Cifka Miklós
Shi Lang a kínai flotta legújabb gyöngye
Kína első repülőgép-hordozója kifutott a tengerre első próbaútjára, a nagyhatalmi erőfitogtatás újabb eszközeként.
Az első kínai repülőgép-hordozó élete a Szovjetunióban kezdődött, mégpedig az 1970-es években. A Szovjetunió haditengerészete igényt formált egy 80 000 tonnás, az amerikai szuper repülőgép-hordozókkal (Enterprise, Nimitz-osztály) egyenrangú típusra. A terv (Projekt 1153 "Orjol") megvalósítása több téren is akadályokba ütközött, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy nincs tapasztalatuk sem tervezés, sem építés, sem az üzemeltetés területén, no és persze nem utolsó sorban jelentős erőforrásokat igényelt volna, amiket máshonnan kellett volna elvonni. Így végül úgy döntöttek, hogy egy kisebb méretű, mintegy 67 500 tonnás hordozót építenek, amely hivatalosan "nehéz repülőgép-hordozó rakéta-cirkáló" besorolást kapta.
A besorolás nem volt túlzás, a "kisebb" hordozó a repülőgépek mellett impozáns hajó elleni fegyverzetet hordozott egytucatnyi P-700 "Granit" robotrepülőgép képében, és nem elhanyagolható légvédelmi, illetve tengeralattjáró-elhárító fegyverekkel is el volt látva. Alapjaiban különbözött ez az amerikai (és angol illetve francia) elgondolással, ahol a hordozót mindössze szerény önvédelmi fegyverzettel látták, látják csak el. Ezen kívül a másik fő különbség, hogy az amerikai hordozók gőzkatapulttal voltak felszerelve, amelyek lehetővé tették akár 30 tonnánál is nehezebb repülőgépek indítását.
Festmény az épülő Uljanovszk-egységről. A feltételezések szerint az első "hazai" építésű Kínai hordozó erőteljesen épít a soha el nem készült szovjet hordozó terveire
Az ehhez hasonló elvek mellett kidolgozott nagy méretű szovjet hordozó elképzelését 1983-ban elvetették, de csak azért, hogy egy évvel később némileg átdolgozva Projekt 1143.7 "Uljanovszk" jelzés alatt újraélesszék. 1988-ban az építését is elkezdték, de a Szovjetunió széthullásakor a közel félig kész hajótestet szétbontották.
Festmény az akkor még épülő első orosz hordozóról - a "Leonyid Brezsnyev"-ről
A kisebb hordozó-cirkáló többszöri áttervezés és átépítés után végül 1991-re elkészült. Katapultok helyett síugrósánc-szerűen lett kiképezve az orra, amelyről nekifutással szállhattak fel a repülőgépek. (Ez a megoldás sokkal egyszerűbb, mint a gőzkatapult, ám erősebb hajtóműveket követel a repülőgéptől, illetve a felszállótömeg is korlátozott ezáltal. ) Átadása immár az Orosz Haditengerészetnek történt. Elnevezése a változó politikai erőket követve először Riga, majd Leonyid Brezsnyev, utána Tbiliszi, végül pedig Admiral Kuznyecov lett.
Balra a félkész Riga (a későbbi Varjag), jobbra a Kuznyecov, 1991-ben - klikk a nagyobb képért
Ekkor már a vízen ringatózott már a félkész testvérhajója, amit 1985-ben még Riga néven kezdtek építeni, majd 1990-ben átnevezték Varjag-ra. 1992-ig még félszívvel folyt a fedélzetén a munka, ám új gazdája, Ukrajna nem tudta finanszírozni a befejezését, így minden további munkálatot leállítottak. Még ebben az évben kínai tisztviselők és mérnökök nézték meg a hajót, ám az árban nem sikerült megállapodniuk. 1998-ban aukciót hirdettek a rozsdásodó fémhalmaz állapotában lévő hajótestre, amit egy bizonyos hong-kongi illetőségű Chong Lot Travel Agency Ltd. nyert meg, 20 millió dolláros ajánlattal, akik azt állították, hogy Makaó mellett mint kaszinó-hajó akarják majd használni. Ez az ár mintegy két-háromszor volt magasabb, mint egy hasonló méretű hajótest fémhulladékként való megvásárlása.
A HMAS Melbourne utolsó (?) útjára indul, Kínába...
Az ilyen aukciók és az azokra adott ajánlatok nem voltak szokatlanok. Az Ausztrál Haditengerészet 1982-ben vonta ki utolsó repülőgép-hordozóját, a HMAS Melbourne-t, amit egy kínai hajógyár vásárolt meg, hogy ócskavasnak lebontsa. Ez lehetett a kínai repülőgép-hordozó program első lépcsője, a hajót ugyanis miután Kínába vontatták, mérnökök tetőtől - talpig átvizsgálták, mert noha a II. Világháborúban épült, sok hasznos információt lehetett gyűjteni belőle olyannak, aki még sose épített hordozót.
A "Minszk", mint múzeum, szórakoztatópark és hotel
1995-ben és 1996-ban (kisebb kerülőúton) szintén kínai kézbe került két Kijev-osztályú ex-szovjet repülőgép-hordozó (cirkáló), a Kijev és a Minszk amelyekről helyből fel- és leszálló Jak-38 harci gépek is üzemeltek a helikopterek mellett. Ezeket ugyan látványosságként állították ki, de előtte szintén alaposan átvizsgálták őket, viszont láthatóan nem áll szándékukban katonai célra használni többet.
A Varjag 1997-ben egy kémműhold-felvételen. Látható, hogy fosztják meg a fegyverzetétől, fedélzeti rendszereitől és radarjaitól
Még az aukció idején bejelentette Makaó, hogy nem ad engedélyt arra a Chong Lot cégnek, hogy az ország felségvizeire hozza a Varjagot. Persze ennek nem sok jelentősége volt, hiszen egy évvel később Makaó a hajdan kötött megállapodásnak megfelelően portugál fennhatóság alól kínai kézbe került. Még ezzel együtt is szép csavar, hogy Chong Lot cég nem is indult a szerencsejátékok szervezésére való jogosultság megszerzéséhez 2002-ben.
Feltételezhető, hogy sose volt szándékában senkinek sem kaszinóvá alakítani a hajót. Ezt erősíti az is, hogy a Chong Lot a Chinluck cég leányvállalata; egyik cég sem volt ismert, nem rendelkeztek honlappal sem (sem akkor, sem azóta), és a Chinluck vezetője pedig egy leszerelt magas rangú katonatiszt volt, a két cég pedig a Varjag-ügylet után el is tünt a hírekből. Az általános vélekedés szerint a Kínai Népi Haditengerészet áll az egész procedúra mögött a kezdetektől fogva.
A Varjag Isztambul előtt
Akárhogy is történt, a Varjag vontatókötélre lett kötve, és elindult a Fekete-tengeren, ám nem jutott túl messzire: Törökország közölte, hogy nem engedi át a Boszporuszon a kormánylapát és saját meghajtás nélküli hajótestet. "Meglepetésre" a kínai kormány képviselői jelentek meg, és tárgyalásokat kezdtek a törökökkel a probléma megoldására. Hogy pontosan mi volt a megegyezés lényege, arról eltérő nyilatkozatok láttak napvilágot (kétmillió kínai turistától kezdve egymillió dolláros "fájdalomdíjig"), ám néhány hónapos kényszerszünet után, 2001 novemberében a Varjag egy kisebb vontatóhajó flotta kíséretében áthajózott a Boszporuszon.
A csupa rozsda Varjag megérkezik Kínába - klikk a nagyobb képért
Egyiptom már keményebb diónak bizonyult. Kerek-perec elutasították azt, hogy a Szuezi-csatornán vonszolják végig a hajót, igaz ebbe az is belejátszhatott, hogy a görög partok közelében a hatalmas hajótest elszabadult, és csak napokkal később sikerült újra vontatókötélre fogni. Ezután viszont meg kellett kerülni egész Afrikát, és így juthattak csak el Kínába. Ott azonban a daliani katonai kikötőbe került kikötésre 627 napos, fél világot megkerülő útja után.
A Varjag 2003-ban Dalianban
Évekig láthatóan nem történt semmi a hajón (természetesen nyilván alaposan átvizsgálták), majd 2005-ben szárazdokkba került. A hajó célja és valódi tulajdonosa ekkor már letagadhatatlan lett: a Kínai Népi Haditengerészet által használt egyen-szürke színre festették le a hajótestet, a felépítmény vörös alapozófestést kapott, majd a fedélzetre került sárga cink-kromát alapozó, erre pedig egy második, csúszásgátló bevonat. Ekkoriban kezdték el Shi Lang (egy XVII. századi kínai admirális, aki meghódította a Tungningi Királyság (a későbbi Tajvan) szigetét 1681-ben) néven nevezni a nyugati sajtóban.
A Shi Lang 2007-ben, már lefestve - klikk a nagyobb képért -
A repülőgép-hordozó persze nem ér sokat a fedélzetéről bevethető repülőgépek és helikopterek nélkül, így Kína 2006-ban felvette a kapcsolatot Oroszországgal egy repülőgép-beszerzés kapcsán. Két Szu-33 (eredetileg Szu-27K) repülőgép megvételéről, 12 darab későbbi beszerzéséről, és 36 további opciójáról szóltak a tárgyalások. A Szu-33 a Szu-27 hajófedélzetről üzemeltethető alváltozata, ilyenek szolgálnak az orosz Kuznyecov hordozó fedélzetén is. A tárgyalások hosszú ideig húzódtak, végül azonban nem jutottak megegyezésre.
Egy Szu-33 indul a Kuznyecov fedélzetéről - klikk a nagyobb képért
A szóbeszédek szerint a probléma a kínaiak másolásra való hajlama volt, illetve hogy nem tartják be a licencmegállapodásokat maradéktalanul. Az oroszoknak kínos kérdés ez, hiszen egyfelől az egyik legfontosabb ügyfelük Kína, mely tengeralattjáróktól kezdve a légvédelmi rakétarendszereken át a vadászgépekig mindenfélét vásárol tőlük, és akkor még csak a fegyver-kereskedelemről beszéltünk, hiszen nyersanyag (kőolaj, földgáz) terén is fontos partnerei egymásnak.
Csak hogy a legutóbbi példával éljünk, Kína megvette a Szu-27SzK (a Szu-27 butított export változatának) licencgyártási jogát (a kínai légierőben J-11 jelöléssel illetik őket), ám azzal a kitétellel, hogy a hajtóműveket és a radarokat (a gép legdrágább és legfontosabb részelemeit) továbbra is az oroszok szállítják majd, illetve a típust nem fejlesztik tovább saját maguk. (Kína az 1960-as évek óta a mai napig gyárt a MiG-21-esen alapuló gépeket, folyamatosan kicsit átszabva, úgyhogy már alig lehet ráismerni, de azért felfedezhető az eredet.)
J-11B-k - klikk a nagyobb képért
Ezt a megállapodást Kína megszegte, mikor a 2000-es évek közepétől a J-11B és BS típusokba kínai hajtómű és radar lett beépítve, továbbá jelentősen modernizált fedélzeti rendszerek kerültek beépítésre - az oroszok azonban nem nagyon tudtak mit tenni a hivatalos tiltakozáson túl.
J-15 már tengerészeti-szürke festéssel - klikk a nagyobb képért
Feltehetően azonban a tárgyalások megkezdése előtt is volt már egy "B-terv" a kínaiak tarsolyában. 2001-ben Ukrajnától ugyanis beszerezték a be nem fejezett T-10K-3 prototípust (a T-10K volt a Szu-33-asokat eredményező prototípusok jelölése), és feltehetően ezt is alaposan tanulmányozták, hogy létrehozzák saját gyártású verziójukat. Miután az oroszokkal való megegyezés kútba esett, 2009-ben a kínai gyártású J-15 a levegőbe emelkedett, ami gyakorlatilag a Szu-33-as megfelelője, de modernebb kínai elektronikai rendszerekkel és radarral.
Az életnagyságú hordozó-fedélzet makettje
Eközben felépítettek egy életnagyságú makettet is a Wuhan Tengerészeti Kutatóközpontban, amelyen a repülőgépek és helikopterek fedélzeten való mozgatásánál alkalmazott eljárásokat fejleszthették ki, gyakorolhatták be. Ez az épület azonban nem elég erős, hogy a fel- és leszállásokat is gyakorolni lehessen rajta, így erre hagyományos repteret alakítottak ki kiképző és gyakorló modellekkel.
A Shi Lang második útja a szárazdokkba
Lapozz! A hajó újjáépítése lassan haladt, de 2009-ben mintegy három kilométerrel odébb vontatták, hogy újra szárazdokkba helyezzék. Feltehetően ekkor építették be a hajtóműveket és az elektromos generátorokat. A meghajtásnál nehéz megmondani, hogy milyen megoldást alkalmaztak; a Kuznyecov-osztály (így a Varjag / Shi Lang is) eredetileg olajtüzelésű kazánokkal rendelkezett, és az általuk termelt gőzt gőzturbinák megforgatására használják, ezek forgatják a hajócsavarokat, illetve a turbógenerátorokat. Kiegészítő energiaforrásnak illetve vészhelyzetre dízelgenerátorokat is elhelyeztek rajtuk, hogy a kazánok működésképtelenné válása esetén ne maradjon áram nélkül a hajó.
A Shi Lang, immár saját energiaellátásra utaló füstpamacsokkal - klikk a nagyobb képért -
A feltételezések szerint a Shi Lang megtartotta ezt a meghajtási rendszert, ami bizony ugyanakkor némi aggodalomra is adhat okot. A Kuznyecov erőforrásaival annyi probléma adódott az évek alatt, hogy arra is volt példa, hogy egy útja folyamán végig két vontatóhajó is a kíséretébe tartozott - arra az esetre, ha megint lerobbanna távol a hazai kikötőktől. Az ukrán eredetű gőzturbinák feltehetően persze nem pontosan olyanok, mint a bő 20 évvel korábbi Kuznyecovba beépítettek, ám akkor sem lehetnek nyugodtak a kínaiak. No persze sok választási lehetőségük nincs, megbízható, kellően erős meghajtásuk nekik sincs ilyen méretben.
A Shi Lang jobb oldala, miután a felépítmény már elkészült - klikk a nagyobb képért
A hajtóművek beépítése után újra vízre került a hajó és 2010-ben a felépítményt is befejezték. A képek tanulsága szerint négy nagy méretű AESA (nem mechanikusan, az egész antennatányért mozgatva, hanem elektronikusan kitérített nyalábbal operáló) radarrendszer lett beépítve, illetve felkerültek a hajó önvédelmi fegyverei is: három Type 1030 közel-légvédelmi gépágyú (a holland-amerikai Goalkeeper másolata/tökéletesítése), illetve négy FL-3000N rövid hatótávolságú légvédelmi rakéta (az amerikai-német RAM rendszer kínai megfelelője). Ezen kívül még két tengeralattjárók elleni reaktív mélyvízi bombavetővel szerelték fel. Más (beépített) fegyverzete a képek alapján nem fedezhető fel.
Az FL-3000N légvédelmi rakétarendszer indítóállványa, 18 rakétával
A Type 1030, 10 csövű, 30mm-es közellégvédelmi gépágyú
A Kuznyecovon megtalálható 12 darab hatalmas hajó elleni robotrepülőgép-konténert felszámolták, feltehetően a hangárrészt bővítették ki a helyén. Egyébként a Kuznyecovon is hasonló átalakítást terveznek a következő nagyjavítás alkalmával, így az orosz egység is elveszti az ellenséges hajók elleni karmait.
Egy Z-8 AEW helikopter száll le a Shi Langon 2011 augusztusában
A fedélzetén elhelyezhető gépekről csak találgatások vannak, de figyelembe véve hogy a Kuznyecov testvérhajója, érthető okokból az orosz hajóból indulnak ki. Ennek alapján 26 darab J-15-ös vadászgép biztosítja a csapásmérő és légifölény feladatkört, és 20 - 24 helikopter lehet ezen kívül még majd a hangárjaiban. Utóbbiak közül jó részük Ka-27 ASW (tengeralattjáró-elhárító feladatkörű), illetve várhatóan 4 majd AEW (légi előrejelző, effektíve egy nagy radarral felszerelt repülő vagy helikopter, amely a környező légteret figyeli) feladatkörű Z-8 (a francia Super Frelon kínai licence) és Ka-31 helikopter.
A tesztút
A ShiLang 2011. augusztus 10-én hajózott ki, és 14-én tért vissza Dalianba, az út célja a hajó alapvető rendszereinek a kipróbálása. A tesztút feltehetően tudatosan úgy lett megszervezve, hogy a lehető legjobban elkerülje a civil hajóforgalmat, de biztosra vehető, hogy több nyugati (amerikai, japán, dél-koreai) tengeralattjáró és/vagy tengerészeti repülőgép követte.
Az olajtüzelésű kazánok füstje a tesztútra való felkészüléskor
Valószínűleg még további tesztutak jönnek a közeljövőben, de feltehetően csak jövőre kezdődhetnek meg az első éles le- és felszállási gyakorlatok, és a hadrendbe állás még így is csak 2014 - 2015 körülre várható.
A Shi Lang visszatér 2011. augusztus 14-én a kikötőbe az első tesztútról
Mi a célja a Shi Langnak?
A hordozóval kapcsolatosan a legtöbbet vitatott kérdés az, hogy milyen célt is szolgál a mintegy 65 000 tonnás hajó. Nem vitás, hogy az egyik legfontosabb indok Kína presztízsének növelése, a nemzet nagyságának hirdetése. Erre a célra tökéletesen megfelel, hiszen teljes értékű, modern repülőgép-hordozóval mindössze az Egyesült Államok, Franciaország, Oroszország és Brazília rendelkezik per pillanat, igaz kisebb méretű "Harrier-hordozó", vagyis rövid nekifutással felszálló, és helyben leszálló repülőgépekkel felszerelt egysége van Spanyolországnak. Olaszországnak, Indiának és Thaiföldnek is.
Az USS Nimitz kikötőlátogatáskor
Az erődemonstráció terén jelenleg a repülőgép-hordozók vették át a stafétabotot a múlt század első felében erre szolgáló csatahajóktól. A baráti kikötőkben való parádé, és a kevésbé baráti kikötőkben való zászlólobogtatás (kvázi-megfélemlítés) céljára tökéletesen megfelelnek ezek a hatalmas és impozáns látványt nyújtó eszközök. Lehet, hogy egy nukleáris meghajtású tengeralattjáró, amely ballisztikus rakétákkal vagy robotrepülőgépekkel van felfegyverezve, legalább ekkora, ha nem nagyobb harcértéket képvisel, ám korántsem nyűgözi le annyira a publikumot...
A legáltalánosabb vélekedés, hogy a Shi Lang elsősorban kísérleti, tesztelésre és gyakorlásra, majd kiképzése szolgáló egység lesz, nem pedig frontvonalbeli harceszköz (noha persze arra is felhasználható). E mögött az áll, hogy Kínának nincs tapasztalata repülőgép-hordozókkal. Oroszország is folyamatosan küszködik a Kuznyecovval, igazság szerint annak a fedélzetén lévő repülőszázadok se voltak soha feltöltve; egyszerűen nincs, nem volt elegendő gép és pilóta. Menet közben kellett mindent nekik is kitapasztalni, a gépek karbantartásától kezdve az un. Buddy-poddal ("haver-konténer", egy vadászgép által szállított légi utántöltésre szolgáló konténer, amit a gép törzse vagy szárnyai alá függesztenek, és más vadászgépeket tölthet fel vele) való légi utántöltésig.
A Shi Lang és kísérőhajói egy fantáziaképen - klikk a nagyobb képért -
A Shi Lang az elkövetkezendő éveket azzal fogja tölteni, hogy a fedélzetén kidolgozzák a jövőbeli kínai repülőgép-hordozókon használatos módszereket, szabályokat, rendszereket. Ezeket a tiszteletköröket mindenképpen meg kell futniuk, hogy valóban olajozott gépezetként működhessenek majd a jövőben a kínai repülőgép-hordozók. Ugyanis legalább egy további egység van építés alatt, ám nyilván nem fognak itt megállni, a feltételezések szerint 3-4 hordozóból álló flottát építhetnek ki 2020-2025 körülre.
A nagy kérdés persze, hogy mire fogják használni ezeket? Kína legnagyobb régióbeli riválisa India. A két ország már háborúzott egyszer egymással, és területi vitájuk a mai napig mérgezi a kapcsolatukat, ahogy Kína és Pakisztán (India ős-riválisa) gazdasági és katonai összefonódásai is. Kína számára roppant fontos a hajózási útvonalak szabadon tartása, így adott esetben az Indiai-óceánon is megjelenhet a Kínai Népi Haditengerészet. Persze itt a hordozó(k) feladata aligha lehet a csapásmérés, inkább a flottacsoport légi fedezetét láthatják el.
Itt hozzá kell tenni, hogy India első teljes értékű hordozója, az INS Vikramaditya (egy átalakított Kijev-osztályú egység, a Shi Lang-hoz hasonlóan síugrósánc-os indítással, ám orosz gyártmányú MiG-29K vadászgépekkel) szintén augusztusban fogja megkezdeni várhatóan a próbaútjait, és talán még 2012-2013-ban rendszerbe állhat. India egyébként szintén épít saját repülőgép-hordozó osztályt, noha nem nyíltan, de nyilván részben azért, hogy lépést tartson a kínai haditengerészettel.
Az INS Vikramaditya már vízre bocsátva
Kína számára fontos a kisebb régióbeli országokra való nyomásgyakorlás is. Itt még mindig nem a közismert Tajvan-problémáról beszélünk, hanem inkább az olyan országokról, mint Vietnam vagy a Fülöp-szigetek. A dél-kínai tenger ugyanis gazdag kőolaj és földgázlelőhelyeket rejt, ám a birtoklásuk miatt kiélezett diplomáciai és katonai petárdadurrogtatás jellemző évtizedek óta (most júniusban tartott a vietnami haditengerészet éleslövészetet a vitatott területeken).
A Dél-Kínai tenger; a kék vonal az ENSZ által jóváhagyott 200 tengeri mérföldes érdekszféra határ, a piros a Kína által magának tulajdonított terület
Egy Tajvan elleni háború esetében a repülőgép-hordozók jelentősége szerény, mivel a sziget alig 100 kilométerre van a szárazföldi Kínától, így a légierő számára nem jelent komolyabb problémát a légtér felügyelete - ellenben a hordozó vonzó célpont...
Kína két további fő ellenlábasa, Japán és Dél-Korea szintén rendelkezik nem elhanyagolható flottával és légierővel, de még ennél is fontosabb, hogy mindkét országban bázisokat és kikötőket működtet az Egyesült Államok. Innentől kezdve komoly konfrontáció esetén megint nem nyújtana túlságosan komoly támadóerőt a Shi Lang, főleg azért, mert ha mégis ilyen szintű katonai akcióra kerülne sor, aligha a hordozó repülőgépeivel, hanem sokkal inkább rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákkal támadnák ezeket a bázisokat.
Japán Hyuga helikopter-hordozó romboló - klikk a nagyobb képért -
Mi sem természetesebb, hogy a hordozó felhasználható arra is, hogy Kína érdekeit védje a világ távoli vidékein, noha Kína eddig óvakodott attól, hogy katonai erővel védje érdekeit távoli vidékeken. Igaz, eddig nem is nagyon volt olyan flottája, ami erre igazából alkalmas lett volna. Összességében elmondható tehát, hogy noha a Shi Lang nem jelent alapvető fordulatot önmagában a katonai versengésben. Egyértelműen mutatja, hogy Kína szándékában áll egy erős és a világ távoli részein is bevethető felszíni flottát létrehozni, erre pedig nem sajnálja az erőforrásokat.
Az első kínai repülőgép-hordozó élete a Szovjetunióban kezdődött, mégpedig az 1970-es években. A Szovjetunió haditengerészete igényt formált egy 80 000 tonnás, az amerikai szuper repülőgép-hordozókkal (Enterprise, Nimitz-osztály) egyenrangú típusra. A terv (Projekt 1153 "Orjol") megvalósítása több téren is akadályokba ütközött, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy nincs tapasztalatuk sem tervezés, sem építés, sem az üzemeltetés területén, no és persze nem utolsó sorban jelentős erőforrásokat igényelt volna, amiket máshonnan kellett volna elvonni. Így végül úgy döntöttek, hogy egy kisebb méretű, mintegy 67 500 tonnás hordozót építenek, amely hivatalosan "nehéz repülőgép-hordozó rakéta-cirkáló" besorolást kapta.
A besorolás nem volt túlzás, a "kisebb" hordozó a repülőgépek mellett impozáns hajó elleni fegyverzetet hordozott egytucatnyi P-700 "Granit" robotrepülőgép képében, és nem elhanyagolható légvédelmi, illetve tengeralattjáró-elhárító fegyverekkel is el volt látva. Alapjaiban különbözött ez az amerikai (és angol illetve francia) elgondolással, ahol a hordozót mindössze szerény önvédelmi fegyverzettel látták, látják csak el. Ezen kívül a másik fő különbség, hogy az amerikai hordozók gőzkatapulttal voltak felszerelve, amelyek lehetővé tették akár 30 tonnánál is nehezebb repülőgépek indítását.
Festmény az épülő Uljanovszk-egységről. A feltételezések szerint az első "hazai" építésű Kínai hordozó erőteljesen épít a soha el nem készült szovjet hordozó terveire
Az ehhez hasonló elvek mellett kidolgozott nagy méretű szovjet hordozó elképzelését 1983-ban elvetették, de csak azért, hogy egy évvel később némileg átdolgozva Projekt 1143.7 "Uljanovszk" jelzés alatt újraélesszék. 1988-ban az építését is elkezdték, de a Szovjetunió széthullásakor a közel félig kész hajótestet szétbontották.
Festmény az akkor még épülő első orosz hordozóról - a "Leonyid Brezsnyev"-ről
A kisebb hordozó-cirkáló többszöri áttervezés és átépítés után végül 1991-re elkészült. Katapultok helyett síugrósánc-szerűen lett kiképezve az orra, amelyről nekifutással szállhattak fel a repülőgépek. (Ez a megoldás sokkal egyszerűbb, mint a gőzkatapult, ám erősebb hajtóműveket követel a repülőgéptől, illetve a felszállótömeg is korlátozott ezáltal. ) Átadása immár az Orosz Haditengerészetnek történt. Elnevezése a változó politikai erőket követve először Riga, majd Leonyid Brezsnyev, utána Tbiliszi, végül pedig Admiral Kuznyecov lett.
Balra a félkész Riga (a későbbi Varjag), jobbra a Kuznyecov, 1991-ben - klikk a nagyobb képért
Ekkor már a vízen ringatózott már a félkész testvérhajója, amit 1985-ben még Riga néven kezdtek építeni, majd 1990-ben átnevezték Varjag-ra. 1992-ig még félszívvel folyt a fedélzetén a munka, ám új gazdája, Ukrajna nem tudta finanszírozni a befejezését, így minden további munkálatot leállítottak. Még ebben az évben kínai tisztviselők és mérnökök nézték meg a hajót, ám az árban nem sikerült megállapodniuk. 1998-ban aukciót hirdettek a rozsdásodó fémhalmaz állapotában lévő hajótestre, amit egy bizonyos hong-kongi illetőségű Chong Lot Travel Agency Ltd. nyert meg, 20 millió dolláros ajánlattal, akik azt állították, hogy Makaó mellett mint kaszinó-hajó akarják majd használni. Ez az ár mintegy két-háromszor volt magasabb, mint egy hasonló méretű hajótest fémhulladékként való megvásárlása.
A HMAS Melbourne utolsó (?) útjára indul, Kínába...
Az ilyen aukciók és az azokra adott ajánlatok nem voltak szokatlanok. Az Ausztrál Haditengerészet 1982-ben vonta ki utolsó repülőgép-hordozóját, a HMAS Melbourne-t, amit egy kínai hajógyár vásárolt meg, hogy ócskavasnak lebontsa. Ez lehetett a kínai repülőgép-hordozó program első lépcsője, a hajót ugyanis miután Kínába vontatták, mérnökök tetőtől - talpig átvizsgálták, mert noha a II. Világháborúban épült, sok hasznos információt lehetett gyűjteni belőle olyannak, aki még sose épített hordozót.
A "Minszk", mint múzeum, szórakoztatópark és hotel
1995-ben és 1996-ban (kisebb kerülőúton) szintén kínai kézbe került két Kijev-osztályú ex-szovjet repülőgép-hordozó (cirkáló), a Kijev és a Minszk amelyekről helyből fel- és leszálló Jak-38 harci gépek is üzemeltek a helikopterek mellett. Ezeket ugyan látványosságként állították ki, de előtte szintén alaposan átvizsgálták őket, viszont láthatóan nem áll szándékukban katonai célra használni többet.
A Varjag 1997-ben egy kémműhold-felvételen. Látható, hogy fosztják meg a fegyverzetétől, fedélzeti rendszereitől és radarjaitól
Még az aukció idején bejelentette Makaó, hogy nem ad engedélyt arra a Chong Lot cégnek, hogy az ország felségvizeire hozza a Varjagot. Persze ennek nem sok jelentősége volt, hiszen egy évvel később Makaó a hajdan kötött megállapodásnak megfelelően portugál fennhatóság alól kínai kézbe került. Még ezzel együtt is szép csavar, hogy Chong Lot cég nem is indult a szerencsejátékok szervezésére való jogosultság megszerzéséhez 2002-ben.
Feltételezhető, hogy sose volt szándékában senkinek sem kaszinóvá alakítani a hajót. Ezt erősíti az is, hogy a Chong Lot a Chinluck cég leányvállalata; egyik cég sem volt ismert, nem rendelkeztek honlappal sem (sem akkor, sem azóta), és a Chinluck vezetője pedig egy leszerelt magas rangú katonatiszt volt, a két cég pedig a Varjag-ügylet után el is tünt a hírekből. Az általános vélekedés szerint a Kínai Népi Haditengerészet áll az egész procedúra mögött a kezdetektől fogva.
A Varjag Isztambul előtt
Akárhogy is történt, a Varjag vontatókötélre lett kötve, és elindult a Fekete-tengeren, ám nem jutott túl messzire: Törökország közölte, hogy nem engedi át a Boszporuszon a kormánylapát és saját meghajtás nélküli hajótestet. "Meglepetésre" a kínai kormány képviselői jelentek meg, és tárgyalásokat kezdtek a törökökkel a probléma megoldására. Hogy pontosan mi volt a megegyezés lényege, arról eltérő nyilatkozatok láttak napvilágot (kétmillió kínai turistától kezdve egymillió dolláros "fájdalomdíjig"), ám néhány hónapos kényszerszünet után, 2001 novemberében a Varjag egy kisebb vontatóhajó flotta kíséretében áthajózott a Boszporuszon.
A csupa rozsda Varjag megérkezik Kínába - klikk a nagyobb képért
Egyiptom már keményebb diónak bizonyult. Kerek-perec elutasították azt, hogy a Szuezi-csatornán vonszolják végig a hajót, igaz ebbe az is belejátszhatott, hogy a görög partok közelében a hatalmas hajótest elszabadult, és csak napokkal később sikerült újra vontatókötélre fogni. Ezután viszont meg kellett kerülni egész Afrikát, és így juthattak csak el Kínába. Ott azonban a daliani katonai kikötőbe került kikötésre 627 napos, fél világot megkerülő útja után.
A Varjag 2003-ban Dalianban
Évekig láthatóan nem történt semmi a hajón (természetesen nyilván alaposan átvizsgálták), majd 2005-ben szárazdokkba került. A hajó célja és valódi tulajdonosa ekkor már letagadhatatlan lett: a Kínai Népi Haditengerészet által használt egyen-szürke színre festették le a hajótestet, a felépítmény vörös alapozófestést kapott, majd a fedélzetre került sárga cink-kromát alapozó, erre pedig egy második, csúszásgátló bevonat. Ekkoriban kezdték el Shi Lang (egy XVII. századi kínai admirális, aki meghódította a Tungningi Királyság (a későbbi Tajvan) szigetét 1681-ben) néven nevezni a nyugati sajtóban.
A Shi Lang 2007-ben, már lefestve - klikk a nagyobb képért -
A repülőgép-hordozó persze nem ér sokat a fedélzetéről bevethető repülőgépek és helikopterek nélkül, így Kína 2006-ban felvette a kapcsolatot Oroszországgal egy repülőgép-beszerzés kapcsán. Két Szu-33 (eredetileg Szu-27K) repülőgép megvételéről, 12 darab későbbi beszerzéséről, és 36 további opciójáról szóltak a tárgyalások. A Szu-33 a Szu-27 hajófedélzetről üzemeltethető alváltozata, ilyenek szolgálnak az orosz Kuznyecov hordozó fedélzetén is. A tárgyalások hosszú ideig húzódtak, végül azonban nem jutottak megegyezésre.
Egy Szu-33 indul a Kuznyecov fedélzetéről - klikk a nagyobb képért
A szóbeszédek szerint a probléma a kínaiak másolásra való hajlama volt, illetve hogy nem tartják be a licencmegállapodásokat maradéktalanul. Az oroszoknak kínos kérdés ez, hiszen egyfelől az egyik legfontosabb ügyfelük Kína, mely tengeralattjáróktól kezdve a légvédelmi rakétarendszereken át a vadászgépekig mindenfélét vásárol tőlük, és akkor még csak a fegyver-kereskedelemről beszéltünk, hiszen nyersanyag (kőolaj, földgáz) terén is fontos partnerei egymásnak.
Csak hogy a legutóbbi példával éljünk, Kína megvette a Szu-27SzK (a Szu-27 butított export változatának) licencgyártási jogát (a kínai légierőben J-11 jelöléssel illetik őket), ám azzal a kitétellel, hogy a hajtóműveket és a radarokat (a gép legdrágább és legfontosabb részelemeit) továbbra is az oroszok szállítják majd, illetve a típust nem fejlesztik tovább saját maguk. (Kína az 1960-as évek óta a mai napig gyárt a MiG-21-esen alapuló gépeket, folyamatosan kicsit átszabva, úgyhogy már alig lehet ráismerni, de azért felfedezhető az eredet.)
J-11B-k - klikk a nagyobb képért
Ezt a megállapodást Kína megszegte, mikor a 2000-es évek közepétől a J-11B és BS típusokba kínai hajtómű és radar lett beépítve, továbbá jelentősen modernizált fedélzeti rendszerek kerültek beépítésre - az oroszok azonban nem nagyon tudtak mit tenni a hivatalos tiltakozáson túl.
J-15 már tengerészeti-szürke festéssel - klikk a nagyobb képért
Feltehetően azonban a tárgyalások megkezdése előtt is volt már egy "B-terv" a kínaiak tarsolyában. 2001-ben Ukrajnától ugyanis beszerezték a be nem fejezett T-10K-3 prototípust (a T-10K volt a Szu-33-asokat eredményező prototípusok jelölése), és feltehetően ezt is alaposan tanulmányozták, hogy létrehozzák saját gyártású verziójukat. Miután az oroszokkal való megegyezés kútba esett, 2009-ben a kínai gyártású J-15 a levegőbe emelkedett, ami gyakorlatilag a Szu-33-as megfelelője, de modernebb kínai elektronikai rendszerekkel és radarral.
Az életnagyságú hordozó-fedélzet makettje
Eközben felépítettek egy életnagyságú makettet is a Wuhan Tengerészeti Kutatóközpontban, amelyen a repülőgépek és helikopterek fedélzeten való mozgatásánál alkalmazott eljárásokat fejleszthették ki, gyakorolhatták be. Ez az épület azonban nem elég erős, hogy a fel- és leszállásokat is gyakorolni lehessen rajta, így erre hagyományos repteret alakítottak ki kiképző és gyakorló modellekkel.
A Shi Lang második útja a szárazdokkba
Lapozz! A hajó újjáépítése lassan haladt, de 2009-ben mintegy három kilométerrel odébb vontatták, hogy újra szárazdokkba helyezzék. Feltehetően ekkor építették be a hajtóműveket és az elektromos generátorokat. A meghajtásnál nehéz megmondani, hogy milyen megoldást alkalmaztak; a Kuznyecov-osztály (így a Varjag / Shi Lang is) eredetileg olajtüzelésű kazánokkal rendelkezett, és az általuk termelt gőzt gőzturbinák megforgatására használják, ezek forgatják a hajócsavarokat, illetve a turbógenerátorokat. Kiegészítő energiaforrásnak illetve vészhelyzetre dízelgenerátorokat is elhelyeztek rajtuk, hogy a kazánok működésképtelenné válása esetén ne maradjon áram nélkül a hajó.
A Shi Lang, immár saját energiaellátásra utaló füstpamacsokkal - klikk a nagyobb képért -
A feltételezések szerint a Shi Lang megtartotta ezt a meghajtási rendszert, ami bizony ugyanakkor némi aggodalomra is adhat okot. A Kuznyecov erőforrásaival annyi probléma adódott az évek alatt, hogy arra is volt példa, hogy egy útja folyamán végig két vontatóhajó is a kíséretébe tartozott - arra az esetre, ha megint lerobbanna távol a hazai kikötőktől. Az ukrán eredetű gőzturbinák feltehetően persze nem pontosan olyanok, mint a bő 20 évvel korábbi Kuznyecovba beépítettek, ám akkor sem lehetnek nyugodtak a kínaiak. No persze sok választási lehetőségük nincs, megbízható, kellően erős meghajtásuk nekik sincs ilyen méretben.
A Shi Lang jobb oldala, miután a felépítmény már elkészült - klikk a nagyobb képért
A hajtóművek beépítése után újra vízre került a hajó és 2010-ben a felépítményt is befejezték. A képek tanulsága szerint négy nagy méretű AESA (nem mechanikusan, az egész antennatányért mozgatva, hanem elektronikusan kitérített nyalábbal operáló) radarrendszer lett beépítve, illetve felkerültek a hajó önvédelmi fegyverei is: három Type 1030 közel-légvédelmi gépágyú (a holland-amerikai Goalkeeper másolata/tökéletesítése), illetve négy FL-3000N rövid hatótávolságú légvédelmi rakéta (az amerikai-német RAM rendszer kínai megfelelője). Ezen kívül még két tengeralattjárók elleni reaktív mélyvízi bombavetővel szerelték fel. Más (beépített) fegyverzete a képek alapján nem fedezhető fel.
Az FL-3000N légvédelmi rakétarendszer indítóállványa, 18 rakétával
A Type 1030, 10 csövű, 30mm-es közellégvédelmi gépágyú
A Kuznyecovon megtalálható 12 darab hatalmas hajó elleni robotrepülőgép-konténert felszámolták, feltehetően a hangárrészt bővítették ki a helyén. Egyébként a Kuznyecovon is hasonló átalakítást terveznek a következő nagyjavítás alkalmával, így az orosz egység is elveszti az ellenséges hajók elleni karmait.
Egy Z-8 AEW helikopter száll le a Shi Langon 2011 augusztusában
A fedélzetén elhelyezhető gépekről csak találgatások vannak, de figyelembe véve hogy a Kuznyecov testvérhajója, érthető okokból az orosz hajóból indulnak ki. Ennek alapján 26 darab J-15-ös vadászgép biztosítja a csapásmérő és légifölény feladatkört, és 20 - 24 helikopter lehet ezen kívül még majd a hangárjaiban. Utóbbiak közül jó részük Ka-27 ASW (tengeralattjáró-elhárító feladatkörű), illetve várhatóan 4 majd AEW (légi előrejelző, effektíve egy nagy radarral felszerelt repülő vagy helikopter, amely a környező légteret figyeli) feladatkörű Z-8 (a francia Super Frelon kínai licence) és Ka-31 helikopter.
A tesztút
A ShiLang 2011. augusztus 10-én hajózott ki, és 14-én tért vissza Dalianba, az út célja a hajó alapvető rendszereinek a kipróbálása. A tesztút feltehetően tudatosan úgy lett megszervezve, hogy a lehető legjobban elkerülje a civil hajóforgalmat, de biztosra vehető, hogy több nyugati (amerikai, japán, dél-koreai) tengeralattjáró és/vagy tengerészeti repülőgép követte.
Az olajtüzelésű kazánok füstje a tesztútra való felkészüléskor
Valószínűleg még további tesztutak jönnek a közeljövőben, de feltehetően csak jövőre kezdődhetnek meg az első éles le- és felszállási gyakorlatok, és a hadrendbe állás még így is csak 2014 - 2015 körülre várható.
A Shi Lang visszatér 2011. augusztus 14-én a kikötőbe az első tesztútról
Mi a célja a Shi Langnak?
A hordozóval kapcsolatosan a legtöbbet vitatott kérdés az, hogy milyen célt is szolgál a mintegy 65 000 tonnás hajó. Nem vitás, hogy az egyik legfontosabb indok Kína presztízsének növelése, a nemzet nagyságának hirdetése. Erre a célra tökéletesen megfelel, hiszen teljes értékű, modern repülőgép-hordozóval mindössze az Egyesült Államok, Franciaország, Oroszország és Brazília rendelkezik per pillanat, igaz kisebb méretű "Harrier-hordozó", vagyis rövid nekifutással felszálló, és helyben leszálló repülőgépekkel felszerelt egysége van Spanyolországnak. Olaszországnak, Indiának és Thaiföldnek is.
Az USS Nimitz kikötőlátogatáskor
Az erődemonstráció terén jelenleg a repülőgép-hordozók vették át a stafétabotot a múlt század első felében erre szolgáló csatahajóktól. A baráti kikötőkben való parádé, és a kevésbé baráti kikötőkben való zászlólobogtatás (kvázi-megfélemlítés) céljára tökéletesen megfelelnek ezek a hatalmas és impozáns látványt nyújtó eszközök. Lehet, hogy egy nukleáris meghajtású tengeralattjáró, amely ballisztikus rakétákkal vagy robotrepülőgépekkel van felfegyverezve, legalább ekkora, ha nem nagyobb harcértéket képvisel, ám korántsem nyűgözi le annyira a publikumot...
A legáltalánosabb vélekedés, hogy a Shi Lang elsősorban kísérleti, tesztelésre és gyakorlásra, majd kiképzése szolgáló egység lesz, nem pedig frontvonalbeli harceszköz (noha persze arra is felhasználható). E mögött az áll, hogy Kínának nincs tapasztalata repülőgép-hordozókkal. Oroszország is folyamatosan küszködik a Kuznyecovval, igazság szerint annak a fedélzetén lévő repülőszázadok se voltak soha feltöltve; egyszerűen nincs, nem volt elegendő gép és pilóta. Menet közben kellett mindent nekik is kitapasztalni, a gépek karbantartásától kezdve az un. Buddy-poddal ("haver-konténer", egy vadászgép által szállított légi utántöltésre szolgáló konténer, amit a gép törzse vagy szárnyai alá függesztenek, és más vadászgépeket tölthet fel vele) való légi utántöltésig.
A Shi Lang és kísérőhajói egy fantáziaképen - klikk a nagyobb képért -
A Shi Lang az elkövetkezendő éveket azzal fogja tölteni, hogy a fedélzetén kidolgozzák a jövőbeli kínai repülőgép-hordozókon használatos módszereket, szabályokat, rendszereket. Ezeket a tiszteletköröket mindenképpen meg kell futniuk, hogy valóban olajozott gépezetként működhessenek majd a jövőben a kínai repülőgép-hordozók. Ugyanis legalább egy további egység van építés alatt, ám nyilván nem fognak itt megállni, a feltételezések szerint 3-4 hordozóból álló flottát építhetnek ki 2020-2025 körülre.
A nagy kérdés persze, hogy mire fogják használni ezeket? Kína legnagyobb régióbeli riválisa India. A két ország már háborúzott egyszer egymással, és területi vitájuk a mai napig mérgezi a kapcsolatukat, ahogy Kína és Pakisztán (India ős-riválisa) gazdasági és katonai összefonódásai is. Kína számára roppant fontos a hajózási útvonalak szabadon tartása, így adott esetben az Indiai-óceánon is megjelenhet a Kínai Népi Haditengerészet. Persze itt a hordozó(k) feladata aligha lehet a csapásmérés, inkább a flottacsoport légi fedezetét láthatják el.
Itt hozzá kell tenni, hogy India első teljes értékű hordozója, az INS Vikramaditya (egy átalakított Kijev-osztályú egység, a Shi Lang-hoz hasonlóan síugrósánc-os indítással, ám orosz gyártmányú MiG-29K vadászgépekkel) szintén augusztusban fogja megkezdeni várhatóan a próbaútjait, és talán még 2012-2013-ban rendszerbe állhat. India egyébként szintén épít saját repülőgép-hordozó osztályt, noha nem nyíltan, de nyilván részben azért, hogy lépést tartson a kínai haditengerészettel.
Az INS Vikramaditya már vízre bocsátva
Kína számára fontos a kisebb régióbeli országokra való nyomásgyakorlás is. Itt még mindig nem a közismert Tajvan-problémáról beszélünk, hanem inkább az olyan országokról, mint Vietnam vagy a Fülöp-szigetek. A dél-kínai tenger ugyanis gazdag kőolaj és földgázlelőhelyeket rejt, ám a birtoklásuk miatt kiélezett diplomáciai és katonai petárdadurrogtatás jellemző évtizedek óta (most júniusban tartott a vietnami haditengerészet éleslövészetet a vitatott területeken).
A Dél-Kínai tenger; a kék vonal az ENSZ által jóváhagyott 200 tengeri mérföldes érdekszféra határ, a piros a Kína által magának tulajdonított terület
Egy Tajvan elleni háború esetében a repülőgép-hordozók jelentősége szerény, mivel a sziget alig 100 kilométerre van a szárazföldi Kínától, így a légierő számára nem jelent komolyabb problémát a légtér felügyelete - ellenben a hordozó vonzó célpont...
Kína két további fő ellenlábasa, Japán és Dél-Korea szintén rendelkezik nem elhanyagolható flottával és légierővel, de még ennél is fontosabb, hogy mindkét országban bázisokat és kikötőket működtet az Egyesült Államok. Innentől kezdve komoly konfrontáció esetén megint nem nyújtana túlságosan komoly támadóerőt a Shi Lang, főleg azért, mert ha mégis ilyen szintű katonai akcióra kerülne sor, aligha a hordozó repülőgépeivel, hanem sokkal inkább rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákkal támadnák ezeket a bázisokat.
Japán Hyuga helikopter-hordozó romboló - klikk a nagyobb képért -
Mi sem természetesebb, hogy a hordozó felhasználható arra is, hogy Kína érdekeit védje a világ távoli vidékein, noha Kína eddig óvakodott attól, hogy katonai erővel védje érdekeit távoli vidékeken. Igaz, eddig nem is nagyon volt olyan flottája, ami erre igazából alkalmas lett volna. Összességében elmondható tehát, hogy noha a Shi Lang nem jelent alapvető fordulatot önmagában a katonai versengésben. Egyértelműen mutatja, hogy Kína szándékában áll egy erős és a világ távoli részein is bevethető felszíni flottát létrehozni, erre pedig nem sajnálja az erőforrásokat.