MTI
Egyre több a katonai blogger
Egyre több, Irakba és Afganisztánba vezényelt amerikai katona válik bloggerré, hogy internetes naplójában ne csak szeretteivel ossza meg háborús tapasztalatait, hanem azokkal is, akik bírálják az amerikai inváziókat.
Sok katona csupán "élményeiről" akar beszámolni, mások viszont azért írnak blogot, hogy megmutassák a katonák emberi arcát, szembesítve a valóságot a szerintük félrevezető médiával és politikusi nyilatkozatokkal.
"Új tendencia ez az újságírásban" - vélekedett Jean-Paul Borda, a kaliforniai Nemzeti Gárda tagja, aki 2005 októberében hozta létre a maga blogját. A Milblogging.com, amelyet egy évre rá eladott a Military.com-nak, ma a világ legnagyobb katonai blogot összegyűjtő portálja, 29 ország 1702 internetes naplójával.
"Amikor elkezdtem a blogomat írni Afganisztánból, elsősorban az online humor volt rám jellemző. Poénkodtam olyan dolgokon, mint a családtól érkezett csomagok, és nem beszéltem magukról a küldetésekről. Családom minden nap olvasta beírásaimat, könnyíteni akartam szorongásukon. De sok srác azért kezd el blogot írni, mert frusztrálja őket az, ahogyan a média bemutatja a helyzetet" - mondta Borda.
Toby Nunn őrmester olyan blogba kezdett, amely bemutatja egységének minden tagját, mielőtt elfoglalják hadállásaikat. "Az emberek sok mindenről értesülnek annak alapján, ami elhangzik a CNN-ben, az NBC-ben, a Fox News-ban. A politikai aspektust ismerik, de az emberit nem, nem látják sem az arcokat, sem a helyszíneket a hadműveletek mögött. A fiúk történetét akarom elmesélni" - hangsúlyozta Nunn, aki számára a blog azoknak a leveleknek a folytatása, amelyeket apjának írt, amikor a Balkánra vezényelték. A blogírás neki egyben terápia is.
Ugyancsak gyakorivá vált, hogy a katonák bemutatkoznak olyan barát- és társkereső portálokon, mint a MySpace, sőt, videofelvételeket is küldenek magukról, például a YouTube-ra. Egyesek már odáig jutottak, hogy könyvkiadókkal kötöttek szerződést. Az egyiket, Matthew Currier Burden Háborús blogját (Blog of War) már a Vanity Fair amerikai magazin is méltatta és ajánlotta, hogy "olvassák el, mielőtt a Pentagon elrendeli megsemmisítését".
A katonai vezetők - legalábbis egyelőre - nem avatkoznak bele a blogírásba, de arra azért vigyáznak, hogy a katonák ne írjanak le bizalmas információkat küldetésükről vagy a haderők állapotáról. Ugyancsak ügyelniük kell arra, hogy hangsúlyozzák: saját véleményüket teszik közzé, nem pedig a hivatalos washingtoni álláspontot, a kettő között ugyanis az idő múlásával egyre szélesebb és mélyebb a szakadék. Közben már online képzőművészt is szült az iraki háború: Michael Fray tengerészgyalogos még csak öt hónapja szolgál a közép-keleti pokolban, de rajzai, akvarelljei, háborús jelenetei és portréi többet elárulnak a konfliktus lényegéről, mint sok "jól fésült" tudósítás.
Sok katona csupán "élményeiről" akar beszámolni, mások viszont azért írnak blogot, hogy megmutassák a katonák emberi arcát, szembesítve a valóságot a szerintük félrevezető médiával és politikusi nyilatkozatokkal.
"Új tendencia ez az újságírásban" - vélekedett Jean-Paul Borda, a kaliforniai Nemzeti Gárda tagja, aki 2005 októberében hozta létre a maga blogját. A Milblogging.com, amelyet egy évre rá eladott a Military.com-nak, ma a világ legnagyobb katonai blogot összegyűjtő portálja, 29 ország 1702 internetes naplójával. "Amikor elkezdtem a blogomat írni Afganisztánból, elsősorban az online humor volt rám jellemző. Poénkodtam olyan dolgokon, mint a családtól érkezett csomagok, és nem beszéltem magukról a küldetésekről. Családom minden nap olvasta beírásaimat, könnyíteni akartam szorongásukon. De sok srác azért kezd el blogot írni, mert frusztrálja őket az, ahogyan a média bemutatja a helyzetet" - mondta Borda.
Toby Nunn őrmester olyan blogba kezdett, amely bemutatja egységének minden tagját, mielőtt elfoglalják hadállásaikat. "Az emberek sok mindenről értesülnek annak alapján, ami elhangzik a CNN-ben, az NBC-ben, a Fox News-ban. A politikai aspektust ismerik, de az emberit nem, nem látják sem az arcokat, sem a helyszíneket a hadműveletek mögött. A fiúk történetét akarom elmesélni" - hangsúlyozta Nunn, aki számára a blog azoknak a leveleknek a folytatása, amelyeket apjának írt, amikor a Balkánra vezényelték. A blogírás neki egyben terápia is.
Ugyancsak gyakorivá vált, hogy a katonák bemutatkoznak olyan barát- és társkereső portálokon, mint a MySpace, sőt, videofelvételeket is küldenek magukról, például a YouTube-ra. Egyesek már odáig jutottak, hogy könyvkiadókkal kötöttek szerződést. Az egyiket, Matthew Currier Burden Háborús blogját (Blog of War) már a Vanity Fair amerikai magazin is méltatta és ajánlotta, hogy "olvassák el, mielőtt a Pentagon elrendeli megsemmisítését".
A katonai vezetők - legalábbis egyelőre - nem avatkoznak bele a blogírásba, de arra azért vigyáznak, hogy a katonák ne írjanak le bizalmas információkat küldetésükről vagy a haderők állapotáról. Ugyancsak ügyelniük kell arra, hogy hangsúlyozzák: saját véleményüket teszik közzé, nem pedig a hivatalos washingtoni álláspontot, a kettő között ugyanis az idő múlásával egyre szélesebb és mélyebb a szakadék. Közben már online képzőművészt is szült az iraki háború: Michael Fray tengerészgyalogos még csak öt hónapja szolgál a közép-keleti pokolban, de rajzai, akvarelljei, háborús jelenetei és portréi többet elárulnak a konfliktus lényegéről, mint sok "jól fésült" tudósítás.