A megoldások az angol nyelvterületen a legnépszerűbbek.

Az emodzsik a zárójelek és egyéb írásjelek kreatív kombinációjával kialakított, szöveges üzenetben vagy e-mailben érzelmek kifejezésére hivatott hangulatjelek (emotikonok) bonyolultabb megfelelői. A jelrendszer szülőhazája Japán. A Dél-kaliforniai Egyetem munkatársai azt tanulmányozták, hogy mennyire függ a származástól és a beszélt nyelvtől az emodzsik alkalmazása. A szakemberek megállapították, hogy a hangulatjeleket a leggyakrabban az angol nyelvterületen használják az emberek, a második helyen a spanyol, míg a harmadik az arab nyelvterület található.

Mayank Kejriwal, az egyetem tudósa elmondta, hogy az emodzsik nélkül ma már elképzelhetetlen a mai digitális kommunikáció. A hangulatjelek nagy elterjedtség ellenére még számos kérdés nyitott, különösen, ha figyelembe vesszük az országok és a nyelvek közötti különbségeket. Azért is fontos e kérdések tisztázása, mert azok segíthetnek annak kiderítésében, hogy a felhasználók miként kommunikálnak egymással az online közösségi platformokon. A kutató és kollégái, Qile Wang, Hongyu Li és Lu Wang több millió tweetet és az azokban előforduló több mint 1700 emodzsit elemeztek, majd kategorizáltak. A bejegyzések egy hónapot öleltek fel és a hangulatjeleket 30 különböző nemzet polgárai használták.

Kejriwal hangsúlyozta, hogy az eredmények alapján közel 100 olyan emodzsi van, amelyet világszerte a leggyakrabban használnak az emberek. Az Amerikai Egyesült Államokon kívül a hangulatjelek elsősorban a Fülöp-szigeteken, Brazíliában és Indiában, s ezen belül is a tengerpartokon található városok lakói körében örvendenek nagy népszerűségnek. A kutató rámutatott, hogy az országonként teljesen eltérő, hogy melyik emodzsit és milyen témával kapcsolatban alkalmazzák a leggyakrabban. Brazíliában például a családi vonatkozású tweetekbe nagyon gyakran illesztenek szívecskés hangulatjeleket, míg az USA-ban csupán nagyon kevés olyan közösségi családi bejegyzés volt, amely emodzsit tartalmazott.