MTI

Depressziót okoz a sok facebookozás

A közösségi platformok látogatói csak a jót látják mások életéből, a rossz pillanatokat a többség megtartja magának, így összehasonlítás esetén fals képet kapunk a világról.

A különböző közösségi platformokon töltött idő növelheti a depresszió és a magányosság érzését az emberben - derült ki a Facebook, a Snapchat és az Instagram használatát vizsgáló első kísérleti tanulmányból, amelyet a Journal of Social and Clinical Psychology című folyóirat közölt. A Pennsylvaniai Egyetemen dolgozó Melissa G. Hunt és kollégái arra a három közösségi platformra összpontosították a tanulmányukat, amelyek a legnépszerűbbek voltak a vizsgálatba bevont 143 egyetemi hallgató körében.

A tanulmány kezdetén a résztvevők mindegyikének ki kellett töltenie egy kérdőívet a hangulatára vonatkozóan. A hallgatókat véletlenszerűen osztották szét két csoportra: a kontrollcsoport tagjai a szokásos módon használhatták a közösségi oldalakat, míg a másik csoportnak napi 10-10 percre kellett korlátoznia a Facebook, Snapchat és Instagram használatát. A következő három hétben a résztvevőknek képernyőfotókat kellett készíteniük az iPhone-juk akkumulátor-használatáról, hogy a kutatók heti bontásban lássák, hogy az egyes alkalmazások mennyi ideig voltak használatban a képernyőn.


Az adatok fényében Hunt és kollégái megnézték, hogy az egyes résztvevőknél egyebek között milyen mértékű volt "a valamiből való kimaradástól félelem", a szorongás, a depresszió és a magány érzése. "Ha az ember a szokásosnál kevesebb időt tölt a közösségi platformokon, az jelentősen csökkenti a depressziót és a magányt. Ez a jótékony hatás különösen azoknál a résztvevőknél volt érzékelhető, akik depressziósabbak voltak a tanulmány kezdetén" - mondta a kutató. Az eredmények ugyanakkor nem azt jelentik, hogy a 18-22 éves korosztály tagjainak teljesen ki kell zárniuk a közösségi oldalakat, de ezen applikációk használatának korlátozása hasznos lehet számukra.

A közösségi médiával foglalkozó irodalmak egy része szerint a különböző platformok böngészése közben a felhasználók összehasonlítást végeznek. "Amikor az ember mások életét nézi, különösen az Instagramon, könnyedén arra a következtetésre juthat, hogy mások élete sokkal menőbb vagy jobb mint a sajátja" - magyarázza a kutató. A szakemberek szerint ugyanakkor nem tudni, hogy ezek az eredmények más közösségi platformok és korcsoportok esetében, illetve eltérő körülmények között is érvényesek-e. Hunt szerint noha a tanulmány nem határozza meg azt az optimális időt, amelyet a felhasználóknak ezeken a platformokon kellene tölteniük, vagy hogy miként lehetne őket a legjobban használni, az eredményekből azonban mégis kirajzolódik két olyan konklúzió, amelyek betartása egyetlen közösségimédia-felhasználónak sem árthat.

Először is csökkenteni kell a szociális összehasonlításra alkalmat adó lehetőségeket. "Amikor az ember nem azzal van elfoglalva, hogy a kattintásvadász tartalmakat bújja a közösségi médiában, akkor több időt szentel azoknak a dolgoknak, amelyek nagyobb valószínűséggel töltik el elégedettséggel a saját életét illetően". Másodszor, mivel ezek a platformok még jó ideig az életünk részei maradnak, ezért a társadalomnak ki kell találnia, hogy miként lehetne őket úgy használni, hogy a legkevesebbet ártsák a felhasználóknak.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #18
    Ezekkel én is egyetértek.
    Azt mondom még is erre, hogy habár a "boldogtalanság" az egyén felelőssége, de nem az egyén "hibája". Én nem ítélném el az embereket azért amit tesznek. Mi mást is tehetnének egyébként? Van általános modell, van értékrend, amit követhetnének?

    Nincs is, meg van is. A tömegmédia elavult XX. szd-i fogyasztói kultúrához kapcsolódó "értékeket" közvetít, gyak ez a hivatalos, az államilag támogatott. És ha ettől elfordul az ember, akkor épp hogy az a gond, hogy az önfejlesztő, alternatív utas módszerekkel, új és régi világnézetekkel, vallásokkal Dunát lehetne rekeszteni.

    Mert nincs egy tudományos módszer, emberkép, hogy Ember, ha nem akarsz becsavarodni, akkor ezt meg ezt kell csinálnod.
    Persze, hogy az emberek elfordulnak akár a tudománytól is, ha pont az ő életükre nincs megoldása.
  • ostoros #17
    "Van olyan ismerősöm, aki a nap 24 órájából egyetlen percet sem hajlandó önmagával egyedül tölteni. Ha van három szabad perce, akkor felhívja az egyik ismerősét, persze nem azért mert érdeklődik iránta, hanem hogy üres pofázással elüsse az időt és addig sem kell önmagával foglalkoznia. Zene mindig a fülében van, még zuhanyzás közben is bömbölteti a zenét. És még sorohatnám a dilijeit. Természetesen ő tökéletes és a világ a rossz szerinte. "

    Ezzel tökéletesen egyet értek.
    Kell az embernek a magány, hogy az információ özöntől mentesen, az agya képes legyen feldolgozni az eddig megszerzett információkat.
    Erről szólt régen a szerzetesi elvonulás. Ez volt az értelme. Nem szólni senkihez egy szót sem heteken át, még csak nem is olvasni, hanem csak meditálni. Az első néhány hétben szenvedni fog tőle az ember, igen, mert az agya kényszeríti az eddigi élete újraélésére, és az élete átgondolására.
    Na, ez az amit ma senki nem akar megtenni. Elgondolkodni az élete eddigi döntéseiről, vagy arról, hogy mikor milyen döntést nem hozott meg, amikor kellett volna.
    Kényelmesebb betömni a fülét, vagy leinni/bedrogozni magát, mint az önreflexió.
    Persze nehéz is.
    Nem véletlen, hogy az igazi büntetés börtönökben a magánzárka. Nem a magány miatt, mert annyira látni akarja az ember a többi 200 unalomig ismert arcot, akivel össze van zárva, hanem mert a magányban szembesül vele, hogy mit baszott el, amiért odakerült, ahol épp üdül.
    Viszont az a kevés, aki sikeresen átesett ezen, az képes lehet valóban megváltozni. (A törekék töredékéről van szó)
    (Már csak ezért sem tartom szerencsésnek, hogy az unió szabályai a börtönöket mindennel felszereli, ami elkerülhetővé teszi az önmagunkkal való szembenézést.)
    Utoljára szerkesztette: ostoros, 2018.11.14. 20:25:31
  • ostoros #16
    Helyes. :D
  • dyra #15
    Nem lehet, hogy sokan pont azért égnek ki mert igenis megvan az akarat és a kitartás? Sokat tanulnak, majd sokat dolgoznak és aztán egyszer csak azt mondja a szervezet, hogy elég. Elképesztően sok ilyen embert ismerek.
  • bundasjezus #14
    Pontos a diagnózis. Azonban én még mélyebbre ásnék.

    Az én véleményem az és ezt a tapasztalatok mondatják velem, hogy az emberek boldogtalanságának oka elsősorban az önismeret hiánya. Az embereknek valójában fogalmuk sincs önmagukról hogy kicsodák, micsodák és mit akarnak az élettől, önmaguktól. Mindenki energiaminimumra törekszik. Boldog akar lenni, de nem tesz érte semmit. Inkább megelégszik a langyos vízzel, mintsem kilépjen a komfortzónájából. Régen akkor voltál valaki, ha sok tanulás, munka, kitartás, kudarcok és szenvedés után le tudtál tenni az asztalra valamit. Ma már nincs meg senkiben a kitartás, senki nem akar megszenvedni semmiért. Félnek az emberek a fájdalomtól. Pedig a boldogsághoz a fájdalmon keresztül vezet az út. A közösségi oldalakon pedig úgy lehetsz "valaki", hogy igazából meg sem kell erőltetned magad. És ez átkozottul vonzó mindenkinek.

    Üres, felszínes emberek üres, felszínes embereket gyártanak. Tökéletesen tetten érhető ez a társadalom minden területén. Senki nem hajlandó megküzdeni semmiért, nem vállalnak áldozatot és kockázatot, nem hajlandók megoldásokat keresni. Ezért van ennyi válás, ennyi tragédia és magányos, befordult emberek milliói.

    Van olyan ismerősöm, aki a nap 24 órájából egyetlen percet sem hajlandó önmagával egyedül tölteni. Ha van három szabad perce, akkor felhívja az egyik ismerősét, persze nem azért mert érdeklődik iránta, hanem hogy üres pofázással elüsse az időt és addig sem kell önmagával foglalkoznia. Zene mindig a fülében van, még zuhanyzás közben is bömbölteti a zenét. És még sorohatnám a dilijeit. Természetesen ő tökéletes és a világ a rossz szerinte.

    El kéne jutnia odáig az embereknek, hogy megálljanak egy kicsit ebben a zajos, rohanó világban. Hogy megkérdezzék maguktól: mi nem oké velük, miért boldogtalanok. Igen, kényelmetlen és kellemetlen kérdéseket kell feltenni önmagunknak, amikre aztán meg kell próbálnunk válaszokat találni, de csak így lehet megismerni önmagunkat. Ez az első lépcsőfok a boldogsághoz vezető úton. Megértem, hogy ez nehezebb, mint nyomkodni a facebookot. Csak akkor nem másokat kell okolni a saját boldogtalanságunkért.
    Utoljára szerkesztette: bundasjezus, 2018.11.14. 11:12:13
  • barret #13
    Én meg leszarom :D :D
  • ostoros #12
    A nagy egó is népbetegség. Csak nem tartjuk annak, de attól még az. Azért nem tartjuk annak, mert a fogyasztói társadalom a nagy egóra épül.
    Mert megérdemled...
    Valósítsd meg ÖNmagad!...
    Légy aktív...
    Légy trendi, divatos, stb
    Légy te a középpontban.
    Csináld azt amihez NEKED van kedved!
    ÉN, ÉN, ÉN!

    EZ BETEGSÉG.
    És sokan jól megélnek belőle. A betegek tömegeiből.

    A depresszió pedig ennek az elvárt képnek való megfelelési képtelenségből ered, ami frusztrációt és fogyasztást okoz.
    Utoljára szerkesztette: ostoros, 2018.11.13. 17:49:13
  • dyra #11
    Háát érzi az emberiség, hogy ez csak nem van így jól bizonyíték erre a sok vallás és azok sokszor összecsengő tanításai. Csak hát olyan nagy a közösség sodrása, hogy ezen nem nagyon tud senki sem változtatni.
  • NEXUS6 #10
    Igen így működi a világ. A farkasoknál is van az alfa-pár és az egész falka gyak őket szolgálja. Régebben volt a király, aztán meg az első titkár, a lényeg ugyan az maradt, ki baxik és ki nem.
    A demokrácia nevű rendszer azt mondja, hogy hiszen te is lehetsz alfa, csak azt nem mondja, hogy hogyan. Oldd meg! Te dolgod.

    Szóval a kérdés az, hogy milyen rendszer akarunk, visszatérünk a régihez, gyak egy modern királyságot csinálunk, vagy egy olyat ahol kismillió alfa van? Csak ugye az utóbbit még Marx-Engels sem igazán konkretizálta, és igazából azóta sem senki.
  • Zoliz #9
    Nekem kicsi a pöcsöm mégis örülök neki, hogy legyőztem a FaceBookot és nem kell kiposztolnom semmitse. (Olyan töketlen vagyok)