Berta Sándor
Az emodzsik ura
Elsősorban egy amerikai szoftvermérnök dönt arról, hogy mely érzelmeket kifejező emotikonokat használhatják az emberek.
Mark E. Davis, a Unicode társalapítója és elnöke a csapatával közösen választja ki mindig az új javaslatok közül azokat, amelyek végül hivatalos emodzsik lesznek. A legújabb listán, amelyet 2018 márciusára véglegesíthetnek, körülbelül 70 emodzsi szerepel. Az emodzsik a zárójelek és egyéb írásjelek kreatív kombinációjával kialakított, szöveges üzenetben vagy e-mailben érzelmek kifejezésére hivatott hangulatjelek (emotikonok) bonyolultabb megfelelői. A szöveges üzeneteknél gyakran nehéz megfejteni mások érzéseit. Az emodzsik viszont lehetővé teszik, hogy az érzések írott formában is kifejezhetők legyenek. Gyakran kihívást jelent például az irónia felismerése, ezért egy megfelelő emodzsi aranyat ér.
Az első emodzsik 1999-ben jelentek meg Japánban és szinte azonnal elterjedtek a digitális kommunikációban. Amikor a Google 2006-ban be akarta vezetni a szigetországban a Gmailt, gyorsan világossá vált, hogy ilyenek nélkül nem érdemes semmilyen szolgáltatással jelentkezni. Azonban kiderült egy másik probléma is: szükség van szabványokra. Davis visszaemlékezése szerint először azt hitték, hogy valami divatjelenségről van szó, de az okostelefonok és a közösségi média elterjedésével a véleményük gyorsan megváltozott. A szakember most Zürichben dolgozik, a Google munkatársa, emellett a Unicode konzorcium emodzsi bizottságának tagja.
A Unicode a digitális kommunikáció szabványosításáért felel. Az emodzsik csak egy kis részét teszik ki a konzorcium munkájának. A világ minden egyes nyelvének minden betűje külön egyedülálló digitális kódot kapott a Unicode szakembereitől azért, hogy világszerte megjeleníthető legyen. Napjainkban több mint 2300 emodzsit használnak az emberek. Tanulmányok alapján a napjainkban naponta elküldött több milliárd üzenet több mint fele tartalmaz emodzsikat, és ezek lassan kiszorítják az olyan szlenget, mint a nevetést kifejező LOL vagy ROTFL. Az emojitracker.com oldalon valós időben megjelennek a legnépszerűbb jelek, ugyanakkor nem veszik figyelembe azokat, amelyek 2012 után kerültek a rendszerbe.
Az emodzsik kiválasztásának világos szabályai vannak. Az elsődleges kérdés az, hogy vajon a javasolt szimbólumot sokszor fogják-e használni az emberek. Ezt a javaslatot tevőnek elemzésekkel kell alátámasztania, például, hogy az adott emodzsival kiváltandó kifejezés milyen gyakran fordul elő a YouTube vagy más platformok esetében. Emellett az is fontos, hogy a több mint 2600 már létező emodzsi között ne legyen hasonló. Három éve egyébként bárki javaslatot tehet új emodzsikra. Az Instagramon majdnem minden második szöveg tartalmaz ilyen jeleket, a leggyakrabban a finnek élnek ezzel a megoldással.
Davis nem tart attól, hogy egy napon az emodzsik háttérbe fogják szorítani a szövegeket. Erre példaként azt hozta fel, hogy elegendő csak kinyitni egy regényt és megpróbálni az első mondatot lefordítani emodzsikra. Azonnal láthatóvá válnak a megoldás határai.
Mark E. Davis, a Unicode társalapítója és elnöke a csapatával közösen választja ki mindig az új javaslatok közül azokat, amelyek végül hivatalos emodzsik lesznek. A legújabb listán, amelyet 2018 márciusára véglegesíthetnek, körülbelül 70 emodzsi szerepel. Az emodzsik a zárójelek és egyéb írásjelek kreatív kombinációjával kialakított, szöveges üzenetben vagy e-mailben érzelmek kifejezésére hivatott hangulatjelek (emotikonok) bonyolultabb megfelelői. A szöveges üzeneteknél gyakran nehéz megfejteni mások érzéseit. Az emodzsik viszont lehetővé teszik, hogy az érzések írott formában is kifejezhetők legyenek. Gyakran kihívást jelent például az irónia felismerése, ezért egy megfelelő emodzsi aranyat ér.Az első emodzsik 1999-ben jelentek meg Japánban és szinte azonnal elterjedtek a digitális kommunikációban. Amikor a Google 2006-ban be akarta vezetni a szigetországban a Gmailt, gyorsan világossá vált, hogy ilyenek nélkül nem érdemes semmilyen szolgáltatással jelentkezni. Azonban kiderült egy másik probléma is: szükség van szabványokra. Davis visszaemlékezése szerint először azt hitték, hogy valami divatjelenségről van szó, de az okostelefonok és a közösségi média elterjedésével a véleményük gyorsan megváltozott. A szakember most Zürichben dolgozik, a Google munkatársa, emellett a Unicode konzorcium emodzsi bizottságának tagja.
A Unicode a digitális kommunikáció szabványosításáért felel. Az emodzsik csak egy kis részét teszik ki a konzorcium munkájának. A világ minden egyes nyelvének minden betűje külön egyedülálló digitális kódot kapott a Unicode szakembereitől azért, hogy világszerte megjeleníthető legyen. Napjainkban több mint 2300 emodzsit használnak az emberek. Tanulmányok alapján a napjainkban naponta elküldött több milliárd üzenet több mint fele tartalmaz emodzsikat, és ezek lassan kiszorítják az olyan szlenget, mint a nevetést kifejező LOL vagy ROTFL. Az emojitracker.com oldalon valós időben megjelennek a legnépszerűbb jelek, ugyanakkor nem veszik figyelembe azokat, amelyek 2012 után kerültek a rendszerbe.
Az emodzsik kiválasztásának világos szabályai vannak. Az elsődleges kérdés az, hogy vajon a javasolt szimbólumot sokszor fogják-e használni az emberek. Ezt a javaslatot tevőnek elemzésekkel kell alátámasztania, például, hogy az adott emodzsival kiváltandó kifejezés milyen gyakran fordul elő a YouTube vagy más platformok esetében. Emellett az is fontos, hogy a több mint 2600 már létező emodzsi között ne legyen hasonló. Három éve egyébként bárki javaslatot tehet új emodzsikra. Az Instagramon majdnem minden második szöveg tartalmaz ilyen jeleket, a leggyakrabban a finnek élnek ezzel a megoldással.
Davis nem tart attól, hogy egy napon az emodzsik háttérbe fogják szorítani a szövegeket. Erre példaként azt hozta fel, hogy elegendő csak kinyitni egy regényt és megpróbálni az első mondatot lefordítani emodzsikra. Azonnal láthatóvá válnak a megoldás határai.