Alex
Messzire gyűrűznek a Kodak-csőd hatásai
Beszállítók hada érzi meg, hogy az Eastman Kodak leállt a digitális fényképezőgépek, a zsebkamerák és a digitális képkeretek gyártásával.
A vállalat csődje sok okból áll össze, kezdve a dolgozók nyugdíjának fizetésétől a filmes üzletág összeomlásán át a nyomtatópatron-eladások stagnálásáig, a végjáték terén pedig a szabadalmi jogok értékesítéséig bezárólag. A hatalmas cég megroppanása számtalan beszállítóját hozta nehéz helyzetbe, melyek nem tudnak egyszerűen átállni, és az alkatrészeket a Canon, a HP vagy a Xerox számára szállítani. Ezek között vannak észak-amerikai vegyipari és egészségügyi cégek, ázsiai optikai üzemek, nem is beszélve a tengernyi kis és közepes méretű boltról, de még az olyan kereskedelmi óriások is megérzik forgalmukon kiesését, mint a Best Buy, az OfficeMax vagy a Target. Ez utóbbiak visszatérítéseken keresztül számottevő bevételre tettek szert a Kodak termékek közös reklámozásából.
A januárban csődvédelmet kért társaság a jövőjét a fotónyomtatókban, a nagysebességű, tintasugaras nyomdagépekben, a munkafolyamat-szoftverekben és a csomagolásban látja. A cég azt tervezi, hogy 2012 első felében leáll a termeléssel és más társaságoknak adja el a licenceit. A fotózásról a cég a nyomdaiparra áll át, s a profilváltástól évi 100 millió dolláros megtakarítást vár. A Kodaknál nem mondták meg, hogy hány alkalmazottól készülnek megválni, csak annyit, hogy az elbocsátások költségeit 30 millió dollárra becsülik.
Emellett a válságba jutott fotónagyhatalom leveszi nevét a hollywoodi Oscar-gála helyszínéül szolgáló épületről. A cég 2000-ben 74 millió dolláros szponzorszerződést írt alá, cserébe azért, hogy az Oscar-palota a Kodak Színház nevet viselje. Pénzügyi tanácsadói a szponzorszerződés felbontását kérvényező dokumentumban azzal érveltek, hogy a névhasználatból származó haszon egyszerűen nem éri meg azt az árat, amelyet a megállapodás szerint évente fizetnie kell a cégnek. A bíróság jóváhagyta a szerződés felbontását, de hogy vajon a február 26-i Oscar-gálán még fenn lesz-e a Kodak neve a 3300 férőhelyes színházon, illetve az épület tulajdonosának, a CIM Groupnak addig sikerül-e új szponzort találni, az még kérdéses. Ha a név lekerül is az épületről, azért a Kodak még jelen lesz a ceremónián. Mint Christopher Veronda, a cég szóvivője hangsúlyozta, a legjobb film Oscarjára jelölt kilenc alkotásból hét Kodak filmre forgott.
A vállalatot, amely tömegek számára tette elérhetővé a fotózást, 1880-ban George Eastman alapította. A Kodakot a Brownie és az Instamatic fényképezőgépeiről, valamit a sárga-vörös dobozba csomagolt filmtekercseiről ismerte meg a világ. A cég azonban az 1980-as évektől nem tudott lépést tartani a japán konkurenciával és nem tért át időben a filmről a digitális technológiára. Pedig az első digitális fényképezőgépet 1975-ben éppen a Kodak egyik mérnöke, Steven Sasson építette meg, egy a Bell Labsnél hat ével korábban kifejlesztett elektronikus szenzorra alapozva. Ez kenyérpirító nagyságú készülék volt, amely fekete-fehér felvételeket tudott készíteni, 0,1 megapixeles felbontásban.
Az 1990-es években a rochesteri központtal (New York állam) működő cég 4 milliárd dollárt költött annak a fényképezőgép-technológiának a kidolgozására, amelyet ma a legtöbb mobiltelefonban lehasználnak. A Kodaknak a filmhez való makacs ragaszkodása megadta az esélyt a Canonnak és a Sonynak az előzésre. A cégnek a pozícióit féltő, korábban igen jövedelmező analóg részlege azonban a digitális fényképezés általánossá válása miatt, alig egy évtized leforgása alatt, megszűnt létezni.
A vállalat csődje sok okból áll össze, kezdve a dolgozók nyugdíjának fizetésétől a filmes üzletág összeomlásán át a nyomtatópatron-eladások stagnálásáig, a végjáték terén pedig a szabadalmi jogok értékesítéséig bezárólag. A hatalmas cég megroppanása számtalan beszállítóját hozta nehéz helyzetbe, melyek nem tudnak egyszerűen átállni, és az alkatrészeket a Canon, a HP vagy a Xerox számára szállítani. Ezek között vannak észak-amerikai vegyipari és egészségügyi cégek, ázsiai optikai üzemek, nem is beszélve a tengernyi kis és közepes méretű boltról, de még az olyan kereskedelmi óriások is megérzik forgalmukon kiesését, mint a Best Buy, az OfficeMax vagy a Target. Ez utóbbiak visszatérítéseken keresztül számottevő bevételre tettek szert a Kodak termékek közös reklámozásából. A januárban csődvédelmet kért társaság a jövőjét a fotónyomtatókban, a nagysebességű, tintasugaras nyomdagépekben, a munkafolyamat-szoftverekben és a csomagolásban látja. A cég azt tervezi, hogy 2012 első felében leáll a termeléssel és más társaságoknak adja el a licenceit. A fotózásról a cég a nyomdaiparra áll át, s a profilváltástól évi 100 millió dolláros megtakarítást vár. A Kodaknál nem mondták meg, hogy hány alkalmazottól készülnek megválni, csak annyit, hogy az elbocsátások költségeit 30 millió dollárra becsülik.
Emellett a válságba jutott fotónagyhatalom leveszi nevét a hollywoodi Oscar-gála helyszínéül szolgáló épületről. A cég 2000-ben 74 millió dolláros szponzorszerződést írt alá, cserébe azért, hogy az Oscar-palota a Kodak Színház nevet viselje. Pénzügyi tanácsadói a szponzorszerződés felbontását kérvényező dokumentumban azzal érveltek, hogy a névhasználatból származó haszon egyszerűen nem éri meg azt az árat, amelyet a megállapodás szerint évente fizetnie kell a cégnek. A bíróság jóváhagyta a szerződés felbontását, de hogy vajon a február 26-i Oscar-gálán még fenn lesz-e a Kodak neve a 3300 férőhelyes színházon, illetve az épület tulajdonosának, a CIM Groupnak addig sikerül-e új szponzort találni, az még kérdéses. Ha a név lekerül is az épületről, azért a Kodak még jelen lesz a ceremónián. Mint Christopher Veronda, a cég szóvivője hangsúlyozta, a legjobb film Oscarjára jelölt kilenc alkotásból hét Kodak filmre forgott.
A vállalatot, amely tömegek számára tette elérhetővé a fotózást, 1880-ban George Eastman alapította. A Kodakot a Brownie és az Instamatic fényképezőgépeiről, valamit a sárga-vörös dobozba csomagolt filmtekercseiről ismerte meg a világ. A cég azonban az 1980-as évektől nem tudott lépést tartani a japán konkurenciával és nem tért át időben a filmről a digitális technológiára. Pedig az első digitális fényképezőgépet 1975-ben éppen a Kodak egyik mérnöke, Steven Sasson építette meg, egy a Bell Labsnél hat ével korábban kifejlesztett elektronikus szenzorra alapozva. Ez kenyérpirító nagyságú készülék volt, amely fekete-fehér felvételeket tudott készíteni, 0,1 megapixeles felbontásban.
Az 1990-es években a rochesteri központtal (New York állam) működő cég 4 milliárd dollárt költött annak a fényképezőgép-technológiának a kidolgozására, amelyet ma a legtöbb mobiltelefonban lehasználnak. A Kodaknak a filmhez való makacs ragaszkodása megadta az esélyt a Canonnak és a Sonynak az előzésre. A cégnek a pozícióit féltő, korábban igen jövedelmező analóg részlege azonban a digitális fényképezés általánossá válása miatt, alig egy évtized leforgása alatt, megszűnt létezni.