A határon átnyúló online zenei szolgáltatások egyre inkább jelen vannak az életünkben, s a magyar zeneszerzőknek, szövegíróknak is erre kell felkészülni, vagyis hogy egy ilyen világban miként lehet a legjobban képviselni az érdekeiket − nyilatkozta a készülő uniós szabályozás kapcsán a Napi Gazdaságnak Tóth Péter Benjamin, az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület kommunikációs igazgatója.

Az Európai Bizottság a szerzői jogdíjak szabályozására készül. Eddig nem szabályozták uniós szinten a piacot?
- A közös jogkezelők - mint például az Artisjus is - minden országban a nemzeti szabályozás alapján működnek, annak ellenére, hogy azok a jogok, amelyeket kezelnek, egyre inkább határon átnyúló helyzetben vannak. Ez a szabályozás tehát hiányzott az európai jogrendből, és most is alapvetően azért kerül sor rá, mert − velünk ellentétben, legalábbis Nyugat-Európában − meglehetősen előrehaladt már a legális online zenei szolgáltatások piaca, és ezek már egyértelműen határon átnyúló helyzeteket szülnek. Ebben a környezetben választ kell adni azokra a kérdésekre, hogy milyen jog szabályozza a közös jogkezelő szervezeteket, illetve hogy egy ilyen online szituációban melyik jogkezelő milyen jogokat milyen feltétellel kezelhet.

Hogy tetszik az Artisjusnak a szabályozási terv?
− A tervezetnek két fő része van: az első feladata, hogy egész Európában minden közös jogkezelőre azonos szabályok vonatkozzanak, ami például azért fontos, mert egy ilyen társaság kezelési költségét − vagyis hogy mennyiért kezeli a jogokat − többtucatféleképpen ki lehet számolni. Ha egységes szabályok vannak arra vonatkozóan, hogy milyen adatokat hogyan kell nyilvánosságra hozni, akkor az egészen biztosan segítséget jelent abban, hogy össze lehessen mérni a különböző jogkezelők szolgáltatási színvonalát. Az irányelvtervezet első része minden jogkezelőre, vagyis a zeneszerzői jogokat kezelő Artisjus mellett például a filmes (Magyarországon a Filmjus) vagy a lemezkiadó társaságokra (mint nálunk a Mahasz) is vonatkozik. Az irányelvtervezet másik fele az online zenei szolgáltatások jogosításáról szól, és ez már kifejezetten csak a zeneszerzői, szövegírói jogokról szól, vagyis, amit az Artisjus képvisel.

Az első rész minden társaság számára kisebb-nagyobb nehézséget fog okozni, mert ennek kapcsán a nemzeti szabályozások eltérőek, és ha ezt megpróbálják valamilyen egységes mederbe terelni, akkor valamilyen mértékben mindenkinek át kell alakítania a belső működését. De azt gondolom, hogy ez kívülről nem lesz látványos változás. Az online szolgáltatásokra vonatkozó rész viszont igazán érdekes lehet.


Miért más egy online zenei szolgáltatás helyzete, mint mondjuk egy vidéki rádióé?
− Az Artisjus által végzett jogkezelés abból a szempontból látszólag egyszerű dolog, hogy egységes az a jogdíj és az a zenei repertoár, amit kezelünk. Tehát a vendéglátóhely, a rádió, az online szolgáltató − függetlenül attól, hogy magyar, amerikai, francia szerző művéről van szó − egy helyre befizeti az adott összegű jogdíjat, amit aztán mi az adatok alapján eljuttatunk a megfelelő jogosultnak. Azonban abban a pillanatban, hogy ez a nemzeti monopolhelyzet olvadni kezd, az egységes repertoár is széttöredezik. Ez történt az online zenei jogok piacán.

Ekkor áll elő az az állapot, hogy az egyik jogkezelő kezeli egyes zeneműkiadók angol, amerikai jogait, egy másik mondjuk a litván szerzők jogait, egy harmadik pedig bizonyos latin-amerikai szerzők jogait. Ebből egy olyan bonyolult jogosítási rendszer − vagy inkább káosz − állt össze az elmúlt tíz évben, hogy egy iTunes-szolgáltatónak nemhogy kevesebb helyről kellene engedélyt kérnie, mint ahány országban szolgáltatást nyújt, hanem több helyről. Az Európai Bizottság most arra a kérdésre keresi a választ ezzel az irányelvvel, hogy miként lehetne ezt a széttöredezett repertoárt újra aggregálni. A bizottság egyébként nem akar egyetlen nagy, központi európai jogkezelőt létrehozni, hanem néhány, egymással versenyző jogkezelő csomópontot akar életre hívni.

Mi lehet a hozadéka ennek a magyar piac szereplői számára?
− Azt gondolom, hogy ez egy magyar online zenei szolgáltató számára biztosan előnyös lesz, hisz ha egyszerűsítik a jogok megszerzésének módját, az csökkenő adminisztrációt jelent számukra. Így akár egy magyar cég is a piacra tud lépni, vagy legalábbis megteremtődik ennek lehetősége. A másik oldalon az alkotók viszont minden kis kultúrában félnek attól, ha az unió piaci alapon egységesíteni akar, hisz ennek általában az a vége, hogy az a nagy kultúráknak, a nagy mennyiségben előállítóknak, a nagy exportáló kultúráknak kedvez. Az Artisjusnak is köszönhetően viszont bekerült a tervezetbe az a passzus, miszerint a nagy jogosítási csomópontok a kis országok zenéjét, illetve azok jogait is kötelesek lesznek kiközvetíteni a szolgáltatóknak. Ez pedig azt jelenti a gyakorlatban, hogy a nagy angol, német, skandináv jogokat kezelő központ nem háríthatja el például a litván dalszerzők jogait, mondván, hogy nekünk ez üzletileg nem éri meg.

Jelenleg a bizottság előtt van a javaslat. Mikorra lehet ebből irányelv, illetve mikorra lehet ennek kézzelfogható eredménye a szereplők számára?
− A tervezet egy évet ír elő arra, hogy a tagállamok átültessék jogrendszerükbe, ami Brüsszelben nem számít hosszú időnek. A tervezet most jelent meg, vagyis ebből az idén várhatóan nem lesz irányelv, talán 2013 közepén fogadhatja el a parlament, s eszerint nálunk 2014 közepén léphet életbe.

Jelentős jogszabályi módosítást kell Magyarországon végrehajtani?
− Nem, mert például nálunk nemrég lépett hatályba a szintén ugyanezen − például átláthatósági − célokat szolgáló jogszabály. A fő változást a piac hozza majd, hisz a technológia és a piac úgy változik, hogy a határon átnyúló szolgáltatások egyre inkább jelen vannak az életünkben. A magyar zeneszerzőknek, szövegíróknak is erre kell felkészülniük, vagyis hogy egy ilyen világban miként lehet a legjobban érvényesíteni az érdekeket.