Berta Sándor
Egy PC életének utolsó szakasza
Napjainkban rövid idő alatt elektronikai hulladékká válhat a kedvenc PC, monitor vagy notebook. Hiába vannak újrahasznosítási programok, továbbra is élénken virágzik az illegális alkatrész-kereskedelem.
Sokan egyszerűen kidobják a szemetesbe a megunt számítógépüket, amelyek végül a szeméttelepekre, majd onnan többnyire hajóra kerülnek. Ázsiában és Afrikában az 1990-es évek eleje óta hatalmas elektronikus hulladéktárolók jöttek létre, amelyek területén sokan próbálnak szerencsét. A 21. századi szerencselovagok olyan anyagok után kutatnak, amelyeket eladhatnak és ezáltal meggazdagodhatnak. A veszélyes anyagok jelentette kockázattal többnyire alig törődnek, simán elégetik a PVC-t csak azért, hogy megszerezhessék a rezet vagy más alapanyagokat.
"Az elektronikai hulladékokban nagyon sok az idegrendszert károsító ólom, a belső szervekbe beépülő kadmiumból sincs hiány. Utóbbi ráadásul csontkárosodást és akár tüdőrákot, illetve más betegségeket is okozhat. Nem szabad megfeledkeznünk a higanyról sem" - jelentette ki Claudia Sprinz, a Greenpeace elektronikai hulladék szakértője. A Greenpeace tavaly nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint elsősorban Ghána az európai elektronikus hulladék célpontja. A teherhajók által szállított konténereket általában Németországban, Dél-Koreában, Svájcban és Hollandiában adják fel.
Persze vannak megfelelő rendszerek a szétszerelésre, amelyek feldarabolják a számítógépeket, monitorokat. Előnyük, hogy a szétbontás során nem sérülnek meg az elemek, ezáltal megakadályozható a bennük lévő veszélyes anyagok kiszabadulása. Bármennyire is precíz azonban a berendezés, emberekre továbbra is szükség van, hiszen ők válogatják szét a gép segítségével kapott darabokat. Az eljárás 98 százalékos hatékonyságú, külön helyre kerülnek a fémek és a műanyagok. Az így szétválogatott anyagokból pedig újra számítógépek és monitorok készülnek az eredeti ár töredékéért. Amíg ugyanis egy tonna új műanyag előállításához 900 liter kőolajra és 14 000 kWh energiára van szükség, addig az újrahasznosított műanyag esetében csak 950 kWh energiára és csupán 2 tonna szemét keletkezik.
Sokan egyszerűen kidobják a szemetesbe a megunt számítógépüket, amelyek végül a szeméttelepekre, majd onnan többnyire hajóra kerülnek. Ázsiában és Afrikában az 1990-es évek eleje óta hatalmas elektronikus hulladéktárolók jöttek létre, amelyek területén sokan próbálnak szerencsét. A 21. századi szerencselovagok olyan anyagok után kutatnak, amelyeket eladhatnak és ezáltal meggazdagodhatnak. A veszélyes anyagok jelentette kockázattal többnyire alig törődnek, simán elégetik a PVC-t csak azért, hogy megszerezhessék a rezet vagy más alapanyagokat.
"Az elektronikai hulladékokban nagyon sok az idegrendszert károsító ólom, a belső szervekbe beépülő kadmiumból sincs hiány. Utóbbi ráadásul csontkárosodást és akár tüdőrákot, illetve más betegségeket is okozhat. Nem szabad megfeledkeznünk a higanyról sem" - jelentette ki Claudia Sprinz, a Greenpeace elektronikai hulladék szakértője. A Greenpeace tavaly nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint elsősorban Ghána az európai elektronikus hulladék célpontja. A teherhajók által szállított konténereket általában Németországban, Dél-Koreában, Svájcban és Hollandiában adják fel.
Persze vannak megfelelő rendszerek a szétszerelésre, amelyek feldarabolják a számítógépeket, monitorokat. Előnyük, hogy a szétbontás során nem sérülnek meg az elemek, ezáltal megakadályozható a bennük lévő veszélyes anyagok kiszabadulása. Bármennyire is precíz azonban a berendezés, emberekre továbbra is szükség van, hiszen ők válogatják szét a gép segítségével kapott darabokat. Az eljárás 98 százalékos hatékonyságú, külön helyre kerülnek a fémek és a műanyagok. Az így szétválogatott anyagokból pedig újra számítógépek és monitorok készülnek az eredeti ár töredékéért. Amíg ugyanis egy tonna új műanyag előállításához 900 liter kőolajra és 14 000 kWh energiára van szükség, addig az újrahasznosított műanyag esetében csak 950 kWh energiára és csupán 2 tonna szemét keletkezik.