Nem minden ötletből lesz késztermék, s ennek oka van. Christoph Burkhardt innovációs szakértő szerint nem véletlen, hogy bizonyos elképzelések megvalósulnak, míg más ötletek nem. A szakember egyetemek mellett nemzetközi szervezeteknek és különböző cégeknek (Google stb.) igyekszik segíteni abban, hogy a teljes kreatív potenciáljukat kihasználják.

"Amit véletlennek nevezünk, az gyakran az a pillanat, amikor valaki átdefiniálja azt a problémát, amire megoldást kell találni. Gyakran olyannak tűnik ez a dolog, mintha egy problémára - például egy hibára - kellene megoldást találni. A gyakorlatban viszont sokkal gyakrabban az a kihívás, hogy megtaláljunk egy problémát, amire egy elképzelés megoldást kínálhat. A jó ötletek gyakran kezdődnek azzal a kérdéssel, hogy valójában mi a probléma, amire megoldást keresünk?"

"A Kodak 1975-ben dobta piacra az első digitális fényképezőgépet, ami csak kevés képet tudott tárolni, de ennek ellenére nagy lehetőségek voltak benne. Csak senki sem vette meg. Jó elgondolás volt, de rossz időpontban. Az interneteléréssel rendelkező hűtőszekrények már egy ideje a piacon vannak, de még senki sem érti, hogy mire lehetnek jók. Amint világossá válik az emberek számára, hogy egy ötlet melyik problémájukat oldja meg, az adott elképzelésnek azonnal megnőnek a túlélési esélyei. Még akkor is, ha nem olyan jó ötlet. Nem egyszerű felismerni, hogy mi egy jó elképzelés és mi nem az. Azt a kérdést érdemes feltenni, hogy hány embernek lenne haszna az adott ötletből. Minél többen profitálnak belőle, annál jobban megéri kitartani mellette. Végeredményben egy elképzelés csak akkor jó, ha sokan jónak tartják" - jelentette ki Christoph Burkhardt.

Az innovációs szakértő kifejtette: sokan azt hiszik, hogy a találmányokhoz egy kaotikus, intuitív eljáráson keresztül jutnak el a kutatók. Azonban szisztematikus munkával növelni lehet az innovációs erőt, ha három eljárást világosan szétválasztanak egymástól. Először is olyan hosszú ideig kell generálni az ötleteket és a megoldásokat, amíg már semmi sem jut az ember eszébe. Ezután először ki kell értékelni ezeket a dolgokat, majd eldönteni, hogy mely elképzeléseket lehet továbbfejleszteni, s csak a folyamat végén kell elgondolkodni azon, hogy miként lehet megvalósítani az adott ötleteket. Ehhez szükség van innovációs kultúrára, ami engedélyezi a jó hibákat, amikből sokat lehet tanulni. A legtöbb ötlet a már meglévő dolgok továbbfejlesztésén alapul. Ez az evolúció a forradalom helyett. Kevésbé drága, de legalább annyira hatékony.


"Az agyunk annyira a másokkal való interakcióra van programozva, hogy folyamatosan azon gondolkodunk, hogy mire gondol a másik. Ez nem mindig segít. De mivel ezt már régóta csináljuk és már kicsi korunk óta ezt gyakoroljuk, ezért ezt a dolgot innovatív gondolkodásra is használhatjuk. El tudjuk képzelni, hogy mit mondanának a szüleink, a barátaink, de akár azt is, hogy Steve Jobs vagy Albert Einstein mit válaszolna a kérdéseinkre. Kissé skizofrén dolog, de képesek vagyunk saját magunkat meglepni olyan ötletekkel, amiket más szájába adunk. Ez egy lenyűgöző képesség."

"Aki viszont nagyon gondolkodik, annál fennáll annak a veszélye, hogy minden ötletet elvet. Egyszerűen fel lehet sorolni olyan okokat, amik miatt egy elképzelés nem jó vagy nem megvalósítható. Minden egyes további okkal nő a kétségünk. Jobb, ha valamit kigondolunk és kipróbáljuk, mert a túl sok gondolkodás megöli az ötleteinket és egyáltalán nem segít nekünk. Ugyanakkor ha mindig valami újat keresünk, akkor kényszerpályára kerülünk. A vállalatoknak gyakran innovatívaknak kell lenniük, egyszerűen azért, mert a vetélytársaik is azok. Az innovatív gondolkodás a személyiségünk állandó tényezőjévé vált."

"A multik által felvásárolt startupok gyakran egy hosszú innovációs folyamaton vannak túl és csak ezután jutnak el a végleges ötlethez. Az összes tapasztalatuk benne van az elképzelésben. A nagy cégek tehát nem csupán egy működőképes ötletet vásárolnak meg, hanem a számos nem működő ötlettel kapcsolatos tudást is. Ezt a tudást a nagy társaságok maguktól nem tudnák olyan egyszerűen megszerezni, mert azok olyan kockázattoleranciával rendelkező emberektől származnak, akik sok mindent kipróbálnak. Az ilyenek általában nem a nagy konszerneknél dolgoznak.

"Ugyanakkor bizonyos mértékű siker után már szükség van az ötletekhez olyan menedzsmentre is, amely már a fenntarthatóságra összpontosít. Ebben a kockázatot kerülők hatékony segítséget jelenthetnek. A legfontosabb azonban, hogy a jó ötletben rejlő lehetőségek felismerésének képességére mindenkinek szüksége van, mert a rossz ötletekkel sem a vállalkozások, sem a nagy cégek nem maradnak meg hosszú távon" - szögezte le a szakember.