Steve Jobs általában kemény vezetőnek mutatta magát. Maximalista volt, nehéz volt vele kijönni, de mint utólag kiderült, tudott nagyon empatikus is lenni. Tökéletességre törekedett, de eközben nagyon érzékeny lelkű volt.

Walter Isaacson több mint 40 alkalommal találkozott az Apple nemrég elhunyt vezetőjével, így volt ideje megtapasztalni Jobs számos arcát. Az első találkozásukra még 1984-ben került sor. Isaacson akkor a Time Magazine felelős szerkesztőjeként dolgozott és emlékei szerint az Apple rajongók ikonja már akkor a szívére vette, ha valamelyik új termék nem a várt sikert hozta. Bár Jobs többször is megkérdezte, hogy lenne-e kedve megírni az önéletrajzi könyvét, ezt az egykori CNN-elnök elutasította, mondván majd 10-20 év múlva, vagy éppen Jobs nyugdíjba vonulása után térjenek vissza a témára. 2009-ben azonban Jobs felesége, Laurene hívta fel és elmondta, hogy a férje nagyon beteg, ezért ha valamikor könyvet akar írni az Apple társalapítójáról, akkor azt most tegye meg.

"Steve Jobs nagyon inspiráló főnök lett volna a számomra. Mindazok a munkatársai, akiket az évek során maga mellé gyűjtött, végig nagyon lojálisak voltak hozzá - feltéve persze, ha sikerült elviselniük gyakran brutális, kíméletlen őszinteségét. Ennek ellenére a többségük szeretett a közelében lenni. Vele együtt akartak menetelni. Még azok is, akik rettenetes módon szenvedtek Jobs őszinteségi rohamaitól, később - miután elmondták nekem a történeteiket - azt mondták, hogy Stevenek köszönhetően tudtak megcsinálni olyan dolgokat, amikről korábban azt hitték, hogy sohasem lesznek képesek rá."

"A vezetés egy elég összetett kérdés. Steve értett ahhoz, hogy egy 'valóságtorzító mezőt' építsen fel maga körül, vagyis egy olyan környezetet, ahol minden lehetséges. Meg tudta győzni arról a körülötte lévőket, hogy a valóság formálható és a tényeket úgy tudta hajlítani, ahogy éppen szüksége volt rájuk. Mindezt karizmatikus retorikával vagy éppen áhítattal ötvözte. Ezzel a közvetlen környezetében sokakat felhozott egy magasabb szintre, ugyanakkor ösztönzött is. Elérte, hogy átlépjék a határaikat és azon túl fejlődjenek. Ez lett később a taktikája. Eleinte nagyon összezavart, ezután bizonyos alázattal kezdtem a munkához. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért ad nekem ekkora szabadságot, amit a cégén belül soha vagy csak nagyon ritkán biztosít a kollégáinak, akkor azt válaszolta: azt akarom, hogy egy független könyvet írj rólam és ne egy belső terméket. Úgy gondolta, hogy jobban hinnének az emberek egy olyan önéletrajzi műnek, ami felett semmilyen ellenőrzést sem gyakorol. Ez nagyon fontos volt a számára" - elevenítette fel élményeit Walter Isaacson.

Az író közlése szerint Jobs akarata az volt, hogy a gyermekei megtudhassák mit dolgozott. Ennek az volt az egyszerű oka, hogy alig volt otthon, de ha otthon is volt, akkor is - például vacsora közben - teljesen máshol jártak a gondolatai. Azt szerette volna, hogy a gyerekei jobban megértsék, hogy mit csinált a konszernnél és miért emésztette fel szinte teljes életét a munkája. Jobs végül nem olvasta el a kész kötetet, a felesége és a gyerekei viszont különböző módon reagáltak a könyvre.

Az Apple társalapítójával folytatott beszélgetések nagyon intenzívek voltak Isaacson számára, gyakran érezte úgy, hogy a szakember elgondolkozik valamin. Sokszor hitte azt, hogy megnyerheti a rák elleni harcot, és a magát kifelé rendkívül keménynek mutató vezető nagyon gyakran sírt a beszélgetések közben. Egyszerűen kitört belőle a sírás. Volt hogy akkor, mikor a munkáról beszélgettek, míg máskor az őt megérintő zenékről vagy irodalomi művek miatt törtek elő belőle az érzelmek. Nagyon tisztelte és csodálta Bob Dylant, ő volt számára a legnagyobb, és rejtély volt számára, hogy Dylan miként lehetett már olyan fiatalon annyira nagyszerű. Számos művészi kifejezésmód inspirálta és gyakran mondta az írónak, hogy leginkább a művészi tisztaság érinti meg.

"Steve művészien érzékeny volt és szenvedélyesen a tökéletességre törekedett. Ez minden területen megmutatkozott, függetlenül attól, hogy éppen egy csavart nézett vagy egy számítógép illesztéseit. Vagy tökéletesnek találta az adott termék dizájnját vagy egyszerűen pocséknak. Számára nem létezett köztes dolog. Tökéletes vagy pocsék. S szerette irányítani, ellenőrizni ezt a világot. Nem csak a dizájn kialakítáását, hanem azokat a tapasztalatokat, amikre a felhasználók szert tettek az Apple termékeivel kapcsolatban. Mindig csodálta a Kyoto közelében található zen-kerteket. Olyanok voltak a számára, mint az iPad: nagyon szépek, nagyon rendezettek és mégis gondosan elrejtve a világ elől. A zen-kertekbe sem mehet senki csak úgy be és nem ültethet virágokat. Olyan ez, mintha valaki falat húzott volna a kert köré."

"Steve is hitt a falakban és a védőművekben. Az a gondolat, hogy valaki ellenőrizetlen módon csinálhat bármit az ő kertjében és azt teheti, amit csak akar, bármely területen, teljesen elfogadhatatlan volt neki. Ez jól megfigyelhető volt az iTunes bemutatásakor is. Nagyon ügyelt arra, hogy az utolsó döntés az Apple kezében maradjon. A cégének ellenőriznie kellett a felhasználói tapasztalatokat. Ez különbözteti meg az Apple rendszereit a Google Android vagy a Microsoft Windows operációs rendszerétől. Steve Jobs ilyen mértékű ellenőrzési mániája alighanem a tökéletességre való törekvésből fakadhatott" - közölte a CNN egykori elnöke.

Isaacson szerint az Apple első embere nem véletlenül bírálta Barack Obama amerikai elnököt sem, akinek azt vetette a szemére, hogy gyenge vezető. Úgy vélte, Obama alapvetően félt attól, hogy csalódni fognak benne az emberek vagy hogy dühösek lesznek rá. De természetesen tisztában volt azzal, hogy más egy céget alapítani és vezetni, s megint más az Egyesült Államok elnökeként élni, dolgozni. Igazából azonban soha nem haragudott Obamára. Egész egyszerűen arról volt szó, hogy ő megszokta, hogy valamit elhatároz, majd elrendel, akkor az meg is történik, méghozzá gyorsan. Washingtonban viszont ez nem működött.

Pontosan tudta, hogy egy demokráciában sokkal összetettebbek a döntési folyamatok, mint egy vállalatnál. Tisztában volt vele, hogy Kínában például megbízhatna valakit egy gyár felépítésével és azt azonnal fel is építenék neki. Kaliforniában viszont ez a folyamat végtelenül elhúzódna, mivel először meg kellene szereznie a legkülönbözőbb csoportok támogatását és a hivatalok engedélyeit. Minden kritikája ellenére támogatni akarta Obama jövő évi választási kampányát és erről meglehetősen pontos tervei voltak. Úgy akarta bemutatni Obamát, mint egy márkát, egy olyan márkát, ami jó érzést vált ki az emberekből.

"Steve nagyszerű vezető volt, de ugyanakkor nagyon hirtelen volt az emberekkel. Gyakran megkérdeztem magamtól, hogy vajon mindig szükség volt erre a brutalitásra? Vajon nem lettek volna más lehetőségei is arra, hogy egy ennyire nagy céget sikeresen vezessen? De ezekre a kérdésekre nem tudom a választ és nem is könnyű rájuk válaszolni, mivel az embereket a taktikai játékaival nagyszerű teljesítményekre ösztönözte. Mégis ott maradt bennem a kérdés, hogy vajon tényleg ennyire kíméletlennek kell lenni ahhoz, hogy valaki nagyszerű dolgokat érjen el?"

"Jobs attól félt, hogy a halála után az Apple elveszítheti az identitását és a Hewlett-Packardhoz hasonlóan feldarabolhatják. (A HP-t egyébként mindig is csodálta.) Ez a veszély természetesen továbbra is fennáll, de azt hiszem, az Apple jó kezekben van. Tim Cook, Johnny Ive és a többi vezető teljesen Jobs koncepcióját követik. Megpróbálják a művészetet a technológiával, a szépséget a funkciókkal vegyíteni. Azonban az egy másik kérdés, hogy vajon tíz év múlva is ilyen vonzereje lesz-e az Apple-nek" - zárta gondolatait Walter Isaacson. A szerző könyvéből nemrég megtudhattuk, hogy miért viselt állandóan fekete pulóvert a karizmatikus cégvezető. Nemrég pedig arra derült fény, hogy Jobs meg akarta semmisíteni az Androidot. A szakember életéről a Sony Pictures készíthet filmet.