Napi Online
Károsak a kereskedési szoftverek?
A befektetési alapkezelési szakma nagyágyúi üléseznek ma Amerikában, a téma az lesz, káros-e az úgynevezett high frequency trading a nagy intézményi befektetők szempontjából. Számos tőzsde tiltásokra készül.
Piaci értesülések szerint hamarosan háborút indíthatnak a hagyományos befektetési alapkezelők a nagy sebességű kereskedési szoftverek és a high fequency trading (HFT, azaz nagy gyakoriságú kereskedés) ellen. Az merikai befektetési alapkezelők kereskedelmi szövetsége, az Investment Company Institute (ICI) hétfői ülésén a Wall Street Journal értesülései szerint az alapkezelők egy csoportja arra készül, hogy kikényszerítsenek egy szabályozást a HFT betiltására.
A probléma gyökerei a két típusú piaci szereplő között a megbízások méreteiben rejlenek. Míg egy nagyobb intézményi befektető, befektetési alap, vagy nyugdíjalap egy eladási vagy vételi megbízást átlagosan 185 ezer darab részvényre ad ki az Egyesült Államok tőzsdéin, addig a kisbefektetők, spekulánsok néhány száz darabos megbízásokkal lavíroznak a kereskedésben. Ebből következik, hogy a nagyobb intézményi megbízások jelentősebb árelmozdulást tudnak generálni a piacon, s a kisebb szereplők ezt időben felismerve elébe tudnak menni az eseményeknek.
A HFT során használt szoftverek közül nem egy alkalmas arra, hogy idejében felismerje, mikor áll egy-egy megbízás mögött nagyobb intézményi befektető. Ezt könnyíti, hogy számos amerikai kereskedési platformon nem csak a vételi, vagy eladási megbízásokat látni, hanem azt is, melyik kereskedő cég adta azokat (Budapesten csak az üzlet megkötésekor látni, kik voltak a felek a tranzakciókban, ez az információ azonban csak a kereskedésben részt vevő brókercégeket illeti).
A megbízás méretéből és a megbízó kilétéből gyakran lehet következtetni arra, várhatóak-e újabb megbízások az adott részvényben. A hagyományos intézményi portfóliókat kezelő szakemberek szerint épp ezért a HFT-en profitáló szereplők csak az ő megbízásaikon nyerészkednek, s az átlagos befektető számára csak megdrágítják a tranzakciókat, s az alapok zsebéből veszik ki ezzel a pénzt.
A New York Stock Exchange (NYSE) elébe próbál menni a várható szabályozási szigorításnak, s mától azt a lehetőséget is felkínálja tagjainak, ha kívánják, titokban maradhat kilétük az ajánlati könyvben, azaz a vásárló nem látja ki kínál vételre vagy eladásra egy-egy csomagot. A Journal által megkérdezett egyik szakértő szerint azonban ez nem sokat ér, hiszen az már eleve nagy intézményi megbízást sejtet majd, ha anonim marad az ajánlattevő.
Az amerikai értékpapír felügyelet, a SEC pénteki jelentése jórészt a programozott kereskedési rendszereket tette felelőssé a május 6-i úgynevezett flash-crash-ért, amikor néhány perc alatt mintegy 1000 pontot esett a Dow Jones Industrial értéke, majd majdnem ennyit vissza is pattant. A villámkereskedők ellen készülő hajsza egyes vélemények szerint nem más, mint pótcselekvés a piac ritmusát felvenni képtelen szervezet részéről. Az alapkezelői szervezet, az ICI például eddig jellemzően tudomást sem vett a HFT jelenségéről, mondván, annak jelentősége eltörpül a piac egészének méretéhez képest.
Piaci értesülések szerint hamarosan háborút indíthatnak a hagyományos befektetési alapkezelők a nagy sebességű kereskedési szoftverek és a high fequency trading (HFT, azaz nagy gyakoriságú kereskedés) ellen. Az merikai befektetési alapkezelők kereskedelmi szövetsége, az Investment Company Institute (ICI) hétfői ülésén a Wall Street Journal értesülései szerint az alapkezelők egy csoportja arra készül, hogy kikényszerítsenek egy szabályozást a HFT betiltására.
A probléma gyökerei a két típusú piaci szereplő között a megbízások méreteiben rejlenek. Míg egy nagyobb intézményi befektető, befektetési alap, vagy nyugdíjalap egy eladási vagy vételi megbízást átlagosan 185 ezer darab részvényre ad ki az Egyesült Államok tőzsdéin, addig a kisbefektetők, spekulánsok néhány száz darabos megbízásokkal lavíroznak a kereskedésben. Ebből következik, hogy a nagyobb intézményi megbízások jelentősebb árelmozdulást tudnak generálni a piacon, s a kisebb szereplők ezt időben felismerve elébe tudnak menni az eseményeknek.
A HFT során használt szoftverek közül nem egy alkalmas arra, hogy idejében felismerje, mikor áll egy-egy megbízás mögött nagyobb intézményi befektető. Ezt könnyíti, hogy számos amerikai kereskedési platformon nem csak a vételi, vagy eladási megbízásokat látni, hanem azt is, melyik kereskedő cég adta azokat (Budapesten csak az üzlet megkötésekor látni, kik voltak a felek a tranzakciókban, ez az információ azonban csak a kereskedésben részt vevő brókercégeket illeti).
A megbízás méretéből és a megbízó kilétéből gyakran lehet következtetni arra, várhatóak-e újabb megbízások az adott részvényben. A hagyományos intézményi portfóliókat kezelő szakemberek szerint épp ezért a HFT-en profitáló szereplők csak az ő megbízásaikon nyerészkednek, s az átlagos befektető számára csak megdrágítják a tranzakciókat, s az alapok zsebéből veszik ki ezzel a pénzt.
A New York Stock Exchange (NYSE) elébe próbál menni a várható szabályozási szigorításnak, s mától azt a lehetőséget is felkínálja tagjainak, ha kívánják, titokban maradhat kilétük az ajánlati könyvben, azaz a vásárló nem látja ki kínál vételre vagy eladásra egy-egy csomagot. A Journal által megkérdezett egyik szakértő szerint azonban ez nem sokat ér, hiszen az már eleve nagy intézményi megbízást sejtet majd, ha anonim marad az ajánlattevő.
Az amerikai értékpapír felügyelet, a SEC pénteki jelentése jórészt a programozott kereskedési rendszereket tette felelőssé a május 6-i úgynevezett flash-crash-ért, amikor néhány perc alatt mintegy 1000 pontot esett a Dow Jones Industrial értéke, majd majdnem ennyit vissza is pattant. A villámkereskedők ellen készülő hajsza egyes vélemények szerint nem más, mint pótcselekvés a piac ritmusát felvenni képtelen szervezet részéről. Az alapkezelői szervezet, az ICI például eddig jellemzően tudomást sem vett a HFT jelenségéről, mondván, annak jelentősége eltörpül a piac egészének méretéhez képest.