Dojcsák Dániel
Prey
Kiadó: 2KGames
Fejlesztő: Human Head Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 2 Gbyte szabad hely, ATI Radeon 9600+
Ajánlott: Intel Pentium IV 2,8 GHz vagy AMD Athlon XP 3200+, 1024 MB RAM, Geforce 7800+,
Hasonló játékok: Fear, Doom III
Kategória: FPS
"Srácok, hagyjuk végre a világháborút, meg az amcsi maszlagot is, csináljunk valami igazán zúzós dolgot, legyen mondjuk valami pszichedelikus cucc. Ja, nem is tudjátok a jó hírt: licenceltem nektek a Doom III motorját, használjátok egészséggel!" - valami ilyesmit mondhatott a Human Head Studios főnöke csapatának, mikor belekezdtek a közelmúlt leginnovatívabb FPS-ének fejlesztésébe. Az eredmény lenyűgöző.
Az amerikai őslakos indiánok kultúrája számos szellemtörténetet, misztikumot és mesét rejt, mégis elég mostohán bánnak vele a kommersz szórakoztás kreatívjai. Sőt, az amerikai etnikumok szemináriumon kívül igazán csak a Shadowrun világában futhattunk beléjük az utóbbi évtizedben. Épp ezért örömteli, hogy végre valaki a sok elcsépelt kerettörténet helyett valami újat vesz elő. Az már kevésbé örvendetes, hogy a lényeg ugyanaz, mint a Doom III-nál, sőt minden ugyanaz, talán csak a textúrák nem stimmelnek első látásra.
A történetet tehát a pokolkapu nyitogatásáról lecserélték egy békés indián családi kocsma még életben lévő látogatóinak UFO-elrablására és ez esetben nem nagyon kell megmentenünk a világot, elég csak saját magunkat. Ez viszont a szokásostól érdekesebb történet lesz. Jó hír - végre nincs sörétes puska, se egykezes pisztoly, van cserébe öntisztulós franciakulcs (ha leütünk valakit véres lesz, de egy percen belül újra csillog-villog), energiagolyószóró és ismétlőpuska, savköpő, mászkálós gránát, újratölthetős 3in1 elemental-puska (jég, tűz, villám), valamint kapirgálóembrió BFG-utánzat.
Lőszerrel nem nagyon lesz gondunk - valahogy mindig úgy alakul, hogy túltöltés esete áll majd fenn -, de aki szorgalmasan benéz a kis beugrókba és kinyitogatja a szekrényeket, annak mindig elegendő municiója lesz. Az esetek nagyrészében szinte mindegy, hogy melyik fegyvert használjuk, nincsenek rezisztens vagy túlérzékeny ellenfelek bizonyos fajta lőszerre, viszont a gépfegyverszerű cucc használata bizonyult számomra hosszútávon is vállalhatónak. A savköpő például igen impozáns darab, de nem mutatkozott túl effektívnek a legtöbb esetben.
Lássuk az ellenfeleket. Kicsit morbid a játék kezdése és a bevezető pályák is. Történt ugyanis valahol a rezervátumban, hogy hőseinket felszippantotta mindenféle fémtárggyal együtt egy csúnya nagy űrhajó, amiről hamar kiderül, hogy igazából egy löncshús és ketchup gyár. A technológia igen újszerű. A kezelő az érintőképernyőn lévő gomb segítségével aktiválja a szerkezetet, ami először vese és combtájékon kisebb, majd mellkasi tájékon egy komolyabb méretű fémrudat helyez hirtelen mozdulattal a kliensbe, majd a rögzítést követően a bélyegzőmódszert alkamazva darálthúspépet készítenek belőle.
Így jár például az indián nagypapa is. Vannak olyan lények, akik felrobbantják a Földet, hogy sztádát építsenek és vannak olyanok is, akik pépesítik az emberi lényeket. Lehet, hogy más civilizációknak ez a kedvenc bébipapijuk vagy épp állateledelnek vagyunk csak jók. Fura egy undorító népség egyébként az ellenfél: az ajtajaik úgy néznek ki, mint a prédájuk anális záróizmai (lehet, hogy hosszas kísérletezés után rájöttek, hogy ez a legjobb megoldás), néhány helyen pedig csapóajtóként női nemiszerv formájú nyílások segítik az őrök gyors mozgását az emeletek között. Ezen elemek megismerése után mindenki nyugodtan gondolhatja, hogy valami komoly horror témáról van szó, de érdemes belepillantani az újdonságokba is. Nem véletlenül használtam a pszichedelikus szót a bevezetésben, hiszen az indián kultúrához erősen kötődő hallucinogén anyagok nyilvánvalóan hatással voltak a játék fejlesztőire is. Anélkül, hogy a legmókásabb részeket felfedném, megemlítem a gravitációs folyosót, ami szabadon tekereg a térben, néha a falon, néha a plafonon haladunk, majd végül egy másik szintre érkezünk meg normál állásban.
Amíg a lábunk éri a folyosót, addig ott tart, ha elugrunk, akkor újra az alap gravitációs erők érvényesek. Sőt, a környezetünkben is ugyanez a szituáció, tehát előfordul, hogy a lelőtt ellenfél látszólag felfelé esik, persze ha mi magunk nem élünk semmilyen hallucinogénnel, akkor tudjuk, hogy az nem úgy van, mert a felfelé a lefelé. Találkozhatunk még mesterséges minibolygóval (saját gravitációs térrel), aminek a felszínén futkoshatunk és akár 8 másodpercenként átélhetjük a reflektorlementét (naplemente után szabadon). Akinek ez sem elég, az biztosan csak a gravitációs szobát fogja élvezni, ahol lehet kapcsolgatni, hogy melyik irányba essenek a dolgok. Mókás - aki tud ilyet a valóságban, szóljon.
A horror és a trip hangulat összemosva egy elég érdekes elegyet alkot. Kár, hogy ilyenkor jelent meg és nem karácsonykor, mert akkor lehetne az év ötlete vagy az év akármije díjat adni azonnal - addigra úgyis elfelejti mindenki. Féltem attól is, hogy hamar unalmassá válnak az újítások, sőt az ilyen fejlesztések buktatója az szokott lenni, hogy kényelmetlen egy idő után, mint a Fahrenheit kurzor-táncgép megoldása, de nem. Órákkal a kezdés után már teljesen szokványos módon mászkáltam a plafonon, sőt hiányzott, hogy otthon nincs ilyen.
Az igazán lenyűgöző megoldás a trip oldalon viszont a portálok. Megszokhattuk, hogy a teleportálás egy létező dolog, de ebben a játékban bármelyik doboz oldala, bármelyik ajtó, rés lehet kapu egy másik helyre, ami legtöbbször nincs sokkal messzebb a kiindulóponttól, sőt a legjobbak a két dimenziós kapuk, amiket meg lehet kerülni, de oldalról és hátulról nem igazán látszanak, csak előlről. Nagyon érdekes megoldás, igazán tetszik.
< Aki pedig további indián kultúrára vágyik, élvezze, hogy egy ősi szellem követ minket galambformában. Kiléphetünk a testünkből transzba esve és olyan helyeket érhetünk el, amit fizikai valónkban képtelenek lennénk. Például át lehet menni az energiakapukon, sőt egy ősi fegyvert, egy szellemíjat is használhatunk. Rebellis főhősünk ugyan katonai kiképzést kapott, de a nagyfater azt mondta, hogy ott a fehér ember fekete fegyverét ismerte csak meg. Ideje végre valami normálissal is találkozni.
Valami még hiányzik. Az ember nem szokott önző módon csak magáért küzdeni, a világ pedig nincs bajban, ezt megbeszéltük. A pultoslány, a szerelem. Őérte fut hősünk igen sokat, igyekezhet mindenki, nehogy lecsó legyen a csajból is. Grafika:
A Doom III-t techdemónak tituláltam anno, és igazam lett. Végre megvette valaki, aki ötletet is vitt a technika mögé. Sok helyen ugyan nincs komolyabb eltérés a két játék között, de mégis egy egységes, letisztult, jól összerakott környezet, kevés koppintással és sok eredetivel. Az ánuszkapu biztos vagyok benne, hogy évekig viszi majd a prímet. Egy közepesebb konfiguráción is szépen fut a játék és ki is néz valahogy, annyira nem kritikus a különbség a minimum és az optimum között. Nem vettem észre hanyagságot sehol, tényleg ötöst érdemel ez a grafika.
Kezelőfelület:
Talán valamelyik cikkben említettem, hogy ezt a pontot kihagynám legszívesebben FPS-eknél, természetesen itt sem találtak fel semmi újat. Egér, annak gombjai és a wasd és környéke kell. Nagyon pozitívnak találtam, hogy a spéci képességek és mozdulatok használatánál első alkalmakkor felvillan a billentyű grafikusan ábrázolva, amit nyomnunk kell. Semmi extra gyakorlatozás, tutorial vagy szövegelés. Amikor guggolni kell, villan a cé, amikor a testből kilépni tanulunk, akkor pedig az e. Csak egyszerűen!
Hangok és Zene:
Zenére nem nagyon emlékszem a játékban, legalábbis folyamatosra, a hangok viszont nem követik a képi világot. Ugyanaz a szikár technoháború hangzás. Azt jól csinálták, hogy mindennek fémes, visszhangos effektje van, végtére is egy űrhajón játszódik a történet, de én kicsit több szürcsögésre, wloff-bloofra, wheeeere és egyébre számítottam. Persze vannak paráztatós hangok, de mondjuk elsőre poén csak, utána kicsit sem.
Játékmenet:
Meg sem lepődök, hogy egyesek kevesebb mint hat óra alatt képesek végigfutni rajta, másoknak pedig akár két délutánnyit is eltart, de 10 óránál többet senki ne várjon tőle. Talán a szerencsejáték mániások, mert számos helyen vannak (indiánok kiváltsága hajrá) nyerőgépek, amikkel lehet pörgetni az időt rendesen. Nem tudom, hogy jobb lenne-e, ha hosszabb lenne, talán itt annyi újdonság van, hogy tovább is lehetne élvezn. Tény, hogy nagyon kevés alkalommal áll a buli, a szellemgalamb mindig mutatja, hogy merre keresgéljünk, nem kell kapcsolókereséssel tölteni hosszú unalmas perceket. Végig akció, izgalmak, halu és horror.
Intelligencia és nehézség:
Az AI nem hagyott bennem mély nyomokat (mindig elugrottam a lövések elől). Ha észrevesznek, akkor lőnek, de legtöbbször annyi történik, hogy ha bizonyos koordinátához érkezünk, akkor indul egy szervezett támadás. Kinyílik egy kapu, egy ajtó átugrik valaki az ablakon, stb. Nem egy nagy kaland ez a rész, bár nem is illik ebbe a közegbe a sarokról-sarokra osonó és hátulról szívendöfő tolvaj ellenfél. Az űrlények ezen része buta löncshúsgyáros. Mivel az út is egyértelmű és az ellenfelek sem nagy észlények, ezért könnyedén darálhatjuk mi is őket, haladhatunk előre a gyártási folyamatok mentén. A normál fokozat után ugyan van Cherooke, de nehézség helyett inkább céllövöldéről beszélnék. Ha van egy jó egered és jók a reflexeid, akkor baj nem érhet.
Összegzés:
Nyáron, amikor mindenki fesztiválokon keres élményeket, akkor meglepő egy ennyire eltalált anyag. Mivel én is nyaramat töltöm, őszintén nem is figyeltem volna fel rá segítő útmutatás híján, sőt azt sem tudom mit írnak a többiek. Ha rajtam múlna, akkor kidobnám még egyszer októberben az anyagot, vagy csinálnék hozzá egy kiegészítőt. Remélem az indiánkultúrát is felkapják és nem ez lesz az egyetlen megkísértése. Jöhetne egy indián RTS is akár.
