18
-
#18
Ezekkel én is egyetértek.
Azt mondom még is erre, hogy habár a "boldogtalanság" az egyén felelőssége, de nem az egyén "hibája". Én nem ítélném el az embereket azért amit tesznek. Mi mást is tehetnének egyébként? Van általános modell, van értékrend, amit követhetnének?
Nincs is, meg van is. A tömegmédia elavult XX. szd-i fogyasztói kultúrához kapcsolódó "értékeket" közvetít, gyak ez a hivatalos, az államilag támogatott. És ha ettől elfordul az ember, akkor épp hogy az a gond, hogy az önfejlesztő, alternatív utas módszerekkel, új és régi világnézetekkel, vallásokkal Dunát lehetne rekeszteni.
Mert nincs egy tudományos módszer, emberkép, hogy Ember, ha nem akarsz becsavarodni, akkor ezt meg ezt kell csinálnod.
Persze, hogy az emberek elfordulnak akár a tudománytól is, ha pont az ő életükre nincs megoldása. -
ostoros #17 "Van olyan ismerősöm, aki a nap 24 órájából egyetlen percet sem hajlandó önmagával egyedül tölteni. Ha van három szabad perce, akkor felhívja az egyik ismerősét, persze nem azért mert érdeklődik iránta, hanem hogy üres pofázással elüsse az időt és addig sem kell önmagával foglalkoznia. Zene mindig a fülében van, még zuhanyzás közben is bömbölteti a zenét. És még sorohatnám a dilijeit. Természetesen ő tökéletes és a világ a rossz szerinte. "
Ezzel tökéletesen egyet értek.
Kell az embernek a magány, hogy az információ özöntől mentesen, az agya képes legyen feldolgozni az eddig megszerzett információkat.
Erről szólt régen a szerzetesi elvonulás. Ez volt az értelme. Nem szólni senkihez egy szót sem heteken át, még csak nem is olvasni, hanem csak meditálni. Az első néhány hétben szenvedni fog tőle az ember, igen, mert az agya kényszeríti az eddigi élete újraélésére, és az élete átgondolására.
Na, ez az amit ma senki nem akar megtenni. Elgondolkodni az élete eddigi döntéseiről, vagy arról, hogy mikor milyen döntést nem hozott meg, amikor kellett volna.
Kényelmesebb betömni a fülét, vagy leinni/bedrogozni magát, mint az önreflexió.
Persze nehéz is.
Nem véletlen, hogy az igazi büntetés börtönökben a magánzárka. Nem a magány miatt, mert annyira látni akarja az ember a többi 200 unalomig ismert arcot, akivel össze van zárva, hanem mert a magányban szembesül vele, hogy mit baszott el, amiért odakerült, ahol épp üdül.
Viszont az a kevés, aki sikeresen átesett ezen, az képes lehet valóban megváltozni. (A törekék töredékéről van szó)
(Már csak ezért sem tartom szerencsésnek, hogy az unió szabályai a börtönöket mindennel felszereli, ami elkerülhetővé teszi az önmagunkkal való szembenézést.)
Utoljára szerkesztette: ostoros, 2018.11.14. 20:25:31 -
ostoros #16 Helyes. :D -
dyra #15 Nem lehet, hogy sokan pont azért égnek ki mert igenis megvan az akarat és a kitartás? Sokat tanulnak, majd sokat dolgoznak és aztán egyszer csak azt mondja a szervezet, hogy elég. Elképesztően sok ilyen embert ismerek. -
bundasjezus #14 Pontos a diagnózis. Azonban én még mélyebbre ásnék.
Az én véleményem az és ezt a tapasztalatok mondatják velem, hogy az emberek boldogtalanságának oka elsősorban az önismeret hiánya. Az embereknek valójában fogalmuk sincs önmagukról hogy kicsodák, micsodák és mit akarnak az élettől, önmaguktól. Mindenki energiaminimumra törekszik. Boldog akar lenni, de nem tesz érte semmit. Inkább megelégszik a langyos vízzel, mintsem kilépjen a komfortzónájából. Régen akkor voltál valaki, ha sok tanulás, munka, kitartás, kudarcok és szenvedés után le tudtál tenni az asztalra valamit. Ma már nincs meg senkiben a kitartás, senki nem akar megszenvedni semmiért. Félnek az emberek a fájdalomtól. Pedig a boldogsághoz a fájdalmon keresztül vezet az út. A közösségi oldalakon pedig úgy lehetsz "valaki", hogy igazából meg sem kell erőltetned magad. És ez átkozottul vonzó mindenkinek.
Üres, felszínes emberek üres, felszínes embereket gyártanak. Tökéletesen tetten érhető ez a társadalom minden területén. Senki nem hajlandó megküzdeni semmiért, nem vállalnak áldozatot és kockázatot, nem hajlandók megoldásokat keresni. Ezért van ennyi válás, ennyi tragédia és magányos, befordult emberek milliói.
Van olyan ismerősöm, aki a nap 24 órájából egyetlen percet sem hajlandó önmagával egyedül tölteni. Ha van három szabad perce, akkor felhívja az egyik ismerősét, persze nem azért mert érdeklődik iránta, hanem hogy üres pofázással elüsse az időt és addig sem kell önmagával foglalkoznia. Zene mindig a fülében van, még zuhanyzás közben is bömbölteti a zenét. És még sorohatnám a dilijeit. Természetesen ő tökéletes és a világ a rossz szerinte.
El kéne jutnia odáig az embereknek, hogy megálljanak egy kicsit ebben a zajos, rohanó világban. Hogy megkérdezzék maguktól: mi nem oké velük, miért boldogtalanok. Igen, kényelmetlen és kellemetlen kérdéseket kell feltenni önmagunknak, amikre aztán meg kell próbálnunk válaszokat találni, de csak így lehet megismerni önmagunkat. Ez az első lépcsőfok a boldogsághoz vezető úton. Megértem, hogy ez nehezebb, mint nyomkodni a facebookot. Csak akkor nem másokat kell okolni a saját boldogtalanságunkért.
Utoljára szerkesztette: bundasjezus, 2018.11.14. 11:12:13 -
#13
Én meg leszarom :D :D -
ostoros #12 A nagy egó is népbetegség. Csak nem tartjuk annak, de attól még az. Azért nem tartjuk annak, mert a fogyasztói társadalom a nagy egóra épül.
Mert megérdemled...
Valósítsd meg ÖNmagad!...
Légy aktív...
Légy trendi, divatos, stb
Légy te a középpontban.
Csináld azt amihez NEKED van kedved!
ÉN, ÉN, ÉN!
EZ BETEGSÉG.
És sokan jól megélnek belőle. A betegek tömegeiből.
A depresszió pedig ennek az elvárt képnek való megfelelési képtelenségből ered, ami frusztrációt és fogyasztást okoz.
Utoljára szerkesztette: ostoros, 2018.11.13. 17:49:13 -
dyra #11 Háát érzi az emberiség, hogy ez csak nem van így jól bizonyíték erre a sok vallás és azok sokszor összecsengő tanításai. Csak hát olyan nagy a közösség sodrása, hogy ezen nem nagyon tud senki sem változtatni. -
#10
Igen így működi a világ. A farkasoknál is van az alfa-pár és az egész falka gyak őket szolgálja. Régebben volt a király, aztán meg az első titkár, a lényeg ugyan az maradt, ki baxik és ki nem.
A demokrácia nevű rendszer azt mondja, hogy hiszen te is lehetsz alfa, csak azt nem mondja, hogy hogyan. Oldd meg! Te dolgod.
Szóval a kérdés az, hogy milyen rendszer akarunk, visszatérünk a régihez, gyak egy modern királyságot csinálunk, vagy egy olyat ahol kismillió alfa van? Csak ugye az utóbbit még Marx-Engels sem igazán konkretizálta, és igazából azóta sem senki. -
Zoliz #9 Nekem kicsi a pöcsöm mégis örülök neki, hogy legyőztem a FaceBookot és nem kell kiposztolnom semmitse. (Olyan töketlen vagyok) -
dyra #8 Ez az egész társadalomra igaz a FB csak kis szelete. Folyamatosan előtérbe toljuk a sikeres embereket (mindenhol munkahely, TV, sport, iskola stb..). Ők a példaképek. Na de ők csak azért lehetnek sikeresek mert az emberek 99% nem az. Így teljes joggal az ember szarnak érzi magát és lassan depissé válik (már ha eszerint az értékrend szerint határozza meg magát). Meg lehet nézni az emberek hány százaléka boldog. Szerintem baromi kevés.
Erre nincs megoldás. Túl sok a kispöcsű idióta a világba aki nagyot akar alkotni olyan értelemben, hogy a másik fölé kerekedik valahogy. Azok a társadalmak boldogok ahol az emberk nem anyagi dolgokon keresztül határozzák meg magukat ilyen volt Tibet vagy Bhutan de még Kubában is sokkal boldogabbak mint pl mi és nem mellesleg átlag több mint 10 évvel tovább élnek.
Ez nem fog változni amíg ez a szerencsétlen piacgazdaság és pénzisten létezik. -
#7
Hát ja.
Azonban azt nézzük inkább először, hogy nem a nagy egójú emberek miatti konfliktusok jelentenek egyfajta népbetegséget, hanem épp ellenkezőleg a depresszió. Ez az egész azt mutatja, hogy általában a tudománynak nincs arról képe, hogy a XXI. szd-ban milyennek kéne mentálisan lennie a lakosságnak. Vagy ha összeesküvés elméletekben hiszünk, akkor azt tételezzük fel, hogy direkt olyan a médiakörnyezet, ami minél több embert tesz depresszióssá, steresszessé okozza ezáltal az emberek jó részének alacsonyabb reprodukciós képességét illetve idő előtti elhalálozását. Én ebben a CT-ben mondjuk nem hiszek.
Egyetértek azonban a felvetéssel, az ego építés kifejezést inkább az önbizalom növelés helyett használtam. Szerintem is lehetne olyan személyiség elemeket erősíteni, ami nem tesz depresszióssá és egy űbertuskó egomániás embert sem eredményez, illetve ezt az erősítést nem a mások indirekt virtuális térben történő eltiprása útján teszi. Azonban ezekre nincs általános, tudatos és tudományos stratégia. Gyakorlatilag kontrol nélkül engedjük össze az embereket, hogy olyan infókkal bombázzák egymást, amely a népesség jelentős részében automatikusan pszichés és pszichoszomatikus betegségeket vált ki.
De ebben nem a rendszer, pl a FB az eredendően a hibás, hanem az egyén szintjén kell erre az embereket felkészíteni. Azért mert van évente pár tűzeset még nem kell betiltani a gyufát. -
#6
Magam részéről dettó. Mikor valaki nekiáll rákoskisfiús-állatkínzós-láncleveles posztokat nyomatni, már tiltom is le. -
tom_pika #5 "Mert a másik oldalról nézve nincs nagyobb ego építő dolog, mint mások írigysége." - ez ellen tudatosan küzdeni kell, mert ennek az elfogadása irtó nagy tahót képes csinálni az emberből. Esetleg próbálni kell más értelmes dologgal helyettesíteni, pl 'nincs nagyobb ego építő dolog, mint ha elérek egy célt, amit magamnak tűztem ki'.
Illetve még szerencsésebb, ha az ego építés helyett a boldogságot a szeretteinknek okozott örömökben keressük... persze az fb és társai az ego építésre gyúrnak, mert abból élnek. De érdemes kicsit elgondolkodnia valódi értékeken, amit ezek a rendszerek nem is akarnak képviselni, mert más az üzleti modellük.
Utoljára szerkesztette: tom_pika, 2018.11.13. 09:20:04 -
#4
"Ha az ember a szokásosnál kevesebb időt tölt a közösségi platformokon, az jelentősen csökkenti a depressziót és a magányt. Ez a jótékony hatás különösen azoknál a résztvevőknél volt érzékelhető, akik depressziósabbak voltak a tanulmány kezdetén"
Az internet lehetőségei, beleértve az FB-t is pont azt erősítik fel, amilyen eleve az ember. Akkor ez most az FB hibája?
Másrészt evolúciós szempontból a depresszió, vagy általában a stressz hatása nem valami hibás működés, eleve belénk van kódolva, funkciója van. Kihívás éri az embert akkor vagy előre tud lépni a hierarchiában, jobb pozícióba kerül, akkor a belső működés, a hormonok, a pszichikai hatás eleve jutalmazza, erősíti, felpörgeti az ember lelkét, még többet tud csinálni, valszeg még jobb pozíciót tud majd elérni. Ha viszont visszafelé lép, akkor jön a depi, negatív hatások, hosszabb távon akár pszichoszomatikus betegségek, pontosan azért hogy az egyed (és az ő génállománya), mivel nem elég rátermett minnél előbb kiszelektálódjon, ne fogyassza a csoport erőforrásait.
Ebben a folyamatban nincs semmi olyan dolog, amit erkölcsileg kéne megítélnünk. Tudomásul kell venni, el kell fogadni. Ha negatív spirálba kerülünk ki kell lépnünk, ha nem akurunk idejekorán meghalni, idegbajt, szívinfarktust kapni. Ez egyéni felelősség, csak fel kell világosítani. Ennyi.
Le kell állni a depis posztokkal, és neki is pozitív képet kell sugároznia. Mert a másik oldalról nézve nincs nagyobb ego építő dolog, mint mások írigysége. -
esztyopa #3 Hát én inkább úgy nézem,mint egy viccrovatot.
Feldob mindig,amikor látom,hogy milyen lúzerek tudnak lenni emberek,és,hogy milyen haszontalan baromságokkal töltik el az életük nagy részét. -
Cyberdog #2 Én néha, felnézek... De eddig mindig megkaptam a következő kérdéseket az ismerősöktől:
1) miért vannak letiltva a képeid?
2) miért vannak letiltva az ismerőseid?
3) Miért nem szoktál az üzenőfaladra írni?
4) miért nem frissíted a profilod?
A válaszokat is gyorsan össze szoktam foglalni.
1-2) qrvára nem rád tartoznak...
3) Miért, te szoktál feleslegesen pofázni?
4) Mert az életem nem ott élem...
-
Kissssss0 #1 és akkor még engem néznek furának hogy nem használom azt a trágyadombot...