SG.hu
Magyarországon is hiány van informatikusokból
A magyar szoftverexport öt év alatt megduplázható lenne ha az állam többet fordítana a szakemberek képzésére, és a kezdő vállalkozások, illetve a kutatás - fejlesztés támogatására.
Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége sajtótájékoztatóján Vityi Péter, a Microsoft volt vezetője, jelenleg a szervezet szakértője azzal érzékeltette a magyar szoftverexport mostoha helyzetét, hogy gyakorlatilag pontos adatuk sincs róla, hiszen ugyan a Központi Statisztikai Hivatal még az olajos magvak szállítását is külön soron jelzi, addig a számítástechnika az elektronikai és híradástechnikai tevékenységgel van egybemosva. Ez azért különösen fájó, mivel a szoftverfejlesztés az a terület, ahol a magyar hozzáadott érték kiugróan magas, szinte teljes egészében magyar szellemi teljesítményről van szó, amelyet a vállalatok meghatározó import nélkül állítanak elő. Hogy mégis képbe kerüljenek a helyzettel kapcsolatban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának adataiból indultak ki, illetve körbetelefonáltak tagvállalataik körében, hogy egyben megismerjék milyen segítségre lenne szükségük forgalmuk növeléséhez.
Laufer Tamás és Vityi Péter
Laufer Tamás, a szervezet elnöke elmondta, hogy összességében a területen 180 milliárd forint a magyar export, ami - tekintve hogy minimális az eszközhasználat - hatalmasnak számít, hiszen ennek 90 - 95 százaléka itthon marad. Az ágazatban 20 000 hazai cég mintegy 80 000 embernek ad munkát, tehát több, mint fele nagyon kicsi vállalkozás a csúcson kb. 100 nagy társasággal. Megemlítette Barroso elnök tegnapelőtti nyilatkozatát, amelyben nagykoalíciót sürgetett a politika, az ipar és az oktatás között a munkaerőhiány elkerülésére, közlése szerint Magyarországon már most is nagy hiány van szakemberekből. Kiemelte, hogy évente több ezerrel kellene növelni a mérnökkibocsátást, és az államnak komolyabban kellene vennie nem csak a felső-, de a középfokú oktatást is. Az IVSZ azt szeretné, ha a kormány egy iparági stratégiai szerződést kötne, amiben fókuszáltan támogatja a szoftverfejlesztés megerősödését, és ennek része kell legyen egy oktatási csomag is. Úgy vélik elérhető cél a magyar szoftverexport öt éven belüli megduplázása.
"Azt lehet mondani, hogy három nagy csoportra oszthatjuk a vállalatokat. Az első a multinacionális cégek fejlesztő-központjai; itt nehezen megfogható mi az export, hiszen magát a terméket amit előállítanak azt nem Magyarországról exportálják. Ezek a központok valamilyen részarányt képviselnek a globális fejlesztésből, van ahol alig 3-5 százalékot; ezt célirányos fejlesztéssel, politikával lehet növelni. Például az egyik cégnél dolgozik 200 mérnök, a kérdés úgy merül fel, hogy mi kell ahhoz, hogy az 400 legyen. A vállalatokkal beszélgetve mindig visszajutunk két területre, az egyik a kutatás - fejlesztési tevékenység honorálása adó és egyéb szabályok mentén, a másik a mérnökkibocsátás - nem csak a Bsc, hanem az Msc végzettségű diplomások száma. Egy mérnök az kb. 15 millió forint értékű exporttal egyenértékű" - mondta el Vityi Péter.
A sajtótájékoztatón 2000-re saccolták a jelenlegi iparági felsőoktatási kapacitást, azaz szerintük gyakorlatilag meg kellene duplázni a hallgatói létszámot. Mivel a kormány jelenleg ezzel a kívánalommal pont ellentétes folyamatot hajt végre csak remélni tudják a helyzet változását, "mi megtettük, amit lehetett". Laufer Tamás kifejtette, hogy számos szakterület nem igényel 5 éves képzést, a tudás ezekhez felnőttoktatásban, OKJ-s tanfolyamokon is megszerezhető. "Persze ez nem stratégia, csak rövidtávú taktika; megvárjuk, míg a dolgok leülepednek, utána ismét próbálkozunk."
"A második nagy csoportot zömmel magyar cégek alkotják, - folytatta Vityi - azok a kis- és középvállalkozások akik már exportálnak szolgáltatást vagy szoftvert. Ezek a saját bőrükön tanulták meg hogyan lehet szoftvert exportálni, volt olyan vállalat amelyik a németországi piacra való belépést háromszor próbálta meg, mindegyik próbálkozás százmillió forintjába került. Az elsőnél azt tanulta meg például, hogyha a vállalaton belül nem angol a munkanyelv és nincs leszabályozva minden folyamat, akkor képtelen egy Németországban dolgozó kereskedő kollégát beépíteni a szervezetbe teljesen mindegy mennyit fizetnek neki. Ezeket a köröket más vállalatoknál is meg lehet spórolni, nyilván ez egy tréning és menedzsment programot igényel."
"Nagyon sok olyan cég van, amelyiknek egy piacon való megjelenéshez valamilyen kereskedelmi támogatásra lenne szüksége. Sajnos nincs a diplomáciai képviseleteinken egy kereskedelemre specializálódott ember, aki látja/érti az iparágat. Ezt a részt igenis meg kell erősíteni, mint ahogy tudjuk hogy Magyarországon a nagy nyugati cégek ezt csinálják, például az angol vagy az amerikai kereskedelmi képviseletre gondolok. A harmadik csoport azok a mikrovállalkozások, amelyeknek valamilyen ötletük van, a startupok, melyeket fel kell készíteni arra, hogy a kockázati tőke alapokból pénzbevonásra legyenek képesek. Itt az inkubációs programra kell jobban figyelni hogy ki tudjanak lépni a piacra, akár a világpiacra. Tudjuk hogy meg lehet csinálni, vannak tapasztalatok, és azt gondoljuk hogy ráerősítve sokkal nagyobb szeletet lehet kihasítani." - közölte a szakértő.
"Én azt gondolom hogy mindhárom terület megduplázása elérhető ha odafigyelünk és célzottan fejlesztjük az iparágat. Akár tovább is gondolható, hogy Magyarország milyen más gazdasági ágazatokban versenyképes - például mezőgazdasági informatika, egészségügyi informatika -, és ezekben olyan megoldásokat lehet létrehozni melyek aztán exportképesek." - mondta Vityi Péter.
Újságírói kérdésekre válaszolva Laufer Tamás kitért a kereseti lehetőségekre is. "A zsebbe fizetéseken szerintem túlvagyunk, ez a 2000-es évek valósága volt, amikor a multinacionális cégek a fizetési kondíciók miatt könnyen el tudták csábítani a hazai embereket. Minden második vállalkozás ma evás, ami ha másra nem, arra mindenképpen jó volt, hogy megtisztítsa a szakmát, ezek az emberek remekül kereshetnek. A fizetésekkel kapcsolatban ugyan átlagszámot nehéz közölni, de ha azt mondom, hogy egy alapszintű programozónak a napidíja 50-60 ezer forint körül mozog akkor nagyot nem tévedek. A több ember munkáját megalapozó architekt díjazása már 150 ezer forint körül van."
Zárszóként az elnök elmondta, hogy a felmérés során a cégek visszaigazolták hogy egyértelműen van szakemberhiány. "Nyilván a General Electricnek más típusú mérnökre van szüksége, mint egy magyar kisvállalkozásnak. Bizonyos cégek már nem tudnak itt felvenni embereket, ezért mentek ki Erdélybe, Ukrajnába, de sajnos a megbízhatóság, a minőség a távolság növekedésével legalább egyenes arányban romlik."
Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége sajtótájékoztatóján Vityi Péter, a Microsoft volt vezetője, jelenleg a szervezet szakértője azzal érzékeltette a magyar szoftverexport mostoha helyzetét, hogy gyakorlatilag pontos adatuk sincs róla, hiszen ugyan a Központi Statisztikai Hivatal még az olajos magvak szállítását is külön soron jelzi, addig a számítástechnika az elektronikai és híradástechnikai tevékenységgel van egybemosva. Ez azért különösen fájó, mivel a szoftverfejlesztés az a terület, ahol a magyar hozzáadott érték kiugróan magas, szinte teljes egészében magyar szellemi teljesítményről van szó, amelyet a vállalatok meghatározó import nélkül állítanak elő. Hogy mégis képbe kerüljenek a helyzettel kapcsolatban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának adataiból indultak ki, illetve körbetelefonáltak tagvállalataik körében, hogy egyben megismerjék milyen segítségre lenne szükségük forgalmuk növeléséhez.
Laufer Tamás és Vityi Péter
Laufer Tamás, a szervezet elnöke elmondta, hogy összességében a területen 180 milliárd forint a magyar export, ami - tekintve hogy minimális az eszközhasználat - hatalmasnak számít, hiszen ennek 90 - 95 százaléka itthon marad. Az ágazatban 20 000 hazai cég mintegy 80 000 embernek ad munkát, tehát több, mint fele nagyon kicsi vállalkozás a csúcson kb. 100 nagy társasággal. Megemlítette Barroso elnök tegnapelőtti nyilatkozatát, amelyben nagykoalíciót sürgetett a politika, az ipar és az oktatás között a munkaerőhiány elkerülésére, közlése szerint Magyarországon már most is nagy hiány van szakemberekből. Kiemelte, hogy évente több ezerrel kellene növelni a mérnökkibocsátást, és az államnak komolyabban kellene vennie nem csak a felső-, de a középfokú oktatást is. Az IVSZ azt szeretné, ha a kormány egy iparági stratégiai szerződést kötne, amiben fókuszáltan támogatja a szoftverfejlesztés megerősödését, és ennek része kell legyen egy oktatási csomag is. Úgy vélik elérhető cél a magyar szoftverexport öt éven belüli megduplázása.
"Azt lehet mondani, hogy három nagy csoportra oszthatjuk a vállalatokat. Az első a multinacionális cégek fejlesztő-központjai; itt nehezen megfogható mi az export, hiszen magát a terméket amit előállítanak azt nem Magyarországról exportálják. Ezek a központok valamilyen részarányt képviselnek a globális fejlesztésből, van ahol alig 3-5 százalékot; ezt célirányos fejlesztéssel, politikával lehet növelni. Például az egyik cégnél dolgozik 200 mérnök, a kérdés úgy merül fel, hogy mi kell ahhoz, hogy az 400 legyen. A vállalatokkal beszélgetve mindig visszajutunk két területre, az egyik a kutatás - fejlesztési tevékenység honorálása adó és egyéb szabályok mentén, a másik a mérnökkibocsátás - nem csak a Bsc, hanem az Msc végzettségű diplomások száma. Egy mérnök az kb. 15 millió forint értékű exporttal egyenértékű" - mondta el Vityi Péter.
A sajtótájékoztatón 2000-re saccolták a jelenlegi iparági felsőoktatási kapacitást, azaz szerintük gyakorlatilag meg kellene duplázni a hallgatói létszámot. Mivel a kormány jelenleg ezzel a kívánalommal pont ellentétes folyamatot hajt végre csak remélni tudják a helyzet változását, "mi megtettük, amit lehetett". Laufer Tamás kifejtette, hogy számos szakterület nem igényel 5 éves képzést, a tudás ezekhez felnőttoktatásban, OKJ-s tanfolyamokon is megszerezhető. "Persze ez nem stratégia, csak rövidtávú taktika; megvárjuk, míg a dolgok leülepednek, utána ismét próbálkozunk."
"A második nagy csoportot zömmel magyar cégek alkotják, - folytatta Vityi - azok a kis- és középvállalkozások akik már exportálnak szolgáltatást vagy szoftvert. Ezek a saját bőrükön tanulták meg hogyan lehet szoftvert exportálni, volt olyan vállalat amelyik a németországi piacra való belépést háromszor próbálta meg, mindegyik próbálkozás százmillió forintjába került. Az elsőnél azt tanulta meg például, hogyha a vállalaton belül nem angol a munkanyelv és nincs leszabályozva minden folyamat, akkor képtelen egy Németországban dolgozó kereskedő kollégát beépíteni a szervezetbe teljesen mindegy mennyit fizetnek neki. Ezeket a köröket más vállalatoknál is meg lehet spórolni, nyilván ez egy tréning és menedzsment programot igényel."
"Nagyon sok olyan cég van, amelyiknek egy piacon való megjelenéshez valamilyen kereskedelmi támogatásra lenne szüksége. Sajnos nincs a diplomáciai képviseleteinken egy kereskedelemre specializálódott ember, aki látja/érti az iparágat. Ezt a részt igenis meg kell erősíteni, mint ahogy tudjuk hogy Magyarországon a nagy nyugati cégek ezt csinálják, például az angol vagy az amerikai kereskedelmi képviseletre gondolok. A harmadik csoport azok a mikrovállalkozások, amelyeknek valamilyen ötletük van, a startupok, melyeket fel kell készíteni arra, hogy a kockázati tőke alapokból pénzbevonásra legyenek képesek. Itt az inkubációs programra kell jobban figyelni hogy ki tudjanak lépni a piacra, akár a világpiacra. Tudjuk hogy meg lehet csinálni, vannak tapasztalatok, és azt gondoljuk hogy ráerősítve sokkal nagyobb szeletet lehet kihasítani." - közölte a szakértő.
"Én azt gondolom hogy mindhárom terület megduplázása elérhető ha odafigyelünk és célzottan fejlesztjük az iparágat. Akár tovább is gondolható, hogy Magyarország milyen más gazdasági ágazatokban versenyképes - például mezőgazdasági informatika, egészségügyi informatika -, és ezekben olyan megoldásokat lehet létrehozni melyek aztán exportképesek." - mondta Vityi Péter.
Újságírói kérdésekre válaszolva Laufer Tamás kitért a kereseti lehetőségekre is. "A zsebbe fizetéseken szerintem túlvagyunk, ez a 2000-es évek valósága volt, amikor a multinacionális cégek a fizetési kondíciók miatt könnyen el tudták csábítani a hazai embereket. Minden második vállalkozás ma evás, ami ha másra nem, arra mindenképpen jó volt, hogy megtisztítsa a szakmát, ezek az emberek remekül kereshetnek. A fizetésekkel kapcsolatban ugyan átlagszámot nehéz közölni, de ha azt mondom, hogy egy alapszintű programozónak a napidíja 50-60 ezer forint körül mozog akkor nagyot nem tévedek. A több ember munkáját megalapozó architekt díjazása már 150 ezer forint körül van."
Zárszóként az elnök elmondta, hogy a felmérés során a cégek visszaigazolták hogy egyértelműen van szakemberhiány. "Nyilván a General Electricnek más típusú mérnökre van szüksége, mint egy magyar kisvállalkozásnak. Bizonyos cégek már nem tudnak itt felvenni embereket, ezért mentek ki Erdélybe, Ukrajnába, de sajnos a megbízhatóság, a minőség a távolság növekedésével legalább egyenes arányban romlik."
.