Berta Sándor
Évente 40 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik
Hamarosan komoly egészségügyi kockázati tényezővé válhat a fejlődő országokban az odaszállított elektronikai hulladék - derült ki az ENSZ Környezetvédelmi programjának (UNEP) legújabb jelentéséből.
Évente világszerte 40 millió tonna mobiltelefon, laptop, nyomtató, televízió, zene- és CD-lejátszó, digitális kamera és más elektronikai eszköz kerül a szemétdombokra. Mivel sok országban nincs megfelelően szabályozva az elektronikai hulladékok újrahasznosítása, feldolgozása, illetve tárolása, ezért ezek a berendezések gyakran afrikai és ázsiai államokban kötnek ki. A Bali szigetén rendezett ENSZ-konferencia résztvevői éppen ezért azt követelték, hogy a fejlődő országok mielőbb hozzanak az elektronikai hulladékok tárolásáról és újrahasznosításáról szóló jogszabályokat és azokat tartassák is be a helyiekkel.
A probléma súlyosságára jellemző, hogy csak az Egyesült Államok évente 3 millió, míg Kína évente 2,3 millió elektronikai hulladékot termel. Az UNEP becslései szerint azonban ez csak a kezdet: 2020-ra Kínában a 2007-es szint hétszeresére, míg Indiában a 18-szorosára nőhet az eldobott mobilok száma. A kimustrált számítógépek esetében sem jobb a helyzet. Indiában a 2007-es értéknél ötször, míg Kínában négyszer több PC-t dobhatnak ki 2020-ra az emberek. Az afrikai államok mellett Kína a gazdagabb országok egyik fő elektronikai hulladék lerakóhelye. Gyakran előfordul, hogy a konténerekben hajókon beérkező szállítmányokat egyszerűen elégetik, aminek köszönhetően mérges gázok szabadulnak ki.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
"Nem csak Kínának kell szembenéznie ezekkel az új kihívásokkal. Indiát, Brazíliát, Mexikót és más államokat is fenyegetnek az ebből származó egészségügyi problémák és a környezetszennyezés. A megfelelő újrafeldolgozás munkahelyeket teremthet, csökkentheti a káros anyag-kibocsátást, ráadásul az országok értékes nyersanyagokhoz (arany, ezüst, palládium és réz) juthatnak" - jelentette ki Achim Steiner, az UNEP ügyvezető igazgatója, aki egyben az ENSZ főtitkár-helyettese is.
A Greenpeace 2008-as tanulmánya szerint az európai elektronikai hulladékot szállító hajók napjainkban már nem ázsiai országokba, hanem elsősorban Ghánában teszik partra a konténereiket.
Évente világszerte 40 millió tonna mobiltelefon, laptop, nyomtató, televízió, zene- és CD-lejátszó, digitális kamera és más elektronikai eszköz kerül a szemétdombokra. Mivel sok országban nincs megfelelően szabályozva az elektronikai hulladékok újrahasznosítása, feldolgozása, illetve tárolása, ezért ezek a berendezések gyakran afrikai és ázsiai államokban kötnek ki. A Bali szigetén rendezett ENSZ-konferencia résztvevői éppen ezért azt követelték, hogy a fejlődő országok mielőbb hozzanak az elektronikai hulladékok tárolásáról és újrahasznosításáról szóló jogszabályokat és azokat tartassák is be a helyiekkel.
A probléma súlyosságára jellemző, hogy csak az Egyesült Államok évente 3 millió, míg Kína évente 2,3 millió elektronikai hulladékot termel. Az UNEP becslései szerint azonban ez csak a kezdet: 2020-ra Kínában a 2007-es szint hétszeresére, míg Indiában a 18-szorosára nőhet az eldobott mobilok száma. A kimustrált számítógépek esetében sem jobb a helyzet. Indiában a 2007-es értéknél ötször, míg Kínában négyszer több PC-t dobhatnak ki 2020-ra az emberek. Az afrikai államok mellett Kína a gazdagabb országok egyik fő elektronikai hulladék lerakóhelye. Gyakran előfordul, hogy a konténerekben hajókon beérkező szállítmányokat egyszerűen elégetik, aminek köszönhetően mérges gázok szabadulnak ki.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
"Nem csak Kínának kell szembenéznie ezekkel az új kihívásokkal. Indiát, Brazíliát, Mexikót és más államokat is fenyegetnek az ebből származó egészségügyi problémák és a környezetszennyezés. A megfelelő újrafeldolgozás munkahelyeket teremthet, csökkentheti a káros anyag-kibocsátást, ráadásul az országok értékes nyersanyagokhoz (arany, ezüst, palládium és réz) juthatnak" - jelentette ki Achim Steiner, az UNEP ügyvezető igazgatója, aki egyben az ENSZ főtitkár-helyettese is.
A Greenpeace 2008-as tanulmánya szerint az európai elektronikai hulladékot szállító hajók napjainkban már nem ázsiai országokba, hanem elsősorban Ghánában teszik partra a konténereiket.
