Berta Sándor
Dollármilliárdokba kerül a légiutasadatok gyűjtése
Az amerikai belbiztonsági minisztérium (DHS) előzetes számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy mennyibe kerül a légiutasadatok tárolása. Ugyan az adatok nem véglegesek, arra mégis elegendőek, hogy következtetni lehessen belőlük a program nagyságára.
Az adatokat az amerikai Szövetségi Szállításbiztonsági Hivatal (TSA) gyűjti össze és az adatbázisát rendszeresen összehasonlítja a más hatóságok (FBI stb.) birtokába jutott információkkal. Ezek között azonban nemcsak az országba beutazó, hanem a belföldön mozgó személyekkel kapcsolatos információk is megtalálhatók. Gyakran merült fel az a kérdés a nemrég megkötött új amerikai-európai légiutas-egyezmény kapcsán, hogy az új rendszer mennyibe fog kerülni az amerikai adófizetőknek és a légitársaságoknak?
Nos, a költségek egy jelentős részét a utóbbi cégeknek és az utazási irodáknak kell viselniük, mivel fejleszteniük kell a számítógépes rendszereiket és szükség van a munkatársaik továbbképzésére is, hogy teljesíteni tudják a követelményeket. Utóbbiak közé tartozik például, hogy a legújabb elképzelések szerint az amerikai hatóságok már 30 perccel az Egyesült Államokba tartó járatok felszállása előtt tudni szeretnék az őket érdeklő adatokat. A belbiztonsági minisztérium első becslése szerint a program a légitársaságoknak, az utazási irodáknak és az utasoknak a következő tíz évben 4 milliárd dollárba fog kerülni.
A légitársaságoknak külön kell majd figyelniük a TSA-tól érkező információkra, például hogy egy adott utas nem utazhat be az Egyesült Államokba. Emellett létre kell hozniuk egy úgynevezett Aircraft Operator Implementation Plant (AOIP), amely tartalmazza az adott járat tervezett útvonalát és a tervet át kell adniuk a Szövetségi Szállításbiztonsági Hivatalnak. Ezenkívül külön fedélzeti kódrendszert vezetnének be, amely jelölné, hogy melyik utas esett már át a biztonsági vizsgálatokon és melyik még nem.
A DHS naponta körülbelül 2,5 millió utas adataival számol. Ezeket össze kell gyűjteni és kielemezni, ami dollármilliókba kerül. Az egységes adatfeldolgozás azonban később jelentős megtakarításokat eredményezhet. Az átállás az amerikai belbiztonsági minisztérium számításai alapján összesen 66 az Egyesült Államokon belül közlekedő járatot és 146, az országba repülőgépeket indító légitársaságot érint. Emellett módosítják 437 amerikai repülőtér rendszereit is, valamint növelni kell az azok karbantartására, korszerűsítésére szánt összegeket. Csak az informatikai rendszerekkel kapcsolatos költségek az első három évben elérhetik majd a 129,2 millió dollárt.
Mindezek ellenére az első számadatok szerint a Secure Flight program az első tíz évben összesen 2,5-4 milliárd dollárba kerül majd. Az átállás a légitársaságoknak 2008 és 2017 között körülbelül 476,7 millió dollárt, az utazási irodák számára pedig 257,4 millió dollárt fog kóstálni. Az amerikai kormánynak pedig akár 1,3 milliárd dollárjába is kerülhet a projekt. Az adatok megadása miatt nőhet a járatokra való bejelentkezések, helyfoglalások ideje, az ebből fakadó időkiesés értéke 666,2 millió dollár. A plusz adattárolók beszerzése csak a légitársaságok esetében évente 20,7 és 67,8 millió dollárt emészt majd fel.
Szakemberek szerint viszont az egyes összegek túl kicsik, a számítások túl optimisták. A DHS munkatársai nem számoltak például az esetleges rendszerleállások és -lefagyások miatti költségekkel. Mint ismeretes, pont a múlt vasárnap rekedt több mint 6000 utas a Los Angeles repülőterén a biztonsági számítógépes rendszer meghibásodása miatt. Arról nem is beszélve, hogy tökéletes védelem nincs, vagyis még mindig kérdéses lesz, hogy a dollármilliárdokért létrehozott, adatvédelmi szempontokból támadható rendszer képes lesz-e megakadályozni a terroristák beutazását az Egyesült Államokba.
Az adatokat az amerikai Szövetségi Szállításbiztonsági Hivatal (TSA) gyűjti össze és az adatbázisát rendszeresen összehasonlítja a más hatóságok (FBI stb.) birtokába jutott információkkal. Ezek között azonban nemcsak az országba beutazó, hanem a belföldön mozgó személyekkel kapcsolatos információk is megtalálhatók. Gyakran merült fel az a kérdés a nemrég megkötött új amerikai-európai légiutas-egyezmény kapcsán, hogy az új rendszer mennyibe fog kerülni az amerikai adófizetőknek és a légitársaságoknak?Nos, a költségek egy jelentős részét a utóbbi cégeknek és az utazási irodáknak kell viselniük, mivel fejleszteniük kell a számítógépes rendszereiket és szükség van a munkatársaik továbbképzésére is, hogy teljesíteni tudják a követelményeket. Utóbbiak közé tartozik például, hogy a legújabb elképzelések szerint az amerikai hatóságok már 30 perccel az Egyesült Államokba tartó járatok felszállása előtt tudni szeretnék az őket érdeklő adatokat. A belbiztonsági minisztérium első becslése szerint a program a légitársaságoknak, az utazási irodáknak és az utasoknak a következő tíz évben 4 milliárd dollárba fog kerülni.
A légitársaságoknak külön kell majd figyelniük a TSA-tól érkező információkra, például hogy egy adott utas nem utazhat be az Egyesült Államokba. Emellett létre kell hozniuk egy úgynevezett Aircraft Operator Implementation Plant (AOIP), amely tartalmazza az adott járat tervezett útvonalát és a tervet át kell adniuk a Szövetségi Szállításbiztonsági Hivatalnak. Ezenkívül külön fedélzeti kódrendszert vezetnének be, amely jelölné, hogy melyik utas esett már át a biztonsági vizsgálatokon és melyik még nem.
A DHS naponta körülbelül 2,5 millió utas adataival számol. Ezeket össze kell gyűjteni és kielemezni, ami dollármilliókba kerül. Az egységes adatfeldolgozás azonban később jelentős megtakarításokat eredményezhet. Az átállás az amerikai belbiztonsági minisztérium számításai alapján összesen 66 az Egyesült Államokon belül közlekedő járatot és 146, az országba repülőgépeket indító légitársaságot érint. Emellett módosítják 437 amerikai repülőtér rendszereit is, valamint növelni kell az azok karbantartására, korszerűsítésére szánt összegeket. Csak az informatikai rendszerekkel kapcsolatos költségek az első három évben elérhetik majd a 129,2 millió dollárt.
Mindezek ellenére az első számadatok szerint a Secure Flight program az első tíz évben összesen 2,5-4 milliárd dollárba kerül majd. Az átállás a légitársaságoknak 2008 és 2017 között körülbelül 476,7 millió dollárt, az utazási irodák számára pedig 257,4 millió dollárt fog kóstálni. Az amerikai kormánynak pedig akár 1,3 milliárd dollárjába is kerülhet a projekt. Az adatok megadása miatt nőhet a járatokra való bejelentkezések, helyfoglalások ideje, az ebből fakadó időkiesés értéke 666,2 millió dollár. A plusz adattárolók beszerzése csak a légitársaságok esetében évente 20,7 és 67,8 millió dollárt emészt majd fel.
Szakemberek szerint viszont az egyes összegek túl kicsik, a számítások túl optimisták. A DHS munkatársai nem számoltak például az esetleges rendszerleállások és -lefagyások miatti költségekkel. Mint ismeretes, pont a múlt vasárnap rekedt több mint 6000 utas a Los Angeles repülőterén a biztonsági számítógépes rendszer meghibásodása miatt. Arról nem is beszélve, hogy tökéletes védelem nincs, vagyis még mindig kérdéses lesz, hogy a dollármilliárdokért létrehozott, adatvédelmi szempontokból támadható rendszer képes lesz-e megakadályozni a terroristák beutazását az Egyesült Államokba.