Informatika és tudomány

Hunter

A Hold mágneses buborékjai inspirálhatják a jövő űrpajzsait

Megfejtették a holdfelszín tejszerű foltjainak rejtélyét, ami akár még a jövő űrhajó-tervezői számára is érdekes lehet.

A különös felszíni jegyek kulcsai a mágneses buborékok, amik erejüket tekintve gyengék ugyan, egy reakció segítségével mégis hatékony védelmet nyújtanak a talaj adott területeinek. A Földdel ellentétben a Holdnak nincs globális mágneses mezeje, ami megóvná a napszéltől, a Napból folyamatosan áramló töltéssel rendelkező részecskék özönétől. Ezek a részecskék kölcsönhatásba lépve a Hold talajával sötét színűre festik a felszínt az évezredek alatt. Ha azonban egy kicsit aprólékosabban szemléljük égi kísérőnket, számos világos területet fedezhetünk fel, melyek látszólag nem rokoníthatók a helyi tereppel, és – ugyancsak látszólag - nincs is semmilyen egyértelmű forrásuk.


Az Apollo-korszak küldetései összefüggésbe hozták a világos örvényszerű foltokat a mágneses mező buborékokkal, melyek átmérője néhány száz méter körül mozog. Több tudós is úgy vélte, hogy ezek a mini magnetoszférák visszaverhetik a napszél részecskéit, a felvetést követő mérések azonban túl gyengének ítélték a mezőket, az eredmények szerint a pozitív töltésű protonok könnyedén áthatolhatnak ezeken a buborékokon.

Egy új laboratóriumi tesztben a brit Rutherford Appleton Laboratórium kutatói egy protonokból és elektronokból álló sugarat lőttek egy kis mágnesre. A napszelet szimuláló sugár részecskéi úgy oszlottak szét a buborékot megtestesítő mágnes fölött, mint az esernyőre hulló esőcseppek. "Amennyire tudom, ez volt az első eset, hogy valaki tényleges kísérletet végzett" - mondta Georgiana Kramer, a houston-i Hold- és Bolygótudományi Intézet munkatársa, aki nem vett részt a kutatásban.

A Ruth Bamford által vezetett brit csapat szerint a negatív töltésű elektronok követik a mini magnetoszférák mezővonalait, miközben a protonok eleinte átsiklanak rajta. A negatív és pozitív töltések közötti szétválasztódás azonban létrehoz egy elektromos mezőt, ami erősebb a mágneses mezőnél. A kísérlet tanúsága szerint ez az elektromos mező visszahúzza a protonokat, így mindkét részecske képviselői lecsúsznak a buborékról.

Bamford munkatársaival egy mágneses "terelőpajzson" dolgozik, amit az űriparban kívánnak kamatoztatni, a kritikusok szerint azonban túl sok energiára lenne szükség, hogy a gyakorlatban is alkalmazhatóvá váljon. A Hold-buborékok mechanizmusának tanulmányozása azonban egy olyan mesterséges rendszert eredményezhet, ami jóval alacsonyabb energiaszinteken is működőképes lehet.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Krumplipuska #20
    Ha jól emléxem a pólusváltás ideje 200-300 évig is eltart.
    És ez a folyamat már meg is kezdődött.
    Szóval lesz gondunk :)
  • kvp #19
    A foldi magneses ter azert ket pulusu, mert a foldnek egy forgastengelye van. A mag es a felszin forgasi sebessege pedig eltero, ez klasszikus generatorkent viselkedik, csak nem allo es forgo resz van, hanem gyorsabban es lassabban forgo. Hasonloan mukodik a kalitkas aszinkron generatorokhoz. Masik hasonlo sebessegkulonbsegbol adodo jelenseg a passzat szel, amit a felszin es a legkor sebessegkulonbsege okoz.

    A magneses polusok altalaban azert vannak a sarkok kozeleben, mert a perdulet a sarkok fele huzza a magneses polusokat is, de ez a lendulet miatt altalaban tulszalad, ezert a sarkok korul imbolyog, meglehetosen lassan. Polusvaltas ketfelekeppen johet letre, egyreszt ha tul naggya valik az imbolygas, akkor atlendulhet a masik stabil allapotba, masreszt a relativ forgasi sebesseg megvaltozasaval. A bolygo szerkezetet nezve az elso ok nekem realisabbnak tunik.
  • csimmasz #18
    Sőt az észak dél sem mindenhol igaz, a polusok nem oszlanak el homogén módon mindenütt, vannak ellentétes pólusu foltok a földön több helyen, volt egy műsor ahol ezt feszegették, tehát az átfordulása apólusoknak sem lesz hip hopp északból dél.
    Hanem egyre több folt keletkezik ellentétes polussal majd ezek rendezetlenül vándorolnak növekednemk, majd egy idő után északi irányban lesznek jelentősebb déli polusok.
    Legalábbis valahogy így magyarázták, időben már nem emlékszem de talán években mérhető vagy több.
  • johnfly #17
    "Pl nem biztos hogy vannak póluscserék sem!"

    Javíts ki, ha tévedek, de erre elég meggyőző bizonyítékok léteznek, pl. a Közép-Atlanti Hátság vastartalmú kőzeteinek a váltakozó irányú mágnesessége, meg effélék. Ezeket már a középkori hajósok is ismerték, mert bekavartak az iránytűnek.

    Nekem a problémám csupán a pólusváltástól rettegőkkel kapcsolatban csak annyi, hogy bizonyíthatóan, globálisan soha nem történt egyik napról a másikra a mágneses pólusok felcserélődése.

    Láttam a tévében egy magát tudósnak mondó fazont nyilatkozni (Natgeo), hogy jajjmindmeghalunk, mert ő talált bizonyítékot rá hogy ez már bekövetkezett egyszer régen, de a tudományos felkészületlenségéről azonnal tanúbizonyságot tett, amint azt kezdte el ecsetelni, hogy ha az északi mágneses pólus áthelyeződik mondjuk newyorkba, akkor ott lesz olyan hideg mint az északi sarkon, a Szaharában meg tök jó klíma lenne.
    Marha.
    Szerintem fogalma sem volt a mágneses, és a geológiai északi sark közti különbségről. A mágneses pólusváltáshoz a mag körüli áramlások megváltozása kell, míg a geológiai sarkok elmozdulásához meg egy nagy energiájú gravitációs lökés, vagy becsapódás szükséges. A műsor narrátora meg olyanokat mondott, hogy vajon befagy-e majd a mexikói öböl, meg a túlélők a felolvadt Antarktiszon menedéket találnak-e. Botrányosan röhejes egy ilyet tudományos ismeretterjesztő csatornán látni.
  • NEXUS6 #16
    "A Fold magneses pajzsat az olvadt vasmag forgasa hozza letre, gyakorlatilag egy jo eros elektromagneskent."
    Majdnem, a hivatalos teória szerint a mag felső olvadt részének csavarszerű áramlásai.

    De gondoljunk bele, ha a vasmag mint egy száradt barackmag zörögne és ez okozná a mágnesességet, az eltérő fordulatszám miatt, akkor egyrészt a Föld forgása is leállna, vagy ha felgyorsulna a mag, akkor a mágnesesség szünne meg, de úgy nagyjából örökre. A belső mag ugyan is fizikai szempontból a nagy nyomás miatt gyak szilárdnak tekinthető!

    Pontosan nem tudjuk mi okozza a Föld mágnesességét, és azt sem, hogy mi okozza a póluscseréket. Pl nem biztos hogy vannak póluscserék sem!
    Ha a kétpólusos kunfigurációból a földi mágneses mező átvált pl. négypólusosba, akkor a helyi mágnesesség iránya egy pillanat alatt is megváltozhat, annélkül hogy lenne a katasztrófa filmekbe illő pólusváltás.
  • kvp #15
    "Ezt most jól értem, hogy egy mágnes képes szétválasztani a protonokat és elektronokat? Akkor itt a korlátlan energiaforrás!"

    Nem, egy magneses ter kulonbozo mertekben teriti el az azonos sebessegu, de kulonbozo tomegu, plazmaallapotu toltott reszecskeket. Ez egy elektrosztatikus teret hoz letre, ami ugyancsak befolyasolja a reszecskek palyajat. A jelenseg oka, hogy a magneses ter nem eleg eros ahhoz, hogy szetvalassza a reszecskeket, hanem azok az ellentetes toltesuk miatt folyamatosan hatnak egymasra.
  • freeapro #14
    Ezt most jól értem, hogy egy mágnes képes szétválasztani a protonokat és elektronokat? Akkor itt a korlátlan energiaforrás!
  • kvp #13
    A Fold magneses pajzsat az olvadt vasmag forgasa hozza letre, gyakorlatilag egy jo eros elektromagneskent. A Holdon valoszinuleg vastartalmu kozetek, vagy vasmeteoritok allando magneses tere hozza letre a buborekokat. A felfedezes arrol szol, hogy elektromagnesek helyett lehet allandomagneseket is hasznalni egy magneses pajzshoz es ez azert hatekony, mert a magnes csak az elektronokat teriti el, de azok kolcsonhatasba lepnek a protonokkal, igy a protonok es az elektronok is kozelebb huznak el a buborek kozepehez kepest, de nem mennek at rajta. Igy egy egyszerubb es gyengebb magneses ter is kepes letrehozni egy kisebb, de hatekony buborekot. A nagyenergiaju neutronokkal viszont nem tudom mit tudnak kezdeni, az arnyekolason kivul.

    "A kérdés ilyenkor felmerül, hogy milyen erős lehet valójában a Föld valós mágneses mezője és mekkora mágneses teret indukál maga a Van-allen öv egy hasonló mechanizmussal. Csak mert abban is elkülönülnek az elektronok, meg a protonok."

    Nem indukal semekkorat, viszont ha megno a nyomas a mezon, akkor az osszemegy, viszont erosebb lesz. Ilyenkor szoktunk sarki fenyt latni. Tehat nem jon letre extra magneses ter, csak ami van az kulso hatasra atalakul, egyebkent a hatas elektromagneses ter hatasara jon letre es valojaban elektrosztatikus. Tehat a gyenge magneses terbol letrejon egy kisebb, de erosebb elektrosztatikus ter.

    ps: Igen ezt hivjak a startrek-ben navigacios pajzsnak. Nem, a lezer ellen nem ved, de a plazma ellen joreszt igen.
  • NEXUS6 #12
    Az, hogy a Hold felszíne elszíneződik a különböző intenzitású sugárzástól, meg egy napkitörés során megnövekedett intenzitású részecskesugárzás 90%-át eltérítik az két különböző dolog.

    A Hold esetében ha ez a jelenség 0,000001%-ban eltérő sugárzást eredményez, akkor az 1 Mrd év után már azért látható. Ha meg egy űrhajót akarunk megvédeni ott jó néhány nagyságrenddel nagyobb energia kell.

    Itt az az újdonság, hogy a mágnes eltéríti a viszonylag kis tömegű elektront, ami a plazmán belül töltésmegosztást indukál, ami viszont eltéríti a protont is.

    A kérdés ilyenkor felmerül, hogy milyen erős lehet valójában a Föld valós mágneses mezője és mekkora mágneses teret indukál maga a Van-allen öv egy hasonló mechanizmussal. Csak mert abban is elkülönülnek az elektronok, meg a protonok.
  • AgentKis #11
    Ezt a "sok energia" dolgot én sem értem. A holdon honnan van a sok energia? Mennyi energia kell egy állandó mágneshez?
További bejegyzések a fórumban...