Berta Sándor
Guantanamói anyagokat hozott nyilvánosságra a Wikileaks
A világ számos napilapja kapta meg a leleplező portál legújabb dokumentumcsokrát, amely az Egyesült Államok guantanamói táborával kapcsolatos iratokat tartalmazza.
Az USA guantanamói tábora (GTMO) a jogvédők szemében az embertelenség, a megalázás és az emberi jogok sárba tiprásának szinonimájának számít. A Wikileaks által most megjelentetett csomag az amerikai kormány több mint 700 titkos feljegyzését tartalmazza. Az iratokból egyrészt kiderül, hogy kik voltak a rabok, másrészt, hogy miként viselkedett velük az amerikai katonaság. Az iratcsomagot elektronikus formában kapta meg a The Telegraph, a The Guardian, a The Washington Post, a The New York Times, az El Pais, az Aftonbladet, a La Repubblica, a Der SPIEGEL, a The McClatchy Company és Andy Worthington.
Az összesen 765 dokumentum először mutatja be részletesen az egyes foglyokat. A fogva tartottakat három csoportba (high, medium, low) sorolták be aszerint, hogy mennyire veszélyesnek ítélték őket. A táborban összesen 779 személyt őriztek, az iratokból kiderülnek a nevük mellett a korukra, a származási országukra, a viselkedésükkel és az egészségügyi állapotukra vonatkozó információk is.
A rabok között 14 magas rangú al-Kaida vezető volt, őket "high value detainees"-nek nevezték. Egy dologban azonban mindannyian hasonlítottak egymásra: ha bűnösök, ha ártatlanok voltak, ugyanolyan bánásmódra számíthattak. A fiatalokkal ugyanúgy bántak, mint az idősekkel. Az őrök nem voltak tekintettel a betegekre sem, függetlenül attól, hogy depresszióban, bipoláris zavarban vagy éppen skizofréniában szenvedtek. Amikor egy új rab érkezett, akkor először egy azonosítót kapott, melynél az első két betű jelölte a származási helyet (YM - Jemen, KU - Kuvait stb.). A legtöbb személy Szaúd-Arábiából (140), Jemenből (110) és Pakisztánból (67) származott, a foglyok összesen 44 országból kerültek ide.
Minden kiszivárogtatott feljegyzés titkos minősítésű és egyúttal Noforn (not releasable to foreign nationals) jelöléssel van ellátva, ami azt jelenti, hogy nem adható ki külföldieknek. Minden akta szisztematikusan épül fel, tartalmazza a rabok személyes és életrajzi adatait, valamint hogy hol voltak és mit csináltak 2001. szeptember 11. előtt és után. Emellett a dokumentumok készítői kitérnek az egyes emberek egészségügyi állapotára, majd a papírok a már említett veszélyességi besorolással zárulnak.
A The Daily Telegraph elemzése szerint a 779 fogvatartott közül csak 220 kapott különösen veszélyes minősítést, 150 rab pedig egyszerű pakisztáni, illetve afganisztáni földműves vagy éppen sofőr volt, akiket tévedésből vettek őrizetbe, majd Guantanamóra kerültek. Egy részüket egyszerűen más személyként azonosítottak, de volt, aki csak rosszkor volt rossz helyen. A The Guardian kiemelte, hogy körülbelül 100 személy szenvedett depresszióban vagy más pszichotikus betegségben. A táborban az éhséglázadások ugyanolyan gyakoriak voltak, mint az öngyilkossági kísérletek. A feljegyzésekben olyan fenyegetésekről lehet olvasni, amit a kiszabaduló, de végletekig elkeseredett emberek tettek. Egyesek amerikai katonák megölésével, mások öngyilkos merényletek végrehajtásával fenyegetőztek.
A legfiatalabb rab egy 14 éves afgán fiú volt, akivel kapcsolatban azt jegyezték meg, hogy: "alighanem tud valamit az egyik helyi tálib vezetőről." Ez a mondat elegendő volt a bebörtönzéséhez. A legidősebb fogoly pedig egy 89 éves bácsi volt. Az ismertség sem jelentett védelmet, az al-Dzsazíra riporterét például hat éven (!) keresztül tartották fogva és azt akarták tőle megtudni, hogy miként jutott a televízió Oszama Bin Laden videóihoz, iletve akit a csatorna képzési programjáról, távközlési felszereléséről és az afganisztáni, csecsenföldi és koszovói információszerzéséről faggattak.
A The New York Times rámutatott, hogy a dokumentumokban 387 esetben fordult elő a "valószínűleg" szó és 188-szor az "ismeretlen" megjelölés. Vagyis kijelenthető, hogy maguk az őrök sem tudták, hogy az általuk őrzött rab bűnös-e. A bizonyítékok helyett elegendő volt a gyanú, a találgatás és a feltételezés. Az őrök és kihallgatók egy 17 oldalas anyagot kaptak, ennek segítségével kellett megállapítaniuk, hogy vajon az illető terrorista-e, gyanúsan viselkedett-e vagy sem. A terroristagyanús jelző "kiérdemléséhez" elegendő volt bizonyos mecsetek felkeresése vagy egy adott típusu Casio-karóra viselése (!). Utóbbit azért emelték ki, mert állítólag az al-Kaida ilyen órákat használt egyes bombák időzítőszerkezetéül.
Szintén gyanús volt, ha valakinek 100 dollárosai voltak, mivel ezeket az al-Kaida osztotta ki az Afganisztánból való menekülés elősegítésére. Az már szinte végképp kiszolgáltatottá tette az őrizetbe vett személyt, ha azt állította, hogy 2001. szeptember 11. után utazott Afganisztánba. Egy ilyen utazás ugyanis a kihallgatók szerint "többnyire teljesen kitalációnak minősíthető". Az együttműködés megtagadása pedig szintén azt jelentette, hogy az adott rab alighanem al-Kaida tag vagy terrorista. Volt, aki ellen az volt a bizonyíték, hogy egy "az aknatámadás röppályájának kiszámítására alkalmas" számológépet találtak nála.
Több tucatra tehető azoknak az eseteknek a száma, amikor a helyi amerikai katonai parancsnokok indokolatlannak tartották a foglyok Guantánamóra szállítását. Mint az a feljegyzésekből kiderült, a bázison legkevesebb két személyről biztosan tudták, hogy ártatlan. Volt olyan személy is, akit egy merénylet miatt az afgán hatóságok hamis "bizonyítékai" alapján fogtak el. Mint utóbb kiderült, maga a nyomozást vezető tartományi rendőrfőnök állt a politikai gyilkosság mögött. A dokumentumok alapján sejthető, hogy több esetben a fogva tartás indoka inkább az információszerzés szándéka, mintsem a gyanúsított bizonyított bűnössége volt. Az egyik rabbal kapcsolatban például hat évvel az elfogása után is azt írta jegyzőkönyvbe a kihallgatója, hogy hasznos információkkal szolgálhat a tálibok rejtőzködő első számú vezetője, Omár mollah kilétéről.
A The New York Times rávilágított, hogy több, mint 160 olyan fogvatartottat már szabadon engedtek, annak ellenére, hogy különösen veszélyes minősítést kaptak. A lépésekre a jó diplomáciai viszony megőrzése miatt és elsősorban török, illetve szaúd-arábiai állampolgárok esetében került sor. A jemeniek viszont csak reménykedhettek a szabadon bocsátásukban; az indok az volt, hogy az országukban bizonytalan a politikai helyzet. Az iratokból egyébként ismertté vált az is, hogy az USA meghívta Kína és Oroszország képviselőit, hogy vegyenek részt a kihallgatásokon.
A legújabb iratokból viszonylag kevés derült ki arról, hogy a börtönökben milyen eszközökkel próbálták meg vallomásra bírni a foglyokat. A szaúdi Mohamed Kahtanival kapcsolatban - aki gépeltérítőként kívánt részt venni a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokban - azonban kiderült, hogy "megkorbácsolták, mint egy kutyát, szexuálisan megalázták, és kényszerítették, hogy önmagára vizeljen". A dokumentumokból kiderül, hogy a rabok kedvezményeket kaptak, ha egymás ellen vallottak. Egy Jaszim Baszardah nevű jemeni például 30 ember ellen szolgáltatott "bizonyítékokat", amelyeket azonban három szövetségi bíró is hiteltelennek minősített a forrás "súlyos pszichiátriai problémái" miatt.
A brit Telegraph az általa csokorba szedett új információk közül kiemelte, hogy az al-Kaida egyik meg nem nevezett parancsnokának állítása szerint a terrorhálózat elrejtett egy atombombát Európában, és a szerkezetet akkor robbantaná fel, ha Oszama bin Ladent, az al-Kaida vezetőjét elfogják vagy megölik. A brit lap által közölt kivonat szerint az amerikai hatóságok tudják, hogy az al-Kaida számos kísérletet tett nukleáris alapanyagok beszerzésére, és az Egyesült Államokban attól tartanak, hogy a terroristáknak sikerült is urániumot vásárolniuk. Az al-Kaida nukleáris csapásmérő képességére tett egyenes utalást Hálid Sejk Mohammed, a terrorhálózat operatív parancsnoka is, akit szintén Guantánamón őriznek. Mohammed - akit az amerikaiak a 2001. szeptember 11-i merényletsorozat első számú kitervelőjének tartanak - az egyik dokumentum szerint azt mondta kihallgatóinak, hogy az al-Kaida "nukleáris pokoltüzet" zúdít a Nyugatra bin Laden elfogása vagy megölése esetén.
Az amerikai kormány elítélte a kiszivárogtatást, de ugyanakkor közölte, hogy az anyagok amúgy is "elavultak" és ma már teljesen más minősítésekkel sorolják be a foglyokat. A The New York Timeshoz eljuttatott közlemény a Wikileaks és a sajtóorgánumok lépését "szerencsétlennek" nevezte, mivel az iratok titkos információkat tartalmaznak az egykori és a jelenlegi GTMO-foglyokról. A dokumentumok 2002 és 2009 között készültek és az amerikai kormányt az a cél vezette, hogy megvédje az állampolgárait, a kiszivárogtatás azonban veszélyeztetheti ezt. A közleményt Geoff Morrell, a Pentagon szóvivője és Dan Fried írta alá. Fried hivatalosan a "Guantanamói börtön bezárására kirendelt megbízott".
Guantanamóban jelenleg 172 foglyot tartanak fogva, közülük száz főt akar az amerikai kormány a hazájukba vagy egy másik országba kitoloncolni, 33 személyt pedig háborús bűncselekmény miatt állítanának bíróság elé. A többiek bírósági ítélet nélkül maradnának rács mögött, mivel "nagy kockázatot" jelentenek az Egyesült Államokra és szövetségeseire nézve.
Az USA guantanamói tábora (GTMO) a jogvédők szemében az embertelenség, a megalázás és az emberi jogok sárba tiprásának szinonimájának számít. A Wikileaks által most megjelentetett csomag az amerikai kormány több mint 700 titkos feljegyzését tartalmazza. Az iratokból egyrészt kiderül, hogy kik voltak a rabok, másrészt, hogy miként viselkedett velük az amerikai katonaság. Az iratcsomagot elektronikus formában kapta meg a The Telegraph, a The Guardian, a The Washington Post, a The New York Times, az El Pais, az Aftonbladet, a La Repubblica, a Der SPIEGEL, a The McClatchy Company és Andy Worthington.
Az összesen 765 dokumentum először mutatja be részletesen az egyes foglyokat. A fogva tartottakat három csoportba (high, medium, low) sorolták be aszerint, hogy mennyire veszélyesnek ítélték őket. A táborban összesen 779 személyt őriztek, az iratokból kiderülnek a nevük mellett a korukra, a származási országukra, a viselkedésükkel és az egészségügyi állapotukra vonatkozó információk is.
A rabok között 14 magas rangú al-Kaida vezető volt, őket "high value detainees"-nek nevezték. Egy dologban azonban mindannyian hasonlítottak egymásra: ha bűnösök, ha ártatlanok voltak, ugyanolyan bánásmódra számíthattak. A fiatalokkal ugyanúgy bántak, mint az idősekkel. Az őrök nem voltak tekintettel a betegekre sem, függetlenül attól, hogy depresszióban, bipoláris zavarban vagy éppen skizofréniában szenvedtek. Amikor egy új rab érkezett, akkor először egy azonosítót kapott, melynél az első két betű jelölte a származási helyet (YM - Jemen, KU - Kuvait stb.). A legtöbb személy Szaúd-Arábiából (140), Jemenből (110) és Pakisztánból (67) származott, a foglyok összesen 44 országból kerültek ide.
Minden kiszivárogtatott feljegyzés titkos minősítésű és egyúttal Noforn (not releasable to foreign nationals) jelöléssel van ellátva, ami azt jelenti, hogy nem adható ki külföldieknek. Minden akta szisztematikusan épül fel, tartalmazza a rabok személyes és életrajzi adatait, valamint hogy hol voltak és mit csináltak 2001. szeptember 11. előtt és után. Emellett a dokumentumok készítői kitérnek az egyes emberek egészségügyi állapotára, majd a papírok a már említett veszélyességi besorolással zárulnak.
A The Daily Telegraph elemzése szerint a 779 fogvatartott közül csak 220 kapott különösen veszélyes minősítést, 150 rab pedig egyszerű pakisztáni, illetve afganisztáni földműves vagy éppen sofőr volt, akiket tévedésből vettek őrizetbe, majd Guantanamóra kerültek. Egy részüket egyszerűen más személyként azonosítottak, de volt, aki csak rosszkor volt rossz helyen. A The Guardian kiemelte, hogy körülbelül 100 személy szenvedett depresszióban vagy más pszichotikus betegségben. A táborban az éhséglázadások ugyanolyan gyakoriak voltak, mint az öngyilkossági kísérletek. A feljegyzésekben olyan fenyegetésekről lehet olvasni, amit a kiszabaduló, de végletekig elkeseredett emberek tettek. Egyesek amerikai katonák megölésével, mások öngyilkos merényletek végrehajtásával fenyegetőztek.
A legfiatalabb rab egy 14 éves afgán fiú volt, akivel kapcsolatban azt jegyezték meg, hogy: "alighanem tud valamit az egyik helyi tálib vezetőről." Ez a mondat elegendő volt a bebörtönzéséhez. A legidősebb fogoly pedig egy 89 éves bácsi volt. Az ismertség sem jelentett védelmet, az al-Dzsazíra riporterét például hat éven (!) keresztül tartották fogva és azt akarták tőle megtudni, hogy miként jutott a televízió Oszama Bin Laden videóihoz, iletve akit a csatorna képzési programjáról, távközlési felszereléséről és az afganisztáni, csecsenföldi és koszovói információszerzéséről faggattak.
A The New York Times rámutatott, hogy a dokumentumokban 387 esetben fordult elő a "valószínűleg" szó és 188-szor az "ismeretlen" megjelölés. Vagyis kijelenthető, hogy maguk az őrök sem tudták, hogy az általuk őrzött rab bűnös-e. A bizonyítékok helyett elegendő volt a gyanú, a találgatás és a feltételezés. Az őrök és kihallgatók egy 17 oldalas anyagot kaptak, ennek segítségével kellett megállapítaniuk, hogy vajon az illető terrorista-e, gyanúsan viselkedett-e vagy sem. A terroristagyanús jelző "kiérdemléséhez" elegendő volt bizonyos mecsetek felkeresése vagy egy adott típusu Casio-karóra viselése (!). Utóbbit azért emelték ki, mert állítólag az al-Kaida ilyen órákat használt egyes bombák időzítőszerkezetéül.
Szintén gyanús volt, ha valakinek 100 dollárosai voltak, mivel ezeket az al-Kaida osztotta ki az Afganisztánból való menekülés elősegítésére. Az már szinte végképp kiszolgáltatottá tette az őrizetbe vett személyt, ha azt állította, hogy 2001. szeptember 11. után utazott Afganisztánba. Egy ilyen utazás ugyanis a kihallgatók szerint "többnyire teljesen kitalációnak minősíthető". Az együttműködés megtagadása pedig szintén azt jelentette, hogy az adott rab alighanem al-Kaida tag vagy terrorista. Volt, aki ellen az volt a bizonyíték, hogy egy "az aknatámadás röppályájának kiszámítására alkalmas" számológépet találtak nála.
Több tucatra tehető azoknak az eseteknek a száma, amikor a helyi amerikai katonai parancsnokok indokolatlannak tartották a foglyok Guantánamóra szállítását. Mint az a feljegyzésekből kiderült, a bázison legkevesebb két személyről biztosan tudták, hogy ártatlan. Volt olyan személy is, akit egy merénylet miatt az afgán hatóságok hamis "bizonyítékai" alapján fogtak el. Mint utóbb kiderült, maga a nyomozást vezető tartományi rendőrfőnök állt a politikai gyilkosság mögött. A dokumentumok alapján sejthető, hogy több esetben a fogva tartás indoka inkább az információszerzés szándéka, mintsem a gyanúsított bizonyított bűnössége volt. Az egyik rabbal kapcsolatban például hat évvel az elfogása után is azt írta jegyzőkönyvbe a kihallgatója, hogy hasznos információkkal szolgálhat a tálibok rejtőzködő első számú vezetője, Omár mollah kilétéről.
A The New York Times rávilágított, hogy több, mint 160 olyan fogvatartottat már szabadon engedtek, annak ellenére, hogy különösen veszélyes minősítést kaptak. A lépésekre a jó diplomáciai viszony megőrzése miatt és elsősorban török, illetve szaúd-arábiai állampolgárok esetében került sor. A jemeniek viszont csak reménykedhettek a szabadon bocsátásukban; az indok az volt, hogy az országukban bizonytalan a politikai helyzet. Az iratokból egyébként ismertté vált az is, hogy az USA meghívta Kína és Oroszország képviselőit, hogy vegyenek részt a kihallgatásokon.
A legújabb iratokból viszonylag kevés derült ki arról, hogy a börtönökben milyen eszközökkel próbálták meg vallomásra bírni a foglyokat. A szaúdi Mohamed Kahtanival kapcsolatban - aki gépeltérítőként kívánt részt venni a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokban - azonban kiderült, hogy "megkorbácsolták, mint egy kutyát, szexuálisan megalázták, és kényszerítették, hogy önmagára vizeljen". A dokumentumokból kiderül, hogy a rabok kedvezményeket kaptak, ha egymás ellen vallottak. Egy Jaszim Baszardah nevű jemeni például 30 ember ellen szolgáltatott "bizonyítékokat", amelyeket azonban három szövetségi bíró is hiteltelennek minősített a forrás "súlyos pszichiátriai problémái" miatt.
A brit Telegraph az általa csokorba szedett új információk közül kiemelte, hogy az al-Kaida egyik meg nem nevezett parancsnokának állítása szerint a terrorhálózat elrejtett egy atombombát Európában, és a szerkezetet akkor robbantaná fel, ha Oszama bin Ladent, az al-Kaida vezetőjét elfogják vagy megölik. A brit lap által közölt kivonat szerint az amerikai hatóságok tudják, hogy az al-Kaida számos kísérletet tett nukleáris alapanyagok beszerzésére, és az Egyesült Államokban attól tartanak, hogy a terroristáknak sikerült is urániumot vásárolniuk. Az al-Kaida nukleáris csapásmérő képességére tett egyenes utalást Hálid Sejk Mohammed, a terrorhálózat operatív parancsnoka is, akit szintén Guantánamón őriznek. Mohammed - akit az amerikaiak a 2001. szeptember 11-i merényletsorozat első számú kitervelőjének tartanak - az egyik dokumentum szerint azt mondta kihallgatóinak, hogy az al-Kaida "nukleáris pokoltüzet" zúdít a Nyugatra bin Laden elfogása vagy megölése esetén.
Az amerikai kormány elítélte a kiszivárogtatást, de ugyanakkor közölte, hogy az anyagok amúgy is "elavultak" és ma már teljesen más minősítésekkel sorolják be a foglyokat. A The New York Timeshoz eljuttatott közlemény a Wikileaks és a sajtóorgánumok lépését "szerencsétlennek" nevezte, mivel az iratok titkos információkat tartalmaznak az egykori és a jelenlegi GTMO-foglyokról. A dokumentumok 2002 és 2009 között készültek és az amerikai kormányt az a cél vezette, hogy megvédje az állampolgárait, a kiszivárogtatás azonban veszélyeztetheti ezt. A közleményt Geoff Morrell, a Pentagon szóvivője és Dan Fried írta alá. Fried hivatalosan a "Guantanamói börtön bezárására kirendelt megbízott".
Guantanamóban jelenleg 172 foglyot tartanak fogva, közülük száz főt akar az amerikai kormány a hazájukba vagy egy másik országba kitoloncolni, 33 személyt pedig háborús bűncselekmény miatt állítanának bíróság elé. A többiek bírósági ítélet nélkül maradnának rács mögött, mivel "nagy kockázatot" jelentenek az Egyesült Államokra és szövetségeseire nézve.
