Berta Sándor
Megvalósulhat a szabad intuitív munka a virtuális térben
Minden eddiginél könnyebbek lehetnek a területen végzett interakciók.
Míg a gyártásban és a dizájn területén ma már nem ritka egy VR-szemüveg használata, addig az alkotó tevékenységeknél, például az irodai munkáknál még nem terjedtek el a virtuális valóság technológiák. Holott ezen a területen is nagy lehetőségek rejlenek a virtuális valóság alkalmazásában, hiszen a tartalmak nincsenek a képernyőkhöz kötve, a felhasználók pedig három dimenzióban, nagyon rugalmasan és intuitív módon használhatják a kezeiket.
De a legtöbb virtuális valóság szoftvert vagy kézben viselt vezérlőegységekkel vagy a levegőben hadonászó kezekkel irányítják. Ilyenkor a kezek (vagy a kézbe fogott vezérlő) pozícióját kamerákkal rögzítik. A levegőben való mutogatás hosszú távon fárasztó és így nem valósítható meg egy olyan munkafolyamat, amikor a rendszerrel való interakció több órán át zajlik.
További gondot okoz a virtuális billentyűzetekkel való írás, mert ilyenkor az ujjak csak nagyon kis mértékben mozognak és a kamerák ezeket a mozgásokat nem tudják olyan pontosan észlelni, mint amikor valaki egy mechanikus klaviatúrát alkalmaz. Emellett a levegőben írásnál hiányzik a megszokott tapintásos visszacsatolás. Tehát a virtuális valóság használatakor továbbra is szükség van passzív felületre, ami lehet egy klasszikus asztallap éppúgy, mint egy fal vagy a saját test.
A gépelés során mindegyik ujj másképp okoz vibrációt. Az ETH Zürich munkatársai ezt a tényt használták fel a TapID nevű szenzorokkal ellátott karkötő megalkotására, amely lehetővé teszi a szabad, érintésmentes, intuitív munkát a virtuális térben. A megalkotott TapID működési elve azon alapul, hogy a csuklón több gyorsulásmérőt is elhelyeztek, az érzékelőket egy gumipántba integrálták és azok regisztrálják, ha a kéz egy felületet érint meg. Sőt, még azt is tudják, hogy a mozdulatot melyik ujj végezte.
A tudósok rájöttek, hogy az új szenzordizájn képes érzékelni a legapróbb különbségeket is a csukló vibrációs profiljával kapcsolatban. Minden egyes ujj ugyanis más vibrációt okoz, ha mozog. Egy saját fejlesztésű gépi tanulási algoritmus valós időben dolgozza fel ezeket az adatokat. Egy virtuális valóság szemüveg kamerarendszerével összekötve így lehetővé válik a rendkívül precíz bevitel, mert a kamerák érzékelik a felhasználók kezeit.
A fejlesztők egy virtuális zongorán mutatták be a TapID képességeit. Christian Holz, az ETH Zürich Intelligens Interaktív Rendszerek Intézetének professzora szerint a zongora azért is jó példa, mert egy hangszernél nagyon fontos az időzítés és a billentyűk lenyomásának időpontjának minél pontosabb észlelése. A csuklón elhelyezett szenzorokkal ez sokkal pontosabban és biztosabban megvalósul, mint egy kamera alkalmazásakor. A technológia előnye, hogy a karkötő néhány dollárból elkészíthető és az előzetes tesztek alapján a fitneszkarkötőkkel és okosórákkal is együttműködik.
Holz szerint a jövőt a mobil virtuális valóság jelentheti. A szenzorok ugyanis hordozhatók, így a technológia akár közlekedés közben is használható, a TapID segítségével pedig az alkalmazások bárhol és bármikor futtathatók - a fizikai pozíciótól függetlenül. A működést ráadásul a hardverek sem korlátozzák és a használatakor az az érzés alakul ki a felhasználókban, mint ha több személy is ugyanabban a helyiségben tartózkodna.
Míg a gyártásban és a dizájn területén ma már nem ritka egy VR-szemüveg használata, addig az alkotó tevékenységeknél, például az irodai munkáknál még nem terjedtek el a virtuális valóság technológiák. Holott ezen a területen is nagy lehetőségek rejlenek a virtuális valóság alkalmazásában, hiszen a tartalmak nincsenek a képernyőkhöz kötve, a felhasználók pedig három dimenzióban, nagyon rugalmasan és intuitív módon használhatják a kezeiket.
De a legtöbb virtuális valóság szoftvert vagy kézben viselt vezérlőegységekkel vagy a levegőben hadonászó kezekkel irányítják. Ilyenkor a kezek (vagy a kézbe fogott vezérlő) pozícióját kamerákkal rögzítik. A levegőben való mutogatás hosszú távon fárasztó és így nem valósítható meg egy olyan munkafolyamat, amikor a rendszerrel való interakció több órán át zajlik.
További gondot okoz a virtuális billentyűzetekkel való írás, mert ilyenkor az ujjak csak nagyon kis mértékben mozognak és a kamerák ezeket a mozgásokat nem tudják olyan pontosan észlelni, mint amikor valaki egy mechanikus klaviatúrát alkalmaz. Emellett a levegőben írásnál hiányzik a megszokott tapintásos visszacsatolás. Tehát a virtuális valóság használatakor továbbra is szükség van passzív felületre, ami lehet egy klasszikus asztallap éppúgy, mint egy fal vagy a saját test.
A gépelés során mindegyik ujj másképp okoz vibrációt. Az ETH Zürich munkatársai ezt a tényt használták fel a TapID nevű szenzorokkal ellátott karkötő megalkotására, amely lehetővé teszi a szabad, érintésmentes, intuitív munkát a virtuális térben. A megalkotott TapID működési elve azon alapul, hogy a csuklón több gyorsulásmérőt is elhelyeztek, az érzékelőket egy gumipántba integrálták és azok regisztrálják, ha a kéz egy felületet érint meg. Sőt, még azt is tudják, hogy a mozdulatot melyik ujj végezte.
A tudósok rájöttek, hogy az új szenzordizájn képes érzékelni a legapróbb különbségeket is a csukló vibrációs profiljával kapcsolatban. Minden egyes ujj ugyanis más vibrációt okoz, ha mozog. Egy saját fejlesztésű gépi tanulási algoritmus valós időben dolgozza fel ezeket az adatokat. Egy virtuális valóság szemüveg kamerarendszerével összekötve így lehetővé válik a rendkívül precíz bevitel, mert a kamerák érzékelik a felhasználók kezeit.
A fejlesztők egy virtuális zongorán mutatták be a TapID képességeit. Christian Holz, az ETH Zürich Intelligens Interaktív Rendszerek Intézetének professzora szerint a zongora azért is jó példa, mert egy hangszernél nagyon fontos az időzítés és a billentyűk lenyomásának időpontjának minél pontosabb észlelése. A csuklón elhelyezett szenzorokkal ez sokkal pontosabban és biztosabban megvalósul, mint egy kamera alkalmazásakor. A technológia előnye, hogy a karkötő néhány dollárból elkészíthető és az előzetes tesztek alapján a fitneszkarkötőkkel és okosórákkal is együttműködik.
Holz szerint a jövőt a mobil virtuális valóság jelentheti. A szenzorok ugyanis hordozhatók, így a technológia akár közlekedés közben is használható, a TapID segítségével pedig az alkalmazások bárhol és bármikor futtathatók - a fizikai pozíciótól függetlenül. A működést ráadásul a hardverek sem korlátozzák és a használatakor az az érzés alakul ki a felhasználókban, mint ha több személy is ugyanabban a helyiségben tartózkodna.