Veszélyesnek tartja a virtuális valóság pionírje az internet anonimitását és az emberek technológiacsodálatát a közeljövőre nézve. Ördöginek tartaná, ha a reklám kerülne a civilizáció középpontjába.

Lanier számítógépes és vizuális művész, szerző és az ő nevéhez fűzik a virtuális valóság (Virtual Reality) fogalom elterjedése az 1980-as években. Ő volt a VPL Research alapítója, jelenleg többek között a Berkeley Egyetemen dolgozik.

Nemrég olvastam egy fórumon egy cikket, ami arról az elképzelésről szólt, hogy az online hírek csak pénzért lesznek elérhetők. Az első néhány bejegyzés még teljesen rendben volt, de később ez az egész dolog egy hatalmas ördögi virtuális mészárlássá dagadt. De ez az online zaklatásokkal kapcsolatban csak egy kiragadott példa a sok közül. Ebben a folyamatban nagy szerepe van az anonimitásnak. Aki ugyanis névtelen a világhálón, annak nem kell tartania a következményektől, de mégis elégtételt vehet a vélt vagy valós sérelmeiért. Olyan ez, mintha átállítanánk az emberekben egy biológiai kapcsolót. Ez megfigyelhető ugyanakkor az élet más területein is" - szögezte le a szakember.

Jaron Lamier hozzátette: "Egy új, a technológián alapuló vallásról beszélek. AZ internet ugyanis egy szinguláris, egyénellenes szervezetté vált, amely egy kollektív értelemmel dolgozik kicsit úgy, mint egy méhkaptár. Az egész folyamat akkor fordult rossz irányba, amikor megpróbáltak az emberek pénzt keresni a világhálón. De ezekből csak egy törekvés sikerült, a Google reklámmodellje. Egyes közösségi portálok, például a Facebook igyekeznek lemásolni ezt a sikerreceptet és követni a Google példáját. A gond ezzel csak az, hogy eközben olyan szociális struktúrákat is szétrombolnak, amik addig jól működtek. A portál lehetővé teszi az online kapcsolattartást, de milyen áron? Az egyén teljes kommunikációja az ő tulajdonuk."

"Ráadásul a Facebook az embereket előre meghatározott kategóriákba sorolja be, majd eladja őket marketing adatbázisoknak. Mindez elsősorban a fiatalok esetében veszélyes, hiszen az idősebbeknek a korábbi kapcsolataik az életben is megvoltak. És ne feledjük, az emberek már a Facebook megjelenése előtt is kommunikáltak egymással az interneten."

A művész a legrosszabbnak a csordaszellemet tartja, vagyis a felhasználók többsége kénytelen csatlakozni valakinek a pocskondiázásához, ha nem akar később maga is a kibertámadások áldozatává válni. Ráadásul napjainkban szinte elvárás, hogy valakinek legyen közösségi profilja. Lanier szerint a jelenség különösen azért veszélyes, mert a felhasználók nem építhetik fel újra önmagukat: a világháló ugyanis nem felejt és mindent megőriz a korábbi dolgokból, történésekből.

"Korábban azon az állásponton voltam, hogy a zenészek adják ingyen az albumaikat és pénzt mondjuk a pólóeladásokból keressenek. Ma már úgy gondolom, hogy ez nem működik, hiszen ha működne, akkor több ezer ingyen zenét kínáló előadónk lenne, akik ennek ellenére jól élnének. Ehelyett az lehet az optimális megoldás, ha megértjük, hogy a szellemi találmányokat meg kell fizetnünk. Ha minden ingyen lenne, akkor olyanok lennénk, mint a digitális parasztok, akik a digitális világ urainak (Google, YouTube stb.) állítunk elő ingyen tartalmakat."

"Ha egy olyan dinamikus világot szeretnénk, amiben mindenkit bármit feltalálhat, kigondolhat és megkeresheti a saját útját, akkor kapitalizmusra van szükségünk. Az intellektuális teljesítményt meg kell fizetni, egyénre szabottan. A mostani digitális kultúra másik komoly hibája, hogy a különböző forrásokból származó információkat olyan szépen feldarabolja, hogy később egy nagy globális egésznek tűnnek. Jó példa erre a Wikipedia, de ez csak a tudomány vagy a popkultúra esetében működik, a történelmi vagy a humán témák esetében már nem. Nem lenne jó, ha a végén csak egy nagy forrásunk, egyetlen könyvünk lenne" - jegyezte meg a művész.

Lanier úgy gondolta: megoldást jelenthet a monopolhelyzetben lévő cégek feldarabolása, így egy Google helyett sok kicsi lenne és ezek reklámmentesen nyújtanák a szolgáltatásaikat. Jelenleg ugyanis ott tartunk, hogy aki nem kínál hirdetési lehetőségeket, az ellehetetlenül, és idővel eltűnik a piacról. Az online keresést és a reklámokat ketté kell választani. "Ezt lehet, hogy nem szívesen hallják a Google vagy a Microsoftnál a Bing munkatársai. De gondoljunk bele: ők boldogtalanok lennének, viszont mindenki más profitálna ebből. Némi reklám nem árt, de semmit sem szabad túlhangsúlyozni. Ha a reklám kerülne a civilizáció középpontjába és minden akörül forogna, akkor az már tényleg ördögi lenne" - jelentette ki végül Jaron Lanier. A szakember könyvének címe egyébként "You are not a gadget", azaz kb. nem vagyunk eszközök.