Számos szoftver és játék úgy van programozva, hogy stimulálja a dopamin felszabadulását az agyban, mindez pedig függővé teszi az embereket.

A szoftvercégek célja egyértelmű: azt akarják, hogy a felhasználók lehetőleg gyakran nézzenek rá az okostelefonjaikra, ugyanis ők így jutnak komoly bevételekhez, a programtervezők viszont tiltakoznak a profitmaximalizálás ellen és szerintük az etikai kérdéseknek és a felhasználók pszichikai egészségének sokkal nagyobb szerepet kellene játszaniuk az alkalmazások kifejlesztésekor. A felhasználói kezelőfelületek készítői egyre nyitottabban tárgyalnak arról, hogy a digitális üzleti modellek megvalósításakor sokkal magasabb fokú etikai szabványokat kellene alkalmazni.

A dizájnereknek egyre nő a befolyásuk a Szilícium-völgy konszernjeinél. Khoi Vinh, az Adobe főtervezője kijelentette, hogy a dizájnnak még soha nem volt ekkora respektje. Az elmúlt években számos szakember került a menedzsmentekbe, sőt, azok legfelsőbb szintjeire is; jó példa erre az Apple esetében Jony Ive. A vállalatok tulajdonosai egyre inkább megértik, hogy a dizájnnak a "céges DNS" részévé kell válnia és azt is megértik, hogy milyen hatalmas dolog alakul ki a viselkedéspszichológia, az adatelemzés és az okosdizájn ötvözéséből.

Például a Netflixnél egy algoritmus automatikusan előretölti az adott sorozat következő részét, így sokkal valószínűbb, hogy valaki végigdarálja a szériát. Mindez valamilyen szinten természetes, gondoljunk csak az áruházak mozgólépcsőinek elrendezésére, mely arra késztet mindenkit, hogy végigjárja az egész készletet, vagy hogy a szemmagasságban lévő polcokon lévő termékek mindig drágábbak, mint a legalsón lévők. De az újdonság, hogy már a saját munkaerőnél is ezt alkalmazzák.

A The New York Times az egyik korábbi cikkében arról írt, hogy az Uber milyen módszereket alkalmaz a sofőrjeinél, hogy minél többet legyenek az utakon: a használt rendszer figyelmezteti őket a kilépéskor, hogy már csak néhány dollár hiányzik egy bizonyos napi kereset eléréséhez; új ajánlatokat kapnak, miközben éppen valakit fuvaroznak; női felhasználóktól kapnak SMS-üzeneteket a központból; a digitális kezelőfelületen direkt bizonyos módon helyezik el a gombokat és azok mérete is előre meg van határozva, hogy a vezetők könnyebben hozhassanak meg egy az Uber számára kedvezőbb döntést. Ezek mind dizájndöntések.


Az addiktívabb játékokkal többet játszunk, azaz nagyobb bevételt hoznak
A digitális dizájn mindig viselkedésirányítás és az Amerikai Egyesült Államokban ennek kiemelkedő szerepe van. Vinh ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy sokkal több olyan oktatási intézmény kellene, ahol a hallgatók nem csupán azt tanulják meg, hogy hogyan érhetnek el valamit, hanem azt is, hogy miért fontos az. Mike Monteiro, a Mule Design vezető tervezője hozzátette, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy semlegesek legyenek, s aligha lehetne más olyan ágazatot elképzelni, amelyben egyáltalán felmerülne az a kérdés, hogy figyelembe kell-e venni az etikai szempontokat és kérdéseket is.

Pamela Pavliscak, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos etikai dizájntestület tagja szerint az ember eljutott egy olyan pontra, ahol egy lett a botokkal, a képernyő nélküli eszközökkel (például Amazon Echo) vagy a robotautókkal, s a technológia és az ember már nem választható szét egymástól. Pavliscak azt szeretné, ha olyan tényezők is előtérbe kerülnének, mint az érzelmi jólét vagy a termékbe vetett bizalom. Amennyiben egy alkalmazást használó személy azt érzi, hogy az idejét észszerűen töltötte el, akkor valószínűleg elégedettebb, mint az, aki a neurotikus vágya miatt folyamatosan futtat egy-egy programot.

Pavliscak úgy vélte, hogy valami hasonló megoldásra lenne szükség, mint amilyen az orvosok esetében a hippokratészi eskü, míg Vinh már azzal is megelégedne, ha a kollégái őszintébben fogalmaznák meg a kritikájukat. A helyzet azért nehéz, mert ha valaki meg akarja tartani a személyes és a munkahelyi kapcsolatait munkavállalóként, akkor nagyon meg kell gondolnia, hogy mit mond. Amennyiben a digitális dizájn területén is olyan kritikák lennének, mint a filmeknél vagy a zenéknél, akkor biztos, hogy jobb alkalmazások, robotok és autonóm rendszerek jönnének létre. Azonban a legfontosabb végső döntéseket a technológiai vállalatok legmagasabb szintjén még mindig a műszaki és az operatív üzletekért felelős vezetők hozzák meg, nem pedig a tervezők.