A manapság még marginális technológia áttörése gyorsan bekövetkezhet, minden feltétel adott hozzá.

Hatalmas léptekben fejlődik a számítástechnika és ezzel együtt más piacokat is megváltoztat. Míg alig másfél évtizede teljesen átlagos volt kávézás közben napilapokat olvasni, addig ma már ezt a szerepet teljesen átvette a mobiltelefon. De nem csak ezt, hanem az asztali számítógépes kommunikációt is kiütötte; hogyan lehet ilyen gyors változásokra reagálni, vagy megpróbálni előrejelzni? És mi lesz a következő nagy dolog? Ezeket a kérdéseket próbálta megválaszolni Vito Di Bari technológiai tanácsadó és innovációkutató, aki tajvani Computexen tartott előadást.

Prezentációja szerint hiába tűnik villámgyorsnak a fejlődés, valójában a nagy változások, az évtizedeken át ható paradigmaváltások nem egyik napról a másikra mennek végbe, hanem hosszú idő alatt, lopakodva közelítenek meg minket. Példaként említette a mobil kommunikációt, amely az 1990-es évek közepén robbant be az életünkbe. Az egyszerű mobilokat alig egy évtizeddel később az okostelefonok követték, amelyek nélkül ma már elképzelhetetlenek lennének a mindennapjaink. De a technológia nem csak egyszerűen és hirtelen jelent meg akkor és ott. A kezdetek 1946-ig nyúlnak vissza, akkor hívott fel valaki egy másik embert egy autóból Missouriban. Két évvel később a Mobile Telephone Service-t már 5000 ember használta. 1965-ben az MTS utódjának már 40 000 ügyfele volt, majd 1973-ban sor került az első mobil hívásindításra.

Di Bari szerint a bevált minta a következő: bemutatnak egy új fejlesztést, amely rövid időre felkavarja az állóvizet. Ezután egy hosszú várakozási idő következik, amíg megteremtik a szükséges feltételeket és csak ezután valósul meg a gyors elterjedés.


Egy másik példa erre a ciklusra a virtuális valóság technológia, amely mögött szintén hosszú evolúció és várakozási idő van. A fogalom már évtizedekkel korábban felmerült, majd Morton Heilig megépítette a Szenzoráma nevű készüléket, később pedig Douglas Engelbart elkészített egy szimulátort az amerikai légierő számára. 1968-ban Ivan Sutherland készítette el az első olyan eszközt, amelyet virtuális valóság szemüvegnek lehet hívni. Az 1980-as években volt egy kisebb őrület, de az 1990-es évek közepéig csak egyes termékeket mutattak be. Az áttörést az Oculus Rift érte el.

A szakember rámutatott, hogy a legfontosabb nem az, hogy valaki az elsők között legyen az új fejlesztéseknél, hanem az, hogy később csatlakozzon a fő irányvonalhoz. Aki elzárkózik egy trendtől, az könnyen bajba kerülhet, éppúgy, mint azok a vállalatok, amelyek átaludták azt a korszakot, amikor az internet globális kommunikációs platformmá vált. Ez az egyik oka annak, amiért számos olyan cég, amelyek az 1980-as években óriásnak számítottak, ma már egyáltalán nem is léteznek.

Szerinte a következő hasonló paradigma a dolgok internete lesz, amelynek jelentőségét Di Bari az elektromosság felfedezéséhez hasonlította. 2025-re világszerte 100 milliárd mikroprocesszor lesz, vagyis mindegyik emberre 13 fog jutni. Azonban 100 000 lapkából csak 1 lesz megtalálható klasszikus számítógépben (asztali PC-ben, notebookban, tabletben vagy telefonban). Az ehhez szükséges három alapfeltétel már adott: vannak stabil, gyors, vezeték nélküli adatkapcsolatok; rendkívül kis méretű, keveset fogyasztó processzorok és modern szenzorok. Ráadásul már érezhető a kereslet és az elfogadás, s nem csupán a végfelhasználóknál.


A szakember arra számít, hogy 2020-ig 250 milliárd "okos" dolog lesz jelen, köztük az egykori primitív eszközeinket felváltó elektromos gépek. A hagyományos számítógépek és az okostelefonok után az autók lesznek a legfontosabb kommunikációs eszközök, és ezzel együtt a városi forgalom a töredékére fog esni. Napjainkban már egyes szarvasmarhák is hálózatba vannak kötve és egészségügyi adatokat küldenek a gazdáknak. Évente állatonként 200 megabájt adatot továbbítanak a rendszerek. A biztonsági problémák miatt ugyanakkor nem aggódik, azok ugyanis idővel meg fognak oldódni. Szerinte a hálózatba kötött tárgyak egy napon már úgy lesznek kialakítva, hogy gondolkodás nélkül rájuk merjük majd bízni a gyermekeinket is.

A szakember az egyetemről kikerülve 25 éves korában megalapította az SPN TV-hálózatot, amelyet felvásárolt az NBC, így jött létre a CNBC. Számos televízióadó, például a Mediaset, az MTV és a Discovery Channel tanácsadójaként dolgozott, 1999-ben az UNESCO párizsi Nemzetközi Médiaintézetének igazgatója lett, majd 2001-ben megalapította a LabNext nevű európai kutatólétesítményt. Jelenleg a Milánói és a Bocconi Egyetemen tanít, s saját cége van, a Di Bari Innovation Design, amely 2012 óta az Amerikai Egyesült Államokban is jelen van. Vito Di Bari szakterülete a művészet és az új technológiák összefonódása, valamint az azok által kínált új lehetőségek a világ jobbá tételére.