Dojcsák Dániel
Szánalmas fájlcserélők és jogvédők: Ovis vita a közgázon
Március 26-án este a Corvinus Egyetem egyik előadójában érdekes asztaltársaságot hívtak össze, vitázni, beszélgetni a fájlcserélő rendszerekkel kapcsolatban. Ki gondolta volna, hogy a kiadók, a Mahasz, Artisjus, T-Online, ASVA kompánia nem fogja megtalálni a közös hangot egy fájlcserélő szerver üzemeltetőjével, egy lelkes warez-védő ügyvéddel és valami jóllakott óvodás kinézetű szabadságharcossal. Aki vidám idézeteket szeretne olvasgatni a témában, olvasson tovább.
A fájlcserélés az elmúlt években a kiadók és a jogvédők démon szavává vált. Korábban CD másolásnak, még korábban pedig kazetta kalózkodásnak nevezték azt a jelenséget, amikor jogvédett alkotásokat - legyen az film, zene vagy program - a jónép magáénak érezve megosztja egymást közt ingyen vagy pénzért, de természetesen anélkül, hogy a szerző/jogtulajdonos véleményét erről kikérte volna.
Tény 1: A szerzői jog által védett termékek jogtalan használata nem egy jó dolog. Tehát ne verje senki a mellét rá, hogy ő warezkirály.
Tény 2: A nagy kiadóvállalatok felett eljárt az idő, sőt egyesek szerint már nem is léteznek, csak látszólag. Pénzt szeretnének kaszálni, de már rég nem vállalják a felelősséget.
A beszélgetés szó talán túlzás az esti program leírására, inkább különböző általános kérdésekre mondta el mindenki a saját jól betanult versét. Később persze voltak konfliktusok, mókás pillanatok, de ahhoz képest, hogy hány jogász, közgazdász és egyéb tanult ember ült az asztalnál, mégis úgy tűnt, mintha kilenc óvodás gyerek összeveszett volna azon, hogy a matchboxot lehet-e homokban tolni vagy sem. Az egyetlen értelmes megnyilvánulásokat produkáló ember Pierrot volt, illetve az EMI kiadójának képviselője sem mondott veszélyes dolgokat. Az eseményről való tudósításnak azon módját választottam, hogy feljegyeztem a legfrappánsabb mondatokat a résztvevőktől, amire biztosan nem lesznek később büszkék.
Nagy Dániel (Elite Defense)
Egy igazi hobbi-forradalmár. Nem törődik a valósággal, mert szívvel-lélekkel hisz abban, hogy amit tesz, az helyes, a többiek meg most jöttek a falvédőről. Mondatainak nagy része a közönségből kedélyes nevetést csalt elő, de sokan érezhették úgy, hogy méltatlan egy ilyen emberrel reprezentálni a letöltő társadalmat.
"A feladatunk, hogy a fájlcserélők (felhasználók) zaklatásának véget vessünk."
Dallos Zsolt (ügyvéd)
100 Ft-ért cserébe egy hónapon keresztül nyújt jogi segítséget azoknak a felhasználóknak, akik a fájlcsere miatt kerültek bajba, akár elvitték a számítógépét, akár egyéb retorzió érte őket. Mondataiból az nem derül ki, hogy milyen jogász, ezt nem is tisztem megítélni, a fájlcseréhez viszont épp annyira ért, hogy az egyáltalán hozzá nem értő bírót még meg tudja győzni.
"És akár 8-14 éves gyerekeket is védek."
Pierrot (zenész, zeneszerző)
Jó ideje szereplője a hazai piacnak. Ugyan saját előadásában kevesen ismerik (furán festette magát régen), de Ganxsta Zolee, Baby Sisters, Pa-dö-dö slágereket biztosan dúdolt már mindenki. No azokat is ő írta, tehát viszonylag érzékenyen érintik a zeneipari változások, ennek ellenére elég reálisan látja, hogy itt vége lett egy korszaknak.
"Zenészekből jóval több van, mint akik megpróbálnak belőlük megélni, ennél az asztalnál mégis egyedül képviselem őket."
Pléh Dániel (T-Online Zeneáruház termékmenedzser)
Fura kis figura, próbált vicces lenni, annyira nem sikerült neki. A feladata hogy sikerre vigye a T-Online zeneáruházát, ahol a kínálat gyenge, az árak pedig magasak. Ő azt látja jól, hogy neki a warez egy ellenség, a kiadóvállalatok pedig akadályok.
"A fájlcserélők vetélytársak nekünk! Harcolnunk kell ellenük."
Szűts László (ProArt)
Jelenleg a ProArt elnöke, korábban egy kiadó vezérigazgatója volt 10 éven keresztül. Kicsit megfáradtnak tűnik, de a jogvédők összefogásában hisz. Bemutatkozó idézetének második mondatát a kerekasztal be is bizonyította.
"A jogsértések ellen közösen lépünk fel, mert mára annyira sokféle módon történik, hogy nehéz lenne követni. A fájlcseréről sokan beszélnek, de kevesen értenek hozzá."
Tóth Péter Benjamin (Artisjus, jogász)
Fiatal és lelkes. Hisz a kommunikáció és tárgyalás erejében, elhiszi hogy a szervezet amit képvisel jó célokat szolgál és ha ők jól dolgoznak, akkor jó lesz mindenkinek. Hitelesen és megalapozottan adja elő gondolatait.
"A fogyasztókkal szemben a zenészek a gyengébbik fél. Nekünk ezért meg kell védenünk őket."
Musinger Ágnes (MAHASZ elnöknő)
Hosszú évek óta tűzzel-vassal írtja az illegális másolatokat. Halvány emlékeim szerint nem nézett ki ilyen fiatalnak 6-8 évvel ezelőtt, mikor Prieger Zsolttal (Anima Sound System) estek egymásnak több fronton az mp3 oldalak miatt, ami az első komolyabb harc volt Magyarországon a témában. Ágnes úgy tűnik mindig vidám, bár lehetséges, hogy ez a vidámság a tudatlanságából fakad, amit maga is bevallott. Valószínűleg ő sincs tisztában azzal, hogy mit is jelent a "fájlcserélés", webkettő és egyéb ilyen fogalmak.
Kálmán András (ASVA)
Békés embernek látszik, viszont ő az első, aki hajlandó nyilakkal záporozni az Artisjust. Főként a matricás adó miatt, de több egyéb témában sem ért egyet más jogvédő szervezetekkel. Ő az audiovizuális művekért ránt kardot, ugyanakkor elmondhatja magáról, hogy szinte az egyetlen olyan komolyabb jogvédő szervezetet irányítja, amely nem képes pénzt kicsikarni a népből valamilyen módon. Igaz, ő volt az egyetlen, aki komolyan gondolta hogy a fájlcserélő rendszerek üzemeltetőivel le lehetne ülni beszélgetni és kitalálni egy működő rendszert, ami kényelmes is és legális.
Bodrogi András (EMI), Fehérvári Dávid (Warner)
Igazi kiadókatonák, képesek még mind a mai napig elmagyarázni, hogy miért van szükség ilyen formában a kiadókra, hogy miért nem működne nélkülük a világ és miért kell őket sajnálni. Látszik, hogy mindketten tehetséges szakemberek, felkészültek és viszonylag kevés badarságot mondtak. Kettejük közül Bodrogi liberálisabb volt, a jövő megoldásai felé nyitott, képes volt néhány alternatívát is vázolni, Fehérvári viszont egy igazi trendi csávó, aki meglovagolja a hullámot és azt mondja, amit a főnökei hallani szeretnének. A bemutatkozás után komoly kérdések hangzottak el (összesen kb. három darab, csak sokáig tart mire mindenki válaszolt rá) A következő részben összegyűjtöttem a legviccesebb, legtanulságosabb mondatokat a beszélgetésből. Néhol összefüggéstelennek tűnhet, de semmi pánik, élőben sem volt sokkal jobb. A kérdések arra irányultak, hogy melyik képviselő hogyan áll a fájlcserélés kérdéséhez általánosságban, mit gondol a DRM rendszerről és illegális-e a feltöltői magatartás.
"Moderátor: Miből áll össze egy CD ára? Erre Pierrot szeretném megkérni, hogy válaszoljon, hiszen zenészként neki tudnia kell.
Pierrot: Ööö... A zenei lemezek árában valóban sokminden van ... (...) ... Válaszoljon inkább valamelyik kiadó.
Szűts László (ProArt): Egy lemez ára körülbelül 4000 Ft és nem annyi mint amiről beszélnek az emberek. Néha be kell menni egy lemezboltba, ha léteznek még egyáltalán. Áz ár tartalmaz 20% forgalmi adót, 25% kereskedelmi árrést, így máris csak 2500 Ft. Ez a nagykereskedelmi ár. Ebben benne foglaltatik 30% szerzői és egyéb jogdíj, 10% terjesztési költség, min. 2 millió Ft stúdió költség és 15-20% marketing költség. 6-8 ezer darab alatt nem rentábilis egy magyar előadó lemezének megjelentetése, de ha ezt a limitet elérjük, akkor is csak 300 Ft haszna van a kiadónak egy lemezen."
Dallos Zsolt (Elite Defense ügyvéd) ezzel szemben így összegezte a letöltési helyzetet:
"Hát van a HUB, a torrent és a warez. Ez a három van."
Fehérvári Dávid (Warner):
"Ha ott hagyom a kocsim a nyóckerben, benne a kulccsal és ráírom, hogy vidd el, akkor valaki biztosan haza is viszi. Ennél nekünk jobban kéne védeni a termékeinket." (ezek szerint Fehérvári a VIII. kerület viszonyaihoz hasonlítja az online közösséget)
Bodrogi András (EMI):
" A fájlcserélés ismertté tett kezdő zenekarokat és segített nekik valóban, mégsem mondom hogy hurrá! Persze a fájlcsere előtt a CD-író volt az ellenség."
Musinger Ágnes (MAHASZ):
"Én annyira nem ismerem ezeket a folyamatokat (...) de tegyük fel (...) talán (...) ha (...) vegyük úgy (...) A feltöltés aktusa egyértelműen bűncselekmény, büntetőjogi eljárás kezdeményezhető."
Nagy Dániel (Elite Defense):
A büntetőjogi felelősséghez három dolog kell: Jogsértő felhasználás, a szerző anyagi kárt szenvedjen és a kettő között ok - okozati összefüggés legyen. Nagyon kellemetlen, hogy mégis zaklatják a fájlcserélőket." (Tanult kollégám ehhez annyit fűzött, hogy aki "prostituáltnak áll, ne sírjon, ha ....)
Nagy Dániel: (Elite Defense):
"Zenéről itten szó sincsen. Van a zene és a zenéről készült felvételek. A fájlcserélőkön nálunk nincsenek zenék.
Pierrot:
"Mindenki a saját magáét hajtogatja, az előttem szólók mind a felszínt kapargatják. Olyan ez, mintha szerveznénk egy szabadtéri koncertet, egy részt elkerítenénk, ami fizetős, de a kerítésen kívüliektől is be akarnánk szedni a pénzt, meg akarnánk őket büntetni. Pár évtized alatt a fejlődés profi technikát adott az otthoni felhasználók kezébe, ugyanakkor a lényeg nem változott: mindenki zenét akar hallgatni. Vagy így, vagy úgy."
Tóth Péter Benjamin (Artisjus)
"Én ismeretterjesztésről is szeretnék beszélni, ami tudom fura ha a nevem alá az van írva, hogy Artisjus. Viszont szerintem az is jogsértést követ el, aki nem pénzért teszi közzé a védett anyagokat."
Varga Zsolt (Matrix HUB)
- "Ki van írva a nevem és a telfonszámom. Ha ezek az emberek itt igazat beszélnek, akkor miért nem végzik a munkájukat és záratják be a HUB-ot? Aki nálunk regisztrált tag és fel is tölt, az sem jogsértő."
- (Tóth P.B.) Ezt honnan veszi?
- (Varga) Hát én azt tudom! Nekem több ezer DVD lemezem van otthon és ami megérdemelte, azt megvettem eredetiben is!
Pléh Dániel (T-Online): a DRM rendszerekről (Digital Rights Management, digitális jogkezelés, a letöltött fájlok maguk ellenőrzik, hogy jogos-e a használatuk) "Hogy a DRM jó-e? A felhasználóknak biztos nem. Semmiképp nem nevezném felhasználóbarátnak. Szerintem a jelenlegi DRM el fog tűnni és jön helyette a jövőben valami teljesen más."
Kálmán András (ASVA):
"Szerintem a filmes anyagok jöv/ője valamilyen DRM megoldás."
Szűts László (ProArt):
"A zeneipar új boltot akar nyitni, de nem hagyhatja, hogy addig a raktárat kipakolják."
Pierrot:
"A zenész ma úgy néz ki, mint egy katona, akinek ellőtték a fejét, de még szalad."
Kérdés a hallgatóságtól: Miért kerülhet 900 Ft-ba egy album online a zenész honlapjáról?
Bodrogi (EMI): Mert a gitáros fiú apja gazdag.
Tóth Péter Benjamin (Artisjus):
"Ma a jogvédelmi üzleti modell az, hogy megpróbálunk sok helyről keveset beszedni és nem kevés helyről sokat."
Varga Zsolt (Matrix HUB):
- Rúzsa Magdolna egy-egy fellépésért 990 000 Ft-ot kér.
- (Pierrot) Én az Old Mansben 15-öt kapok.
- (Varga) Te nem is nyertél Megasztárt.
Musinger Ágnes (MAHASZ):
"2006-ban a magyar lemezipar bevétele 6,5 milliárd forint volt 5,2 millió eladott hanghordozóval. És emellett 30 millió darab üres lemez érkezett az országba. Ha jól tudom a lemezek jogdíjai és az egyéb jogdíjak ma a bevételek felét-felét adják."
A kiemelt szövegrészletek kiválasztása ugyan teljesen szubjektíven történt, de gyakorlatilag ezek a mondatok alkották a beszélgetés gerincét. Jellemző volt, hogy a szereplők kicsit sem akarták egymást meghallgatni, mindenki a saját jól bevált elméletét próbálta átnyomni a mikrofonon keresztül. Sajnálatos, hogy a fájlcserélők közösségét két nem teljesen reprezentatív ember képviselte, olyanok, akik bigott módon azt hiszik, hogy a szent háború, amit vívnak helyes és nekik van igazuk. Minimális kompromisszum készség sem látszódott bennük, nem voltak egyáltalán nyitottak az új lehetőségekre. Meg voltak győződve arról, hogy istenadta joguk zenéket és filmeket teljesen ingyen másolni.
Az üzleti modellek változása elkerülhetetlen. Ami jelenleg látszik, hogy a kiadó vállalatok konzervativizmusa már nem ér el célt a közönségben. Figyelemreméltő jelenség az is, hogy néhány slágerzenétől eltekintve amit sokan töltenek, azt nem veszik a boltokban, amit viszont sokan vesznek a boltban, azt kevesen töltik. Ez nyilván nem igaz Madonnára és Robbie Williamsre, de érdemes megnézni az elektronikus zene és a lakodalmas kapcsolatát ebből a szemszögből. Pierrot is bevallotta, hogy orosz warezoldalakról tölt le zenéket, ráadásul pénzért, de utána ami tetszik neki, azt megveszi.
Ez egy határeset, hiszen az sem jó, amit most csinál a nagyközönség, hogy letölt mindent kérdés nélkül, de az sem jó, hogy egyébként nincs garancia, sem egyéb extra egy megvásárolt hangfelvétel mellé. Felmerült a Depeche Mode esete is, akik nem adnak ki több lemezt kiadón keresztül, de minden letölthető, megvehető a koncertek után jó pénzért. Úgy tűnik ez működik és a hátuk mögött álló kiadóval felezik a bevételt.
A fájlcserélés az elmúlt években a kiadók és a jogvédők démon szavává vált. Korábban CD másolásnak, még korábban pedig kazetta kalózkodásnak nevezték azt a jelenséget, amikor jogvédett alkotásokat - legyen az film, zene vagy program - a jónép magáénak érezve megosztja egymást közt ingyen vagy pénzért, de természetesen anélkül, hogy a szerző/jogtulajdonos véleményét erről kikérte volna.
Tény 1: A szerzői jog által védett termékek jogtalan használata nem egy jó dolog. Tehát ne verje senki a mellét rá, hogy ő warezkirály.
Tény 2: A nagy kiadóvállalatok felett eljárt az idő, sőt egyesek szerint már nem is léteznek, csak látszólag. Pénzt szeretnének kaszálni, de már rég nem vállalják a felelősséget.
A beszélgetés szó talán túlzás az esti program leírására, inkább különböző általános kérdésekre mondta el mindenki a saját jól betanult versét. Később persze voltak konfliktusok, mókás pillanatok, de ahhoz képest, hogy hány jogász, közgazdász és egyéb tanult ember ült az asztalnál, mégis úgy tűnt, mintha kilenc óvodás gyerek összeveszett volna azon, hogy a matchboxot lehet-e homokban tolni vagy sem. Az egyetlen értelmes megnyilvánulásokat produkáló ember Pierrot volt, illetve az EMI kiadójának képviselője sem mondott veszélyes dolgokat. Az eseményről való tudósításnak azon módját választottam, hogy feljegyeztem a legfrappánsabb mondatokat a résztvevőktől, amire biztosan nem lesznek később büszkék.
Nagy Dániel (Elite Defense)Egy igazi hobbi-forradalmár. Nem törődik a valósággal, mert szívvel-lélekkel hisz abban, hogy amit tesz, az helyes, a többiek meg most jöttek a falvédőről. Mondatainak nagy része a közönségből kedélyes nevetést csalt elő, de sokan érezhették úgy, hogy méltatlan egy ilyen emberrel reprezentálni a letöltő társadalmat.
"A feladatunk, hogy a fájlcserélők (felhasználók) zaklatásának véget vessünk."
Dallos Zsolt (ügyvéd)
100 Ft-ért cserébe egy hónapon keresztül nyújt jogi segítséget azoknak a felhasználóknak, akik a fájlcsere miatt kerültek bajba, akár elvitték a számítógépét, akár egyéb retorzió érte őket. Mondataiból az nem derül ki, hogy milyen jogász, ezt nem is tisztem megítélni, a fájlcseréhez viszont épp annyira ért, hogy az egyáltalán hozzá nem értő bírót még meg tudja győzni.
"És akár 8-14 éves gyerekeket is védek."
Pierrot (zenész, zeneszerző)
Jó ideje szereplője a hazai piacnak. Ugyan saját előadásában kevesen ismerik (furán festette magát régen), de Ganxsta Zolee, Baby Sisters, Pa-dö-dö slágereket biztosan dúdolt már mindenki. No azokat is ő írta, tehát viszonylag érzékenyen érintik a zeneipari változások, ennek ellenére elég reálisan látja, hogy itt vége lett egy korszaknak.
"Zenészekből jóval több van, mint akik megpróbálnak belőlük megélni, ennél az asztalnál mégis egyedül képviselem őket."
Pléh Dániel (T-Online Zeneáruház termékmenedzser)
Fura kis figura, próbált vicces lenni, annyira nem sikerült neki. A feladata hogy sikerre vigye a T-Online zeneáruházát, ahol a kínálat gyenge, az árak pedig magasak. Ő azt látja jól, hogy neki a warez egy ellenség, a kiadóvállalatok pedig akadályok.
"A fájlcserélők vetélytársak nekünk! Harcolnunk kell ellenük."
Szűts László (ProArt)
Jelenleg a ProArt elnöke, korábban egy kiadó vezérigazgatója volt 10 éven keresztül. Kicsit megfáradtnak tűnik, de a jogvédők összefogásában hisz. Bemutatkozó idézetének második mondatát a kerekasztal be is bizonyította.
"A jogsértések ellen közösen lépünk fel, mert mára annyira sokféle módon történik, hogy nehéz lenne követni. A fájlcseréről sokan beszélnek, de kevesen értenek hozzá."
Tóth Péter Benjamin (Artisjus, jogász)
Fiatal és lelkes. Hisz a kommunikáció és tárgyalás erejében, elhiszi hogy a szervezet amit képvisel jó célokat szolgál és ha ők jól dolgoznak, akkor jó lesz mindenkinek. Hitelesen és megalapozottan adja elő gondolatait.
"A fogyasztókkal szemben a zenészek a gyengébbik fél. Nekünk ezért meg kell védenünk őket."
Musinger Ágnes (MAHASZ elnöknő)
Hosszú évek óta tűzzel-vassal írtja az illegális másolatokat. Halvány emlékeim szerint nem nézett ki ilyen fiatalnak 6-8 évvel ezelőtt, mikor Prieger Zsolttal (Anima Sound System) estek egymásnak több fronton az mp3 oldalak miatt, ami az első komolyabb harc volt Magyarországon a témában. Ágnes úgy tűnik mindig vidám, bár lehetséges, hogy ez a vidámság a tudatlanságából fakad, amit maga is bevallott. Valószínűleg ő sincs tisztában azzal, hogy mit is jelent a "fájlcserélés", webkettő és egyéb ilyen fogalmak.
Kálmán András (ASVA)
Békés embernek látszik, viszont ő az első, aki hajlandó nyilakkal záporozni az Artisjust. Főként a matricás adó miatt, de több egyéb témában sem ért egyet más jogvédő szervezetekkel. Ő az audiovizuális művekért ránt kardot, ugyanakkor elmondhatja magáról, hogy szinte az egyetlen olyan komolyabb jogvédő szervezetet irányítja, amely nem képes pénzt kicsikarni a népből valamilyen módon. Igaz, ő volt az egyetlen, aki komolyan gondolta hogy a fájlcserélő rendszerek üzemeltetőivel le lehetne ülni beszélgetni és kitalálni egy működő rendszert, ami kényelmes is és legális.
Bodrogi András (EMI), Fehérvári Dávid (Warner)
Igazi kiadókatonák, képesek még mind a mai napig elmagyarázni, hogy miért van szükség ilyen formában a kiadókra, hogy miért nem működne nélkülük a világ és miért kell őket sajnálni. Látszik, hogy mindketten tehetséges szakemberek, felkészültek és viszonylag kevés badarságot mondtak. Kettejük közül Bodrogi liberálisabb volt, a jövő megoldásai felé nyitott, képes volt néhány alternatívát is vázolni, Fehérvári viszont egy igazi trendi csávó, aki meglovagolja a hullámot és azt mondja, amit a főnökei hallani szeretnének. A bemutatkozás után komoly kérdések hangzottak el (összesen kb. három darab, csak sokáig tart mire mindenki válaszolt rá) A következő részben összegyűjtöttem a legviccesebb, legtanulságosabb mondatokat a beszélgetésből. Néhol összefüggéstelennek tűnhet, de semmi pánik, élőben sem volt sokkal jobb. A kérdések arra irányultak, hogy melyik képviselő hogyan áll a fájlcserélés kérdéséhez általánosságban, mit gondol a DRM rendszerről és illegális-e a feltöltői magatartás.
"Moderátor: Miből áll össze egy CD ára? Erre Pierrot szeretném megkérni, hogy válaszoljon, hiszen zenészként neki tudnia kell.
Pierrot: Ööö... A zenei lemezek árában valóban sokminden van ... (...) ... Válaszoljon inkább valamelyik kiadó.
Szűts László (ProArt): Egy lemez ára körülbelül 4000 Ft és nem annyi mint amiről beszélnek az emberek. Néha be kell menni egy lemezboltba, ha léteznek még egyáltalán. Áz ár tartalmaz 20% forgalmi adót, 25% kereskedelmi árrést, így máris csak 2500 Ft. Ez a nagykereskedelmi ár. Ebben benne foglaltatik 30% szerzői és egyéb jogdíj, 10% terjesztési költség, min. 2 millió Ft stúdió költség és 15-20% marketing költség. 6-8 ezer darab alatt nem rentábilis egy magyar előadó lemezének megjelentetése, de ha ezt a limitet elérjük, akkor is csak 300 Ft haszna van a kiadónak egy lemezen."
Dallos Zsolt (Elite Defense ügyvéd) ezzel szemben így összegezte a letöltési helyzetet:
"Hát van a HUB, a torrent és a warez. Ez a három van."
Fehérvári Dávid (Warner):
"Ha ott hagyom a kocsim a nyóckerben, benne a kulccsal és ráírom, hogy vidd el, akkor valaki biztosan haza is viszi. Ennél nekünk jobban kéne védeni a termékeinket." (ezek szerint Fehérvári a VIII. kerület viszonyaihoz hasonlítja az online közösséget)
Bodrogi András (EMI):
" A fájlcserélés ismertté tett kezdő zenekarokat és segített nekik valóban, mégsem mondom hogy hurrá! Persze a fájlcsere előtt a CD-író volt az ellenség."
Musinger Ágnes (MAHASZ):
"Én annyira nem ismerem ezeket a folyamatokat (...) de tegyük fel (...) talán (...) ha (...) vegyük úgy (...) A feltöltés aktusa egyértelműen bűncselekmény, büntetőjogi eljárás kezdeményezhető."
Nagy Dániel (Elite Defense):
A büntetőjogi felelősséghez három dolog kell: Jogsértő felhasználás, a szerző anyagi kárt szenvedjen és a kettő között ok - okozati összefüggés legyen. Nagyon kellemetlen, hogy mégis zaklatják a fájlcserélőket." (Tanult kollégám ehhez annyit fűzött, hogy aki "prostituáltnak áll, ne sírjon, ha ....)
Nagy Dániel: (Elite Defense):
"Zenéről itten szó sincsen. Van a zene és a zenéről készült felvételek. A fájlcserélőkön nálunk nincsenek zenék.
Pierrot:
"Mindenki a saját magáét hajtogatja, az előttem szólók mind a felszínt kapargatják. Olyan ez, mintha szerveznénk egy szabadtéri koncertet, egy részt elkerítenénk, ami fizetős, de a kerítésen kívüliektől is be akarnánk szedni a pénzt, meg akarnánk őket büntetni. Pár évtized alatt a fejlődés profi technikát adott az otthoni felhasználók kezébe, ugyanakkor a lényeg nem változott: mindenki zenét akar hallgatni. Vagy így, vagy úgy."
Tóth Péter Benjamin (Artisjus)
"Én ismeretterjesztésről is szeretnék beszélni, ami tudom fura ha a nevem alá az van írva, hogy Artisjus. Viszont szerintem az is jogsértést követ el, aki nem pénzért teszi közzé a védett anyagokat."
Varga Zsolt (Matrix HUB)
- "Ki van írva a nevem és a telfonszámom. Ha ezek az emberek itt igazat beszélnek, akkor miért nem végzik a munkájukat és záratják be a HUB-ot? Aki nálunk regisztrált tag és fel is tölt, az sem jogsértő."
- (Tóth P.B.) Ezt honnan veszi?
- (Varga) Hát én azt tudom! Nekem több ezer DVD lemezem van otthon és ami megérdemelte, azt megvettem eredetiben is!
Pléh Dániel (T-Online): a DRM rendszerekről (Digital Rights Management, digitális jogkezelés, a letöltött fájlok maguk ellenőrzik, hogy jogos-e a használatuk) "Hogy a DRM jó-e? A felhasználóknak biztos nem. Semmiképp nem nevezném felhasználóbarátnak. Szerintem a jelenlegi DRM el fog tűnni és jön helyette a jövőben valami teljesen más."
Kálmán András (ASVA):
"Szerintem a filmes anyagok jöv/ője valamilyen DRM megoldás."
Szűts László (ProArt):
"A zeneipar új boltot akar nyitni, de nem hagyhatja, hogy addig a raktárat kipakolják."
Pierrot:
"A zenész ma úgy néz ki, mint egy katona, akinek ellőtték a fejét, de még szalad."
Kérdés a hallgatóságtól: Miért kerülhet 900 Ft-ba egy album online a zenész honlapjáról?
Bodrogi (EMI): Mert a gitáros fiú apja gazdag.
Tóth Péter Benjamin (Artisjus):"Ma a jogvédelmi üzleti modell az, hogy megpróbálunk sok helyről keveset beszedni és nem kevés helyről sokat."
Varga Zsolt (Matrix HUB):
- Rúzsa Magdolna egy-egy fellépésért 990 000 Ft-ot kér.
- (Pierrot) Én az Old Mansben 15-öt kapok.
- (Varga) Te nem is nyertél Megasztárt.
Musinger Ágnes (MAHASZ):
"2006-ban a magyar lemezipar bevétele 6,5 milliárd forint volt 5,2 millió eladott hanghordozóval. És emellett 30 millió darab üres lemez érkezett az országba. Ha jól tudom a lemezek jogdíjai és az egyéb jogdíjak ma a bevételek felét-felét adják."
A kiemelt szövegrészletek kiválasztása ugyan teljesen szubjektíven történt, de gyakorlatilag ezek a mondatok alkották a beszélgetés gerincét. Jellemző volt, hogy a szereplők kicsit sem akarták egymást meghallgatni, mindenki a saját jól bevált elméletét próbálta átnyomni a mikrofonon keresztül. Sajnálatos, hogy a fájlcserélők közösségét két nem teljesen reprezentatív ember képviselte, olyanok, akik bigott módon azt hiszik, hogy a szent háború, amit vívnak helyes és nekik van igazuk. Minimális kompromisszum készség sem látszódott bennük, nem voltak egyáltalán nyitottak az új lehetőségekre. Meg voltak győződve arról, hogy istenadta joguk zenéket és filmeket teljesen ingyen másolni.
Az üzleti modellek változása elkerülhetetlen. Ami jelenleg látszik, hogy a kiadó vállalatok konzervativizmusa már nem ér el célt a közönségben. Figyelemreméltő jelenség az is, hogy néhány slágerzenétől eltekintve amit sokan töltenek, azt nem veszik a boltokban, amit viszont sokan vesznek a boltban, azt kevesen töltik. Ez nyilván nem igaz Madonnára és Robbie Williamsre, de érdemes megnézni az elektronikus zene és a lakodalmas kapcsolatát ebből a szemszögből. Pierrot is bevallotta, hogy orosz warezoldalakról tölt le zenéket, ráadásul pénzért, de utána ami tetszik neki, azt megveszi.
Ez egy határeset, hiszen az sem jó, amit most csinál a nagyközönség, hogy letölt mindent kérdés nélkül, de az sem jó, hogy egyébként nincs garancia, sem egyéb extra egy megvásárolt hangfelvétel mellé. Felmerült a Depeche Mode esete is, akik nem adnak ki több lemezt kiadón keresztül, de minden letölthető, megvehető a koncertek után jó pénzért. Úgy tűnik ez működik és a hátuk mögött álló kiadóval felezik a bevételt.