Berta Sándor
A fájlcserélő perek elkeseredés szülte tettek
A fájlcserélők elleni perekkel semmire sem megy a zeneipar, inkább más megoldásokat kellene keresnie - állítja Gerd Leonhard jövőkutató, aki szerint az internetezőknek a rádióhallgatókhoz hasonló jogokat kellene adni.
"A mostani világban már nem az eladások ellenőrzésén van a hangsúly, hanem azon, hogy a kiadók fel tudják-e kelteni a rajongók érdeklődését. Hogy ha ez utóbbi megvan, akkor előbb vagy utóbb szinte bármit (koncertjegyeket és -felvételeket, pólókat, DVD-ket, stb.) el tudnak adni" - jelentette ki Gerd Leonhard, aki azt kutatja, merre halad a zene. A szakember többek között a Sony BMG és más zenei konszernek, valamint médiacégek (BBC, RTL stb.) tanácsadójaként dolgozik és számos konferencián fejtette már ki a véleményét. Ezenkívül a Sonific zenei gyüjtőoldal vezetője.
A Svájcban élő Leonhard nemrég jelentette meg a kizárólag elektronikus formában elérhető The End of Control, azaz "Az írányítás vége" című könyvét, melyet bárki ingyen letölthet a weboldaláról. A kutató szerint a zeneipar jelenlegi problémáira nem a fájlcserélők elleni harc jelenti a megoldást, hanem a kiadóknak fel kellene nőniük végre az internet kihívásaihoz és egy egységes díjszabást kellene kidolgozniuk a világhálón elérhető zeneszámokra és zenei albumokra.
"Csak nevetni tudok a RIAA stratégiáján. A fájlcserélők beperelése hülye lépés, ezeket az elkeseredettség szüli. Annyi lehetőség (Bluetooth, azonnali üzenetküldő programok használata, USB, streamripping stb.) van arra, hogy valaki zeneszámokhoz jusson, hogy lassan már szükség sincs a fájlcserélő hálózatokra. Ez a stratégia sohasem lesz eredményes" - nyilatkozta Leonhard. "A David Kusekkel közösen írt The Future of Music című könyvünkben ismertettünk egy lehetséges alternatívát, amit hálózati licencnek neveztünk el. Ez gyakorlatilag a zenék után fizetendő egységes díj, amely bármekkora időtartamra vonatkozhat. Talán ez lenne az egyetlen jó megoldás a problémára, hiszen szinte lehetetlen megakadályozni, hogy az emberek tartalmakat cseréljenek egymással."
"Ugyanazokat a jogokat meg kell adnunk az internetes felhasználóknak is, mint amelyekkel már a rádióhallgatók rendelkeznek. Olyan konstrukciót kell kidolgozni, hogy az emberek szinte észre se vegyék, hogy fizettek, például hetente egy eurót. Azonban ehhez először el kell döntenie a zeneiparnak, hogy továbbra is 3 milliárd felhasználó ellen akarnak harcolni vagy egy olyan rendszert vezetnek be, amit mindenki használhat. Már történtek erre kísérletek, például az Universal Music részéről Franciaországban, a Sony BMG részéről Kínában vagy a Warner Music oldaláról Dél-Koreában és ne feledkezzünk meg a Napster és más cégek konstrukcióiról sem. A gond még mindig az ár: nem mindegy, hogy havonta 20 eurót fizetek vagy csupán ötöt, netán egyet." - tette hozzá a kutató.
"A most elérhető fájlok másolásvédettek, a kiadók azt hiszik, így megvédhetik a termékeiket. A zenei vállalatoknak tudomásul kell venniük, hogy megváltozott a világ. Ma már nem lehet a felhasználókat ellenőrizni. 20 évvel ezelőtt még muszáj volt megvásárolni a teljes albumokat, ma mindenki csak azt az egy számot tölti le, ami tetszik neki. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy a zenei konszernek feleslegessé válnának, csak a feladatuk lesz más. Tegyék azt, ami eredetileg is a dolguk: kutassák fel az új tehetségeket és kísérjék el őket az útjukon, segítsék őket. Erre egyetlen távközlési vagy más cég sem képes. A cél már nemcsak egy zeneszám elkészítése, hanem a videoklipek és egyéb tartalmak megjelentetése is. Egy kiadó ma már szinte egyben médiacég. Elég csak a Google-re, a Skype-ra, a Joostra vagy az Amazonra és a terveikre gondolnunk. Úgy gondolom, hogy például az Amazon a következő hat hónapban a világ legnagyobb zenei értékesítőjévé növi majd ki magát" - hangsúlyozta Gerd Leonhard.
Végül a kérdésre, miszerint miért adja ingyen, gyakorlatilag ajándékként a legújabb könyvét, a szakember a következőket válaszolta: "Nem hiszem, hogy csak úgy odaajándékoznám, hiszen kapok is érte cserébe valamit, méghozzá az emberek figyelmét. Az utolsó könyvem bestseller volt. Nem érdekel, hogy három éven belül keresek-e vele 10 000 eurót vagy sem. Kapok elég pénzt a tanácsadóként végzett munkámért. Ennek ugyanígy kellene a zenei világban is működnie. Nem az a fontos, hogy mennyit kap egy rockbanda a zeneszámaiért, hanem az, hogy hányan és hogy minél többen figyeljenek rá. Azt a figyelmet utána át lehet váltani pénzre, de semmiképpen sem előre."
 Gerd Leonhard |
A Svájcban élő Leonhard nemrég jelentette meg a kizárólag elektronikus formában elérhető The End of Control, azaz "Az írányítás vége" című könyvét, melyet bárki ingyen letölthet a weboldaláról. A kutató szerint a zeneipar jelenlegi problémáira nem a fájlcserélők elleni harc jelenti a megoldást, hanem a kiadóknak fel kellene nőniük végre az internet kihívásaihoz és egy egységes díjszabást kellene kidolgozniuk a világhálón elérhető zeneszámokra és zenei albumokra.
"Csak nevetni tudok a RIAA stratégiáján. A fájlcserélők beperelése hülye lépés, ezeket az elkeseredettség szüli. Annyi lehetőség (Bluetooth, azonnali üzenetküldő programok használata, USB, streamripping stb.) van arra, hogy valaki zeneszámokhoz jusson, hogy lassan már szükség sincs a fájlcserélő hálózatokra. Ez a stratégia sohasem lesz eredményes" - nyilatkozta Leonhard. "A David Kusekkel közösen írt The Future of Music című könyvünkben ismertettünk egy lehetséges alternatívát, amit hálózati licencnek neveztünk el. Ez gyakorlatilag a zenék után fizetendő egységes díj, amely bármekkora időtartamra vonatkozhat. Talán ez lenne az egyetlen jó megoldás a problémára, hiszen szinte lehetetlen megakadályozni, hogy az emberek tartalmakat cseréljenek egymással."
"Ugyanazokat a jogokat meg kell adnunk az internetes felhasználóknak is, mint amelyekkel már a rádióhallgatók rendelkeznek. Olyan konstrukciót kell kidolgozni, hogy az emberek szinte észre se vegyék, hogy fizettek, például hetente egy eurót. Azonban ehhez először el kell döntenie a zeneiparnak, hogy továbbra is 3 milliárd felhasználó ellen akarnak harcolni vagy egy olyan rendszert vezetnek be, amit mindenki használhat. Már történtek erre kísérletek, például az Universal Music részéről Franciaországban, a Sony BMG részéről Kínában vagy a Warner Music oldaláról Dél-Koreában és ne feledkezzünk meg a Napster és más cégek konstrukcióiról sem. A gond még mindig az ár: nem mindegy, hogy havonta 20 eurót fizetek vagy csupán ötöt, netán egyet." - tette hozzá a kutató.
"A most elérhető fájlok másolásvédettek, a kiadók azt hiszik, így megvédhetik a termékeiket. A zenei vállalatoknak tudomásul kell venniük, hogy megváltozott a világ. Ma már nem lehet a felhasználókat ellenőrizni. 20 évvel ezelőtt még muszáj volt megvásárolni a teljes albumokat, ma mindenki csak azt az egy számot tölti le, ami tetszik neki. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy a zenei konszernek feleslegessé válnának, csak a feladatuk lesz más. Tegyék azt, ami eredetileg is a dolguk: kutassák fel az új tehetségeket és kísérjék el őket az útjukon, segítsék őket. Erre egyetlen távközlési vagy más cég sem képes. A cél már nemcsak egy zeneszám elkészítése, hanem a videoklipek és egyéb tartalmak megjelentetése is. Egy kiadó ma már szinte egyben médiacég. Elég csak a Google-re, a Skype-ra, a Joostra vagy az Amazonra és a terveikre gondolnunk. Úgy gondolom, hogy például az Amazon a következő hat hónapban a világ legnagyobb zenei értékesítőjévé növi majd ki magát" - hangsúlyozta Gerd Leonhard.
Végül a kérdésre, miszerint miért adja ingyen, gyakorlatilag ajándékként a legújabb könyvét, a szakember a következőket válaszolta: "Nem hiszem, hogy csak úgy odaajándékoznám, hiszen kapok is érte cserébe valamit, méghozzá az emberek figyelmét. Az utolsó könyvem bestseller volt. Nem érdekel, hogy három éven belül keresek-e vele 10 000 eurót vagy sem. Kapok elég pénzt a tanácsadóként végzett munkámért. Ennek ugyanígy kellene a zenei világban is működnie. Nem az a fontos, hogy mennyit kap egy rockbanda a zeneszámaiért, hanem az, hogy hányan és hogy minél többen figyeljenek rá. Azt a figyelmet utána át lehet váltani pénzre, de semmiképpen sem előre."
