Hunter
Genetikailag is lehetünk pocsék sofőrök
Amerikai kutatók szerint azok az emberek, akik egy bizonyos génvariánssal rendelkeznek, több mint 20 százalékkal rosszabbul teljesítenek az autóvezetési teszteken, mint mások.
Meglepő módon az észak-amerikai lakosság közel 30 százaléka rendelkezik ezzel a változattal, ami természetesen nem csak a gépjármű vezetési képességekre van hatással, ugyanakkor egyes esetekben lehetnek pozitív hatásai is. "Ezek az emberek már az első pillanattól több hibát vétenek, és az idő múlásával többet felejtenek a tanultakból" - fejtegette dr. Steven Cramer, a UC Irvine idegtudósa, a tanulmány egyik szerzője.
A variánst korlátozza egy protein, az úgynevezett agyi neurotrofikus faktor, röviden BDNF protein elérhetőségét, ami az agysejtek közötti kommunikáció támogatásával az emlékek megőrzését segíti. Amikor valaki belekezd egy bizonyos feladat megoldásába, az agyban található BDNF segít a testnek reagálni. Több korábbi tanulmány bizonyítja, hogy a Cramer és kollégái által vizsgált változattal élőknél az agy kisebb része stimulálódik egy-egy feladat elvégzésekor, mint a normál génnel rendelkezők esetében. "A motorikus viselkedést akartuk tanulmányozni, valami összetettebbet mint egy ujjgyakorlat" - magyarázta Cramer kutatótársa, Stephanie McHughen. "A vezetés jó választásnak tűnt, mivel egy összetett tanulási folyamat szükséges hozzá, és az emberek többsége képes és hajlamos az elsajátítására."
A teszthez 29 embert kértek fel, akik közül heten rendelkeztek a génvariánssal. A kísérleti alanyok mindegyikét egy szimulátorba ültették, amin 15 kört kellett megtenniük egy bonyolult kanyarokkal megtűzdelt pályán, fokozatosan tanulva meg a különböző pályaelemek apró sajátosságait. Négy nappal később megismételték a tesztet, a génvariánssal rendelkezők pedig jóval gyengébb teljesítménnyel rukkoltak elő, mint a többiek, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy kevésbé tudták felidézni a pálya buktatóit.
Az eltérő génnek azonban van egy jó oldala is. A tanulmányok kimutatták, hogy azoknál a génvariánssal élőknél, akik valamilyen idegrendszeri betegségben, például Parkinson vagy Huntington kórban, illetve sclerosis multiplexben szenvednek, tovább fennmarad az elme élessége, mint a normális génnel rendelkezőknél.
Dr. Cramer szerint, aki az agysejtek agyvérzés utáni regenerációját tanulmányozza, a rossz autóvezetői képességek részben a genetikával is magyarázhatók
"Olyan mintha a természet megpróbálná egy középutat találni" - mondta Cramer. "Ha szeretnénk elsajátítani egy új képességet, vagy egy agyvérzés után az agysejtek regenerálódására van szükség, bizonyított, hogy a génvariáns nem jó. De ha olyan kórban szenvedünk, ami befolyásolja kognitív funkcióinkat, akkor a javunkra válhatnak. A variáns másfajta egyensúlyt teremt a rugalmasság és a stabilitás között."
Meglepő módon az észak-amerikai lakosság közel 30 százaléka rendelkezik ezzel a változattal, ami természetesen nem csak a gépjármű vezetési képességekre van hatással, ugyanakkor egyes esetekben lehetnek pozitív hatásai is. "Ezek az emberek már az első pillanattól több hibát vétenek, és az idő múlásával többet felejtenek a tanultakból" - fejtegette dr. Steven Cramer, a UC Irvine idegtudósa, a tanulmány egyik szerzője.
A variánst korlátozza egy protein, az úgynevezett agyi neurotrofikus faktor, röviden BDNF protein elérhetőségét, ami az agysejtek közötti kommunikáció támogatásával az emlékek megőrzését segíti. Amikor valaki belekezd egy bizonyos feladat megoldásába, az agyban található BDNF segít a testnek reagálni. Több korábbi tanulmány bizonyítja, hogy a Cramer és kollégái által vizsgált változattal élőknél az agy kisebb része stimulálódik egy-egy feladat elvégzésekor, mint a normál génnel rendelkezők esetében. "A motorikus viselkedést akartuk tanulmányozni, valami összetettebbet mint egy ujjgyakorlat" - magyarázta Cramer kutatótársa, Stephanie McHughen. "A vezetés jó választásnak tűnt, mivel egy összetett tanulási folyamat szükséges hozzá, és az emberek többsége képes és hajlamos az elsajátítására."
A teszthez 29 embert kértek fel, akik közül heten rendelkeztek a génvariánssal. A kísérleti alanyok mindegyikét egy szimulátorba ültették, amin 15 kört kellett megtenniük egy bonyolult kanyarokkal megtűzdelt pályán, fokozatosan tanulva meg a különböző pályaelemek apró sajátosságait. Négy nappal később megismételték a tesztet, a génvariánssal rendelkezők pedig jóval gyengébb teljesítménnyel rukkoltak elő, mint a többiek, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy kevésbé tudták felidézni a pálya buktatóit.
Az eltérő génnek azonban van egy jó oldala is. A tanulmányok kimutatták, hogy azoknál a génvariánssal élőknél, akik valamilyen idegrendszeri betegségben, például Parkinson vagy Huntington kórban, illetve sclerosis multiplexben szenvednek, tovább fennmarad az elme élessége, mint a normális génnel rendelkezőknél.
Dr. Cramer szerint, aki az agysejtek agyvérzés utáni regenerációját tanulmányozza, a rossz autóvezetői képességek részben a genetikával is magyarázhatók
"Olyan mintha a természet megpróbálná egy középutat találni" - mondta Cramer. "Ha szeretnénk elsajátítani egy új képességet, vagy egy agyvérzés után az agysejtek regenerálódására van szükség, bizonyított, hogy a génvariáns nem jó. De ha olyan kórban szenvedünk, ami befolyásolja kognitív funkcióinkat, akkor a javunkra válhatnak. A variáns másfajta egyensúlyt teremt a rugalmasság és a stabilitás között."