Berta Sándor
50 éves a BART - vasút MS-DOS és Windows 98 alapokon
A szerelők vadásznak a kompatibilis mikrochipekre, az alkatrészek pedig egyedi gyártásúak.
Kalifornia államban, San Franciscóban egy egykor futurisztikus vonatflotta közlekedik, amelyet csak az MS-DOS, a Windows 98 és az Ebayen fellelhető alkatrészek tartanak működésben. Pótalkatrészek már nem állnak a szerelők rendelkezésére. Amikor 1972-ben a Bay Area Rapid Transport (BART, azaz Öbölvidéki Vasút) metró- és kisvasúti rendszer első szerelvénye elhagyta az állomást, a San Franciscót átszelő úgynevezett Bay Area vasúti infrastruktúra innovatívnak és úttörőnek számított. A BART a szőnyeggel és egyedi ülésekkel felszerelt fényezett alumínium kocsijaival a helyi tömegközlekedés új korszakát nyitotta meg. A teljes rendszert, beleértve a vezérlőszoftvert is, kifejezetten az alkalmazáshoz szabták, szabványos alkatrészeket gyakorlatilag soha nem használtak. Minden alkatrész egyedi gyártású volt.
A szerelvények a vonal megnyitásakor szupermodernek voltak, ma már viszont szenvedés a fenntartásuk
A BART építésére vonatkozó szerződést nem egy vasútépítő, hanem egy űrtechnikai vállalat kapta. A rendszer eredeti 450 kocsija 160 millió dollárba került az 1970-es évek elején. A vagonok teljesen elektromosak voltak, és szinte önállóan működtek. Amennyiben az üzemeltetők kezdetben azt remélték is, hogy a BART egész Észak-Amerika számára modellértékűvé válik, hamarosan kiderült, hogy ez a remény minden alapot nélkülözött. A legjobb esetben a rendszer egyes elemei inspirálták az ország más részein működő vasúttervezőket.
Az 50. évfordulót megélve bár a járműflotta időközben ritkult, még mindig van jó néhány ezüstkék vonat, amelyet tovább szeretnének közlekedtetni. Ez azonban egyáltalán nem könnyű. Ahhoz, hogy a mérnökök változtatásokat tudjanak végrehajtani a vonatvezérlő rendszerben, olyan laptopokra van szükségük, amelyeken még mindig futtatható az MS-DOS és a Windows 98. Ennek érdekében kiselejtezett laptopokat halmoznak fel, amelyekben folyamatosan alkatrészeket cserélnek, hogy működőképesek maradjanak. A legfrissebb ilyen eszközök 2000-ben készültek.
A szakemberek mikrochipek után kutatva gyakran az Ebay-t nézik át; más alkatrészeket pedig leselejtezett autókból próbálnak megszerezni. Sajnos az állomány felélése is zajlik, minden egyes BART-kocsi, amelyik elromlik, kincsesbánya a többi számára, hiszen abból pótalkatrészeket lehet szerezni. "Szó szerint sima fotókkal kezdtük, átfésültük a különböző gyártókat és az Ebay-t a meghibásodott alkatrészek után kutatva. Néha azt sem tudjuk, hogy mi a neve az alkatrésznek" - erősítette meg John Allen javítási szakértő.
A pótalkatrészek beszerzésének nehézségei ellenére 56 első generációs és 400 másik, 1970-es és 1980-as évekből származó vasúti kocsi még mindig üzemel. Ez most változik, ugyanis a legrégebbi vagonok többségét a következő két esztendőben kivonják a forgalomból. A nosztalgiázók már most igyekeznek minél több járművet megmenteni kiállítások és múzeumok számára és számos cég is érdeklődést mutat az 1970-es évekbeli modellek iránt. A régi vasúti kocsikat egy 2,6 milliárd dollárért beszerzett új flotta váltja fel, amelynek példányai már most a közlekedő szerelvények közel egyharmadát teszik ki. A vonatbarátok nem fogadták egyértelműen pozitívan az átállást, ugyanis ők szerették volna folytatni az 50 éves flotta üzemeltetését.
Kalifornia államban, San Franciscóban egy egykor futurisztikus vonatflotta közlekedik, amelyet csak az MS-DOS, a Windows 98 és az Ebayen fellelhető alkatrészek tartanak működésben. Pótalkatrészek már nem állnak a szerelők rendelkezésére. Amikor 1972-ben a Bay Area Rapid Transport (BART, azaz Öbölvidéki Vasút) metró- és kisvasúti rendszer első szerelvénye elhagyta az állomást, a San Franciscót átszelő úgynevezett Bay Area vasúti infrastruktúra innovatívnak és úttörőnek számított. A BART a szőnyeggel és egyedi ülésekkel felszerelt fényezett alumínium kocsijaival a helyi tömegközlekedés új korszakát nyitotta meg. A teljes rendszert, beleértve a vezérlőszoftvert is, kifejezetten az alkalmazáshoz szabták, szabványos alkatrészeket gyakorlatilag soha nem használtak. Minden alkatrész egyedi gyártású volt.
A szerelvények a vonal megnyitásakor szupermodernek voltak, ma már viszont szenvedés a fenntartásuk
A BART építésére vonatkozó szerződést nem egy vasútépítő, hanem egy űrtechnikai vállalat kapta. A rendszer eredeti 450 kocsija 160 millió dollárba került az 1970-es évek elején. A vagonok teljesen elektromosak voltak, és szinte önállóan működtek. Amennyiben az üzemeltetők kezdetben azt remélték is, hogy a BART egész Észak-Amerika számára modellértékűvé válik, hamarosan kiderült, hogy ez a remény minden alapot nélkülözött. A legjobb esetben a rendszer egyes elemei inspirálták az ország más részein működő vasúttervezőket.
Az 50. évfordulót megélve bár a járműflotta időközben ritkult, még mindig van jó néhány ezüstkék vonat, amelyet tovább szeretnének közlekedtetni. Ez azonban egyáltalán nem könnyű. Ahhoz, hogy a mérnökök változtatásokat tudjanak végrehajtani a vonatvezérlő rendszerben, olyan laptopokra van szükségük, amelyeken még mindig futtatható az MS-DOS és a Windows 98. Ennek érdekében kiselejtezett laptopokat halmoznak fel, amelyekben folyamatosan alkatrészeket cserélnek, hogy működőképesek maradjanak. A legfrissebb ilyen eszközök 2000-ben készültek.
A szakemberek mikrochipek után kutatva gyakran az Ebay-t nézik át; más alkatrészeket pedig leselejtezett autókból próbálnak megszerezni. Sajnos az állomány felélése is zajlik, minden egyes BART-kocsi, amelyik elromlik, kincsesbánya a többi számára, hiszen abból pótalkatrészeket lehet szerezni. "Szó szerint sima fotókkal kezdtük, átfésültük a különböző gyártókat és az Ebay-t a meghibásodott alkatrészek után kutatva. Néha azt sem tudjuk, hogy mi a neve az alkatrésznek" - erősítette meg John Allen javítási szakértő.
A pótalkatrészek beszerzésének nehézségei ellenére 56 első generációs és 400 másik, 1970-es és 1980-as évekből származó vasúti kocsi még mindig üzemel. Ez most változik, ugyanis a legrégebbi vagonok többségét a következő két esztendőben kivonják a forgalomból. A nosztalgiázók már most igyekeznek minél több járművet megmenteni kiállítások és múzeumok számára és számos cég is érdeklődést mutat az 1970-es évekbeli modellek iránt. A régi vasúti kocsikat egy 2,6 milliárd dollárért beszerzett új flotta váltja fel, amelynek példányai már most a közlekedő szerelvények közel egyharmadát teszik ki. A vonatbarátok nem fogadták egyértelműen pozitívan az átállást, ugyanis ők szerették volna folytatni az 50 éves flotta üzemeltetését.