halgatyó#50
ELMÉLETILEG megoldható, hogy az ún. geoszinkron pálya fölött keringő testet és az az alatt (akár a földfelszín közelében) keringő taetset összekötünk egy nagggyyon erős kábellel. A két testnek szinkronban kell keringenie, ami miatt az alsó test lafelé próbál elmozdulni, a fölső pedig fölfelé (mivel a geoszinkron pályán kívül, de 24 órás keringési idővel mozgó testre ható centrifugális erő (forgó koordinátarendszerben vagyunk) nagyobb, mint a Föld vonzása.
Ezzel a Föld körül csak 2 probléma van:
-- a szükséges kötél römege, súlya, a feljuttatásához szükséges energia
-- a kötél anyagára vonatkozó szakítószilárdság elvárások (megfelelő biztonsággal)
A Vénuszon még egy probléma vetődik fel: a "geoszinkron" pálya. Ugyanis a Vénusz nem 1 nap alatt fordul körbe, hanem sokkal lassabban.
A geoszinkron pálya sugara: köbgyök(g*R^2/omega-négyzet) ,ahol g a nehézségi gyorsulás a felszínen, R a bolygó sugara, omega pedig a tengelyforgás sebességét adja meg (radián/sec)
(Érdemes felfigyelni rá, hogy a g*R^2 szorzat nem függ R értékétől, ui. g értéke R^2 -tel arányosan csökken. Ez a szorzat a bolygó tömegével lesz arányos.)
Mindebből az köbetkezik, hogy a geoszinkron pálya sugara arányos a köbgyök-omeganégyzettel, valamint a bolygó tömegével.
Nem tudom pontosan, hogy a Vénusznak mennyi a tengelyforgási ideje, de tegyük fel, hogy 200 nap (talán NEXUS6 tudja pontosabban) Ez esetben (tekintettel arra, hogy a Vénusz tömege 85%-a a Földének), a venusz-szinkron pálya sugara 1 millió km. Ez már annyira távol van a bolygótól, hogy a Naprendszer egyéb égitesteinek gravitációja is belezavar.