MTI
Kína csökkenti a ritkaföldfémek exportját
A modern technológiák százainál - az iPhone-tól az intelligens bombákig - kulcsfontosságú a ritkaföldfémek használata. Ezek kilencvenöt százaléka kínai bányákból kerül a föld felszínére, az ázsiai országóriás viszont tavaly úgy döntött, hogy csökkenti az exportjukat, nemrégiben pedig bejelentette, hogy április elsejétől jelentősen megemeli - méghozzá sokszorosára - a rájuk kivetett adót. Vagyis a nyugati országoknak alternatív beszerzési források után kell nézniük.
Szürke ipari táj, kéményerdőkkel, raktárakkal, ipari vágányokkal és acélipari létesítményekkel - így fogadja az érkezőt a belső-mongóliai Paotou. Kifelé haladva a városból hirtelen szembeötlik egy, a többinél jóval modernebb épület: egy olyan kutatóintézetnek ad otthont, amelyet mostanság az egész világ irigyel. Az intézetben 400 kutató dolgozik, mindannyian a ritkaföldfémek szakértői. A csoportba 17-féle olyan ásványt sorolnak a szakemberek, amelyekről egészen a közelmúltig szinte még csak hallani sem lehetett. Pedig ezek a mágikus összetevők felelősek szinte mindenért, ami a modern élethez szükséges. Ha csak az egzotikus hangzású neveket halljuk - mint terbium, európium, diszprózium, lutécium -, nem gondolnánk, hogy nap mint nap találkozunk velük, pedig ott vannak a Blackberrykben és az iPhone-okban éppúgy, mint a katalizátorokban vagy az energiatakarékos izzókban.
A kínai "ipari vitaminként" emlegetett ritkaföldfémek létfontosságúak a zöld technológiák - például az elektromos autók, a napelemek és a szélturbinák - számára, és a civil élet mellett a világ high-tech hadseregei is előszeretettel használják: harckocsik páncélzatának edzésére, intelligens bombák vagy éjjellátó szemüvegek készítéséhez. Hiába a világméretű alkalmazás, ezeknek a ritkaföldfémeknek a termelését gyakorlatilag egyetlen ország, Kína felügyeli. A pekingi kereskedelmi minisztérium viszont tavaly úgy döntött, hogy drasztikusan - több mint 70 százalékkal (!) - visszafogja a kulcsfontosságú nyersanyagok exportját. Így egy olyan időszakban (2010 második felében), amikor folyamatosan nőtt a kereslet világszerte, Kína mindössze 8000 tonna szállítását engedélyezte, szemben az egy évvel korábbi 29 000 tonnás mennyiséggel.
Ritkaföldfémek, a középső felsőtől az óramutató szerint: prazeodímium, cerium, lantán, neodímium, samarium és gadolínium
Elemzők szerint a kvóta idén várhatóan további 11 százalékkal csökken majd, jóllehet a ritkaföldfémek iránti kereslet megháromszorozódott az utóbbi évtizedben, így egyes nyersanyagok vonatkozásában a világpiacon jelentkező hiány 2014-re akár a 20 000 tonnát is elérheti. A legkeresettebb ritkaföldfémek árai értelemszerűen meredeken emelkednek a nemzetközi piacokon, mert például a számítógépekben és lézerberendezésekben használt neodímiumhoz jelenleg Kínán kívül lehetetlen hozzájutni. A neodímium árának egy év alatt regisztrált háromszoros növekedése azonban még nem a csúcs: a többek között polírozáshoz használt cérium-oxid most 15-ször drágább, mint egy évvel korábban volt.
A The Daily Telegraph brit lap riportja szerint a paotoui komplexum üdvözlő táblája az egykori kínai vezetőt, Teng Hsziao-Pinget idézi: "A ritkaföldfém ugyanaz Kína számára, mint az olaj a Közel-Keletnek". Ennek az 1992-ből származó prófétai kijelentésnek az előzményei egészen a hatvanas évekig nyúlnak vissza. Akkor fedezték fel, hogy "aranybánya tetején" ülnek: a várostól mintegy 80 kilométernyire található vasércbányában ugyanis a dúsításhoz használt anyagok közül egy sor ritkaföldfém került elő. Úgy gondolták, hogy érdemes ezeknek a "hulladékoknak" a fejlesztésébe kutatási energiát fektetni - vagyis azoknak az anyagoknak a feldolgozásába, amelyek kitermelése verhetetlenül alacsony költséggel válik lehetségessé.
Mint kiderült, nem is annyira ritka a ritkaföldfém: van, amelyikből több található a földkéregben, mint amennyi az ólomból vagy a nitrogénből. Az ismert, gazdaságosan kitermelhető, közel 100 millió tonnányi mennyiségből 36 millió tonna található Kínában, 19 millió tonna Oroszországban és az egykori Szovjetunió államaiban, 13 millió tonna felett az Egyesült Államok, 5,4 millió tonna felett Ausztrália és 3,1 millió tonna felett India rendelkezik. További források találhatók még a Dél-Afrikai Köztársaságban, Mozambikban, Vietnámban, Grönlandon, Indonéziában, Nigériában, Kanadában és Észak-Koreában.
Az olcsó kínai nyersanyag tönkretette a nyugati konkurenseket
A kitermelésben hosszú ideig domináns szerepet játszott az Egyesült Államok, ez azonban az 1990-es években semmivé lett: Kína elárasztotta a piacot ritkaföldfémekkel. Olyan olcsó volt a kínai nyersanyag, hogy a 2000-es évek elején a világ legtöbb ritkaföldfém-bányáját be is zárták, mert nem voltak képesek felvenni a versenyt a kínai árakkal és kínálattal. Ugyanakkor az ázsiai ország jelentős összegeket fektetett be a ritkaföldfémek komplex finomítási és termelési technológiáiba, sokkal olcsóbb eljárásokat fedezve fel. A világ pedig afféle alvajáróként csak most kezd magához térni a kábulatból.
Tavaly év végén felharsant az "ébresztő": az amerikai kongresszus alá tartozó számvevőszék (GAO) jelentést adott ki, megvédendő a ritkaföldfémek szállítási láncát. A hivatal becslése szerint 15 évbe is beletelhet, míg a nyugatiak utolérik Kínát, és alternatív ellátási csatornákat építenek ki. Számos nemzetközi bányászati társaság keresi a lehetőségeket Kanadában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Grönlandon, de amerikai bányák újraindítása is felmerült.
Miután éveken át túlzottan is kizsákmányolta erőforrásait, Kína most azt állítja, hogy már csak a termelés konszolidálására törekszik - arra, hogy fenntarthatóbb alapokra helyezze az ellátást ebből a létfontosságú erőforrásból. Gazdasági szempontból ezt az érvelést az támasztja alá, hogy Kínának saját bimbózó technológiai iparágai vannak, és megkísérel példát mutatni a világ számára a zöld technológiák alkalmazásának területén, ehhez viszont a jövőben nagy mennyiségű ritkaföldfémre lesz szüksége.
Az intenzív bányászat katasztrófális hatással volt a környezetre
A paotoui intézet vezető közgazdásza szerint Pekingnek nem áll szándékában korlátozni a külföldi vállalkozásokat az erőforrások felhasználásában: ha megtelepednek Kínában, viszonylag olcsón és korlátlanul hozzájuthatnak a szállításokhoz, amiként azt a világ vezető vállalatai közül a francia Rhodia vagy a japán Showa Denko már meg is tette. Hozzáfűzte ugyanakkor: Kína fenntartja a jogot arra, hogy egyes fémek - például a saját zöld technológiai iparához nélkülözhetetlen neodímium - esetében megvédje nemzeti erőforrásait.
Lehet, hogy meglepő, de politikailag elfogulatlan külföldi iparági szakértők is osztják a kínai álláspontot, és azt mondják, hogy a ritka földfémekkel kapcsolatos jelenlegi aggodalmak részben a piacok spekulatív befektetőinek mohóságára vezethetők vissza. Az elemzők most arra számítanak, hogy a ritka földfémek kitermelésének két nagy szereplője, az amerikai Molycorp és az ausztrál Lynas 2015-ig további 60 000 tonna piacra dobásával csillapíthatja a nyersanyagéhséget.
Ami a jövőt illeti, az érdekelt bányászati csoportoknak azzal a veszéllyel is számolniuk kell, hogy ha alternatív források rendelkezésre állnak, Kína ismét eláraszthatja a piacot olyan ritka földfémekkel, mint a lantán és a cérium, amelyekből igen nagy készletei vannak. Egy iparági szereplő szerint ugyanis az ázsiai nagyhatalom jelenleg csupán ritkaföldfém-kapacitásának mintegy 20 százalékát hasznosítja. Az Egyesült Államokban, Japánban és Európában most arról vitatkoznak a kormányzati tisztviselők, hogy nyújtsanak-e be panaszt a Kereskedelmi Világszervezethez a ritka földfémek kivitelének kínai szabályozása miatt. Szerintük Kína ezt a tisztességtelen árelőnyt saját zöld technológiai iparának építése érdekében használja fel, amelyet aztán exportálni akar az egész világra kiterjedően.
Nem véletlen, hogy Bart Gordon, az amerikai kongresszus tudományos bizottságának elnöke is kardoskodott annak a jogszabálynak a jóváhagyása mellett, amely az amerikai ritkaföldfém-kitermelő vállalatok támogatását irányozta elő. Mint mondta, ostobaság lenne az Egyesült Államok védelmi és gazdasági biztonságát függővé tenni Kína jóindulatától, vagy abban reménykedni, hogy a ritka földfémek globális piaca teljesen tisztességessé és nyitottá válik. Ehhez egyszerűen túl nagy a tét - szögezte le.
Szürke ipari táj, kéményerdőkkel, raktárakkal, ipari vágányokkal és acélipari létesítményekkel - így fogadja az érkezőt a belső-mongóliai Paotou. Kifelé haladva a városból hirtelen szembeötlik egy, a többinél jóval modernebb épület: egy olyan kutatóintézetnek ad otthont, amelyet mostanság az egész világ irigyel. Az intézetben 400 kutató dolgozik, mindannyian a ritkaföldfémek szakértői. A csoportba 17-féle olyan ásványt sorolnak a szakemberek, amelyekről egészen a közelmúltig szinte még csak hallani sem lehetett. Pedig ezek a mágikus összetevők felelősek szinte mindenért, ami a modern élethez szükséges. Ha csak az egzotikus hangzású neveket halljuk - mint terbium, európium, diszprózium, lutécium -, nem gondolnánk, hogy nap mint nap találkozunk velük, pedig ott vannak a Blackberrykben és az iPhone-okban éppúgy, mint a katalizátorokban vagy az energiatakarékos izzókban.
A kínai "ipari vitaminként" emlegetett ritkaföldfémek létfontosságúak a zöld technológiák - például az elektromos autók, a napelemek és a szélturbinák - számára, és a civil élet mellett a világ high-tech hadseregei is előszeretettel használják: harckocsik páncélzatának edzésére, intelligens bombák vagy éjjellátó szemüvegek készítéséhez. Hiába a világméretű alkalmazás, ezeknek a ritkaföldfémeknek a termelését gyakorlatilag egyetlen ország, Kína felügyeli. A pekingi kereskedelmi minisztérium viszont tavaly úgy döntött, hogy drasztikusan - több mint 70 százalékkal (!) - visszafogja a kulcsfontosságú nyersanyagok exportját. Így egy olyan időszakban (2010 második felében), amikor folyamatosan nőtt a kereslet világszerte, Kína mindössze 8000 tonna szállítását engedélyezte, szemben az egy évvel korábbi 29 000 tonnás mennyiséggel.
Ritkaföldfémek, a középső felsőtől az óramutató szerint: prazeodímium, cerium, lantán, neodímium, samarium és gadolínium
Elemzők szerint a kvóta idén várhatóan további 11 százalékkal csökken majd, jóllehet a ritkaföldfémek iránti kereslet megháromszorozódott az utóbbi évtizedben, így egyes nyersanyagok vonatkozásában a világpiacon jelentkező hiány 2014-re akár a 20 000 tonnát is elérheti. A legkeresettebb ritkaföldfémek árai értelemszerűen meredeken emelkednek a nemzetközi piacokon, mert például a számítógépekben és lézerberendezésekben használt neodímiumhoz jelenleg Kínán kívül lehetetlen hozzájutni. A neodímium árának egy év alatt regisztrált háromszoros növekedése azonban még nem a csúcs: a többek között polírozáshoz használt cérium-oxid most 15-ször drágább, mint egy évvel korábban volt.
A The Daily Telegraph brit lap riportja szerint a paotoui komplexum üdvözlő táblája az egykori kínai vezetőt, Teng Hsziao-Pinget idézi: "A ritkaföldfém ugyanaz Kína számára, mint az olaj a Közel-Keletnek". Ennek az 1992-ből származó prófétai kijelentésnek az előzményei egészen a hatvanas évekig nyúlnak vissza. Akkor fedezték fel, hogy "aranybánya tetején" ülnek: a várostól mintegy 80 kilométernyire található vasércbányában ugyanis a dúsításhoz használt anyagok közül egy sor ritkaföldfém került elő. Úgy gondolták, hogy érdemes ezeknek a "hulladékoknak" a fejlesztésébe kutatási energiát fektetni - vagyis azoknak az anyagoknak a feldolgozásába, amelyek kitermelése verhetetlenül alacsony költséggel válik lehetségessé.
Mint kiderült, nem is annyira ritka a ritkaföldfém: van, amelyikből több található a földkéregben, mint amennyi az ólomból vagy a nitrogénből. Az ismert, gazdaságosan kitermelhető, közel 100 millió tonnányi mennyiségből 36 millió tonna található Kínában, 19 millió tonna Oroszországban és az egykori Szovjetunió államaiban, 13 millió tonna felett az Egyesült Államok, 5,4 millió tonna felett Ausztrália és 3,1 millió tonna felett India rendelkezik. További források találhatók még a Dél-Afrikai Köztársaságban, Mozambikban, Vietnámban, Grönlandon, Indonéziában, Nigériában, Kanadában és Észak-Koreában.
Az olcsó kínai nyersanyag tönkretette a nyugati konkurenseket
A kitermelésben hosszú ideig domináns szerepet játszott az Egyesült Államok, ez azonban az 1990-es években semmivé lett: Kína elárasztotta a piacot ritkaföldfémekkel. Olyan olcsó volt a kínai nyersanyag, hogy a 2000-es évek elején a világ legtöbb ritkaföldfém-bányáját be is zárták, mert nem voltak képesek felvenni a versenyt a kínai árakkal és kínálattal. Ugyanakkor az ázsiai ország jelentős összegeket fektetett be a ritkaföldfémek komplex finomítási és termelési technológiáiba, sokkal olcsóbb eljárásokat fedezve fel. A világ pedig afféle alvajáróként csak most kezd magához térni a kábulatból.
Tavaly év végén felharsant az "ébresztő": az amerikai kongresszus alá tartozó számvevőszék (GAO) jelentést adott ki, megvédendő a ritkaföldfémek szállítási láncát. A hivatal becslése szerint 15 évbe is beletelhet, míg a nyugatiak utolérik Kínát, és alternatív ellátási csatornákat építenek ki. Számos nemzetközi bányászati társaság keresi a lehetőségeket Kanadában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Grönlandon, de amerikai bányák újraindítása is felmerült.
Miután éveken át túlzottan is kizsákmányolta erőforrásait, Kína most azt állítja, hogy már csak a termelés konszolidálására törekszik - arra, hogy fenntarthatóbb alapokra helyezze az ellátást ebből a létfontosságú erőforrásból. Gazdasági szempontból ezt az érvelést az támasztja alá, hogy Kínának saját bimbózó technológiai iparágai vannak, és megkísérel példát mutatni a világ számára a zöld technológiák alkalmazásának területén, ehhez viszont a jövőben nagy mennyiségű ritkaföldfémre lesz szüksége.
Az intenzív bányászat katasztrófális hatással volt a környezetre
A paotoui intézet vezető közgazdásza szerint Pekingnek nem áll szándékában korlátozni a külföldi vállalkozásokat az erőforrások felhasználásában: ha megtelepednek Kínában, viszonylag olcsón és korlátlanul hozzájuthatnak a szállításokhoz, amiként azt a világ vezető vállalatai közül a francia Rhodia vagy a japán Showa Denko már meg is tette. Hozzáfűzte ugyanakkor: Kína fenntartja a jogot arra, hogy egyes fémek - például a saját zöld technológiai iparához nélkülözhetetlen neodímium - esetében megvédje nemzeti erőforrásait.
Lehet, hogy meglepő, de politikailag elfogulatlan külföldi iparági szakértők is osztják a kínai álláspontot, és azt mondják, hogy a ritka földfémekkel kapcsolatos jelenlegi aggodalmak részben a piacok spekulatív befektetőinek mohóságára vezethetők vissza. Az elemzők most arra számítanak, hogy a ritka földfémek kitermelésének két nagy szereplője, az amerikai Molycorp és az ausztrál Lynas 2015-ig további 60 000 tonna piacra dobásával csillapíthatja a nyersanyagéhséget.
Ami a jövőt illeti, az érdekelt bányászati csoportoknak azzal a veszéllyel is számolniuk kell, hogy ha alternatív források rendelkezésre állnak, Kína ismét eláraszthatja a piacot olyan ritka földfémekkel, mint a lantán és a cérium, amelyekből igen nagy készletei vannak. Egy iparági szereplő szerint ugyanis az ázsiai nagyhatalom jelenleg csupán ritkaföldfém-kapacitásának mintegy 20 százalékát hasznosítja. Az Egyesült Államokban, Japánban és Európában most arról vitatkoznak a kormányzati tisztviselők, hogy nyújtsanak-e be panaszt a Kereskedelmi Világszervezethez a ritka földfémek kivitelének kínai szabályozása miatt. Szerintük Kína ezt a tisztességtelen árelőnyt saját zöld technológiai iparának építése érdekében használja fel, amelyet aztán exportálni akar az egész világra kiterjedően.
Nem véletlen, hogy Bart Gordon, az amerikai kongresszus tudományos bizottságának elnöke is kardoskodott annak a jogszabálynak a jóváhagyása mellett, amely az amerikai ritkaföldfém-kitermelő vállalatok támogatását irányozta elő. Mint mondta, ostobaság lenne az Egyesült Államok védelmi és gazdasági biztonságát függővé tenni Kína jóindulatától, vagy abban reménykedni, hogy a ritka földfémek globális piaca teljesen tisztességessé és nyitottá válik. Ehhez egyszerűen túl nagy a tét - szögezte le.