SG.hu
A programozók 9,5 százaléka valójában nem csinál semmit
Egy stanfordi kutató megvizsgálta a programozók termelékenységére vonatkozó adatokat, és következtetése szerint az otthonról dolgozó szoftvermérnökök 14 százaléka alig csinál valamit.
A Stanford üzleti iskola egyik kutatója, Yegor Denisov-Blanch az elmúlt heteket vitatkozással töltötte. Rengetegen lettek dühösek azok után, hogy a 32 éves végzős hallgató közzétette az interneten a világ több száz vállalatának programozói termelékenységére vonatkozó adatok elemzéséből származó megállapításainak összefoglalóját. "A szoftvermérnökök 9,5%-a gyakorlatilag semmit sem csinál" - írta Denisov-Blanch az X-en -, olyan kevés kóddal járulnak hozzá az eredményekhez, hogy gyanúja szerint vagy lógnak, vagy titokban több helyen dolgoznak egyszerre. Az ilyen ingyenélőket „szellemmérnököknek” nevezte. Denisov-Blanch bejegyzését közel 4 millióan látták, és néhány önjelölt szellemmérnök felvette vele a kapcsolatot. A védekezéstől a trágárságig és a dühöngésig terjedő üzenetekben bevallották, hogy kihasználják a megengedő vállalati kultúrát - gyakran azt állítva, hogy ez nem az ő hibájuk.
Fontos kiemelni, hogy az iparági szintű 9,5%-os adat túlzó lehet, mivel Denisov-Blanch kutatócsoportja csak olyan vállalatokat vizsgált, amelyek önként jelentkeztek a vizsgálatban való részvételre, ami szelekciós torzítást eredményez. Ezzel szemben, bár Denisov-Blanch csapata nem minősítette „szellemmérnököknek” azokat az alkalmazottakat, akiknek a teljesítménye csak 11%-a vagy 12%-a a medián mérnökének, erős érv szól amellett, hogy ezek az alkalmazottak sem járulnak hozzá az eredményekhez jelentősen, ami azt jelentheti, hogy a 9,5%-os számadat alulbecsült.
Denisov-Blanch azt követően osztotta meg a folyamatban lévő, még nem publikált kutatásából származó megállapításait, hogy egy Szilícium-völgyi befektető újra fellobbantotta a szellemmérnökök létezéséről szóló, régóta tartó vitát. "Mindenki azt hiszi, hogy ez túlzás, de nagyon sok olyan szoftvermérnök van - számosat személyesen ismerek -, akik mindössze 1-2 kódváltoztatást végeznek havonta. Néhány e-mail, pár megbeszélés, némi távmunka, összességében 5 óránál kevesebb heti munka 200-300 ezer dollárért” - írta Deedy Das egy múlt havi X bejegyzésben. Das 13 vállalatot sorolt fel, ahol szerinte ez a viselkedés gyakori, a hálózatépítés úttörőjétől, a Ciscótól a felhőóriás Salesforce-ig. Részletesen ismertetett néhány tippet és trükköt arra vonatkozóan, hogyan érik el a szellemmérnökök, hogy ne érje őket hátrány. Ezek közé tartozik a munkahelyi csevegőalkalmazások "megbeszélésen vagyok” státuszának erőteljes használata, valamint az egérrázónak nevezett olcsó eszközök használata az állandó aktivitás szimulálására.
Aaron Levie, a Box vezérigazgatója - az egyik olyan vállalat, amelyet Das az alulteljesítők melegágyaként nevezett meg - még aznap reggel látta a posztot. Az X-en így reagált: "Ez egy különösen konstruktív nap volt”. Levie bár nem rúgott ki senkit, az online vita új beszélgetéseket váltott ki a vállalatánál egy olyan problémáról, amellyel a vezetők már korábban is foglalkoztak. Az elmúlt négy évben, ahogy a távmunka egyre nagyobb méreteket öltött a technológiai iparban, a vállalat az összes dolgozó termelékenységének mérésére összpontosított, nem csak a mérnökökére. Levie elmondása szerint a Box csökkentette a csapatok létszámát, hogy elkerülje az átfedéseket, minimalizálta a megbeszéléseket, és válogatósabbá vált a kutatás és fejlesztés terén.
Denisov-Blanch - aki tinédzserként tanult meg kódolni - számára akkor vált nyilvánvalóvá a szellemmérnöki jelenség, miután a Stanford szervezeti pszichológia docensével, Michal Kosinskivel és Simon Obstbaum vállalkozóval, a Crunchyroll anime streaming szolgáltatás korábbi technológiai vezetőjével együttműködve kidolgozott egy gépi tanulási algoritmust, amely egy vállalat kódgyűjteményét elemzi a programozók termelékenységének elemzése céljából. A csapat adatai azt mutatták, hogy a nagyvállalatok fogékonyabbak a szellemmérnökök megjelenésére, bár a kisebbek sem immunisak. Nehéz felmérni a mérnökök termelékenységét, mondta Kosinski, mivel a munka összetett, és egyes nagy technológiai cégek jelentési útvonala labirintusszerű. De ha nem azonosítjuk és nem gyomláljuk ki a gyengén teljesítőket, az "bátorítja a sarlatánokat, és csökkenti a jól teljesítő alkalmazottak jutalmát” - mondta.
A stanfordi kutatás egy olyan időszakban készült, amikor a tech-cégek szigorítják a világjárvány idején bevezetett távmunka-szabályzatokat, és az olyan cégeknél, mint a Google, az Amazon, a Meta és a Microsoft elbocsátási hullám indult el. Januártól az Amazon azt szeretné, ha dolgozói a hét öt napján az irodában lennének. Az SAP, az AT&T, a Dell és a Zoom is visszavonta a rugalmasabb irányelveket. Denisov-Blanch elmondta, hogy a stanfordi kutatás szerint a legjobban teljesítő programozók közül többen dolgoznak otthonról, mint az irodából, de a lógosok is inkább távolról dolgoznak. Ők tették ki a távoli bedolgozók 14 százalékát, szemben a 9 százalékkal, akik a hét legalább egy részében irodában dolgoznak, és a 6 százalékkal, akik naponta dolgoznak irodában. Denisov-Blanch úgy látja, hogy a szellemmérnökök inkább legyőzöttek, mint fondorlatosak.
"A fegyelem romlása majdnem mindig a munkával kapcsolatos frusztrációval kezdődik, és azzal, hogy nem látnak egyértelmű kapcsolatot az erőfeszítés, a jutalom és az elismerés között” - mondta Denisov-Blanch, aki erre a következtetésre azután jutott, hogy több tucat szoftvermérnökkel beszélt e-mailben vagy személyesen. "Elveszítik a motivációjukat - és ahogy elveszítik a motivációjukat, úgy kezdenek egyre gyengébben és gyengébben teljesíteni.” Denisov-Blanch szerint idővel ez a csökkent termelékenység passzív visszavonulásból aktív lázadássá válik, és a munkavállalók olyan trükköket alkalmaznak, mint például mesterséges időblokkok beiktatása a naptárukba, vagy a munkaterhelés nagyságának hangoztatása. "Néha a vezetők számára nehéz megismerni az igazságot” - mondta.
Krunal Patel szoftvermérnöki pályafutása elején kísérletezett a lógással, de nem lustaságból, hanem azért, hogy a menedzsmentet próbára tegye. Egy héten át ő és egy munkatársa naponta kétszer részletes tájékoztatást adtak a vezetőjüknek a feladatokról, ami elfedte azt a tényt, hogy semmit sem csináltak. A főnökük észre sem vette, hogy a páros lógott - egészen addig, amíg be nem vallották. "Megdöbbent” - mondta Patel. "Leültünk vele, és elmagyaráztuk, hogy frusztráltak vagyunk.” Patel és kollégája azt kérte, hogy kevesebbet kelljen a napi feladatok mikromenedzsmentjével foglalkozni, és többet foglalkozhassanak mélyebben olyan problémákkal, amelyeket meg akartak oldani. Patel vezetője megfogadta a javaslataikat, és a mérnökök hatékonyabbak lettek. "Élveztük a munkát” - mondta Patel, aki ma már 20 éves szoftveripari tapasztalattal rendelkező technológiai vezető és vállalkozó.
Sudheer Bandaru hasonló eredményt tapasztalt, amikor egy szoftvermérnöki csapatot irányított egy közepes méretű vállalatnál. Amikor teljesítményértékelésre került sor, a „legokosabb” mérnökről, aki a csapatmegbeszéléseken nagyon aktív volt, kiderült, hogy szinte egyáltalán nem írt kódot - mondta Bandaru. "Ez sokkoló volt” - mondta. Amikor Bandaru beszélt a dolgozóval, kiderült, hogy nem rosszindulatú, hanem félremenedzselt. "Inkább kutató ember volt, nem olyan, aki egy helyben ül és programsorokat ír” - mondta Bandaru. Miután más szerepkörbe került, a munkavállaló felvirágzott. Bandaru elmondta, hogy több ehhez hasonló eset inspirálta őt a Hivel létrehozására, mely egy olyan analitikai platform, amelynek célja, hogy segítsen a vállalatoknak a szoftverfejlesztést felgyorsítani.
Megfelelő módon használva egy olyan szoftver, amely a technikusok termelékenységét figyeli, rengeteg szívmelengető vezetői pillanatot hozhat. Patrick McKenzie technológiai iparban dolgozó író és egykori szoftvermérnök szerint azonban az olyan eszközök, amelyek csupán a mérnökök által írt kódsorokat nézik, hamis vádakhoz vezethetnek. McKenzie szerint egyes vezető mérnököknél "nagyon is ésszerű, hogy nem írnak kódot”, például azért, mert szoftverarchitektúrát terveznek vagy új mérnököket képeznek. "Az ilyen munkavállaló nem lóg” - emelte ki.
"A szoftverfejlesztés egy fekete doboz” - mondta Denisov-Blanch. "Senki sem tudja, hogyan mérje a szoftvermérnökök teljesítményét. A meglévő mérőszámok megbízhatatlanok, mert az azonos munkát különbözőképpen értékelik. Van, hogy valaki egy nagyon bonyolult változtatást végez, ami csak egy sor kódot jelent. És azt a személyt, aki egy nagyon egyszerű, 1000 soros változtatást végez, jutalmazzák” - folytatta. Denisov-Blanch elmondta, hogy ennek a csapdának az elkerülése érdekében az általa és munkatársai által a termelékenység mérésére használt algoritmus képes nyomon követni, hogy a csapatok és az egyének milyen hatással vannak a vállalat teljes kódgyűjteményére.
Algoritmusa megpróbálja feloldani ezt a feszültséget, és csak addig ad magas minősítést azoknak a mérnököknek, akik sok sornyi kódot írnak, amíg a kód karbantartható, összetett problémákat old meg, és könnyen implementálható. Most vizsgálja, hogyan lehetne ezt kereskedelmi forgalomba hozni, miután eredményei felkeltették a befektetők figyelmét. Ez lehetővé teheti a vállalatok számára, hogy eldöntsék, mit tegyenek a bérlistájukon kísértő szellemekkel. Denisov-Blanch azonban elmondta, hogy célja a szellemmérnökök segítése, nem pedig a besúgás. "Nem az a küldetésem, hogy megtaláljam ezeket az embereket” - mondta, "hanem hogy megértsem, miért fordul elő ez a jelenség, és elérjem, hogy ne forduljon elő”.
A Stanford üzleti iskola egyik kutatója, Yegor Denisov-Blanch az elmúlt heteket vitatkozással töltötte. Rengetegen lettek dühösek azok után, hogy a 32 éves végzős hallgató közzétette az interneten a világ több száz vállalatának programozói termelékenységére vonatkozó adatok elemzéséből származó megállapításainak összefoglalóját. "A szoftvermérnökök 9,5%-a gyakorlatilag semmit sem csinál" - írta Denisov-Blanch az X-en -, olyan kevés kóddal járulnak hozzá az eredményekhez, hogy gyanúja szerint vagy lógnak, vagy titokban több helyen dolgoznak egyszerre. Az ilyen ingyenélőket „szellemmérnököknek” nevezte. Denisov-Blanch bejegyzését közel 4 millióan látták, és néhány önjelölt szellemmérnök felvette vele a kapcsolatot. A védekezéstől a trágárságig és a dühöngésig terjedő üzenetekben bevallották, hogy kihasználják a megengedő vállalati kultúrát - gyakran azt állítva, hogy ez nem az ő hibájuk.
Fontos kiemelni, hogy az iparági szintű 9,5%-os adat túlzó lehet, mivel Denisov-Blanch kutatócsoportja csak olyan vállalatokat vizsgált, amelyek önként jelentkeztek a vizsgálatban való részvételre, ami szelekciós torzítást eredményez. Ezzel szemben, bár Denisov-Blanch csapata nem minősítette „szellemmérnököknek” azokat az alkalmazottakat, akiknek a teljesítménye csak 11%-a vagy 12%-a a medián mérnökének, erős érv szól amellett, hogy ezek az alkalmazottak sem járulnak hozzá az eredményekhez jelentősen, ami azt jelentheti, hogy a 9,5%-os számadat alulbecsült.
Denisov-Blanch azt követően osztotta meg a folyamatban lévő, még nem publikált kutatásából származó megállapításait, hogy egy Szilícium-völgyi befektető újra fellobbantotta a szellemmérnökök létezéséről szóló, régóta tartó vitát. "Mindenki azt hiszi, hogy ez túlzás, de nagyon sok olyan szoftvermérnök van - számosat személyesen ismerek -, akik mindössze 1-2 kódváltoztatást végeznek havonta. Néhány e-mail, pár megbeszélés, némi távmunka, összességében 5 óránál kevesebb heti munka 200-300 ezer dollárért” - írta Deedy Das egy múlt havi X bejegyzésben. Das 13 vállalatot sorolt fel, ahol szerinte ez a viselkedés gyakori, a hálózatépítés úttörőjétől, a Ciscótól a felhőóriás Salesforce-ig. Részletesen ismertetett néhány tippet és trükköt arra vonatkozóan, hogyan érik el a szellemmérnökök, hogy ne érje őket hátrány. Ezek közé tartozik a munkahelyi csevegőalkalmazások "megbeszélésen vagyok” státuszának erőteljes használata, valamint az egérrázónak nevezett olcsó eszközök használata az állandó aktivitás szimulálására.
I’m at Stanford and I research software engineering productivity.
— Yegor Denisov-Blanch (@yegordb) November 20, 2024
We have data on the performance of >50k engineers from 100s of companies.
Inspired by @deedydas, our research shows:
~9.5% of software engineers do virtually nothing: Ghost Engineers (0.1x-ers) pic.twitter.com/uygyfhK2BW
Aaron Levie, a Box vezérigazgatója - az egyik olyan vállalat, amelyet Das az alulteljesítők melegágyaként nevezett meg - még aznap reggel látta a posztot. Az X-en így reagált: "Ez egy különösen konstruktív nap volt”. Levie bár nem rúgott ki senkit, az online vita új beszélgetéseket váltott ki a vállalatánál egy olyan problémáról, amellyel a vezetők már korábban is foglalkoztak. Az elmúlt négy évben, ahogy a távmunka egyre nagyobb méreteket öltött a technológiai iparban, a vállalat az összes dolgozó termelékenységének mérésére összpontosított, nem csak a mérnökökére. Levie elmondása szerint a Box csökkentette a csapatok létszámát, hogy elkerülje az átfedéseket, minimalizálta a megbeszéléseket, és válogatósabbá vált a kutatás és fejlesztés terén.
Denisov-Blanch - aki tinédzserként tanult meg kódolni - számára akkor vált nyilvánvalóvá a szellemmérnöki jelenség, miután a Stanford szervezeti pszichológia docensével, Michal Kosinskivel és Simon Obstbaum vállalkozóval, a Crunchyroll anime streaming szolgáltatás korábbi technológiai vezetőjével együttműködve kidolgozott egy gépi tanulási algoritmust, amely egy vállalat kódgyűjteményét elemzi a programozók termelékenységének elemzése céljából. A csapat adatai azt mutatták, hogy a nagyvállalatok fogékonyabbak a szellemmérnökök megjelenésére, bár a kisebbek sem immunisak. Nehéz felmérni a mérnökök termelékenységét, mondta Kosinski, mivel a munka összetett, és egyes nagy technológiai cégek jelentési útvonala labirintusszerű. De ha nem azonosítjuk és nem gyomláljuk ki a gyengén teljesítőket, az "bátorítja a sarlatánokat, és csökkenti a jól teljesítő alkalmazottak jutalmát” - mondta.
A stanfordi kutatás egy olyan időszakban készült, amikor a tech-cégek szigorítják a világjárvány idején bevezetett távmunka-szabályzatokat, és az olyan cégeknél, mint a Google, az Amazon, a Meta és a Microsoft elbocsátási hullám indult el. Januártól az Amazon azt szeretné, ha dolgozói a hét öt napján az irodában lennének. Az SAP, az AT&T, a Dell és a Zoom is visszavonta a rugalmasabb irányelveket. Denisov-Blanch elmondta, hogy a stanfordi kutatás szerint a legjobban teljesítő programozók közül többen dolgoznak otthonról, mint az irodából, de a lógosok is inkább távolról dolgoznak. Ők tették ki a távoli bedolgozók 14 százalékát, szemben a 9 százalékkal, akik a hét legalább egy részében irodában dolgoznak, és a 6 százalékkal, akik naponta dolgoznak irodában. Denisov-Blanch úgy látja, hogy a szellemmérnökök inkább legyőzöttek, mint fondorlatosak.
"A fegyelem romlása majdnem mindig a munkával kapcsolatos frusztrációval kezdődik, és azzal, hogy nem látnak egyértelmű kapcsolatot az erőfeszítés, a jutalom és az elismerés között” - mondta Denisov-Blanch, aki erre a következtetésre azután jutott, hogy több tucat szoftvermérnökkel beszélt e-mailben vagy személyesen. "Elveszítik a motivációjukat - és ahogy elveszítik a motivációjukat, úgy kezdenek egyre gyengébben és gyengébben teljesíteni.” Denisov-Blanch szerint idővel ez a csökkent termelékenység passzív visszavonulásból aktív lázadássá válik, és a munkavállalók olyan trükköket alkalmaznak, mint például mesterséges időblokkok beiktatása a naptárukba, vagy a munkaterhelés nagyságának hangoztatása. "Néha a vezetők számára nehéz megismerni az igazságot” - mondta.
Krunal Patel szoftvermérnöki pályafutása elején kísérletezett a lógással, de nem lustaságból, hanem azért, hogy a menedzsmentet próbára tegye. Egy héten át ő és egy munkatársa naponta kétszer részletes tájékoztatást adtak a vezetőjüknek a feladatokról, ami elfedte azt a tényt, hogy semmit sem csináltak. A főnökük észre sem vette, hogy a páros lógott - egészen addig, amíg be nem vallották. "Megdöbbent” - mondta Patel. "Leültünk vele, és elmagyaráztuk, hogy frusztráltak vagyunk.” Patel és kollégája azt kérte, hogy kevesebbet kelljen a napi feladatok mikromenedzsmentjével foglalkozni, és többet foglalkozhassanak mélyebben olyan problémákkal, amelyeket meg akartak oldani. Patel vezetője megfogadta a javaslataikat, és a mérnökök hatékonyabbak lettek. "Élveztük a munkát” - mondta Patel, aki ma már 20 éves szoftveripari tapasztalattal rendelkező technológiai vezető és vállalkozó.
Sudheer Bandaru hasonló eredményt tapasztalt, amikor egy szoftvermérnöki csapatot irányított egy közepes méretű vállalatnál. Amikor teljesítményértékelésre került sor, a „legokosabb” mérnökről, aki a csapatmegbeszéléseken nagyon aktív volt, kiderült, hogy szinte egyáltalán nem írt kódot - mondta Bandaru. "Ez sokkoló volt” - mondta. Amikor Bandaru beszélt a dolgozóval, kiderült, hogy nem rosszindulatú, hanem félremenedzselt. "Inkább kutató ember volt, nem olyan, aki egy helyben ül és programsorokat ír” - mondta Bandaru. Miután más szerepkörbe került, a munkavállaló felvirágzott. Bandaru elmondta, hogy több ehhez hasonló eset inspirálta őt a Hivel létrehozására, mely egy olyan analitikai platform, amelynek célja, hogy segítsen a vállalatoknak a szoftverfejlesztést felgyorsítani.
Megfelelő módon használva egy olyan szoftver, amely a technikusok termelékenységét figyeli, rengeteg szívmelengető vezetői pillanatot hozhat. Patrick McKenzie technológiai iparban dolgozó író és egykori szoftvermérnök szerint azonban az olyan eszközök, amelyek csupán a mérnökök által írt kódsorokat nézik, hamis vádakhoz vezethetnek. McKenzie szerint egyes vezető mérnököknél "nagyon is ésszerű, hogy nem írnak kódot”, például azért, mert szoftverarchitektúrát terveznek vagy új mérnököket képeznek. "Az ilyen munkavállaló nem lóg” - emelte ki.
"A szoftverfejlesztés egy fekete doboz” - mondta Denisov-Blanch. "Senki sem tudja, hogyan mérje a szoftvermérnökök teljesítményét. A meglévő mérőszámok megbízhatatlanok, mert az azonos munkát különbözőképpen értékelik. Van, hogy valaki egy nagyon bonyolult változtatást végez, ami csak egy sor kódot jelent. És azt a személyt, aki egy nagyon egyszerű, 1000 soros változtatást végez, jutalmazzák” - folytatta. Denisov-Blanch elmondta, hogy ennek a csapdának az elkerülése érdekében az általa és munkatársai által a termelékenység mérésére használt algoritmus képes nyomon követni, hogy a csapatok és az egyének milyen hatással vannak a vállalat teljes kódgyűjteményére.
Algoritmusa megpróbálja feloldani ezt a feszültséget, és csak addig ad magas minősítést azoknak a mérnököknek, akik sok sornyi kódot írnak, amíg a kód karbantartható, összetett problémákat old meg, és könnyen implementálható. Most vizsgálja, hogyan lehetne ezt kereskedelmi forgalomba hozni, miután eredményei felkeltették a befektetők figyelmét. Ez lehetővé teheti a vállalatok számára, hogy eldöntsék, mit tegyenek a bérlistájukon kísértő szellemekkel. Denisov-Blanch azonban elmondta, hogy célja a szellemmérnökök segítése, nem pedig a besúgás. "Nem az a küldetésem, hogy megtaláljam ezeket az embereket” - mondta, "hanem hogy megértsem, miért fordul elő ez a jelenség, és elérjem, hogy ne forduljon elő”.