Berta Sándor
Elkészült a viselkedési kódextervezet bloggereknek
Nemrég komoly vitát váltott ki, hogy Kathy Sierra írónő és programozó számos halálos fenyegetést kapott e-mailben és névtelen bejegyzésekben saját blogjában és két másik naplóban. Számos nő hasonló élményekről számolt be. Mindez szolidaritási hullámot indított el, sokan kiálltak Kathy Sierra mellett.
Az egész egy halálos fenyegetéssel kezdődött: "Remélem, hogy valaki elvágja a torkodat" - kommentálta egy névtelenségbe burkolózó internetező Kathy Sierra amerikai programozó egyik blogbejegyzését, és ezután heteken keresztül válogatott sértésekkel és fenyegetésekkel bombázta, s az áldozat a végén félelmében már ki sem mert mozdulni házából. A Sierra elleni virtuális hajtóvadászat blogoszféra-szerte nagy felzúdulást keltett.
Tim O'Reilly akkor úgy nyilatkozott, hogy szerinte egy viselkedési blogkódexre lenne szükség. A bloggereknek és az oldalak üzemeltetőinek felelősséggel kellene tartozniuk és állást kellene foglalniuk azokban az ügyekben, amikor név nélküli bejegyzések jelennek meg. A férfi elhatározását tett követte és valóban elkészítette a bloggereknek szánt viselkedési kódex tervezetét.
A Code on Conductban - amit már nyilvánosságra is hoztak a Wikia oldalán - nemcsak azt a kérdést szeretnék szabályozni, hogy miről és hogyan bloggoljanak az emberek, hanem arra is, hogy az egyes bejegyzésekkel kapcsolatban hogyan reagáljanak. Utóbbi kérdés különösen azért fontos, mert sokan azonnal cenzúrázást emlegetnek, ha valaki törli a neki nem tetsző kommentárokat. A kódex tervezete egyelőre hét pontot tartalmaz és segítséget akar nyújtani a naplóíróknak, hogy egy adott kérdésben miként döntsenek.
Az első pont például így hangzik: "Mindenki önmaga felelős a szavaiért és joga van ahhoz, hogy a blogjában lévő, az udvariasság egy minimális szintjének nem megfelelő kommentárokat törölje." Vagyis nem elfogadottak azok a bejegyzések, amelyek sértőek lehetnek másokra. Ide tartoznak a sértegetések, a szándékos félremagyarázások, valakinek direkt rossz színben való feltüntetése vagy a viták generálása, ezenkívül a márkanevekkel és a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogsértések, valamint az üzleti titkok és személyes adatok nyilvánosságra hozása.
Fontos azonban, hogy az egyes esetekben maguk a bloggerek dönthetik el, hogy mit tekintenek megfelelő és mit nem megfelelő tartalomnak. A kódex tehát inkább egy ajánlás, egy irányelv és nem előírás. O'Reilly szerint a cél annak elérése, hogy olyasmit senki se mondjon a virtuális térben, amit a valódi életben sem mondana ki. Amennyiben mégis kialakulnak konfliktusok, viták, akkor először meg kell próbálni a négyszemközti tárgyalást és nem jó azonnal kiteregetni a szennyest. Véleménye szerint ugyanakkor nem szabadna engedni a névtelen hozzászólásokat. A minimum az lenne, hogy aki egy bejegyzést tesz, az legalább az e-mail címét és az internetes nevét vállalja. Akiről viszont egy naplóíró úgy ítéli meg, hogy nem megfelelő módon, stílusban ír, azt szó nélkül törölni kell.
O'Reilly javaslatai nem arattak osztatlan sikert. Nem könnyű megállapítani, hogy meddig tart az elfogadható bírálat határa és hol kezdődik a sértegetés és gyűlöletkeltés, a szabályozás ezért önmagában is igen nehéz ügy. Sokan attól tartanak, hogy a blogból, a személyes napló műfajának újabb változatából a hagyományos médiára jellemző cenzúra és öncenzúra miatt eltűnhet a szubjektivitás, a frissesség és a fanyar, csípős stílus. "Miért kellene megzabolázni a megzabolázhatatlant, szabályok közé szorítani a szabályozatlant?" - tette fel a kérdést Peter Turi újságíró és blogger.
Mások szerint O'Reilly "nem ismerte fel az internet, a blog és még a civilizált viselkedés lényegét sem. Úgy kezeli a blogoszférát, mintha egy iskolai könyvtár lenne, ahol valaki felügyeli a rendet" - jegyezte meg Jeff Jarvis médiaszakértő, az egyik legbefolyásosabb amerikai blogger. Jarvis szerint a blogok világa "egy hely, és amikor megérkezem egy helyre, amely történetesen a város, ahol lakom, nem rakok ki a kerítésre táblát azzal a felirattal, hogy jó szomszéd leszek, és nem hiányzik, hogy kioktassanak illemtanból."
A kirobbant vita hevessége jelzi, hogy a kérdés sokak számára fontos. A hozzászólások hangneme pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy talán szükséges is a vita. Ennek érzékeltetésére érdemes kiemelni egyet az O'Reilly javaslatára érkező kommentek közül: "Anonim felhasználó vagyok, és azt mondom magának, egyszer még nagyon meg fogja bánni, hogy leírta azt a mondatot, hogy 'Anonim kommentnek helye nincs'. Ez nem fenyegetés."
A blogkódex végleges változatát később a tervek szerint a bloggingcode.org nevű oldalon hozzák nyilvánosságra. Mindenesetre az biztos, hogy a kérdés még többször fel fog bukkanni, mert hiába fantasztikus dolog a blogolás, amennyiben néhányan nem tartják be az írott vagy íratlan szabályokat és nem illendően viselkednek, akkor előre látható, hogy fel fognak szólalni azok is, akiket ez sért. Azonban ez így van rendjén és régen rossz volna, ha megszűnne az internet szabadsága és mindent szabályozni akarnánk, akkor ugyanis a legfontosabb, az emberek döntési, véleményformálási joga sérülne.
Az egész egy halálos fenyegetéssel kezdődött: "Remélem, hogy valaki elvágja a torkodat" - kommentálta egy névtelenségbe burkolózó internetező Kathy Sierra amerikai programozó egyik blogbejegyzését, és ezután heteken keresztül válogatott sértésekkel és fenyegetésekkel bombázta, s az áldozat a végén félelmében már ki sem mert mozdulni házából. A Sierra elleni virtuális hajtóvadászat blogoszféra-szerte nagy felzúdulást keltett.
Tim O'Reilly akkor úgy nyilatkozott, hogy szerinte egy viselkedési blogkódexre lenne szükség. A bloggereknek és az oldalak üzemeltetőinek felelősséggel kellene tartozniuk és állást kellene foglalniuk azokban az ügyekben, amikor név nélküli bejegyzések jelennek meg. A férfi elhatározását tett követte és valóban elkészítette a bloggereknek szánt viselkedési kódex tervezetét.A Code on Conductban - amit már nyilvánosságra is hoztak a Wikia oldalán - nemcsak azt a kérdést szeretnék szabályozni, hogy miről és hogyan bloggoljanak az emberek, hanem arra is, hogy az egyes bejegyzésekkel kapcsolatban hogyan reagáljanak. Utóbbi kérdés különösen azért fontos, mert sokan azonnal cenzúrázást emlegetnek, ha valaki törli a neki nem tetsző kommentárokat. A kódex tervezete egyelőre hét pontot tartalmaz és segítséget akar nyújtani a naplóíróknak, hogy egy adott kérdésben miként döntsenek.
Az első pont például így hangzik: "Mindenki önmaga felelős a szavaiért és joga van ahhoz, hogy a blogjában lévő, az udvariasság egy minimális szintjének nem megfelelő kommentárokat törölje." Vagyis nem elfogadottak azok a bejegyzések, amelyek sértőek lehetnek másokra. Ide tartoznak a sértegetések, a szándékos félremagyarázások, valakinek direkt rossz színben való feltüntetése vagy a viták generálása, ezenkívül a márkanevekkel és a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogsértések, valamint az üzleti titkok és személyes adatok nyilvánosságra hozása.
Fontos azonban, hogy az egyes esetekben maguk a bloggerek dönthetik el, hogy mit tekintenek megfelelő és mit nem megfelelő tartalomnak. A kódex tehát inkább egy ajánlás, egy irányelv és nem előírás. O'Reilly szerint a cél annak elérése, hogy olyasmit senki se mondjon a virtuális térben, amit a valódi életben sem mondana ki. Amennyiben mégis kialakulnak konfliktusok, viták, akkor először meg kell próbálni a négyszemközti tárgyalást és nem jó azonnal kiteregetni a szennyest. Véleménye szerint ugyanakkor nem szabadna engedni a névtelen hozzászólásokat. A minimum az lenne, hogy aki egy bejegyzést tesz, az legalább az e-mail címét és az internetes nevét vállalja. Akiről viszont egy naplóíró úgy ítéli meg, hogy nem megfelelő módon, stílusban ír, azt szó nélkül törölni kell.
O'Reilly javaslatai nem arattak osztatlan sikert. Nem könnyű megállapítani, hogy meddig tart az elfogadható bírálat határa és hol kezdődik a sértegetés és gyűlöletkeltés, a szabályozás ezért önmagában is igen nehéz ügy. Sokan attól tartanak, hogy a blogból, a személyes napló műfajának újabb változatából a hagyományos médiára jellemző cenzúra és öncenzúra miatt eltűnhet a szubjektivitás, a frissesség és a fanyar, csípős stílus. "Miért kellene megzabolázni a megzabolázhatatlant, szabályok közé szorítani a szabályozatlant?" - tette fel a kérdést Peter Turi újságíró és blogger.
Mások szerint O'Reilly "nem ismerte fel az internet, a blog és még a civilizált viselkedés lényegét sem. Úgy kezeli a blogoszférát, mintha egy iskolai könyvtár lenne, ahol valaki felügyeli a rendet" - jegyezte meg Jeff Jarvis médiaszakértő, az egyik legbefolyásosabb amerikai blogger. Jarvis szerint a blogok világa "egy hely, és amikor megérkezem egy helyre, amely történetesen a város, ahol lakom, nem rakok ki a kerítésre táblát azzal a felirattal, hogy jó szomszéd leszek, és nem hiányzik, hogy kioktassanak illemtanból."
A kirobbant vita hevessége jelzi, hogy a kérdés sokak számára fontos. A hozzászólások hangneme pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy talán szükséges is a vita. Ennek érzékeltetésére érdemes kiemelni egyet az O'Reilly javaslatára érkező kommentek közül: "Anonim felhasználó vagyok, és azt mondom magának, egyszer még nagyon meg fogja bánni, hogy leírta azt a mondatot, hogy 'Anonim kommentnek helye nincs'. Ez nem fenyegetés."
A blogkódex végleges változatát később a tervek szerint a bloggingcode.org nevű oldalon hozzák nyilvánosságra. Mindenesetre az biztos, hogy a kérdés még többször fel fog bukkanni, mert hiába fantasztikus dolog a blogolás, amennyiben néhányan nem tartják be az írott vagy íratlan szabályokat és nem illendően viselkednek, akkor előre látható, hogy fel fognak szólalni azok is, akiket ez sért. Azonban ez így van rendjén és régen rossz volna, ha megszűnne az internet szabadsága és mindent szabályozni akarnánk, akkor ugyanis a legfontosabb, az emberek döntési, véleményformálási joga sérülne.
