Hunter
Milyen irányba viszik a gépek a hadviselést?
Az intelligens gépek már jelenleg is nagy szerepet játszanak a modern hadviselésben, az Egyesült Államok Hadserege és alvállalkozói azonban jelentősen növelni szeretnék a számukat, mondván a háború sokkal biztonságosabb, ha csak robotok harcolnak.
Az új robotokat egyre szélesebb körű feladatok ellátására tervezik, az orvlövészek leszedésétől a fáradtságot nem ismerő őrszolgálaton át a kémkedésig. Az emberhez jelenleg egyáltalán nem hasonlító robotok és a szinte hangtalanul repülő drónok szinte bármilyen felszerelést kaphatnak, legyen az kamera, gépfegyver vagy gránátvető. Az amerikai hadsereg "Robotics Rodeo" elnevezésű eseményén felvonult gépek többsége távirányítású. A katonák a tűzvonalon kívülről vezérelhetik a robotokat, amik azon túl, hogy átvállalják az emberektől a kockázatot, digitális szemeikkel a legkisebb mozgást is automatikusan észlelik és jelzik, emellett pedig akármilyen szituációba kerüljenek is, nem esnek pánikba.
"A fegyveres robotok mellett szól, hogy képesek másodikként lőni" - nyilatkozott Joseph W. Dyer nyugalmazott altengernagy, az egyik katonai robotgyártó, az iRobot operációs vezetője. Ha valakinek ismerős a cégnév ne csodálkozzon, bizony az ő termékük a jól ismert Roomba takarítórobot is. Dyer szerint amikor egy robot szétnéz egy harcmezőn, irányítójának jóval több ideje van a terep felmérésére, mintha saját maga álldogálna vagy hasalna ott, ami ártatlanok életét mentheti meg.
Ennek ellenére az elv, mely szerint egy nap kerekeken gördülő vagy lábakon masírozó robotok felváltják vagy kiegészítik a katonákat, egyre hevesebb vitákat vált ki. A kritikusok szerint mivel robotok alkalmazásával az emberekre közvetlenül igen kis kockázat hárul, a robotharcosok háttérbe szorítják a hadviselés gátjait, köztük az áldozatoktól való félelmet, egy új műszaki fegyverkezési versenyt indítva el. "Az automatizálás növelésével a háborúk könnyen, és kis költséggel kirobbanthatóvá válnak" - jövendöli Wendell Wallach, a Yale Egyetem bioetikai központjának tudósa. Ez növeli a civilek veszélyeztetését, a technika ugyanis számos kihívással küzd a harcoló felek és az ártatlan polgárok megkülönböztetése terén.
A megkülönböztetés még a helyszínen harcoló embereknek sem egyszerű, nemhogy egy monitor elől a távolból, érvel Wallach. A problémát a Predator repülőgép mélyítette el, ami célpontjait a földi katonák segítségével találja meg, azonban az Egyesült Államokból irányítják. A pilóta nélküli gép Irakban és Afganisztánban is több civil halálát okozta közvetett pusztítás vagy hibás azonosítás eredményeként, amivel a Predator nemzetközi ellenállást váltott ki, és az eseteket háborús bűnnek kiáltották ki.
Nem mindenki ért azonban egyet Wallach eszmefuttatásával, ami a hadsereg stratégáitól és tisztjeitől, valamint a fegyver gyártóktól nem is olyan nagy meglepetés, az viszont érdekes, hogy több emberi jogi aktivista is támogatja a robotharcosokat. "Sokan félnek a mesterséges intelligenciától" - mondta dr. John Arquilla, Haditengerészet Információ Operációs Központjának vezetője. "Bármikor szembeállítanám a mesterséges intelligenciánkat az emberivel, és hajlandó vagyok kijelenteni, hogy az MI több figyelmet szentel a hadviselés szabályainak és kevesebb etikai hibát vét, mint egy humán haderő."
Arquilla érvelése szerint egy szoftver irányította fegyverrendszer nem cselekszik dühből, vagy rossz szándékból, egyes esetekben jobb döntéseket is hoz a harctéren, mint az emberek. "Többen úgy gondolják, hogy az emberek és az intelligens gépek vegyítésével érhetnének el a jövő megfelelő szervezeti struktúráját. Szerintünk ez a kulcs, amivel a kezünkben tarthatjuk a 21. század katonai eseményeit."
Az automatizálás rendkívül fontos szerepet tölt be az amerikai hadviselésben. Irakban és Afganisztánban a pilóta nélküli repülőgépek - mint a már említett Predator, valamint a Reaper, Raven vagy a Global Hawk - számtalan repülési órát vett át az emberektől. Ezen felül a hadsereg rutinszerűen alkalmaz több, mint 6000 távirányítású robotot, melyek sok más feladat ellátása mellett a jelenlegi hadszínterek egyik leghatékonyabb fegyvere, az összeeszkábált robbanó eszközök hatástalanításában játszanak nagy szerepet.
Ron Arkin a Georgia Tech robotszakértője, a kormány által finanszírozott kutató szerint az automatizált hadviselés felé való elmozdulás csupán egy gyorsan múló stratégiai előny az USA számára. 56 nemzet fejleszt robotfegyvereket, miközben az egész terület etikai rendezésre vár. Múlt hónapban Németországban tárgyalt egy mesterséges intelligencia kutatókat, fegyverkezéskorlátozási szakértőket, emberi jogi aktivistákat és kormányzati tisztviselőket tömörítő nemzetközi csoport a távirányítású és automatizált fegyverek fejlesztésének és alkalmazásának korlátozásáról. A Nemzetközi Robot Fegyverkezés Szabályozási Bizottság nevet viselő csoport gyakorlatilag ugyanazokat a következtetést vonta le, amit Wallach, vagyis az automatizált rendszerek felgyorsítják a hadviselést, aláaknázva a felelős emberi döntéshozatalt. "A hadviselés robotizálásának a rövidtávú előnyeit nagy valószínűséggel ellensúlyozni fogják a hosszútávú következmények" - szólalt meg újra Wallach.
A viták mellett azonban a fejlesztések is folynak. 2001-ben a Pentagon a kongresszus jóváhagyásával azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2015-ig a földi harckocsik egyharmadát távvezérlésűvé teszik. Ez jelenleg nem tűnik valós célnak, azonban több jelentős lépést is tettek ebbe az irányba. Ilyen például a Lockheed Martin járműve, ami 450 kilogrammnyi felszerelést tud szállítani és automatikusan követi az adott szakaszt. Ezt a gépet jövő év elején próbálják ki Afganisztánban. Egy másik fejlesztés, ami hasonló célt szolgál, a Boston Dynamics lépegető robotja. Ez a tervek szerint 2012-ben készül el, 180 kilogrammot tud cipelni és szintén automatikusan követi a katonákat. A négylábú modelleknek döbbenetes egyensúlyérzékük van, remekül másszák meg az emelkedőket és a jégen is elboldogulnak. A robot "fejébe" szenzorokat ültettek, így a kutyaszerű test egy rovarra emlékeztető fejjel párosul, elég bizarr külsőt adva a gépnek.
Az USA jól halad a mikro-robotok terén is, melyeket rajokban alkalmazva felderítő feladatot láthatnak el. A távirányítós autó méretű mobil egységeket az ausztrál hadsereggel közösen tesztelték novemberben. Elméleti síkon létezik egy tengeralatti robotrendszer is, amit a Haditengerészet egyik számítógép tudósa dolgozott ki. A rendszer egy csapat delfin intelligens vezérelését látná el. A vízi emlősök víz alatti aknákat derítenének fel, megvédve a hajókat és kikötőket, mivel egyetlen ilyen robbanószerkezet is hatalmas katasztrófát okozhat például egy olajszállító hajó esetében, amivel számolni kell egy esetleges Irán elleni konfliktusban.
A fenti programok mind az önrendelkezésű rendszerek fejlesztésének újjáéledését jelzik, melyek felett eddig olyan költséges kudarcok tornyosultak, mint a hadsereg legambiciózusabb programjának leállítása 2009-ben. Ez az egykor több, mint 300 milliárd dollárra becsült program az emberi és a robotjárműveket kapcsolta volna össze egy futurisztikus információs rendszerrel. Egyértelmű tehát az elmozdulás a kisebb, egyszerűbb és olcsóbb rendszerek fejlesztése felé. A támogatók szerint törekvésük kevesebb civil áldozatot eredményez majd. A Predatort például kisebb, könnyebb fegyverekkel szerelték fel a megszokott Hellfire rakéták helyett, melyeknek kisebb a pusztítási sugaruk is. A technológusok továbbra is a katonák életének megóvásával érvelnek.
A szkeptikusokban azonban egy kérdés motoszkál igazán: mi történik, ha egyidejűleg kiveszik az emberek kezéből a döntéshozást és a lőfegyvereket, és azt gépeknek, szoftvereknek adják át? "Amennyiben a döntést egy emberi lény hozza, aki látja a célpontot, üljön az a helyszínen egy tankban, vagy mérföldekkel távolabb egy vezérlőpult előtt, még mindig ott van a tolerancia" - mondta Tom Malinowski, a Human Rights Watch emberi jogi szervezet igazgatója. "Mi történik, ha automatizáljuk a döntést? A támogatók szerint rendszerük mindenképpen a győzelemre orientálódik, ami engem nem nyugtat meg."
Az új robotokat egyre szélesebb körű feladatok ellátására tervezik, az orvlövészek leszedésétől a fáradtságot nem ismerő őrszolgálaton át a kémkedésig. Az emberhez jelenleg egyáltalán nem hasonlító robotok és a szinte hangtalanul repülő drónok szinte bármilyen felszerelést kaphatnak, legyen az kamera, gépfegyver vagy gránátvető. Az amerikai hadsereg "Robotics Rodeo" elnevezésű eseményén felvonult gépek többsége távirányítású. A katonák a tűzvonalon kívülről vezérelhetik a robotokat, amik azon túl, hogy átvállalják az emberektől a kockázatot, digitális szemeikkel a legkisebb mozgást is automatikusan észlelik és jelzik, emellett pedig akármilyen szituációba kerüljenek is, nem esnek pánikba.
"A fegyveres robotok mellett szól, hogy képesek másodikként lőni" - nyilatkozott Joseph W. Dyer nyugalmazott altengernagy, az egyik katonai robotgyártó, az iRobot operációs vezetője. Ha valakinek ismerős a cégnév ne csodálkozzon, bizony az ő termékük a jól ismert Roomba takarítórobot is. Dyer szerint amikor egy robot szétnéz egy harcmezőn, irányítójának jóval több ideje van a terep felmérésére, mintha saját maga álldogálna vagy hasalna ott, ami ártatlanok életét mentheti meg.
Ennek ellenére az elv, mely szerint egy nap kerekeken gördülő vagy lábakon masírozó robotok felváltják vagy kiegészítik a katonákat, egyre hevesebb vitákat vált ki. A kritikusok szerint mivel robotok alkalmazásával az emberekre közvetlenül igen kis kockázat hárul, a robotharcosok háttérbe szorítják a hadviselés gátjait, köztük az áldozatoktól való félelmet, egy új műszaki fegyverkezési versenyt indítva el. "Az automatizálás növelésével a háborúk könnyen, és kis költséggel kirobbanthatóvá válnak" - jövendöli Wendell Wallach, a Yale Egyetem bioetikai központjának tudósa. Ez növeli a civilek veszélyeztetését, a technika ugyanis számos kihívással küzd a harcoló felek és az ártatlan polgárok megkülönböztetése terén.
A megkülönböztetés még a helyszínen harcoló embereknek sem egyszerű, nemhogy egy monitor elől a távolból, érvel Wallach. A problémát a Predator repülőgép mélyítette el, ami célpontjait a földi katonák segítségével találja meg, azonban az Egyesült Államokból irányítják. A pilóta nélküli gép Irakban és Afganisztánban is több civil halálát okozta közvetett pusztítás vagy hibás azonosítás eredményeként, amivel a Predator nemzetközi ellenállást váltott ki, és az eseteket háborús bűnnek kiáltották ki.
Nem mindenki ért azonban egyet Wallach eszmefuttatásával, ami a hadsereg stratégáitól és tisztjeitől, valamint a fegyver gyártóktól nem is olyan nagy meglepetés, az viszont érdekes, hogy több emberi jogi aktivista is támogatja a robotharcosokat. "Sokan félnek a mesterséges intelligenciától" - mondta dr. John Arquilla, Haditengerészet Információ Operációs Központjának vezetője. "Bármikor szembeállítanám a mesterséges intelligenciánkat az emberivel, és hajlandó vagyok kijelenteni, hogy az MI több figyelmet szentel a hadviselés szabályainak és kevesebb etikai hibát vét, mint egy humán haderő."
Arquilla érvelése szerint egy szoftver irányította fegyverrendszer nem cselekszik dühből, vagy rossz szándékból, egyes esetekben jobb döntéseket is hoz a harctéren, mint az emberek. "Többen úgy gondolják, hogy az emberek és az intelligens gépek vegyítésével érhetnének el a jövő megfelelő szervezeti struktúráját. Szerintünk ez a kulcs, amivel a kezünkben tarthatjuk a 21. század katonai eseményeit."
Az automatizálás rendkívül fontos szerepet tölt be az amerikai hadviselésben. Irakban és Afganisztánban a pilóta nélküli repülőgépek - mint a már említett Predator, valamint a Reaper, Raven vagy a Global Hawk - számtalan repülési órát vett át az emberektől. Ezen felül a hadsereg rutinszerűen alkalmaz több, mint 6000 távirányítású robotot, melyek sok más feladat ellátása mellett a jelenlegi hadszínterek egyik leghatékonyabb fegyvere, az összeeszkábált robbanó eszközök hatástalanításában játszanak nagy szerepet. Ron Arkin a Georgia Tech robotszakértője, a kormány által finanszírozott kutató szerint az automatizált hadviselés felé való elmozdulás csupán egy gyorsan múló stratégiai előny az USA számára. 56 nemzet fejleszt robotfegyvereket, miközben az egész terület etikai rendezésre vár. Múlt hónapban Németországban tárgyalt egy mesterséges intelligencia kutatókat, fegyverkezéskorlátozási szakértőket, emberi jogi aktivistákat és kormányzati tisztviselőket tömörítő nemzetközi csoport a távirányítású és automatizált fegyverek fejlesztésének és alkalmazásának korlátozásáról. A Nemzetközi Robot Fegyverkezés Szabályozási Bizottság nevet viselő csoport gyakorlatilag ugyanazokat a következtetést vonta le, amit Wallach, vagyis az automatizált rendszerek felgyorsítják a hadviselést, aláaknázva a felelős emberi döntéshozatalt. "A hadviselés robotizálásának a rövidtávú előnyeit nagy valószínűséggel ellensúlyozni fogják a hosszútávú következmények" - szólalt meg újra Wallach.
A viták mellett azonban a fejlesztések is folynak. 2001-ben a Pentagon a kongresszus jóváhagyásával azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2015-ig a földi harckocsik egyharmadát távvezérlésűvé teszik. Ez jelenleg nem tűnik valós célnak, azonban több jelentős lépést is tettek ebbe az irányba. Ilyen például a Lockheed Martin járműve, ami 450 kilogrammnyi felszerelést tud szállítani és automatikusan követi az adott szakaszt. Ezt a gépet jövő év elején próbálják ki Afganisztánban. Egy másik fejlesztés, ami hasonló célt szolgál, a Boston Dynamics lépegető robotja. Ez a tervek szerint 2012-ben készül el, 180 kilogrammot tud cipelni és szintén automatikusan követi a katonákat. A négylábú modelleknek döbbenetes egyensúlyérzékük van, remekül másszák meg az emelkedőket és a jégen is elboldogulnak. A robot "fejébe" szenzorokat ültettek, így a kutyaszerű test egy rovarra emlékeztető fejjel párosul, elég bizarr külsőt adva a gépnek.
Az USA jól halad a mikro-robotok terén is, melyeket rajokban alkalmazva felderítő feladatot láthatnak el. A távirányítós autó méretű mobil egységeket az ausztrál hadsereggel közösen tesztelték novemberben. Elméleti síkon létezik egy tengeralatti robotrendszer is, amit a Haditengerészet egyik számítógép tudósa dolgozott ki. A rendszer egy csapat delfin intelligens vezérelését látná el. A vízi emlősök víz alatti aknákat derítenének fel, megvédve a hajókat és kikötőket, mivel egyetlen ilyen robbanószerkezet is hatalmas katasztrófát okozhat például egy olajszállító hajó esetében, amivel számolni kell egy esetleges Irán elleni konfliktusban.
A fenti programok mind az önrendelkezésű rendszerek fejlesztésének újjáéledését jelzik, melyek felett eddig olyan költséges kudarcok tornyosultak, mint a hadsereg legambiciózusabb programjának leállítása 2009-ben. Ez az egykor több, mint 300 milliárd dollárra becsült program az emberi és a robotjárműveket kapcsolta volna össze egy futurisztikus információs rendszerrel. Egyértelmű tehát az elmozdulás a kisebb, egyszerűbb és olcsóbb rendszerek fejlesztése felé. A támogatók szerint törekvésük kevesebb civil áldozatot eredményez majd. A Predatort például kisebb, könnyebb fegyverekkel szerelték fel a megszokott Hellfire rakéták helyett, melyeknek kisebb a pusztítási sugaruk is. A technológusok továbbra is a katonák életének megóvásával érvelnek.A szkeptikusokban azonban egy kérdés motoszkál igazán: mi történik, ha egyidejűleg kiveszik az emberek kezéből a döntéshozást és a lőfegyvereket, és azt gépeknek, szoftvereknek adják át? "Amennyiben a döntést egy emberi lény hozza, aki látja a célpontot, üljön az a helyszínen egy tankban, vagy mérföldekkel távolabb egy vezérlőpult előtt, még mindig ott van a tolerancia" - mondta Tom Malinowski, a Human Rights Watch emberi jogi szervezet igazgatója. "Mi történik, ha automatizáljuk a döntést? A támogatók szerint rendszerük mindenképpen a győzelemre orientálódik, ami engem nem nyugtat meg."
