Berta Sándor
Nem vált be az elektronikus lábbilincs
Az elmúlt egy évben korántsem vizsgázott jól a Felső-Ausztriában elindított elektronikus lábbilincs projekt. A számos technikai probléma miatt a programot nem terjesztik ki Bécsre és Grazra.
Az első komoly gondot az jelentette, hogy a korábban bevezetett projektben a tervezett 120 helyett csupán 18 elítélt vállalkozott a lábbilincs viselésére. Emellett Alfred Steinacher büntetés-végrehajtási vezető elmondta, komoly problémák merültek fel a bűnözők pontos tartózkodási helyének megállapítására szolgáló műholdas rendszerrel kapcsolatban is. A szakemberek végül arra a következtetésre jutottak, hogy a megoldás még nem igazán kiforrott.
Maga az elektronikus lábbilincs egy rendkívül egyszerű rendszer. A bilincs összeköttetésben áll a műholddal, azon keresztül pedig a büntetés-végrehajtási központtal. Így pontosan megállapítható a feltételesen szabadlábon vagy háziőrizetben lévő fogoly tartózkodási helye. Az eredeti elképzelések szerint ez a megoldás hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy csökkenjen a börtönökben fogva tartott személyek száma és biztonságosabb módon lehessen szabadlábra lehessen helyezni - feltételesen - az elítélteket.
Andreas Zembaty, a programban résztvevő Neustart egyesület munkatársa hozzátette: a rendszer gyakorlatilag csődöt mondott például hóesésben: a műhold egyszerűen nem érzékelte a lábbilincstől érkező jeleket. Emiatt a központban automatikus riasztás történt. A téves riasztások száma pedig egyre csak nőtt.
A szakemberek ennek ellenére nem tettek le az elektronikus lábbilincsek jövőbeni alkalmazásáról, azonban a felmerülő problémákra megoldást kell találni. Emellett Ausztriában tesztelni akarják a Nagy-Britanniában és Hollandiában már kipróbált vezetékes lábbilincset. Ennek viselése azonban nagyobb kényelmetlenséget jelent az elítélteknek, ráadásul legfeljebb a háziőrizetben lévő személyeknél alkalmazható.
Az első komoly gondot az jelentette, hogy a korábban bevezetett projektben a tervezett 120 helyett csupán 18 elítélt vállalkozott a lábbilincs viselésére. Emellett Alfred Steinacher büntetés-végrehajtási vezető elmondta, komoly problémák merültek fel a bűnözők pontos tartózkodási helyének megállapítására szolgáló műholdas rendszerrel kapcsolatban is. A szakemberek végül arra a következtetésre jutottak, hogy a megoldás még nem igazán kiforrott.
Maga az elektronikus lábbilincs egy rendkívül egyszerű rendszer. A bilincs összeköttetésben áll a műholddal, azon keresztül pedig a büntetés-végrehajtási központtal. Így pontosan megállapítható a feltételesen szabadlábon vagy háziőrizetben lévő fogoly tartózkodási helye. Az eredeti elképzelések szerint ez a megoldás hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy csökkenjen a börtönökben fogva tartott személyek száma és biztonságosabb módon lehessen szabadlábra lehessen helyezni - feltételesen - az elítélteket.
Andreas Zembaty, a programban résztvevő Neustart egyesület munkatársa hozzátette: a rendszer gyakorlatilag csődöt mondott például hóesésben: a műhold egyszerűen nem érzékelte a lábbilincstől érkező jeleket. Emiatt a központban automatikus riasztás történt. A téves riasztások száma pedig egyre csak nőtt.
A szakemberek ennek ellenére nem tettek le az elektronikus lábbilincsek jövőbeni alkalmazásáról, azonban a felmerülő problémákra megoldást kell találni. Emellett Ausztriában tesztelni akarják a Nagy-Britanniában és Hollandiában már kipróbált vezetékes lábbilincset. Ennek viselése azonban nagyobb kényelmetlenséget jelent az elítélteknek, ráadásul legfeljebb a háziőrizetben lévő személyeknél alkalmazható.