MTI
A pókermilliomosok új generációja
A póker világában kialakult hierarchikus rend meginogni látszik. A fiatalok végigverik a világot, sokkoló agresszivitással és vakmerőséggel játszanak, melyre a számítógépjátékok tanították meg őket.
Daniel Cates 21 éves, végzett némi közgazdasági és számítógépes tanulmányokat, és egy teljes napon át a gyermeteg online játék, a Bubble Trouble világrekorderének is mondhatta magát. Nem, nem ettől lett híres... Hanem az online pókeresek világában Jungleman12 néven szerzett dollármillióival. Amikor a The New York Times tudósítója találkozott vele, kissé feszült volt. Egy jó hírben álló vetélytársa éppen megemelte a tétet, és Catesnek el kellett döntenie, merjen-e ő is blöffölni. Az előző 200 leosztás statisztikáiból arra következtetett, hogy a srác kiszámíthatatlan tétjei mögött valamiféle érzelmi bizonytalanság áll.
Egy fia pár és cserelehetőség nélkül, a lapok kiterítésekor biztos vereségre ítélve Cates tovább emelte a tétet. Egy másik asztalnál viszont az utolsó, azonos színű lapot is sikerült behúznia, flösse lett. Pontosan annyi zsetont tett fel, amennyi fedezi blöffjének esetleges sikertelenségét. A harmadik asztalnál eldobta a lapjait. A negyedik asztalnál éppen rajta volt a sor. Az ötödiknél viszont megcsúszott a kezében az egér - véletlen dobás lett a játék vége. Elmormolt egy káromkodást, aztán ismét az első két asztalra kezdte összpontosítani a figyelmét.
Daniel Cates, alias jungleman
Mindkét játékban nyert. A jó hírű játékos blöffölt - és veszített. Cates kuncogott, és azt mondta, szinte már kedveskedve: "Jól van, kölyök, köhögd csak ki a zsetonokat, itt a helyük nálam." A második asztalnál az ellenfél tartotta a tétet, és kiterítette a lapjait - persze gyengébb volt a flössnél. Cates több mint 30 000 dollárt nyert, de máris a harmadik asztal felé fordult, ahol elég durva lapokat kapott.
Ekkor egy sípoló hang hallatszott: a világ legismertebb játékosának, Gus (The Great Dane) Hansennek az avatarja tűnt fel a monitoron az egyik üres asztal fölött. Cates csak annyit motyogott: "Na, itt van." A képernyő bal alsó sarkában lévő chatablakban megjelent Hansen üzenete: azt kérdezte Catestől, nincs-e kedve néhány parti Pot Limit Omahához (ami tudvalévőleg elég vad pókerváltozat). Cates elhárította az ajánlatot, Hansen avatarja pedig eltűnt. Cates elmondása szerint az elmúlt napokban Gus Hansen tönkreverte ebben a magas tétekre menő játékban: több mint egymillió pontot veszített vele szemben.
5,5 millió dollárt nyert 2010-ben
Az 1989-ben világra jött Daniel Cates szülei vezető beosztásban dolgoztak, így érthető, ha gyermekkori önmagát "furcsának, kicsit zárkózottnak és főleg magára hagyottnak" írja le. Már hatéves korában ráunt osztálytársai szokványos játékaira, és a legtöbb időt egyedül töltötte - gyerekkori lakóhelyének pincéjében. Ott fedezte fel "ösztönös tehetségét" a videojátékok iránt, különösen a Command & Conquer terén jeleskedett. Édesanyja szerint fia videojáték-megszállottsága "fékezhetetlenné" tette: megpróbálták ugyan korlátozni a videojátékokra és a számítógépre fordítható idejét, de ez a kísérlet kudarcra volt ítélve.
Az Eleanor Rooseveltről elnevezett gimnázium a matematikára és a természettudományos tárgyak oktatására szakosodott, Catest itt tehetséges, bár kissé motiválatlan diákként könyvelték el, olyannak, aki rutinszerűen lopakodik ki az órákról, hogy az iskola számítógépes laborjában Aknakeresőt játsszon. Ezekben az években kezdett bele a helyi élő szereplős pókerbe: viszonylag alacsony tétek mellett is sikerült több ezer dollárt veszítenie három hónap alatt. Szülei a veszteségek láttán zárolták megtakarítási számláját. Szembesülve mozgósítható tőkéjének problémájával - mindössze 600 dollárja maradt -, Cates állást vállalt egy gyorsétteremben. De a póker mellett makacsul kitartott, és mantraként ismételgette: "Tudom, hogy ha folyamatosan pókerezem, jelentősen javul a játékom".
"Amikor elkezdtem játszani az Aknakeresővel, nem hittem volna, hogy valaki képes lehet 90 másodperc alatt megtalálni az összes aknát. De folyamatosan dolgoztam rajta... Mielőtt még tudtam volna róla, már véghez is vittem azt, amit lehetetlennek gondoltam. Ugyanez történt a pókerrel is. Amikor elkezdtem kis tétekben játszani, láttam, hogy egy srác 2000 dollárnyi zsetont tol be az asztalra. Hogy csinálta? Alighanem itt volt a jó megoldás kulcsa. Én meg folyamatosan dolgoztam rajta. Végül minden megváltozott" - foglalta össze a sajátos játékfilozófiához vezető útját az amerikai lapnak.
Cates a helyi ötdolláros veszteségektől 18 hónapon belül a csúcsra ért, online pókerben a legmagasabb téteket söpörte be: éjszakáit 10 000 és 500 000 dollár közötti nyereségekkel zárta. Saját számítása szerint 2010-ben 5,5 millió dollár volt az online jövedelme, e tekintetben több mint egymillió dollárral előzte meg legközelebbi vetélytársát. Ellentétben a többi fiatal pókermilliomossal, akik pénzük nagy részét televíziós versenyeken nyerték - a sok versenyző miatt az ott folyó játék nyerési esélyei inkább a lottóéra emlékeztetnek -, Cates úgy tett szert a tőkéjére, hogy folyamatosan csiszolgatta a képességeit, hosszabb távon is érvényes készség kialakításából kovácsolva a maga előnyét.
Mivel a pókerre a nagy változatosság jellemző - ahol a látványos különbségek is eltűnhetnek a rossz lapjárás folytán -, a játékosok valódi értéke csak több mint ezer leosztás alatt mutatkozik meg. Minden évben akad néhány tucat olyan gyerek, akik egy jó sorozat után eltűnnek a "futottak még" kategóriában - mindannyian nagy kaliberű játékosokkal szemben véreznek el. A többmilliós nyeremény megszerzésének idejét vagy a sebességét tekintve Cates semmiben sem különbözik tőlük. Viszont a 2010-es rekordnyeremény hírére méltán fordult felé az egész pókervilág figyelme: szinte az összes pénzt a póker elitjével szembeni összecsapásokban szerezte.
A póker világában kialakult hierarchikus rend meginogni látszik. Cates végigverte a világot 2010-ben, beleértve a legmagasabban jegyzett profikat is. A nagy nyilvánosságot kapott partik során olyanok kényszerültek kapitulálni ellene, mint Phil Ivey, Patrik Antonius, Ilari (Ziigmund) Sahamies vagy Tom (durrrr) Dwan. Őket a világ legjobb 20 játékosa között tartják számon, és meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a póker mára sokmilliós dolláros üzletté válhatott. És Cates valamennyiükkel szemben több százezer dolláros előnnyel végzett a versenyeken. Svédországban egy Viktor (Isildur1) Blom nevű, még fiatalabb profi pókerjátékos szédítő sebességgel írta be magát a játék történetébe. 2009 decemberében 500 000 dollárt nyert Catestől (akinek karrierje során ez volt a legnagyobb vesztesége), majd egy napra rá még 700 000-et Brian (Sbrugby) Townsendtől. Blom következő ellenfele Brian (Stinger) Hastings volt, aki ellen néhány óra leforgása alatt becslések szerint 4,2 millió dollárt vesztett, ez állítólag a legnagyobb egynapos veszteség az online póker történetében.
Az, hogy a hatalmas pénzösszegek a fiatal profik számláira vándoroltak át - no meg az a sokkoló agresszivitás és vakmerőség, amellyel játszottak -, elmélyítette a szakadékot az ifjú online pókeresek és a hagyományos világból érkező idősebb generáció képviselői között (utóbbiak még valódi asztaloknál keresték meg a maguk millióit). Az online póker 2000-től kezdődő térnyerésével a játék minden régi elvét sutba kellett dobni. A türelmet ma már nem jutalmazzák. Ha egy 18 éves online zseni 12 táblánál játszhat egyszerre, 19 éves korára épp olyan tapasztalttá válik, mint az a hivatásos szerencsejátékos, aki egy tucat éven át játszott a Bellagio asztalainál. Pedig a gyerekek közül sokan még ahhoz is túl fiatalok, hogy betehessék a lábukat egy igazi kaszinóba…
A Cates gyermekkorát meghatározó Command & Conquer-ben a játékos egy hadsereget irányít valós idejű harcban. A siker attól a hatékonyságtól és sebességtől függ, amellyel a játékos kiépíti saját nyersanyagbázisát. A legjobb játékosokra a ragadozóösztön jellemző: pontosan megérzik azt a pillanatot, amikor az ellenfél meggyengül. Magas színvonalú stratégia, ötvözve a villámgyors reflexekkel, pofátlan agresszió és hajszálpontos erőforrás-gazdálkodás. Tizenöt éves korában Cates szerint ő volt az egyik legjobb Command & Conquer-játékos a világon.
Egy 40 éves profi pókeres, Phil Gordon - aki versenyeken 3 millió dollárt nyert, három bestseller szerzője és több pókerműsor házigazdája - úgy látja, hogy a videojátékok nyújtotta korai "képzés" az online póker térnyerésével párosítva kiváló terepet kínál a fiatal, rettenthetetlen, legyőzhetetlen játékosok garmadájának. Hihetetlen kézügyesség és mentális erő kell ugyanis ahhoz, hogy valaki egyszerre 12, 16 vagy akár 20 asztalon játsszon, és ráadásul számos döntést meg tudjon hozni nagyon rövid idő alatt. Ezek a gyerekek viszont a Command & Conquerhez vagy a Call of Dutyhoz hasonló videojátékokon nőttek fel, és hozták magukkal a pókerbe átültethető képességeket. Az is tény, hogy a nagy tétekre menő póker jutalmazza az agressziót. Azon a játékoson, aki valamilyen okból nem mer blöffölni, átgázolnak a vetélytársak.
Az online pókerben az elveszett pénz csupán terhelésként jelentkezik a játékos offshore számláján. Amikor valaki elveszít egy egymillió dolláros leosztást, egy rajzfilm képsorai vigasztalják. "Legtöbbünknek, akik orrvérzésig játszunk, nincsenek igazán világos fogalmaink a pénz tényleges értékéről - vallja Cates. - Mindannyian szeretnénk megnyerni a versenyt, célunk a legmagasabb pontszám elérése. És tényleg nem tudjuk, hogy mit jelent 400 ezer vagy 800 dollárt elveszíteni, hiszen nincs családunk, vagy bármi más, amit féltenénk. Ezt a holttér adja meg számunkra a helyes döntés meghozatalához szükséges szabadságot, függetlenül a szóban forgó összegtől."
Amikor arra terelődött a szó, hogy mi kellene valamiféle egyensúly megteremtéséhez az életében, Cates bizonytalanul vállat vont, és azt mondta: "Nem tudom. Gyakorlás? Lányok? Alapvetően azt kellene kitalálnom, hogyan legyek Daniel, és ne Jungleman. Jungleman teljességgel magában foglalja Danielt, de valójában nem Daniel. Ezért fáj nekem, ha emberekkel találkozom, mindenben Junglemant látják, és nem engem. El vagyok zárva tőlük. Ha viszont egyensúlyt tudok teremteni az életemben, és a kiegyensúlyozott Daniel csökkenteni tudja Jungleman súlyát, az még nagyobb sikert eredményezhet az emberi kapcsolataimban."
Daniel Cates 21 éves, végzett némi közgazdasági és számítógépes tanulmányokat, és egy teljes napon át a gyermeteg online játék, a Bubble Trouble világrekorderének is mondhatta magát. Nem, nem ettől lett híres... Hanem az online pókeresek világában Jungleman12 néven szerzett dollármillióival. Amikor a The New York Times tudósítója találkozott vele, kissé feszült volt. Egy jó hírben álló vetélytársa éppen megemelte a tétet, és Catesnek el kellett döntenie, merjen-e ő is blöffölni. Az előző 200 leosztás statisztikáiból arra következtetett, hogy a srác kiszámíthatatlan tétjei mögött valamiféle érzelmi bizonytalanság áll.
Egy fia pár és cserelehetőség nélkül, a lapok kiterítésekor biztos vereségre ítélve Cates tovább emelte a tétet. Egy másik asztalnál viszont az utolsó, azonos színű lapot is sikerült behúznia, flösse lett. Pontosan annyi zsetont tett fel, amennyi fedezi blöffjének esetleges sikertelenségét. A harmadik asztalnál eldobta a lapjait. A negyedik asztalnál éppen rajta volt a sor. Az ötödiknél viszont megcsúszott a kezében az egér - véletlen dobás lett a játék vége. Elmormolt egy káromkodást, aztán ismét az első két asztalra kezdte összpontosítani a figyelmét.
Daniel Cates, alias jungleman
Mindkét játékban nyert. A jó hírű játékos blöffölt - és veszített. Cates kuncogott, és azt mondta, szinte már kedveskedve: "Jól van, kölyök, köhögd csak ki a zsetonokat, itt a helyük nálam." A második asztalnál az ellenfél tartotta a tétet, és kiterítette a lapjait - persze gyengébb volt a flössnél. Cates több mint 30 000 dollárt nyert, de máris a harmadik asztal felé fordult, ahol elég durva lapokat kapott.
Ekkor egy sípoló hang hallatszott: a világ legismertebb játékosának, Gus (The Great Dane) Hansennek az avatarja tűnt fel a monitoron az egyik üres asztal fölött. Cates csak annyit motyogott: "Na, itt van." A képernyő bal alsó sarkában lévő chatablakban megjelent Hansen üzenete: azt kérdezte Catestől, nincs-e kedve néhány parti Pot Limit Omahához (ami tudvalévőleg elég vad pókerváltozat). Cates elhárította az ajánlatot, Hansen avatarja pedig eltűnt. Cates elmondása szerint az elmúlt napokban Gus Hansen tönkreverte ebben a magas tétekre menő játékban: több mint egymillió pontot veszített vele szemben.
5,5 millió dollárt nyert 2010-ben
Az 1989-ben világra jött Daniel Cates szülei vezető beosztásban dolgoztak, így érthető, ha gyermekkori önmagát "furcsának, kicsit zárkózottnak és főleg magára hagyottnak" írja le. Már hatéves korában ráunt osztálytársai szokványos játékaira, és a legtöbb időt egyedül töltötte - gyerekkori lakóhelyének pincéjében. Ott fedezte fel "ösztönös tehetségét" a videojátékok iránt, különösen a Command & Conquer terén jeleskedett. Édesanyja szerint fia videojáték-megszállottsága "fékezhetetlenné" tette: megpróbálták ugyan korlátozni a videojátékokra és a számítógépre fordítható idejét, de ez a kísérlet kudarcra volt ítélve.
Az Eleanor Rooseveltről elnevezett gimnázium a matematikára és a természettudományos tárgyak oktatására szakosodott, Catest itt tehetséges, bár kissé motiválatlan diákként könyvelték el, olyannak, aki rutinszerűen lopakodik ki az órákról, hogy az iskola számítógépes laborjában Aknakeresőt játsszon. Ezekben az években kezdett bele a helyi élő szereplős pókerbe: viszonylag alacsony tétek mellett is sikerült több ezer dollárt veszítenie három hónap alatt. Szülei a veszteségek láttán zárolták megtakarítási számláját. Szembesülve mozgósítható tőkéjének problémájával - mindössze 600 dollárja maradt -, Cates állást vállalt egy gyorsétteremben. De a póker mellett makacsul kitartott, és mantraként ismételgette: "Tudom, hogy ha folyamatosan pókerezem, jelentősen javul a játékom".
"Amikor elkezdtem játszani az Aknakeresővel, nem hittem volna, hogy valaki képes lehet 90 másodperc alatt megtalálni az összes aknát. De folyamatosan dolgoztam rajta... Mielőtt még tudtam volna róla, már véghez is vittem azt, amit lehetetlennek gondoltam. Ugyanez történt a pókerrel is. Amikor elkezdtem kis tétekben játszani, láttam, hogy egy srác 2000 dollárnyi zsetont tol be az asztalra. Hogy csinálta? Alighanem itt volt a jó megoldás kulcsa. Én meg folyamatosan dolgoztam rajta. Végül minden megváltozott" - foglalta össze a sajátos játékfilozófiához vezető útját az amerikai lapnak.
Cates a helyi ötdolláros veszteségektől 18 hónapon belül a csúcsra ért, online pókerben a legmagasabb téteket söpörte be: éjszakáit 10 000 és 500 000 dollár közötti nyereségekkel zárta. Saját számítása szerint 2010-ben 5,5 millió dollár volt az online jövedelme, e tekintetben több mint egymillió dollárral előzte meg legközelebbi vetélytársát. Ellentétben a többi fiatal pókermilliomossal, akik pénzük nagy részét televíziós versenyeken nyerték - a sok versenyző miatt az ott folyó játék nyerési esélyei inkább a lottóéra emlékeztetnek -, Cates úgy tett szert a tőkéjére, hogy folyamatosan csiszolgatta a képességeit, hosszabb távon is érvényes készség kialakításából kovácsolva a maga előnyét.
Mivel a pókerre a nagy változatosság jellemző - ahol a látványos különbségek is eltűnhetnek a rossz lapjárás folytán -, a játékosok valódi értéke csak több mint ezer leosztás alatt mutatkozik meg. Minden évben akad néhány tucat olyan gyerek, akik egy jó sorozat után eltűnnek a "futottak még" kategóriában - mindannyian nagy kaliberű játékosokkal szemben véreznek el. A többmilliós nyeremény megszerzésének idejét vagy a sebességét tekintve Cates semmiben sem különbözik tőlük. Viszont a 2010-es rekordnyeremény hírére méltán fordult felé az egész pókervilág figyelme: szinte az összes pénzt a póker elitjével szembeni összecsapásokban szerezte.
A póker világában kialakult hierarchikus rend meginogni látszik. Cates végigverte a világot 2010-ben, beleértve a legmagasabban jegyzett profikat is. A nagy nyilvánosságot kapott partik során olyanok kényszerültek kapitulálni ellene, mint Phil Ivey, Patrik Antonius, Ilari (Ziigmund) Sahamies vagy Tom (durrrr) Dwan. Őket a világ legjobb 20 játékosa között tartják számon, és meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a póker mára sokmilliós dolláros üzletté válhatott. És Cates valamennyiükkel szemben több százezer dolláros előnnyel végzett a versenyeken. Svédországban egy Viktor (Isildur1) Blom nevű, még fiatalabb profi pókerjátékos szédítő sebességgel írta be magát a játék történetébe. 2009 decemberében 500 000 dollárt nyert Catestől (akinek karrierje során ez volt a legnagyobb vesztesége), majd egy napra rá még 700 000-et Brian (Sbrugby) Townsendtől. Blom következő ellenfele Brian (Stinger) Hastings volt, aki ellen néhány óra leforgása alatt becslések szerint 4,2 millió dollárt vesztett, ez állítólag a legnagyobb egynapos veszteség az online póker történetében.
Az, hogy a hatalmas pénzösszegek a fiatal profik számláira vándoroltak át - no meg az a sokkoló agresszivitás és vakmerőség, amellyel játszottak -, elmélyítette a szakadékot az ifjú online pókeresek és a hagyományos világból érkező idősebb generáció képviselői között (utóbbiak még valódi asztaloknál keresték meg a maguk millióit). Az online póker 2000-től kezdődő térnyerésével a játék minden régi elvét sutba kellett dobni. A türelmet ma már nem jutalmazzák. Ha egy 18 éves online zseni 12 táblánál játszhat egyszerre, 19 éves korára épp olyan tapasztalttá válik, mint az a hivatásos szerencsejátékos, aki egy tucat éven át játszott a Bellagio asztalainál. Pedig a gyerekek közül sokan még ahhoz is túl fiatalok, hogy betehessék a lábukat egy igazi kaszinóba…
A Cates gyermekkorát meghatározó Command & Conquer-ben a játékos egy hadsereget irányít valós idejű harcban. A siker attól a hatékonyságtól és sebességtől függ, amellyel a játékos kiépíti saját nyersanyagbázisát. A legjobb játékosokra a ragadozóösztön jellemző: pontosan megérzik azt a pillanatot, amikor az ellenfél meggyengül. Magas színvonalú stratégia, ötvözve a villámgyors reflexekkel, pofátlan agresszió és hajszálpontos erőforrás-gazdálkodás. Tizenöt éves korában Cates szerint ő volt az egyik legjobb Command & Conquer-játékos a világon.
Egy 40 éves profi pókeres, Phil Gordon - aki versenyeken 3 millió dollárt nyert, három bestseller szerzője és több pókerműsor házigazdája - úgy látja, hogy a videojátékok nyújtotta korai "képzés" az online póker térnyerésével párosítva kiváló terepet kínál a fiatal, rettenthetetlen, legyőzhetetlen játékosok garmadájának. Hihetetlen kézügyesség és mentális erő kell ugyanis ahhoz, hogy valaki egyszerre 12, 16 vagy akár 20 asztalon játsszon, és ráadásul számos döntést meg tudjon hozni nagyon rövid idő alatt. Ezek a gyerekek viszont a Command & Conquerhez vagy a Call of Dutyhoz hasonló videojátékokon nőttek fel, és hozták magukkal a pókerbe átültethető képességeket. Az is tény, hogy a nagy tétekre menő póker jutalmazza az agressziót. Azon a játékoson, aki valamilyen okból nem mer blöffölni, átgázolnak a vetélytársak.
Az online pókerben az elveszett pénz csupán terhelésként jelentkezik a játékos offshore számláján. Amikor valaki elveszít egy egymillió dolláros leosztást, egy rajzfilm képsorai vigasztalják. "Legtöbbünknek, akik orrvérzésig játszunk, nincsenek igazán világos fogalmaink a pénz tényleges értékéről - vallja Cates. - Mindannyian szeretnénk megnyerni a versenyt, célunk a legmagasabb pontszám elérése. És tényleg nem tudjuk, hogy mit jelent 400 ezer vagy 800 dollárt elveszíteni, hiszen nincs családunk, vagy bármi más, amit féltenénk. Ezt a holttér adja meg számunkra a helyes döntés meghozatalához szükséges szabadságot, függetlenül a szóban forgó összegtől."
Amikor arra terelődött a szó, hogy mi kellene valamiféle egyensúly megteremtéséhez az életében, Cates bizonytalanul vállat vont, és azt mondta: "Nem tudom. Gyakorlás? Lányok? Alapvetően azt kellene kitalálnom, hogyan legyek Daniel, és ne Jungleman. Jungleman teljességgel magában foglalja Danielt, de valójában nem Daniel. Ezért fáj nekem, ha emberekkel találkozom, mindenben Junglemant látják, és nem engem. El vagyok zárva tőlük. Ha viszont egyensúlyt tudok teremteni az életemben, és a kiegyensúlyozott Daniel csökkenteni tudja Jungleman súlyát, az még nagyobb sikert eredményezhet az emberi kapcsolataimban."
