. Bátornak kell lennünk ahhoz, hogy a gazdasági alapfeltételeket is módosítsuk, egy ilyen lépéssel ugyanis csak nyerhetünk" - szögezte le végül a No Copyright társszerzője.