Berta Sándor

Tíz európai uniós tagállam verseng az Intel új chipgyáráért

Összesen 70 helyszín került szóba, az amerikai cég több milliárd dolláros állami támogatást vár el.

Pat Gelsinger, az Intel vezérigazgatója május elején Európában arról tárgyalt, hogy milyen feltételek teljesülése esetén építhetnék fel a kontinensen az új üzemüket. Drezda, a bajorországi Penzing, Franciaország és a Benelux államok is szóba jöttek helyszínként. Ezután a menedzser Emmanuel Macron francia elnöknek és Angela Merkel német kancellárnak már 6-8 rendkívül korszerű létesítményt említett, majd találkozott Hollandia, Belgium és Olaszország miniszterelnökével és később Lengyelországot is megnevezte lehetséges helyszínként.

Gelsinger most a BBC-nek nyilatkozott és kiemelte, hogy tíz európai uniós tagállamban összesen 70 helyszín merült fel a jövőbeli gyárral kapcsolatban. Az Intel első embere kitért arra, hogy Nagy-Britanniának is komoly esélye volt a projektben, de miután a szigetország kilépett az Európai Unióból, ez a lehetőség rendkívül gyorsan szertefoszlott.

A menedzser megismételte a korábban közölt dolgot, hogy bárhol is épül fel végül az új üzem, szeretnének az EU-tól komoly támogatást kapni és annak a teljes beruházás összegének legalább 40 százalékát kell majd kitennie. Ehhez jönnek még az egyes szövetségi tartományok vagy tagállamok által felajánlott egyéb juttatások, például adókedvezmények.

Számukra a lényeg, hogy egy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben mindegyik résztvevő nyer, hiszen az Intel, az Európai Unió, valamint a kiválasztott tagország és gyártási helyszín egyaránt jól járhatnak a beruházással. A konszern új gyártási kapacitásokhoz jut, emellett új munkahelyek jönnek létre és erősödni fog az európai chipipar is.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • wraithLord #5
    Először megkérdezem családtagomat, barátomat, ismerősömet, hogy kell-e neki. Persze ha ad érte pénzt, akkor azt nem utasítom vissza. Ha nem kell senkinek a környezetemben, akkor annak adom el, aki annyit ad érte, amennyit kérek érte. És annyit kérek érte, amennyit szerintem ér (utánanézést követően, nem hasraütve).

    Nem maga a működés a baj, hanem a gátlástalanság, a határok nem ismerete.

    Egyébként attól nem lenne kevésbé igaz, ha azt mondanám, hogy de, annak adom el, aki a legtöbbet adja érte. Az csak azt jelenti, hogy én is ember vagyok. :D De őszintén, jobban szeretem annyiért eladni, amennyit ér.
  • MerlinW #4
    De most őszintén, ha van valamid eladó, nem annak adod, aki a legtöbbet ajánlja érte?
  • wraithLord #3
    Attól, hogy valami így megy már a kezdetek óta, még nem jelenti azt, hogy jó is. Max. különböző okokból nem lehet megoldani máshogy. Emberi természet pl.
    Más az, hogy egy még sejtnek nem nevezhető biokémiai rendszer, az egysejtűek vagy ösztönvezérelt élőlények versengenek egymással, és más az, ha az ember. Az ember ugyanis ki tud lépni az ökológiai szerepéből, és semmi nem korlátozza abban, hogy a feje tetejére állítsa azt az ökológiai rendszert, ami lehetővé teszi, hogy éljen. Persze ha függetleníteni tudja magát tőle, nem gond, de nem tudja - még.
  • MerlinW #2
    Fajul? Ez így működik az őskor óta és tök logikus. Nem tudom mi a problémád ezzel.
  • RJoco #1
    Durva hova fajul a világ.
    Nehogy már a zsebbe egy évben kevesebb jusson, oda és akkor építünk, ahol elegendő kedvezményt adnak, hogy a zsebünk tele maradhasson.
    Összefogás természetesen nem lesz ez ellen, inkább megy a verseny.