Komoly hátrányban vannak az egyetemi kutatók az óriáscégek fejlesztőrészlegeihez képest, de számos társadalmilag és technológiailag fontos projektet karolnak fel.

Ausztriában már több mint 25 éve folyik kutatás a virtuális valóság területén, valamint nagyon intenzíven a kiterjesztett valóság területén is, aminek eredményeképpen a nagyvállalatok kutatóközpontokat alapítottak. Általában új módszereken, algoritmusokon és szoftverkomponenseken dolgoznak, és innovatív virtuális és kiterjesztett valóság rendszereket fejlesztenek, amelyek meglévő hardverkomponensekből állnak. Ennek során nagymértékben függenek a piacon elérhető hardverektől. Európában e tekintetben komoly hiányosságok vannak, mert a kontinens néhány amerikai és ázsiai gyártótól függ, s eddig mindössze két helyi vállalat fejleszt virtuális valóság szemüveget. Ez problémákhoz vezet a kutatásban, mivel gyakran várniuk kell a legújabb eszközökre és szoftveres korlátozásoknak vannak kitéve, továbbá nem tudják befolyásolni a hardver szükségszerű átalakításait sem.

"A hardvergyártókkal való közvetlen kapcsolatról szó sem lehet. A kínai gyártók nem érdekeltek az európai piacon, nincs kontakt. Először a kínai piacra gyártanak, aztán talán az Amerikai Egyesült Államokba." - nyilatkozta Hannes Kaufmann professzor, a Bécsi Műszaki Egyetem Informatikai Karának virtuális és kiterjesztett valósággal foglalkozó kutatási részlegének vezetője. "Hasonló a helyzet az amerikai termékekkel is. Amennyiben szerencsénk van, egy év múlva hozzánk is eljut a fejlesztés - mint például a Microsoft HoloLens, ami kezdetben csak az amerikai piacon volt elérhető és csak fél év múlva jutottunk hozzá az amerikai kollégák révén. Ez nagy problémát jelent a kutatás számára, mivel az eszközökkel kell publikálnunk és dolgoznunk. Előfordulhat például, hogy az amerikai kollégák új módszereket fejlesztenek ki, felhasználói tanulmányokat készítenek és publikálják azokat, mielőtt mi egyáltalán hozzájutnánk az eszközökhöz. De arra is akad példa, hogy olyan készülékek kerülnek a piacra, amelyek csak néhány olyan európai országban kaphatók, ahol a piac elég nagy. Például van hardver, amelyet Németországban árulnak, de Ausztriában nem."


"E dolgok arra vezethetők vissza, hogy a cégeken belüli gondolkodásmód másképp működik. A kutatás zárt ajtók mögött zajlik, a tudás és a tapasztalat nem szivároghat ki. A Microsoftnál mintegy 1000 kutató dolgozik a HoloLens-en. Egyetlen egyetemi kutatócsoport sem rendelkezik ilyen személyzeti kapacitással. A kutatókat az egyetemekről elcsábítják és a nyilvánosan hozzáférhető tudományos publikációk helyett szabadalmakat írnak a társaságok számára. A Qualcomm technológiai konszern csak a nagy megrendelőkben érdekelt, ami azt jelenti, hogy az új chipeket közvetlenül a gyártóknak adja el. Több ezer, több tízezer chipről beszélünk. Röviden, a nagy társaságok az eladási számokra és a tömegpiacra összpontosítanak, az egyetemek és az egyetemi kutatás egyáltalán nem érdekli őket. A koronavírus-járvány még problémássabbá tette a kérdést, mivel még mindig gondok vannak a szűk ellátási keresztmetszetekkel. A magas beruházási költségek a termelőüzemek Európába való áttelepítése ellen szólnak, bár a jelenlegi hírek szerint az EU szívesen adna támogatást" - fejtette ki a professzor.

A Bécsi Műszaki Egyetem kutatási részlegvezetője hangsúlyozta, hogy bizonyos területeken nem tudnak hozzájárulni a kutatásokhoz, mert a nagyvállalatok oda, ahol profitot látnak, hatalmas pénzeket tudnak allokálni. Az egyik példa erre az nVidia, amely sokat kutat a számítógépes grafika területén. Ott több tucat ember tud egyetlen problémával foglalkozni, míg nekik egyszerűen nincsenek meg erre az erőforrásaik. Tehát olyan területekre merészkednek, ahol a "nagyok" nem vesznek részt, vagy amiket a tömegek számára kevésbé megfelelőnek tartanak. A tűzoltóság vagy más segélyszolgálatok képzése a nagy gyártók számára nem érdekes, de a társadalom számára rendkívül fontos. Az iparral a "digitális iker" viziók területén is együttműködnek: a nagy, bejáratott virtuális környezetekben az alkalmazottak gépeken történő képzése már azelőtt megtörténhet, hogy ezek a rendszerek ténylegesen rendelkezésre állnának.

Hannes Kaufmann szakterületei között vannak a mobil számítástechnika, a 3D-s felhasználói felülettervezés és az oktatás a vegyes (kevert) valóságban. "A kutatási osztályom jelenleg egy mobil robottal dolgozik, amellyel a haptikus érzékszervi benyomások illúzióját keltjük. A robot a virtuális valóság rendszert alkalmazó felhasználó mellett van, mint személyes asszisztens. Amint az illető meg akar érinteni mondjuk egy virtuális falat, a robotkar egy valós tárgyat (például egy deszkát) tart a megfelelő helyen és elhiteti vele, hogy egy fallal áll szemben. Emellett a Bécsi Műszaki Egyetemen idén felállítandó vegyes valóság laboratóriumban térbeli hangokkal is kísérletezni fogunk: 192 hangszórót helyezünk el a teremben, hogy különböző környezeteket szimuláljunk térben és akusztikailag helyesen és hogy több látogató számára megfelelő térbeli hangzást tudjunk reprodukálni. Ezenkívül jelenleg két projektben dolgozunk a vészhelyzeti szolgálatok (tűzoltóság és mentőszolgálat) virtuális valóságon alapuló képzési rendszerein, valamint két másik projektben a virtuális és a kiterjesztett valóság építőiparban történő felhasználásával kapcsolatban" - jelentette ki a szakember.

"Amikor alkalmazásokat fejlesztünk mentődolgozóknak vagy az egészségügyben dolgozóknak, sokat tanulunk a felhasználókkal folytatott megbeszélésekből. Kifejlesztettünk például egy nyomkövető rendszert alagutakhoz. Ez lehetővé teszi, hogy a gépek helyzetét az alagutakban nagy távolságon keresztül pontosan nyomon lehessen követni. Ugyanez az optikai pozicionálási technológia természetesen más célokra is használható, például a rehabilitációban a betegek mozgásának rögzítésére és elemzésére" - szögezte le Hannes Kaufmann.