Október 23-a ezen túl nem csak a magyar történelem emlékezetes dátuma, hanem a fájlcserélő társadalom is sokáig fog emlékezni erre a dátumra, ugyanis közel egy héttel ezelőtt ezen a napon fejezték le a zenei warez világát a zenei torrentoldalak elitklubjának, az Oink!-nak a bezárásával.

Azok kedvéért, akik esetleg nem tudják, hogy mi volt az Oink! vagy mik is azok a Bittorrent lapok, lássunk egy kis áttekintést. Manapság az egyik legelterjedtebb fájlcserélő rendszer a Bittorrent, melyet egy Bram Cohen nevű fiatalember hívott életre 2001-ben. Azóta többezer úgynevezett tracker szájt jött létre, ahol különböző szabályok és tematikák szerint gyűjtve találhatóak meg a torrent fájlok, melyeket vagy dedikált feltöltők vagy bizonyos helyeken bármelyik felhasználó regisztrálhat a rendszerbe. A feltöltött torrent fájl gyakorlatilag egy hivatkozás, amiben nincs semmilyen jogsértő tartalom. Maguk a fájlok a felhasználók gépein vannak eltárolva, melyeket apró darabokban, szeletekben juttatnak el egymás gépeire. Ha valaki letölti a torrent fájlt a gépére, akkor egy kliens program segítségével ezekhez a szeletekhez hozzájut a többi felhasználótól, akiknek az adott anyag megvan.

Az Oink! ebben a rendszerben valóban egy egyedülálló hely volt, hiszen 180 000 felhasználója mellett körülbelül ugyanennyi torrent is elérhető volt. Ez azt jelenti, hogy nagyságrendileg százezernyi album, maxi, remix stb. volt megtalálható náluk mp3-tömörítéssel és veszteségmentes FLAC formátumban is. A szabályok szigorúak voltak, odafigyeltek, hogy ne legyen fent kétszer ugyanaz.


Csakis kifogástalan minőségű zenék mehettek, mindegyikhez részletes leírást illett mellékelni. Sőt, Firefox alá létezett olyan addon, aminek segítségével egy torrent leírására klikkelve azonnal betöltődött egy MySpace és egy Last.fm lejátszó, ahol bele is lehetett hallgatni a zenébe, megjelentek az előadóról képek, a hasonló előadók listája és egyéb nyalánkságok. Az Oink! szájton minden felhasználó lehetett egyben feltöltő is, amennyiben képes volt betartani a feltöltés szabályait. Éppen ezért nem meglepő, hogy szinte bármilyen zenét pillanatok alatt meg lehetett találni és letölteni, legyen az toplistás Britney Spears, magyar Anima Sound System, vagy éppen chilei népzene.

A kiadóknak és a jogvédőknek természetesen régóta szálka volt a szemében az Oink!, hiszen túl jól működött, túl jól szervezett, túl tökéletes volt és túl sokan fértek hozzá. Annak ellenére, hogy ilyen torrent fájlokat akár a Google segítségével is meg lehet lelni, akár a teljesen szabadon, meghívó nélkül is elérhető The Pirate Bayről is el lehet érni, mégis főellenséggé vált a szájt.

Egy valószínűleg hosszan tartó nyomozás eredményeképp egy ködös reggelen a brit rendőrség, az Interpollal kézenfogva meglátogatta Alan Ellist - más néven Mr. Oinkot - middlesbrough-i otthonában, aki boxeralsóban nyitott ajtót, majd pár perc múlva már bilincsben távozott. Ezt követően a hatóságok lefoglaltak minden számítástechnikai eszközt a lakásból (ha minden igaz, akkor egy Xbox360-at is), illetve az úriember édesapját is elővették (és a munkahelyi laptopját is lefoglalták). Ami a közösség számára az első érezhető jel volt a fekete kedden, hogy egy órával később a Hollandiában futó szervert is lefoglalták. Az Oink! szervere egyébként olyan neves oldalakkal osztozott a szerverfarmon, mint a The Pirate Bay torrentkereső vagy éppen az Nforce.nl, ami a warezkiadások legelismertebb katalógusa (letölteni nem lehet innen).


Alan Ellist ugyan elengedték a néhány órás kihallgatás után, de a munkahelyéről (IT-konzultáns volt egy cégnél) azonnal elbocsátották. A kihallgatásról annyit árult el, hogy a rendőrök teljesen hozzá nem értők voltak, fogalmuk sem volt az egész internetes világról, sem a fájlmegosztásról, így pedig nehéz volt velük zöld ágra vergődni. Mr. Oink nem érezte, hogy neki kellene megtanítania a rendőröket a számítástechnika rejtelmeire, így a kihallgatás valószínűleg nem lehetett valami sikeres. Mivel vádat emelni ellene nem tudtak, ezért még aznap kiengedték, de a lefoglalt gépeket vizsgálják.

Tény, hogy túl sok jogsértő tartalmat nem lelnek majd rajta, s ahogy nyilatkozta is egy brit lapban, ha ellene vádat emelnek, akkor támadják meg a Google-t is, hiszen mindkettő linkeket ad illegális tartalmakhoz. Gyakorlati veszélyben szerencsére a felhasználók nincsenek, hiszen nincs az a bűnüldözési szerv, amely képes lenne a világ kb. 100 országában 180 000 ember után nyomozni. Akik fizettek adományt az oldalnak nekik esetleg van izgulni valójuk, ha nagyobb összegről van szó, illetve azoknak, akik megjelenés előtt tettek fel valamilyen albumot. A jogvédők szerint legalább 60 ilyen albumról van tudomásuk. Az Oink! története a brit szigeten azonnal reflektorfénybe került, hiszen a BBC egy egész szpotot szentelt neki, végigkövették a letartóztatást és néhány nagy tudású embert is megszólaltattak, később pedig a The Telegraph közölt egy kétes minőségű cikket az esetről. Ami nem igaz: nem kellett pénzt fizetni a letöltésekért, viszont a szerverfenntartási költségek fedezésére lehetett adományozni pénzt. Többnyire néhány ezer forintnyi adományokra kell gondolni.

A cafepress.comon kapható bögrék és pólók sem jelentettek extra bevételt, hiszen a minimum áron kínálták őket, ebből sem gazdagodott meg Alan Ellis. A híradásokban említették, hogy az oldalon keresztül napi 5 millió dalt cseréltek ki, ami Mr. Oink szerint azért nem igaz, mert az oldalon keresztül egy zeneszám sem utazott, másrészt a felhasználók közti transzfer nem volt limitálva, ezért mérve sem, így a szám egy hasraütéses becslés lehet csak.

Az első napi sokk után a következő napok történései igen érdekesek voltak. A szerverlefoglalással együtt a legutoljára használt http://oink.cd domént is lefoglalták és egy üzenetet helyeztek el rajta, miszerint a nyomozás folyik, és ránéznek a felhasználókra és a feltöltőkre is. Néhány nappal később a doménnév visszakerült jogos tulajdonosához, aki némi iróniával Waffle receptek tárházaként aposztrofálta oldalát, illetve egy Google kereső linket helyezett el, ahol az emberek választ kaphatnak arra, hogy mit használjanak ezen túl Oink! helyett.


A probléma gyakorlatilag már az első napon előkerült és számos reakció született rá. Sajnos néhányan nyerészkedni próbálnak a hype-ból és ál-Oink oldalakat indítanak azzal az ígérettel, hogy hamarosan beindul. Volt olyan is, aki azzal hitegette a látogatókat, hogy Alan Ellis jogi képviseletére gyűjt és lehet adakozni, amit páran meg is tettek minden bizonnyal, mert a számláló már aznap 1500 dolláron állt.

A másik reakció a többi zenei torrent oldaltól érkezett. A Pirate Bay is megmozdult az ügyért, de voltak olyan zárt torrent szájtok, amik megnyitották kapuikat a kétségbeesett zenebolondok előtt, sőt a korábbi csak dedikált feltöltős módszer helyett bárkinek lehetősége lett torrenteket regisztrálni. Az említett szerver szinte egy nap alatt összeomlott a gyorsan beömlő volt Oink!-felhasználók és hozzájuk csapódó érdeklődők áradatától, de erre a hétre már újabb, nagyobb szervert ígértek. Több más oldal is várja egyébként a menekülteket, de azért azt látni kell, hogy az Oink! nemcsak a bőséges és kifinomult kínálatával, hanem a jól kiegyensúlyozott szabályaival vált a legjobbá, így hiába megy át a tömeg másik oldalakra, sok időnek kell ott eltelnie a hasonló szint eléréséig.

Ugyanakkor az Oink! jövője sem veszett fejsze nyele, bár Alan nem kommentálta, hogy van-e birtokában még backup (mentés az oldal adatbázisáról), sem arról nem tudott beszélni, hogy legalább a fórum újraindul-e a közösség miatt. Annyi biztos, hogy december körül lesz az első bírósági meghallgatás, illetve az is, hogy ezek a felhasználók, akik "éhen" maradtak napokon-heteken belül megtalálják a módját, hogyan elégítsék ki zenei igényeiket.