Dojcsák Dániel
Need For Speed: Carbon

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Electronic Arts
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 5 Gbyte szabad hely, Radeon 8500+
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 3200+, 1024 MB RAM, Nvidia 7600+
Hasonló játékok: Need for Speed: Most Wanted
Kategória: árkád autóverseny
Minden bizonnyal az ősz egyik sikertermékét van szerencsém bejelenteni és bemutatni: A Need for Speed: Carbon iránti érdeklődés még az évek óta várt szerepjátékok és a töretlen népszerűségű MMORPG-k fényét is elhomályosíthatja egy időre. A Fast and Fourious című filmmel már teljes szimbiózisban élő játéksorozat legújabb része újra az aszfaltvagányok éjszakai kalandjaiba invitálja a játékost, az eddiginél valamivel izgalmasabb körülmények között.
Első ránézésre szinte semmiben nem különbözik a legújabb NFS közvetlen elődeitől. Sajnos megint éjjeli vámpírokká kárhoztatnak a játékosok, az aszfalt és a környezet ezúttal is csillogó-villogó, speciális effektekben újfent nincs hiány. Ezúttal azonban jónéhány - nevezzük így - szociális újítás került be a játékba, ami már lassan GTA3 szinten kínálja a városi lehetőségeket. A karrier módba belépve minden figyelmeztetés nélkül egy verseny közepén találjuk magunkat egy vadállat kocsival, kb. 3 másodpercünk van hogy feleszméljünk a volán mögött. A verseny nem túl fair körülmények közt ér véget, de kivételesen senki nem sajnál minket, kiderül, hogy körülbelül annyira vagyunk szívesen látott figura a környéken, mint a munkaügyi ellenőrök az építkezéseken.
Miután éppen hogy megúsztuk az első vezetési tréninget, szomorúan konstatáljuk, hogy a kocsink totálkáros, ezért egy alaptípust választhatunk ki, mely igen sokáig jó barátunk marad majd. A választás nemcsak konkrét típusokat érint, hanem kategóriát inkább, ami alapján kapjuk majd a későbbiekben a bónuszokat. Választhatunk egzotikus, luxus kocsikból csakúgy, mint régivágású erőgépekből. Ezek egyben preferenciák is, mivel ezek a kocsik kategóriánként kiemelkedőek valamiben, de alapjában véve nem lehetetlen egy luxus mercivel sem driftkirállyá válni.
A következő szociális újítás, hogy már nem magányos farkasok vagyunk és ellenfeleink sem egészen azok. Kis klánokba tömörülve merészkedhetünk csak ki az éjjeli utcára, ehhez mérten nekünk is szükségünk van mindjárt az elején egy jóbarátra - aki az első verseny után csatlakozik hozzánk és megmutatja a menedékházat, ahol a pihenés mellett a kocsi babrálására is lehetőség van. Legénységünk a későbbiekben fel is hízhat több főre, bár a versenyekre ki kell választanunk egy segédet (Wingman), aki specialitásának megfelelően igyekszik a csapatot győzelemre vinni. Az aszfalton háromféle képesség birtokában lehetnek segédeink.
Az első a scout, azaz őrszem, aki egyrészt varázslatos sebességgel mindig az élen köt ki valahogy, másrészt ideális íven autózik és észreveszi az átjárókat és mindig a leggyorsabb, legrövidebb útvonalat választja. Mögé sorakozva könnyedén húzhatunk el egy gyors pályán is akár 10 mp-re ellenfeleinktől. A második típus a blocker, aki mögöttünk szambázik, ha tud és parancsra egy ideig kamikáze pilótának képzeli magát, lezúz akit ér és képes egész jó kis tömegkarambolt okozni, sőt ha kell a rendőröket is leszereli.
A harmadik jóbarát egyfajta húzósegéd, aki elénk állva nagy sebességre kapcsol és légellenállás nélküli környezetet varázsol nekünk egy jó sprinthez, ez kb. egy extra turbó nitroval ér fel, nagyon mókás, mikor hirtelen 250-70 felé kúszik a mutató. A versenyeken való tovahaladáshoz érdekes módon nem feltétlenül kell nekünk megnyerni a meccset, az is megfelelő, ha a bandatársunk szakítja át a szalagot. Egy scout esetén elképzelhető, hogy lecsúszunk akár a negyedik helyre is, de ő még mindig az élen van.
A szociális tényezők közül a történeti szálat erősítő és extra izgalmakat adó szituáció, hogy a város különböző körzetekre van osztva, azon belül is negyedenként változik, hogy melyik banda az uralkodó. A területet természetesen az birtokolja, aki az ott induló versenyek nagy részét megnyerte. Amennyiben pedig egy teljes körzet felett (indulásként a belváros) átvettük az irányítást, akkor a helyi menő csávóval kell megküzdeni egy normál párharcban, majd a kanyonban is bizonyítani kell tehetségünket. A kanyonban dől el minden fontos kérdés. Ez egy szerpentines, szegényen megvilágított út (lásd Tokyo Drift), ahol két menetben kell macska-egér játékot játszani. Először mi üldözzük a kihívott felet és minél közelebb tudunk maradni hozzá, annál több pontot kapunk. Nekimenni nem ér (pontlevonás), leesni meg nem éri meg (újrakezdés). A második menetben ugyanez pepitában, minket üldöznek és menekülni kell, a megszerzett pontjaink azonos számítás mellett ketyegnek lefelé és ha elérjük a célt egy pozitív számmal a számlálón, akkor nyertünk, ha nem, nekivághatunk újra. Ez a része a játéknak valóban nehéz, végre kitaláltak valami meglepően okos megoldást az autós játékokban a főellenség szindrómára. Nem hiszem, hogy elsőre bárkinek is sikerülne nyerni, ha igen, gratulálok, lehet nekem azért nem ment jól a szerpentin, mert alföldi gyerek vagyok.
A gép csal. Ez nem újdonság, a Command&Conquer óta tudjuk, hogy a gépi játékos harvestere olyan gyors, hogy nem is látjuk mozogni, olyan mintha állna, mégis szempillantás alatt tele a siló. Ebben a játékban is elsajátította az AI a Blink varázslatot és főleg a verseny utolsó szakaszában szeret hirtelen beleadni apait-anyait. Jó ideig azt képzeltem, hogy a nitrót odáig tartogatta és a végén ellőve SPM fokozatra kapcsolt. Persze gyanús volt, hogy mikor én is ezt tettem, több másodpercet faragott a hátrányán úgy, hogy szinte tökéletesen vettem a célegyenes ráfordítót és előtte is utána is megtoltam magam nitróval.
Az első főellenségnél esett le, hogy nem nitroval csal, mert ott nem lehet használni. Az első néhány próbálkozásnál - attól függetlenül, hogy 89 ezer pontot értem el vagy 130-at - ő mindig 15-120-szal többet. Rohadt idegesítő, mikor a célegyenesben majdnem végsebességgel pörögve, teljes Pro pack nitrót ellőve is közeledik hozzám az az ellenfél, aki egyébként csak akkor tudott befogni, ha benéztem egy kanyart. A rendőrök viszont olyan sík buták, mintha egy kosár lepkét ragasztottak volna a kormányra és a pedálokra.
Sokszor egy üldözésnél nem volt tiszta, hogy ki kerget kit és tényleg egy jó mozdulattal likvidálni lehet egyesével a yardokat, nem egyszer előfordult, hogy 20 ezer dollárnyi jutalmat sikerült begyűjteni egy laza koraesti rendőrbuliban úgy, hogy külön élvezet volt 230-cal belerongyolni minden következmény nélkül a felállított rendőrkordonba.
A játékmódokról: Túl sokat nem változtak az előző rész óta, bár kerültek be érdekes modulok. A circuit, sprint, checkpoint típusú versenyek mellett vicces dolog a speed trap mód, ahol nem az nyer, aki a leghamarabb beér a célba, hanem aki a trafipaxokon a legmagasabb kumulatív sebességet éri el. Az ilyen versenyek megnyeréséhez nyugodtan küldjünk egy scoutot magunk elé, általában megoldja helyettünk a feladatot. A drift viszont nem teljesen ugyanaz mint volt, elsőre úgy tűnt, hogy nehezebben lehet kontrollálni a kocsit, aztán rájöttem, igazából komolyabb mutatványokra lehetünk képesek az új irányítással. Egyébként mindenhol jellemző, hogy a kocsik valamivel közelebb kerültek a valós sebességekhez, gyorsuláshoz és jóval feszesebben lehet a kanyarokban terelgetni őket, lehet valóban érezni a beállításokat, tuningokat.
A kocsikhoz való extra cuccokat akkor érhetjük el, ha mindenféle versenyeket nyerünk. Így pénzünk is lesz megvenni őket, illetve folyamatosan válnak elérhetővé a tuningok. A teljesítmény tuningoknál nem egyszerűen azt választhatjuk ki, hogy street vagy pro csomagot teszünk fel, hanem azon belül 1-3 alkatrészből vehetünk különböző darabokat, amivel mondjuk dönthetünk a jobb gyorsulás és a nagyobb végsebesség, a jobb tapadás vagy épp a jobb drift, csúszás képessége, esetleg az alul- vagy túlkormányzottság között. A hangulatot fokozza ez is, hiszen egy komoly drift verseny előtt kénytelenek leszünk visszavonulni a műhelybe és átállítani a berendezéseket, de egy kanyon futam előtt sem mindegy, melyik fékünk fog előbb.
A kocsi testreszabása sem maradhatott ki a játékból, talán a korábbihoz képest is többször annyi matrica, plusz karosszériaelem érhető el, sőt itt már magunk állíthatjuk több százalékos skála segítségével az adott elem méreteit, kialakítását. Nagyon jó. Persze az egyszeri ember mindig a legnagyobb szellőzőt, a legjobban felhúzott szemöldököt akarja majd kocsijára, viszont az igényes tuningolók is elengedhetik majd fantáziájukat. A rendszer egyébiránt nem változott, a korábbihoz hasonló fokozatokban válnak elérhetővé az extrák. Grafika:
Játszhatóság:
Kezelőfelület:
AI, nehézség:
Hang, zene:
Összegzés:
Kapcsolódó letöltések:

