A fizikai és a digitális világ összekapcsolásától sokan várnak kisebb fajta csodát, a szakemberek azonban inkább arra számítanak, hogy megdőlhet a számítógép-tudomány néhány korábbi paradigmája.

Napjainkban már szinte az élet minden területén megtalálhatók az úgynevezett beágyazott rendszerek, legyen szó a légi közlekedésről, az erőművekről, az adatbázisokról vagy éppen az űrhajókról. Az emberek egyre gyakrabban bíznak meg a mikrochipekben és a különböző érzékelőkben. Ha egy asztali PC leáll, az legfeljebb egy embernek vagy családnak rossz, de ha mondjuk a légi közlekedést irányító rendszer csődöl be, az komoly katasztrófákat okozhat és több ezer életét befolyásolhatja. A beágyazott rendszereknek gyorsan, de legfőképpen megbízhatóan kell működniük ahhoz, hogy időben feldolgozhassák és továbbíthassák a beérkező adatokat. Csak így kerülhet el egy repülőgép egy katasztrófát vagy egy autó egy balesetet.

"Egy ilyen válogató, osztályozó, rendszerező algoritmustól természetesen azt is elvárjuk, hogy a feladatait gyorsan végezze el. De valójában nem az a fontos, hogy egy számítást egy vagy három milliszekundum alatt hajt-e végre. Ugyanakkor vannak rendszerek, például a légi irányításban, amelyeknél fontos az időtényező betartása" - jelentette ki Tom Henzinger, a klosterneuburgi Tudományos és Technológiai Intézet munkatársa. A helyzetet súlyosbítja, hogy mivel egyre több területen kapnak kiemelt szerepet a számítógépek, így ezek a tényezők is egyre fontosabbá válnak.

"Egyszerűen irritál, hogy az emberek olyan egyszerűen elfogadják, hogy a számítógépes rendszerek hajlamosak a hibázásra" - tette hozzá Henzinger. A szakember aggodalma érthető, hiszen egyre több feladatot végeztettünk el a számítógépekkel. Ráadásul különbséget kell tenni a hibák között is. Hiba lehet ugyanis már az is, ha egy rendszer nem képes a kellő gyorsasággal vagy megbízhatósággal elvégezni a feladatát. Érdekes azt is megfigyelni, hogy mennyit változott az emberek magatartása az elmúlt két évtizedben. Eleinte csodálták a számítógépeket és a teljesítményüket, de ma már csak fogyasztási cikknek tekintik őket és a csodálatból érdektelenség lett. Szintén kiemelendő az is, hogy miközben szinte minden területen használunk számítógépeket, egyre kevesebbet tudunk a működésükről.

Edward A. Lee, a Berkeley Egyetem munkatársa előadásain sokszor beszél arról az álmáról, hogy milyen jó lenne egy lámpák nélküli városban közlekedni. Sajnos azonban ez az ötlet jelenleg megvalósíthatatlan. Nem az ehhez szükséges alkatrészek hiányoznak, hanem egyszerűen a mai technológiákkal nem lehet ezeket úgy összekötni vagy ötvözni, hogy megbízhatóan együtt dolgozzanak.

"Ennek ellenére nagyon optimista vagyok abban a tekintetben, hogy a jövőben ilyen rendszereket is építünk majd és el fogjuk érni, hogy rendeltetésszerűen működjenek. Ahhoz viszont, hogy ezt elérjük egy sokkal jobb absztrakciós rendszer kell, vagyis ki kell zárni a nem fontos információkat azért, hogy a meglévő problémák megoldására összpontosíthassunk" - hangsúlyozta a szakember. Lee szerint a mai emberek nem képesek a teljes rendszerre koncentrálni, az ugyanis túlzottan összetett és bonyolult.

Az Egyesült Államokban már megszületett a digitális és a fizikai világ ötvözésének elnevezése, ami a Kiberfizikai Rendszerek (CPS). Legalábbis így nevezi a folyamatot Helen Gill, az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány kutatója. A következő lépcsőfokot az jelentheti majd, hogy vajon sikerül-e és ha igen, mikor megalkotnia az emberiségnek a hiba nélkül működő szoftvereket és hardvereket.