Berta Sándor
A méhektől tanulhatnak precízen leszállni a drónok
A kutatók a természetből vettek inspirációt a robotrepülőgépek mozgásának javításához.
A Delfti Műszaki Egyetem és a Vesztfáliai Főiskola munkatársai a kis méretű rovarok, például a méhek mozgását tanulmányozták és igyekeztek lemásolni azért, hogy így javítsanak jelentős mértékben a pilóta nélküli légi járművek repülési képességein. A szakemberek a természetből átvett módszereket használták fel a drónok esetében a többi objektumhoz való távolság megállapítására, valamint a repülési sebesség gyorsabb és pontosabb megbecsülésére. Így egy mesterséges intelligencia által támogatott gépi tanulási folyamat teheti lehetővé a robotrepülőgépek számára a gyors és rendkívül pontos leszállást.
Guido de Croon, a Delfti Műszaki Egyetem projektvezetője kifejtette, hogy ha bárki megfigyelte már, hogy egy méh milyen elegánsan repül egyik virágtól a másikig vagy kerüli ki az útjába kerülő akadályokat, az feltehette magának a kérdést, hogy egy ilyen kis méretű rovar miként tud ennyire precízen repülni. A megoldást az úgynevezett optikai áramlás jelenti, amely a rovaroknak lehetővé teszi, hogy a közelükben lévő akadályokhoz való távolságokat jól becsüljék meg.
A kutató hozzátette, hogy néhányan talán azt hiszik, hogy csak a biológusok számára érdekes, hogy a méhek miként tudnak az egyes virágokon leszállni és kikerülni az akadályokat. A kis méretű elektronikus eszközök és robotok növekvő elterjedése azonban oda vezetett, hogy e kérdések egyre fontosabbá válnak a robotikában és a mesterséges intelligencia kutatásban.
De Croon közölte, hogy a kis méretű légi robotok nagyon korlátozva vannak olyan szempontból, hogy nem sok szenzort és processzort tudnak hordozni. Amennyiben ezek a gépek önállóan akarnak működni, éppúgy, ahogy az autonóm autók is, akkor teljesen új mesterséges intelligenciára van szükségük. Christophe De Wagter, egy másik szakember azt nyilatkozta, hogy a távolságok és a sebesség megbecsülése tisztán az optikain áramlás alapján oda vezetett, hogy a pilóta nélküli légi járműveik sokkal gyorsabban és puhában tudnak leszállni. Az első tesztek sikeresek voltak és nem csupán az objektumok felismerése javult, hanem a robotok általános sebessége is.
A Delfti Műszaki Egyetem és a Vesztfáliai Főiskola munkatársai a kis méretű rovarok, például a méhek mozgását tanulmányozták és igyekeztek lemásolni azért, hogy így javítsanak jelentős mértékben a pilóta nélküli légi járművek repülési képességein. A szakemberek a természetből átvett módszereket használták fel a drónok esetében a többi objektumhoz való távolság megállapítására, valamint a repülési sebesség gyorsabb és pontosabb megbecsülésére. Így egy mesterséges intelligencia által támogatott gépi tanulási folyamat teheti lehetővé a robotrepülőgépek számára a gyors és rendkívül pontos leszállást.
Guido de Croon, a Delfti Műszaki Egyetem projektvezetője kifejtette, hogy ha bárki megfigyelte már, hogy egy méh milyen elegánsan repül egyik virágtól a másikig vagy kerüli ki az útjába kerülő akadályokat, az feltehette magának a kérdést, hogy egy ilyen kis méretű rovar miként tud ennyire precízen repülni. A megoldást az úgynevezett optikai áramlás jelenti, amely a rovaroknak lehetővé teszi, hogy a közelükben lévő akadályokhoz való távolságokat jól becsüljék meg.
A kutató hozzátette, hogy néhányan talán azt hiszik, hogy csak a biológusok számára érdekes, hogy a méhek miként tudnak az egyes virágokon leszállni és kikerülni az akadályokat. A kis méretű elektronikus eszközök és robotok növekvő elterjedése azonban oda vezetett, hogy e kérdések egyre fontosabbá válnak a robotikában és a mesterséges intelligencia kutatásban.
De Croon közölte, hogy a kis méretű légi robotok nagyon korlátozva vannak olyan szempontból, hogy nem sok szenzort és processzort tudnak hordozni. Amennyiben ezek a gépek önállóan akarnak működni, éppúgy, ahogy az autonóm autók is, akkor teljesen új mesterséges intelligenciára van szükségük. Christophe De Wagter, egy másik szakember azt nyilatkozta, hogy a távolságok és a sebesség megbecsülése tisztán az optikain áramlás alapján oda vezetett, hogy a pilóta nélküli légi járműveik sokkal gyorsabban és puhában tudnak leszállni. Az első tesztek sikeresek voltak és nem csupán az objektumok felismerése javult, hanem a robotok általános sebessége is.