Berta Sándor
Többet fogunk fizetni a sávszélességért
A jelenlegi rendszer fenntarthatatlanságát hangsúlyozta Ben Verwaayen, az Alcatel-Lucent első embere.
A vezető nem igazán retten meg a nagy feladatoktól: az 1980-as években, mindössze 36 éves korában azzal bízták meg, hogy privatizálja a 30 000 alkalmazottat foglalkoztató PTT holland állami telefontársaságot. Hollandként korábban a British Telecom első embere volt, mostani feladata az Alcatel-Lucent vezetőjeként az információs sztrádák teljesítményének biztosítása. Az amerikai-francia multinak jelenleg közel 80 000 munkatársa van, közülük többen dolgoznak Indiában, mint Franciaországban. Mindez azonban Ben Verwaayent egyáltalán nem érdekli, mert szerinte nem ez a lényeg.
"Ma már használtam a Blackberry készülékemet, a telefonomat és a számítógépet. A fiamnak e-maileztem Indonéziába, míg az Amszterdamban tartózkodó lányommal chateltem. Ezután felmentem egy közösségi portálra és körlevelet írtam minden dolgozónak, majd e-mailekkel foglalkoztam és néhány személyes megbeszélésem is volt. Mi vagyunk a világ egyik legnagyobb vezetékes és mobil hálózati cége. Úgy is mondhatnám, hogy olyan munkát végzünk, ami ahhoz szükséges, hogy az internet működhessen. Ha valaki valamilyen kommunikációs eszközt tart a kezében, telefonál, szöveges vagy videoüzenetet küld, akkor mi biztosítjuk, hogy mindez zökkenőmentesen valósulhasson meg."
"Egyáltalán nem bánt, hogy mindenki a Google-ről vagy a Facebookról beszél és nem rólunk. Az életben különböző szerepek vannak. Mi az üzleti ügyfelekre összpontosítunk és gondoskodunk arról, hogy az emberek használhassák a kommunikációs hálózatokat. Nézzék meg a Facebookot: ott alapvetően kevés szöveg, de sok kép található. Eddig a szavak átvitelére építettünk hálózatokat. A kimondott szavak továbbítására készült a telefon, az írott szavakhoz a fax, majd az e-mail. De a felhasználók most már gyakran a fotóikkal és a videóikkal kommunikálnak. Technikai szempontból ez azt jelenti, hogy megugrik a hálózati kapacitás iránti igény, megnő a továbbított adatmennyiség. Persze ezért senki sem akar fizetni. Mindenki azt hiszi, hogy normális, hogy ugyanannyit fizetünk, mint korábban. Az árakat a jövőben mindenképpen másképp fogják kiszámolni, mint most" - jelentette ki Ben Verwaayen.
A szakember hozzátette: az még nem dőlt el, hogy kik fizetik meg a magasabb adatforgalom költségeit. A lehetséges jelöltek vagy az internetes cégek, mint a Google és társai, vagy pedig a felhasználók. De van egy harmadik lehetőség is: a reklámokból befolyó bevételeket elosztják az internetes cégek, a hálózatok üzemeltetői és a felszereléseket szállító gyártók között. Ő a három megoldás ötvözetét támogatná, de szerinte nem létezik egyetlen jó megoldás. Az viszont biztos, hogy a jelenlegi üzleti modell hosszú távon nem tartható.
"Mi megabájtokat árulunk, de senki sem tudja elképzelni, hogy pontosan mit is jelent egy megabájt. Adnunk kell neki egy érzelmi értéket; például, ha mindenkinek lehetővé tesszük, hogy a képernyőjén láthassa a családját, akkor már egy megabájtnak is érezhető értéke van. Akkor mindenki kész lenne mondjuk 10 centet fizetni ezért. Ilyen új szolgáltatásokat kell találnunk, amelyek elég vonzóak ahhoz, hogy pénzt lehessen keresni velük. Persze végeredményben mindenért a felhasználók fognak fizetni."
"Európában több száz milliárd eurót kell befektetnünk a nagy sávszélességű infrastruktúrák kiépítésébe. Különböző hálózatépítési modellek léteznek, Ausztrália például a függetlenségre épít, ott a kommunikációs rendszereket államosították. A vállalatok így szolgáltatásaik segítségével harcolnak egymással. Más országokban a piaci versenyt a politika támogatja, csak nagyon ritkán van együttműködés az állam és a gazdaság szereplői között. Van még egy olyan lehetőség is, hogy a telefontársaságok együttműködnek, például közösen használják egymás hálózatait. Tehát lehet miből választani."
"Európában túl nagy a konkurencia, a sok egykor monopolhelyzetben lévő konszernt mára privatizálták. Most segíteni kell nekik, például a felszabaduló mobil frekvenciák elosztásánál. Ehhez azonban egy támogatandó ár- és versenypolitika kell. Ma a felhasználók érdekei vannak a középpontban, ez pedig nem a minőségnek, hanem az alacsony áraknak kedvez. Nyilván mindenki olcsón szeretne netezni, de a jövő infrastruktúráinak felépítését is biztosítani kell."
"Fenomenális sikerek tanúi vagyunk. A Google, a Facebook és a többi internetes cég egyaránt azért lett sikeres, mert nagyon rövid időn belül megváltoztatták a világot és ezt az ügyfelek akarták. Az internetsemlegességről csak azért lehet ma vita, mert nincsenek meg a megfelelő adattovábbítási kapacitások. De ha bővítjük ezeket, akkor az internetsemlegesség többé nem lesz téma. Olyan új hálózatokat kell építenünk a videoforgalomnak, amelyek egyúttal interaktivitást is biztosítanak. Ekkor létrejön majd egy tudás alapú társadalom. Az orvos, aki a röntgenfelvételeket elemzi, már nem a szülővárosában fog ülni, hanem Indiában és mi online konzultálhatunk majd vele" - osztotta meg vízióját a társaság vezetője.
Verwaayen elmondta, hogy amikor 2008-ban belépett az Alcatel - Lucenthez még a cég kutatási büdzséjének háromnegyede, több mint kétmilliárd euró ment el a meglévő termékek kijavítására. Idén azonban ennek az összegnek a háromnegyedét már új technológiákra fordítják. A két vállalat a fúzió nélkül már rég nem létezne, de ettől még tény, hogy az összeolvadás nem sikerült túl jól. Azonban optimista, igaz a világválság megmutatta számára, hogy a gazdasági életben semmire sincs garancia. Ráadásul aki nem vigyáz, az 25 év múlva már sehol sem lesz. A piac szereplőinek mindig alkalmazkodniuk kell a változásokhoz.
A vezető nem igazán retten meg a nagy feladatoktól: az 1980-as években, mindössze 36 éves korában azzal bízták meg, hogy privatizálja a 30 000 alkalmazottat foglalkoztató PTT holland állami telefontársaságot. Hollandként korábban a British Telecom első embere volt, mostani feladata az Alcatel-Lucent vezetőjeként az információs sztrádák teljesítményének biztosítása. Az amerikai-francia multinak jelenleg közel 80 000 munkatársa van, közülük többen dolgoznak Indiában, mint Franciaországban. Mindez azonban Ben Verwaayent egyáltalán nem érdekli, mert szerinte nem ez a lényeg.
"Ma már használtam a Blackberry készülékemet, a telefonomat és a számítógépet. A fiamnak e-maileztem Indonéziába, míg az Amszterdamban tartózkodó lányommal chateltem. Ezután felmentem egy közösségi portálra és körlevelet írtam minden dolgozónak, majd e-mailekkel foglalkoztam és néhány személyes megbeszélésem is volt. Mi vagyunk a világ egyik legnagyobb vezetékes és mobil hálózati cége. Úgy is mondhatnám, hogy olyan munkát végzünk, ami ahhoz szükséges, hogy az internet működhessen. Ha valaki valamilyen kommunikációs eszközt tart a kezében, telefonál, szöveges vagy videoüzenetet küld, akkor mi biztosítjuk, hogy mindez zökkenőmentesen valósulhasson meg."
"Egyáltalán nem bánt, hogy mindenki a Google-ről vagy a Facebookról beszél és nem rólunk. Az életben különböző szerepek vannak. Mi az üzleti ügyfelekre összpontosítunk és gondoskodunk arról, hogy az emberek használhassák a kommunikációs hálózatokat. Nézzék meg a Facebookot: ott alapvetően kevés szöveg, de sok kép található. Eddig a szavak átvitelére építettünk hálózatokat. A kimondott szavak továbbítására készült a telefon, az írott szavakhoz a fax, majd az e-mail. De a felhasználók most már gyakran a fotóikkal és a videóikkal kommunikálnak. Technikai szempontból ez azt jelenti, hogy megugrik a hálózati kapacitás iránti igény, megnő a továbbított adatmennyiség. Persze ezért senki sem akar fizetni. Mindenki azt hiszi, hogy normális, hogy ugyanannyit fizetünk, mint korábban. Az árakat a jövőben mindenképpen másképp fogják kiszámolni, mint most" - jelentette ki Ben Verwaayen.
A szakember hozzátette: az még nem dőlt el, hogy kik fizetik meg a magasabb adatforgalom költségeit. A lehetséges jelöltek vagy az internetes cégek, mint a Google és társai, vagy pedig a felhasználók. De van egy harmadik lehetőség is: a reklámokból befolyó bevételeket elosztják az internetes cégek, a hálózatok üzemeltetői és a felszereléseket szállító gyártók között. Ő a három megoldás ötvözetét támogatná, de szerinte nem létezik egyetlen jó megoldás. Az viszont biztos, hogy a jelenlegi üzleti modell hosszú távon nem tartható.
"Mi megabájtokat árulunk, de senki sem tudja elképzelni, hogy pontosan mit is jelent egy megabájt. Adnunk kell neki egy érzelmi értéket; például, ha mindenkinek lehetővé tesszük, hogy a képernyőjén láthassa a családját, akkor már egy megabájtnak is érezhető értéke van. Akkor mindenki kész lenne mondjuk 10 centet fizetni ezért. Ilyen új szolgáltatásokat kell találnunk, amelyek elég vonzóak ahhoz, hogy pénzt lehessen keresni velük. Persze végeredményben mindenért a felhasználók fognak fizetni."
"Európában több száz milliárd eurót kell befektetnünk a nagy sávszélességű infrastruktúrák kiépítésébe. Különböző hálózatépítési modellek léteznek, Ausztrália például a függetlenségre épít, ott a kommunikációs rendszereket államosították. A vállalatok így szolgáltatásaik segítségével harcolnak egymással. Más országokban a piaci versenyt a politika támogatja, csak nagyon ritkán van együttműködés az állam és a gazdaság szereplői között. Van még egy olyan lehetőség is, hogy a telefontársaságok együttműködnek, például közösen használják egymás hálózatait. Tehát lehet miből választani."
"Európában túl nagy a konkurencia, a sok egykor monopolhelyzetben lévő konszernt mára privatizálták. Most segíteni kell nekik, például a felszabaduló mobil frekvenciák elosztásánál. Ehhez azonban egy támogatandó ár- és versenypolitika kell. Ma a felhasználók érdekei vannak a középpontban, ez pedig nem a minőségnek, hanem az alacsony áraknak kedvez. Nyilván mindenki olcsón szeretne netezni, de a jövő infrastruktúráinak felépítését is biztosítani kell."
"Fenomenális sikerek tanúi vagyunk. A Google, a Facebook és a többi internetes cég egyaránt azért lett sikeres, mert nagyon rövid időn belül megváltoztatták a világot és ezt az ügyfelek akarták. Az internetsemlegességről csak azért lehet ma vita, mert nincsenek meg a megfelelő adattovábbítási kapacitások. De ha bővítjük ezeket, akkor az internetsemlegesség többé nem lesz téma. Olyan új hálózatokat kell építenünk a videoforgalomnak, amelyek egyúttal interaktivitást is biztosítanak. Ekkor létrejön majd egy tudás alapú társadalom. Az orvos, aki a röntgenfelvételeket elemzi, már nem a szülővárosában fog ülni, hanem Indiában és mi online konzultálhatunk majd vele" - osztotta meg vízióját a társaság vezetője.
Verwaayen elmondta, hogy amikor 2008-ban belépett az Alcatel - Lucenthez még a cég kutatási büdzséjének háromnegyede, több mint kétmilliárd euró ment el a meglévő termékek kijavítására. Idén azonban ennek az összegnek a háromnegyedét már új technológiákra fordítják. A két vállalat a fúzió nélkül már rég nem létezne, de ettől még tény, hogy az összeolvadás nem sikerült túl jól. Azonban optimista, igaz a világválság megmutatta számára, hogy a gazdasági életben semmire sincs garancia. Ráadásul aki nem vigyáz, az 25 év múlva már sehol sem lesz. A piac szereplőinek mindig alkalmazkodniuk kell a változásokhoz.
