Hunter

A szén-dioxidba burkolózott Vénusz

A Vénusz elsősorban mindent eltakaró szén-dioxid-felhőinek köszönheti, hogy mindeddig nem igazán sikerült feltérképezni. Ez azonban már a múlté.

Két szomszédos bolygónk közül az utóbbi időben kizárólag a Marsról érkeztek híradások, új felfedezések egész soráról számolva be. A Vénusz ezzel szemben igen minimális figyelmet kapott, pedig legalább olyan érdekes mint vörös társa, sőt egyes furcsa tulajdonságainak köszönhetően még felül is múlja azt. Ennek, és az európai űrügynökség Venus Express szondájának köszönhetően végre reflektorfénybe került az Amerikai Csillagászati Társaság Bolygótudományi Karának 38. éves ülésén ugyanis a Vénusz volt az egyik legfőbb téma.

A tudósok spekulációi szerint a Vénuszt egykor végeláthatatlan óceánok borították, melyek azonban az idő múlásával eltűntek, emellett pedig minden más ismert bolygónál rejtélyesebb légköri szerkezettel rendelkezik. A testvérbolygónknak tekintett égitest elsősorban a mindent eltakaró, rendkívül sűrű szén-dioxid-felhőinek köszönheti, hogy mindeddig nem igazán sikerült feltérképezni. Ez azonban már a múlté, az ESA Venus Express szondája által visszasugárzott adathalmaz minden eddiginél részletesebben tárja elénk a sűrű légkört, elsőként engedve betekintést az alsóbb légrétegekbe.


A Vénusz jelenlegi felszíni jegyei, a képen a Golubkina kráterrel

Az adatokat feldolgozó kutatók és tudósok olyan alapvető kérdésekre várnak választ az elemzésekből, mint a bolygó légköri összetétele és dinamikája. Emellett több rejtélyt is igyekeznek megfejteni, ilyen például a vénuszi légkör szuperrotációja, a bolygó vulkáni tevékenysége, valamint azt a különös ultraibolya elnyelő anyag, ami a felhőcsúcsoknál örvénylik.

A Venus Express április óta kering a bolygó körül, így igencsak meglepő lenne ha a kutatók minden vágyát teljesítette volna az elmúlt fél évben. A szakemberek egyelőre annak örülnek, hogy mind a hét műszer kifogástalanul működik, hatalmas adatmennyiséget sugározva vissza a Földre. A szonda ultraibolya, látható és infravörös fénytartományokban, valamint rádióhullámok segítségével vizsgálja a bolygót. Az elsődleges célkitűzés a légkör átfogó elemzése.

Ehhez nyújt hathatós segítséget a VIRTIS (látható és infravörös hőkép spektrométer), ami kihasználva az úgynevezett infravörös ablakokat, azt a néhány hullámhosszt, amit nem nyel el a szén-dioxid, képes áthatolni az amúgy ködszerű felső rétegeken, tanulmányozva az alatta húzódó közeg vegytanát. Frank Mills, a küldetés egyik felügyelője szerint a mai Vénusz leginkább az élet kialakulása előtti Földre emlékeztet, melynek légköre elsősorban szén-dioxidból és jelentős mennyiségű kénből tevődött össze.


A Venus Express és műszerei

A tudósok szeretnék megérteni az evolúciós eltéréseket, mi okozta az óceánok eltűnését és az elszabadult üvegház-hatást, ami hosszú távon akár a Földet is fenyegetheti. Ezekhez jó kiindulási pont lehet a légköri kén-dioxid mennyiségének megmérése és szerepének megismerése, mivel ennek oxidálódásából jön létre a vénuszi felhők főkomponense, az üvegház-hatást tápláló kénsav. Az utolsó ilyen mérés 20 évvel ezelőtt zajlott le, így a VIRTIS igen nagy rést fog betömni vizsgálataival. A gázok vulkáni eredetűek is lehetnek. A korábbi földi mérések és a Pioneer űrszonda műszerei a kén-dioxid tetőződését, majd fokozatos csökkenését mutatták ki, ami arra utal, hogy a bolygó vulkánjai még működnek.

Az UV-fényt elnyelő anyagra az európai szonda VMC kamerája adhat magyarázatot. A VMC látható és ultraibolya fényű felvételeket készít a bolygóról. A látható fényben a felszín átlátszatlan marad, ultraibolyában azonban örvénylő időjárási sémák rajzolódnak ki. Hogy miből állnak az még tisztázatlan, egyesek szerint egy aeroszol vagy apró kristályok alkotják, mindenesetre nem szén-dioxid. A korábbi azonosítási kísérletek mind kudarcot vallottak.


Művészi ábrázolás a déli félteke kettős örvényéről

Ennyit tehát a légkör összetételének kérdéseiről. Ha ez valakinek még nem lenne elég izgalmas, annak tudjuk ajánlani a szuper-rotáció jelenségét, mely szerint a légkör gyorsabban forog mint az alatta húzódó bolygótest. Míg a Földön a szelek keleti és nyugati irányba mozognak, a Vénuszon látszólag csak keleti irányba zajlik mindez, méghozzá nagyobb sebességgel mint a bolygó forgása. A tudósok nem értik mi idézi elő ezt a felgyorsult forgást, illetve hogyan írják le a jelenséget.

A talányok megválaszolásához némi támponttal szolgálhat a VIRTIS által a déli sarkkörnél felfedezett kettős örvény, ami gyakorlatilag a déli félteke cirkulációjának közepén kettős ciklonként helyezkedik el. A Venus Express segíthet az örvény mélységének meghatározásában, valamint a teljes körforgás mechanizmusának megfejtésében is - véli dr. Sanjay Limaye, a küldetésben résztvevő egyik bolygótudós. A szonda adataiból az elkövetkező években fokozatosan felépíthető lesz a bolygó egykor áthatolhatatlan légkörének új dinamikai térképe hatalmas mértékű előrelépést biztosítva, bár ez a sokszor évtizedes adatok és a találgatásokon alapuló elméletek tükrében egyáltalán nem meglepő.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • feketeribizli #54
    Én értem, hogy mi okozza a légköri gyorsulást!

    Az, hogy a vénuszon egy nap 240 földi napig tart, amig a légköri mozgás oka a hideg levegő gyors áramlása a felszálló meleg helyére.
  • halgatyó #53
    Bocs, egy nagy hibát írtam az 50.-ben: a köbgyök omega négyzettel FORDÍTVA arányos! (Ez utóbbi szerint számoltam)
  • halgatyó #52
    A lufikat a Vénusz légkörében igen jó ötletnek tartom. Nem olyan EGYkamrás lufikra kell gondolni mint a hőlégballonok, mert ilyenre nem szívesen bíznám magam egy 500 fokos borzalom fölött lebegve. De sok-sok-sok kamrás lufi (akár hab-szerű töltettel) kilyukaszthatatlan, energiát nem fogyaszt, a Vénusz redukáló légkörében nem kell a kigyulladásától tartani, szóval remek lenne.
  • halgatyó #51
    Szerintem ezt az űrliftet nyugodtan el lehet felejteni, még a Föld körül is. Annyira messze van a gazdaságostól. Sok milló tonnát kellene feljuttatni, összeragasztani valahogy (egy összefüggő kábelt nehéz ügy lesz viszonylag kicsi darabokból összerakni) és folyamatosan egynsúlyban tartani...

    Nem lehet kicsiben KIPRÓBÁLNI, és ha a tervezés közben valamilyen effektusra nem gondoltak (például a mérnökök rémére, a rezonanacia alapú belengésekre) akkor vagy szétesik az egész, vagy csillagászati pénzeket kell folyamatosan rákölteni, hogy ne essen a fejünkre...
  • halgatyó #50
    ELMÉLETILEG megoldható, hogy az ún. geoszinkron pálya fölött keringő testet és az az alatt (akár a földfelszín közelében) keringő taetset összekötünk egy nagggyyon erős kábellel. A két testnek szinkronban kell keringenie, ami miatt az alsó test lafelé próbál elmozdulni, a fölső pedig fölfelé (mivel a geoszinkron pályán kívül, de 24 órás keringési idővel mozgó testre ható centrifugális erő (forgó koordinátarendszerben vagyunk) nagyobb, mint a Föld vonzása.

    Ezzel a Föld körül csak 2 probléma van:
    -- a szükséges kötél römege, súlya, a feljuttatásához szükséges energia
    -- a kötél anyagára vonatkozó szakítószilárdság elvárások (megfelelő biztonsággal)

    A Vénuszon még egy probléma vetődik fel: a "geoszinkron" pálya. Ugyanis a Vénusz nem 1 nap alatt fordul körbe, hanem sokkal lassabban.

    A geoszinkron pálya sugara: köbgyök(g*R^2/omega-négyzet) ,ahol g a nehézségi gyorsulás a felszínen, R a bolygó sugara, omega pedig a tengelyforgás sebességét adja meg (radián/sec)

    (Érdemes felfigyelni rá, hogy a g*R^2 szorzat nem függ R értékétől, ui. g értéke R^2 -tel arányosan csökken. Ez a szorzat a bolygó tömegével lesz arányos.)

    Mindebből az köbetkezik, hogy a geoszinkron pálya sugara arányos a köbgyök-omeganégyzettel, valamint a bolygó tömegével.

    Nem tudom pontosan, hogy a Vénusznak mennyi a tengelyforgási ideje, de tegyük fel, hogy 200 nap (talán NEXUS6 tudja pontosabban) Ez esetben (tekintettel arra, hogy a Vénusz tömege 85%-a a Földének), a venusz-szinkron pálya sugara 1 millió km. Ez már annyira távol van a bolygótól, hogy a Naprendszer egyéb égitesteinek gravitációja is belezavar.
  • plamex #49
    Talán a Vihar szemnében kellene a kábelt felhúzni ....
    Amúgy sohasem értem az űrlift működését hogy lehet az hogy nem esik le ?
  • bvalek2 #48
    Az a baj, hogy a lelógó kábel fékeződik a légkörben, ráadásul ez az erő folyton változik, tehát nem lehet egyszerűen még nagyobb ellensúllyal kompenzálni. Arról nem is beszélve, hogy ez a surlódás ellenszelet jelent, egy léghajó pedig nem fog tudni szélviharban bedokkolni. Ráadásul a 4 napos keringési idejű pálya magasabban van, mint a földi geostacionárius, tehát hosszabb a kábel.

    Ha létezik a Vénuszon olyan zóna az egyenlítő környékén, melyben elég szabályos a légáramlás, és elfogadható mértékű az ellenszél, akkor ez egy lehetséges megoldás. De akkor is fejlettebb űripart igényel, mint egy űrrepülőgép flotta fenntartása.
  • tvik #47
    Az űrliftet elég a külső légkörhöz szinkronizálni és elég ha 50km magasan lóg a kötél vége. De lehet hogy ez sem kivitelezhető elviekben sem, nem számoltam utána.
  • bvalek2 #46
    Székelykaput
  • bvalek2 #45
    Sanyix: A felszínen mit csináljon egy űrhajó??? 90 atmoszféra, 450 fok a felszínen van. Éppen azért lebegünk kellemes hőmérsékletű, és légnyomású rétegekben, hogy ezt elkerüljük.

    Doktor Kotász: Te is a felszínről beszélsz. A "lufizgatás" 50 km magasan, 1 atmoszférás nyomáson, szobahőmérsékleten történik. És ott már nincs kénsav.

    Plamex: Ez egy magyar expedíció, a csillagkaput a külügyminisztériumnak kell elkérnie az Egyesült Államok Csillagkapu programjától. Te kinézel ennyi diplomáciai képességet a mikrofonfejű külügyminiszter-asszonyból? Ha hozzám bekopogna, azt hinném, hogy felmosni jött Ő az egyik oka annak, hogy ki akarok vándorolni a Vénuszra

    Majd kitermeljük a Vénuszi naqvadát vagy micsodát, és építünk saját kaput