Dojcsák Dániel
9. Internethajó: Szabadnap ráérős IT vezetőknek
Épphogy megmenekült a megszűnéstől az Internethajó rendezvény, amikor pár héttel ezelőtt a szervezőknek sikerült pénzt gründolni hozzá. Ez a hirtelenség persze éreztette hatását: Kevesen voltak, az előadások nem voltak túl érdekfeszítőek, viszont végre volt ideje mindenkinek hosszasan beszélgetni a szakmabeliekkel egy egész napon keresztül. Day-off.
A 9. Internethajó - mint minden ebben a hónapban - az eBefogadásról szólt. Egyfajta számvetés az elmúlt év eredményeiről, illetve a szokásos bizakodó reménykedés jellemezte az előadásokat mind a kormányzati, mind a piaci előadók részéről. A reggeli nyitó előadásán Diósy Tamás, az eWorld ügyvezető igazgatója elmondta, hogy szerinte már most van mit ünnepelni, hiszen a magyar digitális világban elindult egy pozitív változás, sőt ennek a változásnak végre kormányzati támogatottsága is van. Diósy szerint ez egy hosszabb folyamat kezdete és nem egyszerű fellángolás.
Ugyanakkor a Kék Notesz délutáni elemezgetése közben kisebb vita alakult ki arról, hogy az elért eredmények mennyire köszönhetőek a politikai tetteknek. Márton György, az NHH szóvivője szerint a hatóságok teremtették meg az internet piacon a versenyhelyzetet, de Eszes Gábor, a gazdasági tárca volt főtanácsadója szerint nem a kormányzat az okozója az előremozdulásnak, hanem az emberek saját igényeinek köszönhető a szélessávú kapcsolatok nagyfokú terjedése.
A Kék Notesz egyik szerzője, Kis Gergely is kiemelte, hogy szerinte nem kap elég figyelmet és támogatást a politikai programokban az informatika, pedig minden ide irányított forrás egyértelműen növeli az ország gazdasági teljesítményét. Hiába növekedett a penetráció, hiába csökkentek az előfizetési díjak és hiába érhető el egyre több közszolgáltatás elektronikus úton, ha torz a kép. A fiatal internetezők (14-26) korosztályán belül a teljes populáció 80%-a internethasználó, míg az 50 év felettiekkel az interneten sem foglalkozik senki. A főként hirdetési bevételekből élő tartalomszolgáltatóknak mindaddig nem számít célcsoportnak ez a korosztály, amíg a hirdetők nem érzik úgy, hogy a 18-49-en túl is létezik élet.
Az elektronikus közigazgatás területén is sikerült ugyan elérni eredményeket, de teljesen pepita mintát mutat az ország, hiszen vannak olyan települések, ahol kitűnő ügyféltájékoztatási rendszer működik, megfelelő szolgáltatásokkal, de más önkormányzatoknál még csírájában sem indult meg a tényleges fejlesztés. A legnagyobb probléma jelenleg a decentralizáltság, illetve az állami és önkormányzati feladatok téves elosztása jelenti. Amíg nincs egy átfogó fejlesztési terv, addig bizonyára folytatódni fog az elmúlt évek tendenciája, amikor is különböző települések, különböző állami és közintézmények egymással nem kompatibilis, nem átjárható rendszereket hoznak létre, hosszú távon nézve gyakorlatilag feleslegesen forrásokat pazarolva.
Több előadásban is visszaköszönt az a probléma, hogy az informatika fontosságát még mindig magyarázni kell, ráadásul minden egyes fejlesztési programban át kell tuszkolni az IT fejlesztéseket. A legtöbb politikus - valljuk be - önmaga is erősen laikus, maga sem érti, hogy miért lenne szükség szinte minden területen kiélvezni az elektronikus út által nyújtott előnyöket. Sokan nem értették még meg azt sem, amit Kis Gergely mondott el most újra: Az informatika nem cél, hanem eszköz a közösség és az egyén boldogulásához.
Vélemények szerint a digitális szakadék tovább nő majd, aminek eredménye az lesz, hogy egyesek teljesen kihasználják majd a technológiai előnyöket (hamarabb és jobb munkát találnak, többet keresnek, kevesebbet költenek, többet tapasztalnak, komplexebben szórakoznak és hatékonyabban szereznek információt bármiről), míg egyesek csak az internet peremén bizonyos szolgáltatásokat használva "javítják a statisztikákat" és egy igen vastag réteg pedig teljességgel leszakad. A statisztikákkal való bűvészkedés mindig is jól ment a politikusoknak, így érdemes a penetrációs adatokba kissé beletúrni. Az rossz hír, hogy 1700 településen nincs és valószínűleg nem is lesz szélessávú elérés az országban (ez a települések fele), az viszont jó hír, hogy lakosságszám tekintetében ez az 1700 település alig néhány százalékot képvisel. A 35% feletti lakossági internet penetráció egy átlagos adat, de az már megint rosszul hangzik, hogy ezt torzítja a fiatalok fent említett 80%-os elérése, illetve a budapestiek 50% feletti internethasználata. Ami ugye azt jelenti, hogy a kisebb vidéki városokban ez az arány jóval alacsonyabb kell, hogy legyen.
Piaci alapokon ez nem is fog sosem megoldódni, hiszen amellett, hogy drágább kiépíteni kisebb településeken a szélessávú elérést, az ottani emberek lelkesedése is alacsonyabb. Dr. Paál Péter, az IBM Magyarország vezérigazgatója szerint az optimista örvendezés mellett oda kell figyelni a versenyképesség megőrzésére és a gazdaságélénkítésre is. Ahhoz, hogy igazi változások történjenek, ahhoz a kormánynak több alapvető szintű beavatkozást kell tennie, például az eKözigazgatás, elektronikus adminisztráció terén. Minden sikeres beavatkozás ezen a területen Paál szerint nagyon gyorsan érezhető eredményekhez vezet.
Baja Ferenc reggeli előadása akár bíztató is lehetett volna ilyen szempontból, hiszen azt sugallta, hogy van pénz, vannak célok, programok, csak ki kell használni. Az egyetlen probléma, hogy ilyeneket nem először hallunk tőle (pl. IVSZ Menta), de látható, példaértékű eredményekről ritkán számol be. Az Országgyűlés Informatikai Albizottságának kihelyezett ülése is a téma kormányzati felelősségével foglalkozott, ahol nem váratlan módon, de éles vita bontakozott ki a két politikai oldal között. Nyitrai Zsolt fideszes képviselő szerint a kormány informatikai programja koncepciótlan, szakmailag nem előkészített. Saját pártját elkötelezettnek nevezte az eBefogadás témájában, de ők csak "az erős változatban érdekeltek, a csupán hangzatos akciókban nem vesznek részt".
A politikusok diskurzusa mélyebb vizekre nem evezett, csupán két témát érdemes kiemelni. Az első, hogy a Dombi Gábor által hónapokkal ezelőtt kezdeményezett eBefogadás témában létrejött egy eseti bizottság, melynek feladata a magyarországi digitális szakadék csökkentése. Ezzel az eddigi civil és szakmai akarat mellé hivatalosan is csatlakozott a politika. Másrészt az MDF-es Vas János jelentette be, hogy jövő héten indítványozza, hogy az ügyfélkapu kulcsok ne kizárólag az állampolgár kérésére kerüljenek kiosztásra, hanem bármilyen ügyintézés során a hivatalok ajánlják fel azt. Így jóval gyorsabban növekedne az eKözigazgatásban részt venni képes emberek száma.
Ugyanakkor a hajón szintén tiszteletét tevő Pettkó Andrástól (MDF) megtudtuk, hogy az általa bejelentett harc a szerzői jogdíj szabályozással kapcsolatban (aka. Artisjus CD matrica) állóháborúvá lassult, miután a megfelelő szervezetek vizsgálják a beadványt és ülnek rajta. Egy másik rémtörténettel, az internetadóval kapcsolatban pedig Pettkó úgy látja, még mindig nem lefutott a dolog, túl sokan vannak, akik szeretnék ezt a pénzt belül látni, de jelenleg a nyilvánosság látóterén kívül dolgoznak ezen.
Visszatérve a cikk bevezetőjében írtakhoz, az Internethajó - ahol egyébként már 9 éve nincs internetelérés - már nem tűnik olyan fényes rendezvénynek, mint pár évvel ezelőtt. Az ide látogató vendégek közül egyre kevesebb a "fontos ember", a csúcspolitikusok mellett a csúcs IT vezetők sem tartották fontosnak, hogy tiszteletüket tegyék a rendezvényen - néhány kivételtől eltekintve persze. A telekommunikációs szektor szinte egy az egyben távol maradt. A hajó többnyire kihaltnak tűnt, a fő előadó résznél is foghíjas sorok voltak. A két kisebb szekcióteremben vegyes érdeklődés mellett a legnépszerűbb rész, az ebéd volt, amikor az utasok hirtelen egy helyre terelődtek és ismét olyan érzése lehetett mindenkinek, hogy sokan vagyunk.
A 9. Internethajó - mint minden ebben a hónapban - az eBefogadásról szólt. Egyfajta számvetés az elmúlt év eredményeiről, illetve a szokásos bizakodó reménykedés jellemezte az előadásokat mind a kormányzati, mind a piaci előadók részéről. A reggeli nyitó előadásán Diósy Tamás, az eWorld ügyvezető igazgatója elmondta, hogy szerinte már most van mit ünnepelni, hiszen a magyar digitális világban elindult egy pozitív változás, sőt ennek a változásnak végre kormányzati támogatottsága is van. Diósy szerint ez egy hosszabb folyamat kezdete és nem egyszerű fellángolás.
Ugyanakkor a Kék Notesz délutáni elemezgetése közben kisebb vita alakult ki arról, hogy az elért eredmények mennyire köszönhetőek a politikai tetteknek. Márton György, az NHH szóvivője szerint a hatóságok teremtették meg az internet piacon a versenyhelyzetet, de Eszes Gábor, a gazdasági tárca volt főtanácsadója szerint nem a kormányzat az okozója az előremozdulásnak, hanem az emberek saját igényeinek köszönhető a szélessávú kapcsolatok nagyfokú terjedése.
A Kék Notesz egyik szerzője, Kis Gergely is kiemelte, hogy szerinte nem kap elég figyelmet és támogatást a politikai programokban az informatika, pedig minden ide irányított forrás egyértelműen növeli az ország gazdasági teljesítményét. Hiába növekedett a penetráció, hiába csökkentek az előfizetési díjak és hiába érhető el egyre több közszolgáltatás elektronikus úton, ha torz a kép. A fiatal internetezők (14-26) korosztályán belül a teljes populáció 80%-a internethasználó, míg az 50 év felettiekkel az interneten sem foglalkozik senki. A főként hirdetési bevételekből élő tartalomszolgáltatóknak mindaddig nem számít célcsoportnak ez a korosztály, amíg a hirdetők nem érzik úgy, hogy a 18-49-en túl is létezik élet.
Az elektronikus közigazgatás területén is sikerült ugyan elérni eredményeket, de teljesen pepita mintát mutat az ország, hiszen vannak olyan települések, ahol kitűnő ügyféltájékoztatási rendszer működik, megfelelő szolgáltatásokkal, de más önkormányzatoknál még csírájában sem indult meg a tényleges fejlesztés. A legnagyobb probléma jelenleg a decentralizáltság, illetve az állami és önkormányzati feladatok téves elosztása jelenti. Amíg nincs egy átfogó fejlesztési terv, addig bizonyára folytatódni fog az elmúlt évek tendenciája, amikor is különböző települések, különböző állami és közintézmények egymással nem kompatibilis, nem átjárható rendszereket hoznak létre, hosszú távon nézve gyakorlatilag feleslegesen forrásokat pazarolva.
Több előadásban is visszaköszönt az a probléma, hogy az informatika fontosságát még mindig magyarázni kell, ráadásul minden egyes fejlesztési programban át kell tuszkolni az IT fejlesztéseket. A legtöbb politikus - valljuk be - önmaga is erősen laikus, maga sem érti, hogy miért lenne szükség szinte minden területen kiélvezni az elektronikus út által nyújtott előnyöket. Sokan nem értették még meg azt sem, amit Kis Gergely mondott el most újra: Az informatika nem cél, hanem eszköz a közösség és az egyén boldogulásához.
Vélemények szerint a digitális szakadék tovább nő majd, aminek eredménye az lesz, hogy egyesek teljesen kihasználják majd a technológiai előnyöket (hamarabb és jobb munkát találnak, többet keresnek, kevesebbet költenek, többet tapasztalnak, komplexebben szórakoznak és hatékonyabban szereznek információt bármiről), míg egyesek csak az internet peremén bizonyos szolgáltatásokat használva "javítják a statisztikákat" és egy igen vastag réteg pedig teljességgel leszakad. A statisztikákkal való bűvészkedés mindig is jól ment a politikusoknak, így érdemes a penetrációs adatokba kissé beletúrni. Az rossz hír, hogy 1700 településen nincs és valószínűleg nem is lesz szélessávú elérés az országban (ez a települések fele), az viszont jó hír, hogy lakosságszám tekintetében ez az 1700 település alig néhány százalékot képvisel. A 35% feletti lakossági internet penetráció egy átlagos adat, de az már megint rosszul hangzik, hogy ezt torzítja a fiatalok fent említett 80%-os elérése, illetve a budapestiek 50% feletti internethasználata. Ami ugye azt jelenti, hogy a kisebb vidéki városokban ez az arány jóval alacsonyabb kell, hogy legyen.
Piaci alapokon ez nem is fog sosem megoldódni, hiszen amellett, hogy drágább kiépíteni kisebb településeken a szélessávú elérést, az ottani emberek lelkesedése is alacsonyabb. Dr. Paál Péter, az IBM Magyarország vezérigazgatója szerint az optimista örvendezés mellett oda kell figyelni a versenyképesség megőrzésére és a gazdaságélénkítésre is. Ahhoz, hogy igazi változások történjenek, ahhoz a kormánynak több alapvető szintű beavatkozást kell tennie, például az eKözigazgatás, elektronikus adminisztráció terén. Minden sikeres beavatkozás ezen a területen Paál szerint nagyon gyorsan érezhető eredményekhez vezet.
Baja Ferenc reggeli előadása akár bíztató is lehetett volna ilyen szempontból, hiszen azt sugallta, hogy van pénz, vannak célok, programok, csak ki kell használni. Az egyetlen probléma, hogy ilyeneket nem először hallunk tőle (pl. IVSZ Menta), de látható, példaértékű eredményekről ritkán számol be. Az Országgyűlés Informatikai Albizottságának kihelyezett ülése is a téma kormányzati felelősségével foglalkozott, ahol nem váratlan módon, de éles vita bontakozott ki a két politikai oldal között. Nyitrai Zsolt fideszes képviselő szerint a kormány informatikai programja koncepciótlan, szakmailag nem előkészített. Saját pártját elkötelezettnek nevezte az eBefogadás témájában, de ők csak "az erős változatban érdekeltek, a csupán hangzatos akciókban nem vesznek részt".
A politikusok diskurzusa mélyebb vizekre nem evezett, csupán két témát érdemes kiemelni. Az első, hogy a Dombi Gábor által hónapokkal ezelőtt kezdeményezett eBefogadás témában létrejött egy eseti bizottság, melynek feladata a magyarországi digitális szakadék csökkentése. Ezzel az eddigi civil és szakmai akarat mellé hivatalosan is csatlakozott a politika. Másrészt az MDF-es Vas János jelentette be, hogy jövő héten indítványozza, hogy az ügyfélkapu kulcsok ne kizárólag az állampolgár kérésére kerüljenek kiosztásra, hanem bármilyen ügyintézés során a hivatalok ajánlják fel azt. Így jóval gyorsabban növekedne az eKözigazgatásban részt venni képes emberek száma.
Ugyanakkor a hajón szintén tiszteletét tevő Pettkó Andrástól (MDF) megtudtuk, hogy az általa bejelentett harc a szerzői jogdíj szabályozással kapcsolatban (aka. Artisjus CD matrica) állóháborúvá lassult, miután a megfelelő szervezetek vizsgálják a beadványt és ülnek rajta. Egy másik rémtörténettel, az internetadóval kapcsolatban pedig Pettkó úgy látja, még mindig nem lefutott a dolog, túl sokan vannak, akik szeretnék ezt a pénzt belül látni, de jelenleg a nyilvánosság látóterén kívül dolgoznak ezen.
Visszatérve a cikk bevezetőjében írtakhoz, az Internethajó - ahol egyébként már 9 éve nincs internetelérés - már nem tűnik olyan fényes rendezvénynek, mint pár évvel ezelőtt. Az ide látogató vendégek közül egyre kevesebb a "fontos ember", a csúcspolitikusok mellett a csúcs IT vezetők sem tartották fontosnak, hogy tiszteletüket tegyék a rendezvényen - néhány kivételtől eltekintve persze. A telekommunikációs szektor szinte egy az egyben távol maradt. A hajó többnyire kihaltnak tűnt, a fő előadó résznél is foghíjas sorok voltak. A két kisebb szekcióteremben vegyes érdeklődés mellett a legnépszerűbb rész, az ebéd volt, amikor az utasok hirtelen egy helyre terelődtek és ismét olyan érzése lehetett mindenkinek, hogy sokan vagyunk.
