Az elmúlt évben sem szenvedtek hiányt az SG.hu játékos kedvű olvasói, hiszen az év során egy híján 40 darab elemzést prezentáltunk számukra, ami a két ismétlő miatt 37 darab játékot jelent. Jelen cikkünkben visszaemlékezünk pár sor erejéig az elmúlt év terméseire, igyekezvén emléket állítani az év legjeinek.

A 39 elemzés, habár nem tervezetten, de viszonylag egyenlő arányban örvendeztette meg a különféle műfajok kedvelőit. Nyolc esetben kedvezett a hétvégi ajánló a körökre osztott, öt esetben pedig a valós idejű stratégiák kedvelőinek, ami szinte azonos arányt jelent a hat first-person és az öt third-person shooter elemzések számával.


A szerepjátékok közül is hat darab került terítékre, míg az árkád, illetve szimulációs játékok majdnem ugyanennyi alkalmat kaptak az év során. A maradék három esetben sportjátékokkal foglalkoztunk, ami érdekes módon nem aratott osztatlan sikert, hiszen a PGA Tours gyakorlatias leírásai és az épp akkor aktuális téli olimpiát feldolgozó játék majdhogynem a két legkevésbé olvasott cikk lett az év során és a Fifa 07 is csak közepesnél kicsit jobb eredményt ért el.

Az év során a legtöbbet a Might and Magic világa szerepelt hasábjainkon, hiszen a Heroes of Might and Magic V idei debütálása két elemzést is ihletett, amit már jobban díjaztak olvasóink bal egérgombjaikkal, ráadásul év végére megérkezett az első kiegészítő is, a Hammers of Fate. A Might and Magic világ idén szokatlan módon átosont a műfajhatárokon és a Dark Messiah képében egy FPS/RPG játékot is bemutatott.



A Heroes V grafikájával nyűgözte le a játékosokat, sőt a vallásosan rajongó Heroes játékosok is fellélegezhettek a negyedik rész botlása után. Többen a komoly gépigény miatt nem térnek még át az ötödik részre, de ez a játék nemcsak a folytatások számában, hanem a hosszantartó élvezetben is élen jár. A varázslatos grafika mellett a többjátékos részt is fejlesztették, sőt a kiegészítőben újabb extrákkal ajándékozták meg a multisokat, így nem túlzás egy újabb évekre gép elé kötő játékról beszélni.

A másik időrabló óriás, a majd két évtizedes múltra visszatekintő Civilization, is sok szívet dobogtatott meg idén, hiszen tavaly év végén jelent meg a negyedik epizód, ami szintén a régi hagyományokat elevenítette fel, majd idén év közepén egy kiegészítővel itt is a többjátékos üzemmódot javítgatták. A lassan élő stratégák itt is a gépigényre panaszkodhattak, hiszen egy Föld térképen 8 néppel a XVIII. században már elég komoly szaggatást produkált egy közepes gépen a program. Remélhetőleg idén már sokak számára beért a program ilyen szempontból is, hisz mostanra már kiegészítővel együtt lehet egy átlagos program áráért hozzájutni.


Az év legjobban várt játéka minden valószínűség szerint a Need for Speed: Carbon volt. Sajnos - vagy szerencsére - továbbra is maradt az éjjeli mód, amit már az Underground óta hordoz a sorozat. A látványvilág kellemesre sikerült, de a játékosok szerint nem lett elég átütő, sőt sokan kritizálták a speciális effekteket, amik a valósághoz nem is hasonlító módon torzítják el a képet nagy sebesség mellett. Ezen olvasóinknak üzenem, hogy amennyiben lehetőség van rá, akkor vigyenek el pár körre ilyen autókban és ilyen sebességgel, mert csak úgy nem hiszem el. A Carbon amellett, hogy az év autós játéka is lehet, egy Electronic Arts hagyományt erősít, miszerint a nagy címek magyarosítva is megjelennek, ennek örüljünk, hisz azt jelenti, az EA lát fantáziát a hazai piacban.

FPS-fronton idén nagy tech demók nem jelentek meg, hiszen a nagy motorfejlesztők most aratják tavalyi és korábbi munkájuk gyümölcseit. A Half-Life 2 vonalon kiemelkedő alkotásnak számít a már fent említett Dark Messiah, ami ugyan nem sokkal fejeli meg az alap motor képességeit, de egy olyan világba helyezi azt át, amiben ritkán aprítunk célkereszttel a monitor közepén. A Doom pártiak örülhettek a Prey kapcsán egy szintén szokatlan világnak, ami az indián kultúrába kalauzolt el minket. A játék legfontosabb részlete, hogy utunkat nem egy galamb, hanem egy sólyom kíséri.


A történet megosztotta a játékosokat, volt aki jobban szerette volna a load game gombot nyomkodni, ahelyett hogy kreatív módon szellemeket lövöldöz a folytatásért, illetve sokan talán jogosan a végére unalmasnak titulálták a falonmászós, űrlényhentelős játékmenetet. A hardvergyártók idén is megpróbáltak minél több pénzt kicsikarni belőlünk játékosokból, ezért feltalálták a PhisX chipet, ami a játékok fizikáját hivatott számolni. Szerencsére nem terjedt el és nem vált szükségessé, de a Tom Clancy's Ghost Recon taktikai FPS-t elég szépen kihegyezték ennek bemutatására. A játék talán túlságosan is valósághűre sikeredett, személy szerint nem szerettem volna sosem katona lenni, így annak életszerű szimulálása sem köt le, annak ellenére hogy egy kiváló fejlesztésnek tartom.

A szerepjátékosok végre felébredhettek idén a World of Warcraft nyomasztó függőséget okozó álomvilágából és ha kihúzták a hálózati kábelt, akkor két másik igazán terjedelmes álomvilágban találták magukat. Az év egyik talán legmakulátlanabb játéka az Elder Scrolls IV: Oblivion lett. Grafikailag, megfelelő hardverrel legalábbis olyan világot tárt a játékos elé, ami eddig talán elképzelhetetlen volt. Óriási bejárható területe ellenére változatos textúrákkal, terepekkel, csodálatos fényekkel örvendeztette meg a tehetősebb szerepjáték rajongókat. A történet fő szála mellett számos altörténet is 100+ órára biztosította a kalandokat.



Nem sokkal később megjelent a kiegészítő is, ami sokak szerint pofátlan húzás a kiadótól, hiszen csak egy nagyobb patch, de a kalandozó és modokat kreáló játékosok számára bizonyosan fontos kiegészítéseket tartalmazott. A másik kiemelkedő szerepjáték világ a Neverwinter Nights 2, ami a Baldur's Gate szerelmeseit vonzotta mágnesként az év harmadik harmadában. A játék kamerakezelésén túl szintén figyelemreméltóan jó eredményt produkált, története hosszú, ámbár kevésbé szövevényes. Az események viszonylag lineárisan követik egymást, de szintén lehetőség van az alaptörténettől független multis bolyongásra is interneten keresztül. Az AD&D szabályokat követő játék jó alapja lehet a papírról átszokott vér-szerepjátékosoknak.


A TPS és akció játékok terén is láttunk néhány igazán ígéretes darabot, de azt hiszem ezek közül egy sem hagyott maradandó nyomot a nagyközönségben. Úgy tűnik beindult egy olyan trend, ami az akció játékokat a DVD-filmek alternatívájaként kívánja elhelyezni a köztudatban, ami egyébként az FPS-vonalra is elég jellemző. Gyorsan végigjátszható 5-10 órás cselekmény, egyszerű, de annál izgalmasabb történet. Amennyiben gördülékeny játékmenet is társul ezekhez, akkor akár magányos esti program gyanánt főműsoridő helyett tökéletes megoldás. A kategóriában nem legjobbat, hanem legnagyobb csalódást emelném ki, ami idén a 25toLife volt az Eidos prezentálásában.


Ha stratégiával kezdtem, akkor azzal is fejezem be, igaz a valós idejűekkel. A játékosok körében egyértelműen tarolt a Lord of the Rings - Battle for Middle Earth II, ami az eddigi talán legszebb RTS, ráadásul kellemes csalódást okozó multi résszel. Azt gondoltam elsőre, hogy egyszerű rókabőr lesz az első rész után, ami némileg igaz is, de a hozzáadott értékek, a javítások, fejlesztések miatt elég ütős lesz. Szívemhez viszont inkább közelebb áll a két hazai fejlesztés, a Rush for Berlin, az idei év legkorrektebb II. Világháborús adaptációja, illetve a középkori fantasy-t idéző Mark of Chaos. Mindkettő saját háza táján veretlen maradt idén és míg az előbbi inkább játékmenetével, az utóbbi pedig megjelenésével próbált csábítani, azt mondom összességében büszke vagyok hazánk fiaira ezért a két darabért.

A jövőt illetően mindenki tudja biztosan, hogy mit vár. Talán a C&C legújabb részét, talán a Stalkert, talán valamelyik folytatást, nyilván 7 millióan a Földön a WoW: Burning Crusade-t. A 2006-os év nem feltétlenül volt a legnagyobb durranás az elmúlt 15 évet tekintve, de mindenképp egy nagyon színes, széles palettájú év volt a játékosok számára. Boldog új game évet!