Berta Sándor
Digitális információk képezik a dróntámadások alapját
Az Edward Snowden által kiszivárogtatott dokumentumok szerint egyáltalán nem bizonyítható, hogy a robotokkal folytatott hadviselés kevesebb áldozatot is jelent.
Tegnapelőtt írtunk a Glenn Greenwald és más oknyomozó riporterek által létrehozott The Interceptről, melynek egyik cikkében a fegyverrel felszerelt robotrepülőgépek által végrehajtott akciók hatékonyságát vette górcső alá. A feltételezett terroristák elleni akciókban egyre nagyobb szerep jut a drónoknak. A célpontokat általában a mobiltelefonjaik információi alapján azonosítják és mérik be. A probléma az, hogy a légicsapások alapját csak a digitális információk képezik és nem vetik össze emberektől származó jelentésekkel. A helyszínek esetében nem vizsgálják például, hogy valóban a célpontot támadják-e majd, vagy hogy az illető tartózkodási helye közelében vannak-e civilek. Egy katonai tanácsadó jelentése szerint a drónokkal végrehajtott támadásokban tízszer több polgári áldozat hunyt el, mint a hagyományos harci repülőgépekkel kivitelezett akciókban.
Brandon Bryant, az Amerikai Egyesült Államok Légierejének (USAF) egykori drónpilótája közölte: az amerikai fegyveres erők a harci robotrepülőgépekkel végrehajtott támadások esetén a célokkal kapcsolatos különböző adatokat elsősorban az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalától (NSA) kapják meg. Az arab és az ázsiai régiókban, elsősorban Afganisztánban, Pakisztánban, Jemenben és Szomáliában az Obama-kormány elmúlt öt évében több mint 390 dróntámadásra került sor. Ezekben több mint 2400 ember halt meg, köztük 273 civil személy és számos gyerek. A Bureau of Investigative Journalism szerint ez csupán egy visszafogott becslés.
A drónok úgynevezett IMSI-Catcher eszközökkel vannak felszerelve, amelyek segítségével hosszabb ideig is nyomon követhetik a kiválasztott célpontokat. A földrajzi adatokat az NSA gyűjti és azokat Gilgamesh kódnév alatt osztja meg az amerikai fegyveres erőkkel. A Shenanigans kódnév alatt futó projektben pedig a robotrepülőgépeknek az a feladatuk, hogy teljes területek WLAN-hálózatairól és az ott működő számítógépekről gyűjtsenek információkat. A Victorydance nevű művelet 2012-ben az USA ománi dróntámasztpontjáról indult és az NSA dokumentumai alapján majdnem mindegyik nagyobb jemeni városban végeztek WLAN-adatgyűjtést. Az akcióban a CIA is részt vett, ilyenkor egy robotrepülőgép körülbelül 6,5 kilométeres magasságból a teljes WLAN-forgalmat feljegyezte.
Az NSA képes a hangjuk alapján azonosítani a célpontokat, felismerni a barátaikat és az adott egységek parancsnokait. Ennek ellenére óriási a hibalehetőség, hiszen a célpontok többször is mobilt vagy SIM-kártyát cserélnek, például egy találkozó során. Tovább növeli a kockázatot, hogy az amerikai fegyveres erőknek gyorsan kell cselekedniük, hiszen minden ilyen bevetést közvetlenül a Fehér Ház engedélyez és a parancs kizárólag 60 napig érvényes, ezután új eljárás indul. Mindez azt eredményezi, hogy a parancsnokok akkor is a támadások mellett döntenek, ha ezzel azt kockáztatják, hogy sok civil is meghalhat. Ráadásul Jemenben gyakorlatilag nem lehet felderítőegységeket alkalmazni, így nincs, aki megerősítse a digitális információkat.
A robotrepülőkkel végrehajtott légicsapások mennyisége Bush és Obama alatt
Bryant többször is kifogásolta a feletteseinél az alkalmazott eljárásokat, de mindig azt a választ kapta, hogy az Amerikai Egyesült Államok Egyesített Különleges Hadműveleti Parancsnoksága (JSOC) sosem áldozna több millió dollárt és számtalan órát a téves célpontok felkutatására. A férfi végül a 2011 szeptemberében Jemenben Anwar Nasser Aulaqi amerikai állampolgár ellen végrehajtott halálos támadás után fordult a nyilvánossághoz, Aulaqi-t ugyanis hivatalos bírói ítélet nélkül gyilkolták meg. Néhány héttel később Aulaqi 16 éves fia, Abdulrahman is meghalt egy dróntámadásban, miközben az unokatestvérével és néhány barátjával vacsorázott. Az édesapját kereste.
Tegnapelőtt írtunk a Glenn Greenwald és más oknyomozó riporterek által létrehozott The Interceptről, melynek egyik cikkében a fegyverrel felszerelt robotrepülőgépek által végrehajtott akciók hatékonyságát vette górcső alá. A feltételezett terroristák elleni akciókban egyre nagyobb szerep jut a drónoknak. A célpontokat általában a mobiltelefonjaik információi alapján azonosítják és mérik be. A probléma az, hogy a légicsapások alapját csak a digitális információk képezik és nem vetik össze emberektől származó jelentésekkel. A helyszínek esetében nem vizsgálják például, hogy valóban a célpontot támadják-e majd, vagy hogy az illető tartózkodási helye közelében vannak-e civilek. Egy katonai tanácsadó jelentése szerint a drónokkal végrehajtott támadásokban tízszer több polgári áldozat hunyt el, mint a hagyományos harci repülőgépekkel kivitelezett akciókban.
Brandon Bryant, az Amerikai Egyesült Államok Légierejének (USAF) egykori drónpilótája közölte: az amerikai fegyveres erők a harci robotrepülőgépekkel végrehajtott támadások esetén a célokkal kapcsolatos különböző adatokat elsősorban az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalától (NSA) kapják meg. Az arab és az ázsiai régiókban, elsősorban Afganisztánban, Pakisztánban, Jemenben és Szomáliában az Obama-kormány elmúlt öt évében több mint 390 dróntámadásra került sor. Ezekben több mint 2400 ember halt meg, köztük 273 civil személy és számos gyerek. A Bureau of Investigative Journalism szerint ez csupán egy visszafogott becslés.
A drónok úgynevezett IMSI-Catcher eszközökkel vannak felszerelve, amelyek segítségével hosszabb ideig is nyomon követhetik a kiválasztott célpontokat. A földrajzi adatokat az NSA gyűjti és azokat Gilgamesh kódnév alatt osztja meg az amerikai fegyveres erőkkel. A Shenanigans kódnév alatt futó projektben pedig a robotrepülőgépeknek az a feladatuk, hogy teljes területek WLAN-hálózatairól és az ott működő számítógépekről gyűjtsenek információkat. A Victorydance nevű művelet 2012-ben az USA ománi dróntámasztpontjáról indult és az NSA dokumentumai alapján majdnem mindegyik nagyobb jemeni városban végeztek WLAN-adatgyűjtést. Az akcióban a CIA is részt vett, ilyenkor egy robotrepülőgép körülbelül 6,5 kilométeres magasságból a teljes WLAN-forgalmat feljegyezte.
Az NSA képes a hangjuk alapján azonosítani a célpontokat, felismerni a barátaikat és az adott egységek parancsnokait. Ennek ellenére óriási a hibalehetőség, hiszen a célpontok többször is mobilt vagy SIM-kártyát cserélnek, például egy találkozó során. Tovább növeli a kockázatot, hogy az amerikai fegyveres erőknek gyorsan kell cselekedniük, hiszen minden ilyen bevetést közvetlenül a Fehér Ház engedélyez és a parancs kizárólag 60 napig érvényes, ezután új eljárás indul. Mindez azt eredményezi, hogy a parancsnokok akkor is a támadások mellett döntenek, ha ezzel azt kockáztatják, hogy sok civil is meghalhat. Ráadásul Jemenben gyakorlatilag nem lehet felderítőegységeket alkalmazni, így nincs, aki megerősítse a digitális információkat.
A robotrepülőkkel végrehajtott légicsapások mennyisége Bush és Obama alatt
Bryant többször is kifogásolta a feletteseinél az alkalmazott eljárásokat, de mindig azt a választ kapta, hogy az Amerikai Egyesült Államok Egyesített Különleges Hadműveleti Parancsnoksága (JSOC) sosem áldozna több millió dollárt és számtalan órát a téves célpontok felkutatására. A férfi végül a 2011 szeptemberében Jemenben Anwar Nasser Aulaqi amerikai állampolgár ellen végrehajtott halálos támadás után fordult a nyilvánossághoz, Aulaqi-t ugyanis hivatalos bírói ítélet nélkül gyilkolták meg. Néhány héttel később Aulaqi 16 éves fia, Abdulrahman is meghalt egy dróntámadásban, miközben az unokatestvérével és néhány barátjával vacsorázott. Az édesapját kereste.