Szekeres Viktor
Vége van a Lostnak, mint a botnak
Hétfőn hajnalban örökre búcsút int rajongóinak minden idők legjobb sorozata. Utána új időszámítás kezdődik, a tévézés pedig értelmét veszti.
A fentihez hasonló mondatokkal siratják a fanatikus rajongók a Lost - Eltűntek című scifisorozatot, s bizony, meg kell vallanunk, hogy igazuk van, hiszen az elmúlt évtized egyik legnagyobb hatású szériájáról van szó. A hatás alatt persze nem csak a kiemelkedő minőséget kell érteni, hanem azt is, hogy a Lost premierje valóban új időszámítás kezdetét jelentette a sorozatok világában, hiszen egy új trendet indított el, s számtalan követőt hozott maga után.
Ez pedig a csodával volt határos, hiszen a Lost műfaja nem feltétlenül nézőbarát. A közönség ugyanis általában azokat a sorozatokat szereti, melyek lezárt történetű epizódokkal rendelkeznek, melyekbe bármikor be lehet szállni, melyekből bármikor ki lehet hagyni egy-egy részt. (A másik kedvenc műfaj a szappanopera, ahol ugyancsak ki lehet hagyni 5-10 részt anélkül, hogy történne valami nagy változás a kapcsolati mátrixban.) A Lost, és az ugyancsak órákon belül befejeződő 24, viszont olyan sorozattípust testesít meg, mely egyetlen történetet mesél el sok-sok epizód alatt. Az efféle puzzle-szériáknál pedig, ha az ember nem kapja meg a kirakós némelyik elemét, akkor egyáltalán nem biztos, hogy élvezni tudja majd az összképet.
Annak idején, amikor 2004-ben indult a Lost, senki nem hitte, hogy siker lehet belőle. Az alapötlet ("Túlélők kalandjai egy lakatlan szigeten") persze jóval korábban megszületett, egy bizonyos Lloyd Braun agyában, aki az ABC csatornánál töltött be vezető tisztséget. Ő kérte fel Jeffrey Liebert, hogy dolgozza ki a történetet és írja meg az első rész, azaz a pilot forgatókönyvét. A végeredmény azonban nem nyerte el az ABC fejeseinek tetszését, ezért odaszóltak J.J. Abrams-nek, a Felicity-vel és az Alias-szal korábban már bizonyító írónak, hogy dolgozza át a szkriptet. Abrams ezzel a feladattal Damon Lindelofot kereste meg, s rábízta, hiszen ő épp egy másik pilot forgatókönyvét írta, plusz az Alias-on és mozifilmes karrierjén is dolgozott. Lindelof, nagy Abrams-rajongóként négy órán át ötletelt a Lost első részének sztorijával kapcsolatban példaképével, majd öt napra rá előállt a forgatókönyv leiratával, s 10 héttel később pedig készen állt a két órás sztori forgatókönyve.
A pilot leforgatása után J.J. Abrams a Mission: Impossible 3. részét kezdte el készíteni, így nem maradt ideje a Lostra, Damon Lindelof pedig felhívta egykori főnökét, Carlton Cuse-t, akivel a Nash Bridges-ben dolgozott együtt. Ők ketten vették fel a sorozat íróit, s kezdtek el azon agyalni, hogy mit is kezdjenek a pilot után a karakterekkel. Mivel nagyon kevesen hitték, hogy a felütést bármilyen formában sorozatosítani lehet, ezért Cuse és Lindelof határtalan szabadságot érzett, hiszen azt csinálhattak, amit akartak, az ABC semmilyen szinten nem bízott a Lost sikerében.
Az első tervek arról szóltak, hogy a duó 12 ütős epizódot akar csinálni, ennél többen nem is gondolkodhattak, hiszen a csatorna egy tucat részre adott le megrendelést. A 12 részt pedig nem úgy írták meg, ahogyan azt a tévés törvények megkívánták volna, hanem inkább szakítottak a tipikus, sorozatos narratívával, és megpróbáltak valamennyire elrugaszkodni a kötöttségektől. Ez sikerült is, a Lost, flashbackjei segítségével, egy teljesen új szerkezettel ismertette meg a közönséget, s erre nagyon sokan vevők voltak, hiszen a premiert 18 millióan látták Amerikában. Ekkor már biztosnak tűnt, hogy el lehet kezdeni hosszabb távra tervezni.
Persze évad közben is változhat nagyokat a nézettségi mutató, ezért az első szezonban az írók nem is foglalkoztak a sorozat mitológiájával, sokkal inkább a karakterek voltak előtérben. Ez pedig nem volt egyszerű dolog, hiszen nem sok készítő büszkélkedhet azzal, hogy 16 állandó szereplőt kell irányítania. A lassú építkezés ellenére kitartottak a nézők, sőt, talán éppen ezért maradtak meg, hiszen míg az első évadban 8 rész alatt építettek meg egy tutajt, addig az ötödik évadban egy epizódban volt, aki négyszer utazott az időben. Fordítva nem biztos, hogy eladható lett volna a Lost.
Ez a fokozatos építkezés kitartó nézőket termelt, s bár lassan ugyan apadgatott a nézőtábor, a 3. évad után bejelentették a Lost befejezésének időpontját, ami a rajongók zömét a sorozat mellett tartotta, hiszen végre mindenki biztos lehetett abban, hogy a történet halad valamerre, hogy lesz befejezés. Persze a nézettség bebetonozásában a 3. szezon fináléjának is nagy szerepe volt, a Through The Looking Glass című epizód ugyanis nem elég, hogy minden idők egyik legjobb Lost-része volt, hanem 2006-07-es tévés szezon egyik legprímább története is.
Azt még nem tudni, hogy a Lost vasárnapi, extrahosszúságú, 150 perces dupla epizódja mekkora nézettséget fog elérni, de rekordot valószínűleg nem fog dönteni. Azonban ez lesz az első sorozatepizód, melyet a világ 59 országában soron kívül, az amerikai sugárzással egy időben, illetve pár órás késéssel le fognak adni. Ez pedig azt is jelenti, hogy a Lost nem csak történetével írja be magát a tévés történelemkönyvekbe, hanem egy új korszak kezdetét is jelentheti a sorozatok világában.
A fentihez hasonló mondatokkal siratják a fanatikus rajongók a Lost - Eltűntek című scifisorozatot, s bizony, meg kell vallanunk, hogy igazuk van, hiszen az elmúlt évtized egyik legnagyobb hatású szériájáról van szó. A hatás alatt persze nem csak a kiemelkedő minőséget kell érteni, hanem azt is, hogy a Lost premierje valóban új időszámítás kezdetét jelentette a sorozatok világában, hiszen egy új trendet indított el, s számtalan követőt hozott maga után.
Ez pedig a csodával volt határos, hiszen a Lost műfaja nem feltétlenül nézőbarát. A közönség ugyanis általában azokat a sorozatokat szereti, melyek lezárt történetű epizódokkal rendelkeznek, melyekbe bármikor be lehet szállni, melyekből bármikor ki lehet hagyni egy-egy részt. (A másik kedvenc műfaj a szappanopera, ahol ugyancsak ki lehet hagyni 5-10 részt anélkül, hogy történne valami nagy változás a kapcsolati mátrixban.) A Lost, és az ugyancsak órákon belül befejeződő 24, viszont olyan sorozattípust testesít meg, mely egyetlen történetet mesél el sok-sok epizód alatt. Az efféle puzzle-szériáknál pedig, ha az ember nem kapja meg a kirakós némelyik elemét, akkor egyáltalán nem biztos, hogy élvezni tudja majd az összképet.
Annak idején, amikor 2004-ben indult a Lost, senki nem hitte, hogy siker lehet belőle. Az alapötlet ("Túlélők kalandjai egy lakatlan szigeten") persze jóval korábban megszületett, egy bizonyos Lloyd Braun agyában, aki az ABC csatornánál töltött be vezető tisztséget. Ő kérte fel Jeffrey Liebert, hogy dolgozza ki a történetet és írja meg az első rész, azaz a pilot forgatókönyvét. A végeredmény azonban nem nyerte el az ABC fejeseinek tetszését, ezért odaszóltak J.J. Abrams-nek, a Felicity-vel és az Alias-szal korábban már bizonyító írónak, hogy dolgozza át a szkriptet. Abrams ezzel a feladattal Damon Lindelofot kereste meg, s rábízta, hiszen ő épp egy másik pilot forgatókönyvét írta, plusz az Alias-on és mozifilmes karrierjén is dolgozott. Lindelof, nagy Abrams-rajongóként négy órán át ötletelt a Lost első részének sztorijával kapcsolatban példaképével, majd öt napra rá előállt a forgatókönyv leiratával, s 10 héttel később pedig készen állt a két órás sztori forgatókönyve.
A pilot leforgatása után J.J. Abrams a Mission: Impossible 3. részét kezdte el készíteni, így nem maradt ideje a Lostra, Damon Lindelof pedig felhívta egykori főnökét, Carlton Cuse-t, akivel a Nash Bridges-ben dolgozott együtt. Ők ketten vették fel a sorozat íróit, s kezdtek el azon agyalni, hogy mit is kezdjenek a pilot után a karakterekkel. Mivel nagyon kevesen hitték, hogy a felütést bármilyen formában sorozatosítani lehet, ezért Cuse és Lindelof határtalan szabadságot érzett, hiszen azt csinálhattak, amit akartak, az ABC semmilyen szinten nem bízott a Lost sikerében.
Az első tervek arról szóltak, hogy a duó 12 ütős epizódot akar csinálni, ennél többen nem is gondolkodhattak, hiszen a csatorna egy tucat részre adott le megrendelést. A 12 részt pedig nem úgy írták meg, ahogyan azt a tévés törvények megkívánták volna, hanem inkább szakítottak a tipikus, sorozatos narratívával, és megpróbáltak valamennyire elrugaszkodni a kötöttségektől. Ez sikerült is, a Lost, flashbackjei segítségével, egy teljesen új szerkezettel ismertette meg a közönséget, s erre nagyon sokan vevők voltak, hiszen a premiert 18 millióan látták Amerikában. Ekkor már biztosnak tűnt, hogy el lehet kezdeni hosszabb távra tervezni.
Persze évad közben is változhat nagyokat a nézettségi mutató, ezért az első szezonban az írók nem is foglalkoztak a sorozat mitológiájával, sokkal inkább a karakterek voltak előtérben. Ez pedig nem volt egyszerű dolog, hiszen nem sok készítő büszkélkedhet azzal, hogy 16 állandó szereplőt kell irányítania. A lassú építkezés ellenére kitartottak a nézők, sőt, talán éppen ezért maradtak meg, hiszen míg az első évadban 8 rész alatt építettek meg egy tutajt, addig az ötödik évadban egy epizódban volt, aki négyszer utazott az időben. Fordítva nem biztos, hogy eladható lett volna a Lost.
Ez a fokozatos építkezés kitartó nézőket termelt, s bár lassan ugyan apadgatott a nézőtábor, a 3. évad után bejelentették a Lost befejezésének időpontját, ami a rajongók zömét a sorozat mellett tartotta, hiszen végre mindenki biztos lehetett abban, hogy a történet halad valamerre, hogy lesz befejezés. Persze a nézettség bebetonozásában a 3. szezon fináléjának is nagy szerepe volt, a Through The Looking Glass című epizód ugyanis nem elég, hogy minden idők egyik legjobb Lost-része volt, hanem 2006-07-es tévés szezon egyik legprímább története is.
Azt még nem tudni, hogy a Lost vasárnapi, extrahosszúságú, 150 perces dupla epizódja mekkora nézettséget fog elérni, de rekordot valószínűleg nem fog dönteni. Azonban ez lesz az első sorozatepizód, melyet a világ 59 országában soron kívül, az amerikai sugárzással egy időben, illetve pár órás késéssel le fognak adni. Ez pedig azt is jelenti, hogy a Lost nem csak történetével írja be magát a tévés történelemkönyvekbe, hanem egy új korszak kezdetét is jelentheti a sorozatok világában.