Berta Sándor
Médiaközpont konténerben
Mervin Jarman jamaikai aktivista igyekszik ötvözni a helyi hagyományokat a szabad szoftverekkel. A szakember médiaközponttá alakította át a konténerét és segítségével a jamaikai emberek megismerhetik az internet varázslatos, de olykor veszélyes világát.
Palmers Cross Jamaika déli partjain fekszik. A kisváros történelme során gyakran volt harcok és brutális kolonizáció színtere. A Nyugat-Afrikából behurcolt fekete rabszolgákat a helyi kereskedők embertelen körülmények között tartották, így többségük sem írni, sem olvasni nem tanult, nem is tanulhatott meg. Jamaika 1962-ben nyerte el a függetlenségét, majd az 1980-as években a sziget lett a kolumbiai kokain tranzitállomása. Vannak ugyanakkor pozitívumok is, például, hogy a nők előnyt élveznek az oktatás területén. Ha egy családban egy fiú és egy lány van, akkor az utóbbi kerülhet előbb iskolába. Az ok egyszerű: a nők vezetik a háztartást, nekik kell jól számolniuk és gazdálkodniuk. A férfiakat már kiskorukban az utcára küldik, hogy szerezzenek maguknak munkát, a családjuknak pedig betevőt.
Palmers Cross jelenlegi helyzete cseppet sem rózsás, de koránt sem olyan reménytelen és kilátástalan, mint néhány évvel ezelőtt. A munkanélküliségi és a bűnözési arány magas, a rendőri erőszak mindennapos. Egy kis területen álló sárgára mázolt konténer azonban reményt jelent a helyieknek. A médiaközpontban 15 számítógép található, elsősorban PC-k. Vannak köztük újabb és elavult modellek egyaránt. A legtöbb konfiguráción Linux fut, de található Macintosh és Windows is.
Mervin Jarman digitális menedékhelye lehetőséget nyújt a helyieknek, hogy ingyen vagy nagyon olcsón számítógépes tanfolyamokat végezzenek el, megtanulják a videók és a hanganyagok szerkesztését, a kiadványtervezést vagy éppen a grafikai feladatok megoldását. Ugyan a konténer zsúfolásig van pakolva különböző értékes eszközökkel, de betörés és lopás még soha nem történt. Mervin Jarman az utcakölykökkel kezdte. Ők segítettek lerakni a padlót, leszigetelni a falakat és ők vágták ki az ablakokat is. Sikerült megnyernie az egymással rivalizáló bandákat, így a médiaközpont semleges terület lett. A biztonságra felváltva vigyáznak az egyes csoportok. Sőt, a javíthatatlannak hitt emberek büszkék lettek erre a helyre és igyekeznek nem csak óvni, hanem fejleszteni és csinosítgatni.
Jamaika elsősorban a Rhythm 'n' Blues, a Ska, a Rocksteady, a Dub, a Raggamuffin, a Dancehall és persze leginkább a Reggae zenei stílusok kapcsán ismert világszerte. Azonban Jarman azt szeretné, ha a sziget hamarosan a digitális kreativitás fellegvárává is válna. Munkamódszerét elnevezte Repatriating Technologynek, ami annyit tesz: az otthonokba vinni a technológiát. A cél az, hogy a technológia felnyissa az emberek szemét, felismerjék a bennük rejlő lehetőségeket.
Persze a rossz beidegződéseket nem lehetett egyik napról a másikra megváltoztatni. Eleinte a legtöbb helyi lakos csak kívülről szemlélte a konténert és furcsa lakóját. Aztán idővel, lassan minden megváltozott. A kezdetben csak az ablakokban leskelődők HTML-t és Schockwavet tanultak, audio- és videostreameket kódoltak vagy digitális munkacsoportokat szerveztek. A technológia katalizátor lett, amely segíthet az elnyomott ambíciók felszínre hozásában.
Mervin Jarman a sikert leginkább a hitelességének köszönheti. Ő is az utcán nőtt föl, ő is rossz fiú volt. De sikerült Londonba mennie és ott az IT-dolgokkal kezdett foglalkozni. Először részt vett az I and I Net nevű internetszolgáltató munkájában, majd az észak-londoni ARTEC oktatási intézménybe került. Egyik kollégája, Richard Pierre-Davis egy Trinidad és Tobagó-i fiatalember volt, míg a kettőjük médiaművészeti tanára Graham Harwood lett. Ők hárman, valamint Harwood felesége, Matsuko Yokokoji létrehozták a Mongrel médiacsoportot.
Jarman az internetet böngészve felfedezte, hogy minden tartalom csak fehér, vagyis hiányoznak a bevándorlóknak szóló kulturális webes tartalmak és lehetőségek. Éppen ezért létrehozott egy oldalt, ami a London Heathrow körzetében élő bevándorlási adatokat vette figyelembe. Az 1990-es évek végére a Mongrel egy nemzetközileg ismert és elismert médiaművészeti csoport lett. Jarman és Davis létrehozták a MongrelStreetet és elsősorban a fiatalokra igyekeztek koncentrálni. A fiatalember folyamatosan változott, a mindig halkan és finoman beszélő Jarman öntudatos, udvarias, közvetlen lett. S ekkor indult világhódító útjára a Repatriating Technology.
Az aktivista receptje egyszerű: aki fél az új technikáktól, az először főzhet a többieknek. Az illető így megismeri a légkört és rájön, hogy semmi ördöngösségről nincs szó. A programot időközben a világ számos informatikusa támogatja. Paul Mobbs brit hacker állította össze a konténer első szerverét és ő segített az IT-infrastruktúra kiépítésében is. A számítógépeket James Wallbank és a sheffieldi újrahasznosítási projektjének munkatársai biztosították. Jarman persze nem ül a babérjain, meghirdette az iStreet nevű új programot, ami egy mozgó szemetes konténerben kapott helyet és ellátták laptoppal, WLAN-modullal és zenei rendszerrel. Így az aktivista üzenete még több helyihez juthat el.
Palmers Cross Jamaika déli partjain fekszik. A kisváros történelme során gyakran volt harcok és brutális kolonizáció színtere. A Nyugat-Afrikából behurcolt fekete rabszolgákat a helyi kereskedők embertelen körülmények között tartották, így többségük sem írni, sem olvasni nem tanult, nem is tanulhatott meg. Jamaika 1962-ben nyerte el a függetlenségét, majd az 1980-as években a sziget lett a kolumbiai kokain tranzitállomása. Vannak ugyanakkor pozitívumok is, például, hogy a nők előnyt élveznek az oktatás területén. Ha egy családban egy fiú és egy lány van, akkor az utóbbi kerülhet előbb iskolába. Az ok egyszerű: a nők vezetik a háztartást, nekik kell jól számolniuk és gazdálkodniuk. A férfiakat már kiskorukban az utcára küldik, hogy szerezzenek maguknak munkát, a családjuknak pedig betevőt.
Palmers Cross jelenlegi helyzete cseppet sem rózsás, de koránt sem olyan reménytelen és kilátástalan, mint néhány évvel ezelőtt. A munkanélküliségi és a bűnözési arány magas, a rendőri erőszak mindennapos. Egy kis területen álló sárgára mázolt konténer azonban reményt jelent a helyieknek. A médiaközpontban 15 számítógép található, elsősorban PC-k. Vannak köztük újabb és elavult modellek egyaránt. A legtöbb konfiguráción Linux fut, de található Macintosh és Windows is.
Mervin Jarman digitális menedékhelye lehetőséget nyújt a helyieknek, hogy ingyen vagy nagyon olcsón számítógépes tanfolyamokat végezzenek el, megtanulják a videók és a hanganyagok szerkesztését, a kiadványtervezést vagy éppen a grafikai feladatok megoldását. Ugyan a konténer zsúfolásig van pakolva különböző értékes eszközökkel, de betörés és lopás még soha nem történt. Mervin Jarman az utcakölykökkel kezdte. Ők segítettek lerakni a padlót, leszigetelni a falakat és ők vágták ki az ablakokat is. Sikerült megnyernie az egymással rivalizáló bandákat, így a médiaközpont semleges terület lett. A biztonságra felváltva vigyáznak az egyes csoportok. Sőt, a javíthatatlannak hitt emberek büszkék lettek erre a helyre és igyekeznek nem csak óvni, hanem fejleszteni és csinosítgatni.
Jamaika elsősorban a Rhythm 'n' Blues, a Ska, a Rocksteady, a Dub, a Raggamuffin, a Dancehall és persze leginkább a Reggae zenei stílusok kapcsán ismert világszerte. Azonban Jarman azt szeretné, ha a sziget hamarosan a digitális kreativitás fellegvárává is válna. Munkamódszerét elnevezte Repatriating Technologynek, ami annyit tesz: az otthonokba vinni a technológiát. A cél az, hogy a technológia felnyissa az emberek szemét, felismerjék a bennük rejlő lehetőségeket.
Persze a rossz beidegződéseket nem lehetett egyik napról a másikra megváltoztatni. Eleinte a legtöbb helyi lakos csak kívülről szemlélte a konténert és furcsa lakóját. Aztán idővel, lassan minden megváltozott. A kezdetben csak az ablakokban leskelődők HTML-t és Schockwavet tanultak, audio- és videostreameket kódoltak vagy digitális munkacsoportokat szerveztek. A technológia katalizátor lett, amely segíthet az elnyomott ambíciók felszínre hozásában.
Mervin Jarman a sikert leginkább a hitelességének köszönheti. Ő is az utcán nőtt föl, ő is rossz fiú volt. De sikerült Londonba mennie és ott az IT-dolgokkal kezdett foglalkozni. Először részt vett az I and I Net nevű internetszolgáltató munkájában, majd az észak-londoni ARTEC oktatási intézménybe került. Egyik kollégája, Richard Pierre-Davis egy Trinidad és Tobagó-i fiatalember volt, míg a kettőjük médiaművészeti tanára Graham Harwood lett. Ők hárman, valamint Harwood felesége, Matsuko Yokokoji létrehozták a Mongrel médiacsoportot.
Jarman az internetet böngészve felfedezte, hogy minden tartalom csak fehér, vagyis hiányoznak a bevándorlóknak szóló kulturális webes tartalmak és lehetőségek. Éppen ezért létrehozott egy oldalt, ami a London Heathrow körzetében élő bevándorlási adatokat vette figyelembe. Az 1990-es évek végére a Mongrel egy nemzetközileg ismert és elismert médiaművészeti csoport lett. Jarman és Davis létrehozták a MongrelStreetet és elsősorban a fiatalokra igyekeztek koncentrálni. A fiatalember folyamatosan változott, a mindig halkan és finoman beszélő Jarman öntudatos, udvarias, közvetlen lett. S ekkor indult világhódító útjára a Repatriating Technology.
Az aktivista receptje egyszerű: aki fél az új technikáktól, az először főzhet a többieknek. Az illető így megismeri a légkört és rájön, hogy semmi ördöngösségről nincs szó. A programot időközben a világ számos informatikusa támogatja. Paul Mobbs brit hacker állította össze a konténer első szerverét és ő segített az IT-infrastruktúra kiépítésében is. A számítógépeket James Wallbank és a sheffieldi újrahasznosítási projektjének munkatársai biztosították. Jarman persze nem ül a babérjain, meghirdette az iStreet nevű új programot, ami egy mozgó szemetes konténerben kapott helyet és ellátták laptoppal, WLAN-modullal és zenei rendszerrel. Így az aktivista üzenete még több helyihez juthat el.