Hunter

A hipertérből kamatoztathatnak a jövő DVD-i

Hogyan lehetne több mint százszorosára növelni egy Blu-ray lemez tárolási kapacitását? A válasz: növelni kell az adathordozók dimenzióinak számát.

A hagyományos DVD-k és Blu-ray korongok két dimenzióban tárolják az adatokat, persze ezen már sikerült javítani a többrétegű korongokkal, ahol az adattárolás három dimenzióban történik. James Chon, az ausztráliai Swinburne Egyetem kutatója szerint hiba lenne ennél a pontnál lecövekelni, ezért munkatársaival belépett a hipertérbe, két újabb dimenzióba - az íráshoz használt lézerfény hullámhosszába és polarizációjába kódolva az adatokat.

Ehhez "egyszerűen" csak egy olyan anyagra volt szükségük, ami képes ezeknek a többletinformációknak a tárolására. "Amikor Min Gu kollégám először felvetette az ötletet, fogalma sem volt, hogy létezik-e egyáltalán ilyen anyag" - mondta Chon.

"Szerencsére a nanorészecskék a szakterületem, így tudtam mi lenne a legalkalmasabb." Az ideális anyag különböző méretű és elrendezésű, aranyból készült rúd alakú nanorészecskékből áll össze. Amikor a polarizált fény ráirányul erre az anyagra, csak azokat a rudakat "olvasztja meg" és alakítja gömb alakúvá, melyek iránya megegyezik a polarizáció irányával.

"A polarizált fény csak a nanorudak egy részhalmazát 'látja' és ezekre rögzít adatot" - magyarázta Chon. "A polarizáció megváltoztatásával ugyanarra a kötetre írunk, mégis úgy tűnik, mintha egy teljesen új felvevő médiummal dolgoznánk"

Az arany nanorudak a lézer színére is érzékenyek. A különböző hullámhosszok különböző hosszúság-szélesség arányokban olvasztják meg a rudakat. "A fény polarizációi és színei számától függően számos különböző rögzítési csatornához jutunk" - mondta Chon, aki csapatával két polarizáció és három szín alkalmazásával demonstrálta a technikát. A kutatóknak ezekkel a paraméterekkel 140 gigabájt információt sikerült felvinniük a lemezterület minden egyes köbcentiméterére, ami egy DVD méretű korongnál 1,6 terabájt adatmennyiséget jelent. Ezzel szemben egy Blu-ray körülbelül 50 gigabájt tárolására képes. Egy újabb dimenzió hozzáadásával, ami egy újabb polarizáció alkalmazását jelenti, a fenti adat akár 7,2 terabájtra is felsrófolható.

Az új dimenziók az adatok titkosításának egy új módját is jelentik. "Akár tíz különböző sémát is tárolhatunk ugyanazon a lemezen, és csak az tudja a megfelelő sémát kiolvasni, aki ismeri a megfelelő hullámhosszt és polarizációt" - tette hozzá Chon.


18 sémát kódoltak ugyanarra a területre két lézerfény polarizáció és három különböző lézerhullámhossz alkalmazásával

Hisayuki Yamatsu, a japán Fejlett Optikai Rendszerek Laboratóriumának szakértője "egyedülállónak" és "rendkívül innovatívnak" nevezte a melbourne-i kutatók munkáját. "Egy új megközelítést mutattak be a jelenlegi optikai lemezeknél sokkal nagyobb rögzítési sűrűségeget megkövetelő optikai memória megvalósítására" - mondta Yamatsu, akit lenyűgözött a csapat adatolvasási módszere, amit egy nagy intenzitású, ugyanakkor alacsony energiájú lézer alkalmazásával érnek el. Az arany nanorudak sokkal hatékonyabban reagálnak az alacsony energiájú lézerekre, mint a gömbölyű nanorészecskék, ezért a kutatók egy alacsony energiájú lézerrel tapogatták le a felszínt, hogy lássák mely területek olvadtak meg és melyek nem, így olvasva ki az adatokat.

Az alacsony energiájú lézer alkalmazásának előnye, hogy kiolvasáskor nem keverednek össze a mélyebb rétegekből kinyert adatok a felszíni rétegekre rögzített adatokkal. "A többrétegű adatrögzítésnél létfontosságú a rétegek közötti áthallás csökkentése" - mondta Yamatsu.

Tom Milster, a tucsoni Arizona Egyetem optikai fizikusa is elismerését fejezte ki a technikával kapcsolatban, azonban úgy véli, az adatsűrűség miatt lassú lehet az adatok kiolvasásának sebessége. "Nagy rajongója vagyok az ausztrálok munkájának, ez azonban jelentős technikai akadályt jelenthet a számukra" - összegzett.

Yamatsu az íráshoz és olvasáshoz használható ultragyors, femtoszekundumos lézerektől tart leginkább, amik drágák és méretük sem elhanyagolható. "Egy kereskedelemben is megjelenő meghajtó-rendszerbe szinte teljes képtelenség egy femtoszekundumos lézer beültetése" - mondta, amivel Chon is egyetért. "A lézeres közösségen múlik, hogy sikerül-e egy gyakorlatiasabb megoldást találnunk" - mondta, hozzátéve, hogy az első prototípus korong öt éven belül készülhet el, maga a technológia pedig 2015 és 2025 között terjedhetne el. "Egyelőre legalább bebizonyítottuk, hogy rendelkezésünkre áll egy ötdimenziós optikára alkalmas anyag" - zárta beszámolóját.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • kirieger #60
    értitek is amiket írtok , vagy csak írjátok....
  • polarka #59
    Igen. Hozzáfűzök én is 1-2 dolgot:

    "...3k-be kellett beleférni."
    Elvileg 3,4kHz-be a telefonhálózat miatt, de mivel a mintavételezés 8kHz lett (digitális kp-okban), ezért ráfoghatnánk, h gyakorlatilag kb. 4kHz is lehetett (Nyquist-Shannon tétel).

    "Ez alapsávi modulációva kb. 3 kbit/s átvitelnek felelne meg."
    C = B*ld(s) C - csatornakapacitás; B - sávszélesség; s - különböző esetek száma (jel állapotainak a száma); ld - logaritmus duál
    Ha 2 lehetőséggel számolunk, akkor igen.

    "Ekkor jött egy 5let, he bit/s-ban mérjünk, hanem baud/s-ban. Baud a jelváltozások száma. Egy jelváltozáshoz pedig több bitet rendeltek. Így keletkeztek a különféle kódolási megoldások, fázi és frekvencia modulációk kombinációival."
    Azért ez nem egészen így volt, mármint, h "ekkor jött az 5let". FM rádiózás sztem létezett már előtte is és PM, mint lehetőség is felmerült. Annyit tettek, h alkalmazták őket a digitális eljárásokban is FSK, PSK. Baud/s pedig szimbólumsebességet jelöl, bit/s információ átviteli sebességet. Ha csak 2 állapotú a moduláció, akkor számértékileg megegyezik. A baud/s "bevezetése" nem egy nagy 5let, elméletben előtte is létezett.

    Gondoltam leírok néhány dolgot, h aki nem tanulta a témát, az is kicsit többet értsen meg belőle.
  • solteszp #58
    A modemes hozzászóláshoz szólnék hozzá :). A modemes kommunikációnak volt egy korlátja. mármint, hogy 3k-be kellett beleférni. Ez alapsávi modulációva kb. 3 kbit/s átvitelnek felelne meg. Ekkor jött egy 5let, he bit/s-ban mérjünk, hanem baud/s-ban. Baud a jelváltozások száma. Egy jelváltozáshoz pedig több bitet rendeltek. Így keletkeztek a különféle kódolási megoldások, fázi és frekvencia modulációk kombinációival. Az alkalmazás mindig az aktuális vonal átviteli képességének megfelelően történk. Az átviteli képességek több paraméter összességének függvényében alakul (hossz, átmérő, kötések, sodrás stb.) Leginkább a hossz az ami változik az egyes végpontok esetében. Lényeg, hogy mindig van egy határ ameddig az átvitel elfogadható minőségű. Ez igaz a többi alapsávi nem hangfrekvenciás tartományban törtémő átvitelre is.
  • polarka #57
    Még mielőtt hozzászólsz sztem tanácsos lenne, min. 10-20 hsz.-t visszaolvasnod: [URL=http://www.sg.hu/listazas_msg.php3?id=1243000681&no=51]#51[/URL]
  • Epikurosz #56
    Na, én a femtoszekundumos lézerekről nem tudok egy kukkot sem, de a létezésükről onnan tudtam, hogy ilyennel bizergették meg a szemeim, ha minden igaz. :-)
  • snorbi #55
    Hol van a hipertér?
    Szenzációhajhász címe lett a cikknek!
  • mármindfoglalt #54
    Hát egy A4-es lapra 300 dpi felbontással kb. egy 8,7 megapixeles képet lehet kinyomtatni. Hogyha úgy számolok, hogy legyen ez a kép 8 bites színmélységű és egyszerűen csak fekete-fehér, akkor ez nagyjából 2,2 GB adatmennyiségnek felel meg. (Mellesleg ez jól érzékelteti a tömörített képformátumok szükségességét is.) Szóval valóban egy teljesen közönséges nyomtatóval gigabájtos adatmennyiséget lehet felvinni egy papírra. Ez világos.

    Viszont a hologram nyomtatásra én is nagyon kíváncsi lennék, mert tudtommal a nyomtatók felbontása meg sem közelíti azt, ami egy hologram rögzítéséhez szükséges interferenciakép ábrázolásához kellene. (~100000 dpi)
  • Inquisitor #53
    Egy indiai fazon kitalált egy olyan módszert, ahol sima szines nyomtatóval sok szines pöttyben GB mennyiségű infó tárolható egy 5 forintos papírlapon. Ez egy létező olcsó technológia, de sose fog elterjedni mert nem praktikus.

    Ellenben ha megfizethetetlen és hightech dolgokat akarunk felemlegetni, akkor volt már pár cikk arról, hogy végtelen mennyiségű adatot lehet beírni egy darab atomba is (szerintem igaziból csak nagyon nagyon sokat), ahol az írás olvasás fejletségétől függ az adatsűrűség, mikor a cikket írták, akkor valahol néhány bit (4?) és egy byte (8 bit) között volt a már működő prototípús. Nyilván ha 100 évig tart megfizethetővé tenni, akkor addig nem fog elterjedni csak speciális területeken.
  • Inquisitor #52
    "- femtoszekundumos lézer kell az eljáráshoz, ami jelenleg nem is létezik"

    "-De."

    Pláne, hogy vagy 2-2.5 éve a Mindentudás Egyetem előadássorozatban a KFKI lézeres részlegének embere kismillió projektet említett fell amikhez ők gyártanak ilyen Terrawatos kis fentoszekundumos lézerecskéket, többek között leendő kísérleti fúziós reaktorok "gyújtásához".
  • mármindfoglalt #51
    Ha egy térben az egyes pontok (jelen esetben bitek) "helyét" 5 független paraméter határozza meg, akkor az matemetikailag egy ötdimenziós tér. A háromnál több dimenziós tereket pedig a tudományos körökben szokás hipertérnek nevezni, úgyanúgy, ahogy például az ilyen terekben lévő testek térfogatát hipertérfogatnak, megkülönböztetve ezzel a háromdimenziós térfogattól. (Ugyanúgy, ahogy a kétdimenziós "térfogatot" felületnek, az egydimenziós "térfogatot" pedig hossznak szokás nevezni, nem pedig térfogatnak.) Szóval ez az elnevezés eléggé elfogadott, arról pedig sem a cikkíró, sem pedig a tudományos közösség nem tehet, hogy az emberek nagy részének mindenféle sci-fi filmek hatására igen fura dolgok jutnak erről az eszébe.

    Úgyhogy aki még nem találkozott volna vele, annak bemutatnám, ez kérem szépen egy hipertér. Nem keletkeznek belőle fekete lyukak, meg szingularitások, nem lehet vele időutazni, nem lehet meglátogatni a másik dimenzióban élő képmásunkat, csak egyszerűen van, és így hívjuk. Ennyi.