5
-
#5
Először megkérdezem családtagomat, barátomat, ismerősömet, hogy kell-e neki. Persze ha ad érte pénzt, akkor azt nem utasítom vissza. Ha nem kell senkinek a környezetemben, akkor annak adom el, aki annyit ad érte, amennyit kérek érte. És annyit kérek érte, amennyit szerintem ér (utánanézést követően, nem hasraütve).
Nem maga a működés a baj, hanem a gátlástalanság, a határok nem ismerete.
Egyébként attól nem lenne kevésbé igaz, ha azt mondanám, hogy de, annak adom el, aki a legtöbbet adja érte. Az csak azt jelenti, hogy én is ember vagyok. :D De őszintén, jobban szeretem annyiért eladni, amennyit ér. -
#4
De most őszintén, ha van valamid eladó, nem annak adod, aki a legtöbbet ajánlja érte? -
#3
Attól, hogy valami így megy már a kezdetek óta, még nem jelenti azt, hogy jó is. Max. különböző okokból nem lehet megoldani máshogy. Emberi természet pl.
Más az, hogy egy még sejtnek nem nevezhető biokémiai rendszer, az egysejtűek vagy ösztönvezérelt élőlények versengenek egymással, és más az, ha az ember. Az ember ugyanis ki tud lépni az ökológiai szerepéből, és semmi nem korlátozza abban, hogy a feje tetejére állítsa azt az ökológiai rendszert, ami lehetővé teszi, hogy éljen. Persze ha függetleníteni tudja magát tőle, nem gond, de nem tudja - még. -
#2
Fajul? Ez így működik az őskor óta és tök logikus. Nem tudom mi a problémád ezzel. -
#1
Durva hova fajul a világ.
Nehogy már a zsebbe egy évben kevesebb jusson, oda és akkor építünk, ahol elegendő kedvezményt adnak, hogy a zsebünk tele maradhasson.
Összefogás természetesen nem lesz ez ellen, inkább megy a verseny.